Liberatórium

Egy jó ideje már ritkán üti meg a közélet az ingerküszöböm, de erre muszáj reagálnom. Orbán Balázs azt találta mondani, hogy Ukrajnának nem lenne szabad védekeznie és hogy Magyarország az 56-os tapasztalatok alapján biztos nem menne bele egy védekező háborúba.

Egyrészről, ezzel ő nem mondott semmi újat. Minden gondolkodó ember átlát a Fidesz "békepárti" retorikáján, ami valamiért mindig oda lyukad ki Ukrajna hibája, hogy még nem ért véget a háború, mert ellenállnak. Oroszország visszavonulása még felvetés szintjén se fordul elő.
Másrészről, nagyon szórakoztató látni, ahogy a Fideszes arcok próbálják kimagyarázni a mondatokat. Van, aki szerint 56-ot nem lehet párhuzamba állítani, mert Magyarország nem kapott NATO fegyvereket. Van, aki szerint azért, mert 56 emléke szent és sérthetetlen. Van, aki szerint az egész csak háborúpárti uszítás. Jól látszik, hogy a kommunikációs gépezetbe nem homok került, hanem egy 18-as villáskulcs. A gép koordinálatlanul vergődik és csak értelmetlen zaj jön ki belőle. Nem sikerül racionális indokot felhozni, hogy miért is más a két eset. Ugyanaz történik, mint a netadó esetében. Minden megszólaló rögtönözni próbál (Brüsszel miatt szükséges bevezetni, a hálózatfejlesztés szolgálja a dolog stb.), mert a központ nem látta el őket utasítással.
Persze, egyébként Orbán Balázsnak valamennyire igaza van, mert utólag visszanézve 56-nak valóban nem volt értelme. Az ilyesmi nem nagy felfedezés azonban. Nagyjából az a szint, hogy egy nem nyert lottószelvényt is kár volt megvenni. A bukott vizsgára is kár volt elmenni. Csak hát a kudarc önmagában még nem jelenti, hogy a próbálkozás rossz ötlet volt, vagy helytelen. Csupán azt, hogy sikertelen volt.

Viszont én nem Orbán Balázsnak akarok igazat adni, még csak nem is Viktornak, hanem Krisztiánnak.
Orbán Krisztián sok évvel ezelőtt írt egy publicisztikát, amiben elhangzott, hogy nagy baj, ha egy kormányzat hazugságra kezd el építeni, mert olyan nincs ,hogy egy rezsim kifelé hazudik, de befelé tökéletesen tisztában van az igazsággal. Csak idő kérdése és ő maga is hinni kezd abban, amit arra gyárt, hogy mások higgyenek benne.
Orbán Balázs ebbe a hosszú ideje szőtt hazugsághálóba gabalyodott bele. Az embernek nincs két agya, nincs két személyisége, nincs két világképe. Nem lehet egyszerre hinni az országok szuverenitásában és abban, hogy Oroszország egy megállíthatatlan erő, amivel szembe szállni őrültség. Nem lehet egyszerre hinni egymásnak ellentmondó dolgokban anélkül, hogy időről időre bele ne futnánk hasonló problémákba, mert az elemek összegabalyodnak.

Természetesen mindez nem szándékos dolog. Azzal kezdődött, hogy volt valami pillanatnyi érdek, amit úgy adtak el, mintha általános igazság lenne. Ez a Fidesz gyakori módszere, mert nagyobb retorikai súlyt a mondanivalónak. Aztán olyan sokszor használták az ad hoc elvek generálásának módszerét, hogy ezek egy kvázi ideológiává álltak össze. Viszont mivel mégiscsak egy spontán összeállt dologról beszélünk, a konzisztenciája esetleges.
Ha a Fidesz mögött tényleg létezne egy intellektuálisan komolyan vehető szellemi háttér (nem, Békés Mártonok, Szilvay Gergelyek meg Kohán Mátyások, de még nem is Schmitt Máriák, vagy G. Fodor Gáborok, hanem valódi intellektussal rendelkező gondolkodók), akkor gőzerővel dolgoznának azon, hogy az ideológia egységesedjen és eltűnjenek belőle az ellentmondások. Ehhez azonban nyílt viták szükségesek, amikre a Fideszen belül, illetve a környékén nem nagyon van fogadókészség. Nem egy fideszes influenszer bukott már abba, hogy valami, nem is feltétlenül kulcskérdésben, nem fogadta el egy az egyben a központi véleményt. Nagyjából L. Simon László a legalacsonyabb szint, ahol már eltűrik a kritikát. Nem foglalkoznak vele, de legalább megtűrik. Mondjuk ő csak elég szőr mentén kritizál bármit is.

