Liberatórium

Az alábbi írás egy fordítás - eredeti itt: http://www.sott.net/article/268449-Empathic-people-are-natural-targets-for-sociopaths-protect-yourself, ahol az empatikus, apatikus és szociopata emberek kapcsolatát tárgyalják. Ez egy könyvajánló, Dr Jane és Tim McGregor The Empathy Trap: Understanding antisocial personalities könyvét reklámozza. Elsőre talán nem nyilvánvaló, hogy ennek mi köze a politikához, de ha az ember szépen a választókra és a politikusokra alkalmazza az itt olvasottakat, akkor már könnyebben tud olyan kérdésekre válaszolni, hogy pl. miért tartunk itt, miért nem változik semmi, miért választanak az emberek gazembereket, miért vannak szavazógépek a parlamentben stb.

Olvasom ezt és déjà vu érzésem van. Előszedtem egy már korábban megkezdett írás-kezdeményemet és látom, hogy már számtalan hasonló link szerepel ott, aminek a végén mindig hasonló jellegű érvelés található: "ezt kell csinálni és így, mert másképp nem lehet". Ez egy speciális esete annak a hozzáállásnak, ami lépten-nyomon  felbukkan, és hétköznapi szinten az "erősebb kutya b...ik", politikaelméleti/filozófiai vitákban pedig machiavellizmusként emlegetik. Az alábbi írás célja egyszerű, megmutatni ennek az elvnek az alapvető belső ellentmondásait, ami automatikusan vezet konfliktusokkal teli társadalmak kialakulásához.

Megint egy leleplezett összeesküvés. Megittam a szilveszterre szánt pezsgő maradékát (és az nem kevés), úgyhogy most jó kedvem van, posztolok :) (előre is elnézést :), igyekszem, de azért érzem a fejemben)
Szóval, nem rég olvastam  egy kapitalizmuskritikus blogon, hogy a gonosz áramszolgáltatók hátráltatják a napelem-forradalmat.

Gyurcsány Ferenc bedobott egy témát az egyházak finanszírozásával kapcsolatban. Ez önmagában nem lenne érdekes, mert pártja már annak is örülhet, ha a parlamentbe bejut, azonban a témát felkapta Brendel Mátyás és úgy neki esett, mint dühös kutya a lábtörlőnek nagyon jó alapot nyújtva a liberális megközelítés bemutatásához.

A napokban kitálalt egy - most már egykori - NAV alkalmazott, hogy a szervezet igen nagyvonalúan bánik bizonyos adófizetőkkel - általában a kiskereskedelmi láncokkal és a multikkal. A vele készült interjú itt olvasható, ahol többek között kifejti, hogy milyen módszereket alkalmaznak ezek a cégek. A baj az, hogy a rendszer alapjainak működését még Horváth András sem kérdőjelezi meg, nemhogy azok, akik ez ügyben döntési pozícióban vannak, így vagy nem fog születni megoldás, vagy olyan törvényt, szabályokat hoznak, amik nem oldják meg a problémát.

Egy érdekes írásra leltem, ahol Nicolás Cachanosky Argentína gazdasági helyzetéről osztott meg pár gondolatot. Bár az írás tömör és több olyan elemet tartalmaz, ami részletesebb kifejtést érdemelne, azért nagyon tanulságos akár a jelenlegi magyar helyzetre nézve is. Az alábbiakban saját fordításom következik.

Eléggé elterjedt nézet a kapitalizmusnak felróni a társadalomban jelenlévő problémák jelentős részét. Kétségtelen, hogy ennek a rendszernek is vannak hátulütői, de korántsem ez az oka sok rossznak, hanem ellenkezőleg, ezen problémák túlnyomó részben pont a kapitalizmus hiányából fakadnak. Ennek oka pedig az, hogy több tévhit is kialakult a kapitalizmussal kapcsolatban, amiket az alábbi írásban összegyűjtöttem.