Sőt, még tovább megyek. A probléma még ennél is mélyebben gyökerezik, abban, hogy a Fidesz vezérkarának van egy instrumentalista felfogása. Azaz mindent eszköznek tekint a cél érdekében. Nem csak az állami szerveket, a jogrendszert, de magát a szellemi életet is. Nem a politika célja, hogy megvalósítson valami filozófiát, ideológiát, hanem az értelmiség a célja, hogy alátámassza a politikát. Ez a top-down gondolatvilág nem tud konzisztens szellemi hátteret kialakítani, még akkor se, ha kompetens lenne, mert mindig alkalmazkodnia kell az aktuális politikai széljáráshoz. Úgyhogy sok ilyenbe fogunk még belebotlani.

Lázár János már több alkalommal bizonyította, hogy semmit nem tud a közgazdaságtanról. Pl. Sürgős frissítés

Ezúttal is sikeresen demonstrálta, hogy azóta se tanult. Most kifejtette, hogy "Én azt gondolom, hogy ennek az országnak nem az a problémája, hogy van Mészáros Lőrinc és Szíjj László, hanem hogy kevés van belőlük. Nekünk az lenne az érdekünk, hogy minél több Mészáros Lőrinc és minél több Szíjj László legyen, és mindenki minél erősebb legyen."
Ezt a dumát egyszer már Gulyás Gergely is megpróbálta elsütni, de nem aratott osztatlan sikert a hallgatóságában.

Henry Ford rájött, hogy milyen autóra van szükségük az amerikaiaknak és , hogy lehetne hatékonyan gyártani.
Bill Gates rájött, hogy milyen operációs rendszerre van szükségük a PC felhasználóknak. Steve Jobs rájött, hogy milyen számítógépre vágynak az amerikaiak.
Ezek az emberek tőkések.

Mészáros mit hozott létre? Mit csinált jobban?
Semmit az ég világon. Ő csak megnyeri az állam által kiírt tendereket. De még ez se lenne nagy baj, ha lenne valami, amit tényleg ő tud a legjobban, bár ez sem áll. Mészáros annyit tud, hogy jó barátságban van Orbán Viktorral és kellően együgyű ahhoz, hogy nyugodtan a nevére lehessen íratni a vagyon. Nem kell attól félni, hogy önjáró lesz, mint Simicska. Korábban Simicska élt ugyanebből. Aztán megtörtént a G-nap. Simicska kiesett a pixisből és onnantól kezdve nem ő nyert meg szinte minden tendert. Az addig futottak még kategóriában játszó Lőrinc meg kilőtt, mint a rakéta. Nem azért, mert hirtelen megtehetségesedett, Lajos meg elvesztette a tehetségét. Ő Orbán Viktor kegyeit vesztette el.
Persze, volt már ilyen osztály. Nem ismeretlen dolog, hogy van egy osztály, aminek a vagyona a kincstárból származik és az uralkodó kegyelmétől függ, csak épp ezt az osztályt nem tőkés osztálynak hívják, hanem arisztokráciának.
Arisztokratából meg hiába lenne több, az ország semmivel nem lenne gazdagabb. Ha tízszer ennyien lennének, akkor se épülne tízszer annyi út, mert az útépítésre fordított összeg adott, csupán többen osztoznának rajta.

Az egész "nemzeti tőkésosztály" koncepciója teljesen elhibázott, mert úgy képzelik el, hogy lehetséges top-down tőkésosztály építeni. Viszont minden szolgáltató, a megrendelő kegyeit keresi, na, de a megrendelő nem a piac, hanem állam, akkor azért. Egy olyan rendszerben, ahol az állam gyakorlatilag megkülönböztethetetlen a miniszterelnöktől, ott az övét. Így lehet szép nagy cégeket felépíteni, de ezek nem lesznek berendezkedve arra, hogy a piacról is megéljenek. Nincsenek rászorulva, hogy képesek legyenek rá.

Nagyon jó lenne, ha tanulna egy kicsit, mert könnyen lehet, hogy egy nap ő lesz Viktor utódja és, ha ezen a tudásszinten marad, akkor vissza fogjuk sírni Viktort.

A Hold.hu egyik szerzője publikált valamit mesterséges intelligencia témakörben és ezt szeretném ezúttal kommentálni. Cikk1, Cikk2.

Drága jó miniszterelnök urunk minden pénteken néphülyítési előadást tart. Ez nem nagyon szokta megütni az ingerküszöbömet, bár manapság már olyan magasan van, hogy ezt nem is könnyű. Most sikerült.

Szerinte mindenki megőrült és háborús lázban ég. Egyedül ő helikopter akar békét. Ezért is szajkózza ezt minden fórumon, kivéve az oroszok előtt. Igen, ez is egy érdekes dolog, hogy ez nagy békepártiság valahogy mindig csak Ukrajna támogatása kapcsán kerül elő, az orosz csapatkivonásokkal kapcsolatban eddig még sose.

Az elefánt a szobában egy angol mondás arra, amikor van valami nyilvánvaló, amiről valamiért senki se beszél. Egy elefántot a nappaliban nem lehet nem észrevenni, mert rohadt sok helyet foglal, hangoskodik, kakál, lever dolgokat, mégis úgy teszünk, mintha nem is lenne ott.
Olvastam, hogy Nagy Márton miniszterelvtárs szerint brutálisan hatékonyak a kormány inflációcsökkentő intézkedései.

Vicces jelenet zajlott le a parlamentben. Novák Előd megkérdezte a hadügyminisztert, hogy miért van genderképzés a hadseregben, amiért a miniszter magyarázkodni kényszerült és abban a paradox helyzetbe került, hogy ki kellett állnia a képzés mellett, úgy, hogy közben el is kell utasítania, de mégse és mégis.
Ezt most nem csak azért írom, mert ironikusnak tartom a helyzetet, hanem mert ez alkalmat ad arra, hogy tisztázzak egy téveszmét.

A kormány, erős külső nyomásra (jaj, miket beszélek, hisz Brüsszel nekünk nem diktál, akkor erős belső nyomásra), úgy döntött, hogy korrupció elleni hatóságot hoz létre. Én viszont, mint örök vészmadár már most megmondom, hogy miért nincs értelme.

Most olvastam a legújabb indítványt, hogy mi legyen az EU-val.
Abban feltétlenül igaza van, hogy az EU jelenlegi formájában sokkal rosszabbul működik, mint működhetne. Abban viszont nincs, hogy milyen irányba akarja megjavítani.

Azért szoktam a Fideszt és a Jobbikot úgy nevezni, hogy a baloldal magát jobboldalnak nevező része, mert ezek valójában baloldali pártok. Magyarországon jobboldali pártnak nincs hosszútávú jövője. A most megjelent benzinrendelet ezt ragyogóan alátámasztja. Ilyet Rákosi Mátyás óta nem látott ez az ország.

A rendelet kötelezi a benzinkutakat, hogy akár veszteségesen is, de működjenek. Mivel ilyenkor a piaci szereplők a tevékenység beszüntetésével szoktak reagálni, ezért áruhiány szokott ilyenkor kialakulni, ezért kötelezővé teszik a működést. Azaz lényegében rabszolgaként tekintenek rájuk.
Mivel ilyenkor a természetes reakció a szelíd szabotázs, ezért a jogalkotó igyekszik ezeket a kiskapukat bezárni pl. nem lehet rövidíteni a nyitvatartást, fennakadás esetén pedig átadja a tulajdonjogokat másik üzemeltetőnek.