Hollandia - Magyarország: 8 - 1. Egy ilyen súlyos vereség után nem meglepő, hogy rengeteg olyan írás születik, ahol a szerzők megpróbálják a katasztrofális eredmény okait megtalálni, és valami megoldást javasolni ezekre. Aki a nagyobb vereségek után olvasott ilyeneket, annak feltűnhet, hogy egyrészt a javaslatok szinte mindig ugyanazok - utánpótlás erősítése, MLSZ reformja, több pénzt a sportba stb. -, másrészt az eredmények attól függetlenül nem változnak, hogy ezeket megvalósítják-e vagy sem. Az alábbiakban azt fejteném ki, hogy ez nem meglepő, ugyanis a válogatott teljesítménye, az MLSZ és a politika hozzáállása ez ügyben csak a jéghegy csúcsa. A valódi probléma az, hogy a labdarúgásban még annyira sem volt rendszerváltás, mint más területeken, itt még mindig a szocializmus megoldási módszerei az uralkodóak, annak minden következményével együtt. A megoldás az lenne, hogy a sportot - és vele együtt a labdarúgást - teljes mértékben piaci alapokra kell helyezni, azaz az állam sem anyagi, sem egyéb támogatást ne biztosítson ezen területeknek. A probléma az, hogy az ügy főszereplői - politikusok, sportvezetők, sportolók, szurkolók - között még a társadalmi átlaghoz képest is  felülreprezentált azok aránya, akik számára ez a megoldás teljesen elfogadhatatlan (magyarázatot lásd később), aminek következtében ez a teljesítmény még hosszú ideig a sportág sajátja lesz.

Egy véleménycikk jelent meg az indexen, ami szerintem egy valós probléma totális félrediagnosztizálása.

A hír:

http://www.reuters.com/article/2013/10/01/us-usa-fiscal-idUSBRE98N11220131001

Tömören: az amerikai kormány leállt, mert a képviselők nem tudtak megegyezni a költségvetésről.

Hogy ennek mi lesz a kimenetele, azt nem lehet tudni, viszont hogy mi volt az egyik kiváltó ok, arról már írtam itt a blogon (majdnem pontosan egy éve):

http://liberatorium.blog.hu/2012/09/30/ut_az_ujabb_valsagba

Ott Peter Schiff elemzését linkeltem, amiben a QE gazdaságra gyakorolt hátrányos hatásairól és lehetséges negatív következményeiről beszélt. Nos úgy tűnik, a jóslat beteljesült, készülhetnek a 'Peter Schiff was right ... again' című videók. Kíváncsi vagyok, az osztrák közgazdaságtan lépviselőinek még hány ilyet kell megjósolniuk ahhoz, hogy javaslataikat figyelembe vegyék (jelenleg a demokraták hallani sem akarnak az 'obamacare' megvágásáról).

Amikor azt firtatták, hogy érdekes egybeesés, hogy pont azon a teljesen jelentéktelen útvonalon jött rá az önkormányzatra az útjavítás, ahol a kedves veje lakik, akkor Orbán Viktor azt találta mondani, hogy "kommunista hazugság". Ez más szájából valószínűleg nem érdekelt volna, az övéből viszont vérlázító.
Különösen az a beszéd után, amit hétfőn mondott a parlamentben. Ez a beszéd túl azon, hogy egyszerre bűzlik mind a kommunizmus utolsó leheletétől, mind a hazugságtól, azonban nem minden tanulság nélküli.

Zero tumblr-ján találtam a következőt, ami miatt egy picit elkezdtem aggódni: http://www.parlament.hu/irom39/12050/12050.pdf Szóval Szili Katalin benyújtott egy határozatot, ami tárgyalná a feltétel nélküli alapjövedelem kérdését. Persze nyugodtan lehet mondani, hogy ez fölösleges paranoia, hiszen 1) ez még csak javaslat, 2) egyáltalán nem biztos, hogy lesz is belőle valami, 3) ha lesz is, a kormánynak számtalan eszköze van úgy tenni, mintha bevezetné, de valójában nem (pl. segélyek átnevezése). Ami miatt mégis úgy érzem, hogy ez figyelmet érdemel, az egyrészt az, hogy a elmúlt évek-évtizedek alatt eléggé nyilvánvalóvá vált, hogy politikai elitünk nagy része gazdasági analfabéta, és a maradék kisebb részt jórészt azokból áll, akik finnyásak minden olyan gazdasági elemzésre, amikben számok vagy függvények szerepelnek. Egy ilyen közegben kéne tárgyalni egy olyan kérdést, ahol nagyon könnyen születhet gazdaságilag nagyon káros döntés (hogy milyen nagyságrendekről van szó: ha Magyarországon mindenkinek járna havi 40.000 Ft, akkor az a költségvetést havi szinten 400, azaz éves szinten 2800 milliárd forinttal terhelné meg). Ráadásul a kérdés könnyen áldozatául eshet a szociáldemagógiának, ami olyan a politikus számára, mind a drogos számára a heroin, nehezen tud neki ellenállni. 