A poszt további részét, sajnos, nem biztonságos nyilvánosságra hozni, ezért maradjunk annyiban, hogy ez már Venezuelában se bizonyult jó ötletnek. Egy dologban lehet reménykedni, hogy a benzinkutak máshol be tudják hozni az itt elszenvedett veszteséget.

Olvastam Szíjjártó Peti aktuális dicsekedését a fóliagyárról és nagyon nagy sikernek értékeli. Ez nem is meglepő. Mostanában nagyon repkednek a sikertörténetek, ami nem is csoda, hiszen választás lesz jövőre, de azért nézzük már meg kicsit jobban, hogy hogy is állunk.

"Orbán szerint a vakcinák beszerzését a nyugati világ gyógyszergyáraiból átengedtük Brüsszelnek, ami rossz döntés volt. „Az igazság az, hogy elrontottuk, rosszul döntöttük” – fogalmazott. „Azt kellett volna mondani, hogy mindenki maga intézze a vakcinabeszerzéseket, de az volt a közbölcsesség, hogy együtt talán inkább sikerülni fog” – tette hozzá. Szerinte Brüsszel a beszerzési árra összpontosított, de ők nem értik úgy az életet, mint mi, és ezt elrontották." -írja az újság. Ezt kényelmes lenne annyival elintézni, hogy Orbán Viktor megint vagy hazudik, vagy hülyeségeket beszél, de ennél azért több tanulság is van.

A kormányzati és szélsőjobbos propagandában új jelszó bukkant fel pár éve: a normalitás. Ők (szerintük) nem csinálnak mást, csak védik a normalitást.
Ki ne akarna normálisan élni? Ez olyasmi, amivel könnyű azonosulni. Túlságosan könnyű. Épp ezért megéri a normalitás mögé nézni.

Nagyon beindultak a viták a magyar jogállamiságról, de sajnos, a színvonal megint a béka segge alatt. Különösen a Fidesz produkál lenyűgöző bullshit-cunamit. (előre szólok, hogy ezt a posztot indulatból írom, ami látszik is rajta)

Lenyűgöző a félig már NER-kompatibilissé tett index minőségzuhanása. Már eddig is fejcsóválva olvastam a megjelenő marhaságokat, de míg az olyanok, mint a szódium-nitrit ártalmatlan, ez a cikk kiverte a biztosítékot. Ez ugyanis nem egyszerűen baromság, hanem káros és veszélyes baromság. Amellett, hogy vicces, hogy először mindenkit beparáztat, majd közli, hogy a terroristák is azt akarják, hogy félj...

Ezt posztot már korábban megírtam, csak nem mertem kiposztolni, de hála az égnek, hogy már az index is szóba hozta,hogy az emberek titkolják a betegségüket.  Így talán már nem engem fognak hibáztatni a tartalmáért.
Hogy miért nem mertem megírni? Talán csak paranoia és az illiberális rezsim kiépítése még nem tart itt, de az illiberális rezsimek lehet, hogy hatékonyan tudják kezelni a válságokat, mert nem tartják vissza holmi szabadságjogok, de baromira nem szeretik beismerni, ha válság van. Ha esetleg mégis, akkor is inkább felelőst keresnek és nem megoldást. Ezen a ponton jegyezném meg, hogy mi se tartanánk itt, ha a tavalyi év végén Kína a járvány kezelésére fordítja az erőforrásait a vészmadarak elhallgattatása helyett, de ez az illiberális rendszerek általános gyenge pontja.

Szóval az eredeti poszt így szólt:

Megjöttek a következő Nemzeti "Konzultáció" kérdései. A tartalom szokás szerint hazug, de ez nem érdemelne szót. Az egyik ponttal kapcsolatban azonban annyira sok a hazugság, hogy mégis vesztegetnék rá néhányat:

"A koronavírus-járványt követő gazdasági válság kezelésére Soros György új tervvel állt elő. Ebben azt javasolja, hogy az Európai Unió tagországai vegyenek fel hatalmas kölcsönöket (örökkötvényeket), amelyek után generációkon keresztül, örökre kamatot kellene fizetni. A szakértők szerint ez adósrabszolgaságba taszítaná a nemzeteket.
Ön elutasítja Soros György tervét, mely beláthatatlanul hosszú időre eladósítaná hazánkat?"