Bízok benne, hogy ez a kérdés valamilyen formában ugyanolyan sorsra jut, mint más hasonló ostobaságok, de azért szóltam, hogy erre érdemes lesz odafigyelni.

Hetekkel ezelőtt elkezdtem írni egy posztot a trafikmutyi gazdasági hatásairól, de aztán félbehagytam, mert egy lusta disznó vagyok. Most viszont kénytelen vagyok posztolni, mert közben a valóság beérte a jóslatomat, még mielőtt publikáltam volna.

Azt már igen sokan elmondták, hogy csúnya dolog lenyúlni más emberek egzisztenciáját (a munka fontosságáról való papolás közepette) és átjátszani a saját barátaink számára. Azt kevesebben, hogy mennyire rossz üzenet bármely vállalkozás számára, hogy ennyire ki van téve a kormányzat pillanatnyi kényének-kedvének.  Arról pedig már én beszéltem, hogy egy ilyen intézkedés, mennyire jó táptalaj a korrupció számára.
Arról viszont nem nagyon esik szó, hogy gazdasági szempontból mennyire nem hatékony ez a struktúra.  Most beszélnék egy kicsit a piaci hatásairól is.

Kedves Lajos, csak így: Lajos, mert így egyszerűbb, közvetlenebb és valószínűleg úgyse olvasod.
Rátok szavaztam a legutóbbi választáson, mert egyedül ti voltatok képesek kivitelezhető gazdasági programot összerakni.  Amikor láttam, hogy a levitézlett MDF és a rémesen komolytalan JESZ után valami új, talán tényleg kapitalista párt alakul felcsillant a szemem. Azóta is olvasom a gyakori publikációitokat, de egyre kevésbé vagyok elégedett velük. Adnék néhány kéretlen tanácsot.

Nemrég a kormány örömmel jelentette be, hogy visszafizettük az IMF-hitelt. Ez örömteli hír lenne, ha nem raknánk mellé egy másik hírt, miszerint egyre magasabb a magyar lakosság körében az állampapírok iránti kereslet. A kapcsolat nem nyilvánvaló, de rögtön az lesz, ha megnézzük, hogy mi az állampapír. 

Közkívánatra itt a videó kivonata, pontosabban az első óra. Ha kész a teljes, akkor frissítem.

Nem csak azért nem írok mostanában, mert nem érek rá, hanem azért is, mert nem találok szavakat.
Az egész közélet annyira abszurddá vált, hogy egyszerűen már nincsenek nyelvi eszközeim a kifejezésére.  (Személyes sirámok jönnek következnek, elolvasásuk semmilyen korosztály számára nem ajánlott)

[Az alábbi írás egy fordítás, aminek eredetije itt olvasható: How and How Not to Desocialize (Murray Rothbard, 1992, The Review of Austrian Economics). A motivációm az volt, hogy egy olyan témáról ír benne Rothbard, ami a mai napig sokakat foglalkoztat, nevezetesen hogy hogyan kell leépíteni a szocializmust, és hogyan nem szabad. Véleményem szerint ez az írás sok dologra magyarázatot ad, így a hossza ellenére érdemes végigolvasni. Szögletes zárójelben, dőlt betűvel szereplenek egy adott részhez az én személyes megjegyzéseim, illetve a végén az általam levont következtetés. Igyekeztem a legjobb tudásom szerint lefordítani, de mivel nem vagyok profi fordító, ezért elképzelhető, hogy vannak benne hibák, ezeket kérlek, jelezzétek (különösen gazdasági fogalmak magyar megfelelőjében vagyok bizonytalan). A jegyzeteknél a könyvek, cikkek stb. címeit nem fordítottam le, mert nem tudom, hogy azok megjelentek-e magyarul, és ekkor azt hogyan fordították. Ha valakinek van erre vonatkozó információja, kérem ossza meg és beteszem a cikkbe. Kellemes olvasást kívánok.]

Elolvasva stoic kolléga írását, én kicsit másképp látom ezt. Pontosabban egy más megközelítésből írnám le a problémát. Persze, az eredmény némileg hasonló, de a következtetés kevésbé radikális.

Hetek óta mindenki a dohány témán füstölög és most én is idepöffentek egy kis adalékot arról, hogy miért is rossz ötlet a trafik törvény.

"Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan marad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba… Akkor a nemzet aljas, vagy műveletlen.” - Surányi Miklós, Egyedül vagyunk

Van abban valami kafkai, hogy mind a fidesz, mind az mszp kb. ugyanabban az időben "kapott papaírt" arról, hogy lényegében maffiapártok. A Portik-ügy, valamint a dohánykoncesszió körül létrejött nyilvános mutyi után már tényként kezelendő az a korábban már sok helyen hangoztatott, de eddig csak költői túlzásként emlegetett állítás, hogy ez a két párt lényegében konkurens maffiózók konglomerátuma. Amit ebben az írásban kifejtenék az az, hogy itt nincs semmiféle "magyar balsors", ez nem összeesküvés, hanem a magyar választók egy rossz hozzáállásának a következménye. Ahhoz, hogy ezek a maffai-csoportok eltűnjenek a süllyesztőbe az kell, hogy a szavazási és közügyekbeli viselkedésén változtassanak a magyar választópolgárok. Amennyiben ezt nem teszik meg, ne lepődjenek meg, ha ezek a csoportok a fejükre nőnek, és a végletekig kizsigerelik.

Rogán Antal egy picit kényelmetlenül érzi magát, mert valaki forintosított pár dolgot a háza táján. Másra nem tudok gondolni, ugyanis függetlenül attól, hogy igaz-e az utazással kapcsolatos információ vagy sem, perelni talán nem kéne.

Na de miért ilyen ideges Rogán Antal? Amikor a hírt elolvastam, akkor rögtön eszembe jutott Francisco d. Anconia pénzzel kapcsolatos beszéde Ayn Rand Atlas Shrugged című művében. A teljes részlet itt, az ide vonatkozó rész pedig alább:

"Did you get your money by fraud? By pandering to men's vices or men's stupidity? By catering to fools, in the hope of getting more than your ability deserves? By lowering your standards? By doing work you despise for purchasers you scorn? If so, then your money will not give you a moment's or a penny's worth of joy. Then all the things you buy will become, not a tribute to you, but a reproach; not an achievement, but a reminder of shame."

FRISSÍTÉS (2013.04.26)

A kapitalizmus blogon megjelent egy írás, ami szerintem ide passzol: http://kapitalizmus.hvg.hu/2013/04/26/igazsagtalansag-a-nagy-kozos-elmeny/ Az ide vonatkozó rész pedig: 

"Persze jogosan fáj, ha jövedelemkülönbség mögött nem valós teljesítmény van, ha az egyik tudás nélkül kap ötöst, vagy kap kettest egy másik, akire csak a tanár pikkel. Nagy baj, hogy az igazságtalanul keletkezett különbségek feletti felháborodás összemosódik a zsigeri irigységgel, aminek az is célpontja, aki szorgalmának és tehetségének köszönheti a jólétét."

Bocsánat, hogy alig írok, de mostanság 6 napot dolgozok a munkahelyemen és egyet az építkezésen. Cserébe viszont hadd ajánljak a figyelmetekbe egy kis publicisztikát. Az indexen ma reggel jelent meg Miklósi Gábor írása, ami példát mutat a következetes liberalizmusból.