1. Az örökkötvénynek valóban nincs lejárati dátuma, de nem igaz, hogy örökre adós leszel. Addig leszel adós, amíg vissza nem fizeted. Bármikor megteheted és akkor vége. Ez semmivel nem rosszabb, mint az, amikor 3 év múlva a hitelezők verik az ajtót és követelik a pénzüket.
2. Nem kötelező felvenni. Hitelt felvenni soha nem kötelező. Ez egy lehetőség, amivel nem muszáj élni.
3. Jelenleg az államadósság úgy működik, hogy az állam kibocsájtja a kötvényeket, és amikor lejárnak, a hitelezőket újabb hitelek felvételéből fizeti ki. Kérdés, hogy ez mennyivel jobb?

4. A javasolt kamat 0,5%. Ez a kamat igazából jelképes, igaz, hogy euróban értendő. Ha megnézzük a magyar állam által kibocsájtott eurókötvényeket, akkor azt látjuk, hogy a kamataik az eurózóna infláció+1%-tól indulnak (P€MAP-2022/X) egészen az eurózóna infláció+2,5%-ig. És ez most csak manapság van így. Régebben pl. 1999-ben bocsájtottunk ki 4,375%-s eurókötvényt is. Sőt 2011-ben 6%-osat (és, még ennek ellenek ellenére is majdnem becsődöltünk).
5. Amikor a Horn-kormány tárgyalt az egyházakkal a kommunizmus alatt államosított ingatlanok utáni kárpótlásról, akkor -mivel nem tudta volna egy összegben kifizetni- örökjáradékot vállalt. Az egykori vagyon után évi 5%-t fizet az egyházaknak. Érdekes módon ez nem számít adósrabszolgaságnak...

Ha félretesszük a Fidesz demagógiáját, akkor a Soros-féle javaslat tényleg nem annyira jó (nem rossz, de nem is annyira jó), de nem ezek miatt, hanem mert nem igazán oldja meg a problémákat. Ez nem egy likviditási válság. Ez nem egy hitelválság. Ha az lenne, akkor ez komoly segítség lenne. A fő problémák a reálgazdaságban jelentkeztek.
Sokszor mondtam már el, de nem lehet elégszer, hogy a pénz nem az érték maga, hanem csupán szimbóluma a reálgazdaságban létező értéknek. 10 ezer euró egy Suzukit szimbolizál. Ha azonban az a Suzuki soha nem készült el, mert leállt a termelés valamiért, akkor az a 10 ezer euró csak egy köteg papír, vagy néhány byte egy szerveren. Természetesen, ez most el van túlozva, mert a reálgazdasági visszaesés nem 100%, de a lényegen nem változtat. Nem pótolja a gazdaságból hiányzó reáljószágokat.
Akkor miért nyúl minden kormány a pénznyomtatáshoz? Mert erre képes. A kormányzati szerszámosláda meglehetősen üres. Rengeteg probléma van, amire nincsen egy kormánynak, vagy jegybanknak eszköze. Ő nem tudja legyártani a soha el nem készült autókat. Ő annyit tud tenni, hogy hígítja a pénzt és imádkozik, hogy jó helyre kerüljön.

Van egy olyan tétel, hogy egy gazdaságnak halál mindegy, hogy mennyi pénz kering benne, mert csak azt változtatja meg, hogy hány nulla van a bankjegyeken, de ez csak hosszútávon igaz. Rövid távon a pénzmennyiség azonban nem egyenletesen kerül be a gazdaságba, ezért egyes helyeken extra fizetőképesség tud keletkezni, azaz van gazdaságstimuláló hatása. Amiről a közgazdászok nem szoktak beszélni, hogy ez mások rovására történik. Ha egyik vállalatnak adok támogatást, a másiknak nem, akkor a másikat versenyhátrányba hozom, illetve az emelkedő infláció költségeit mindenki más is fizetni fogja. Azaz lényegében bár rövidtávon segítettem egy cégnek, de mindenki más fizeti az árát.
Erősen kétséges, hogy ez a rövidtávú segítség, segít-e hosszútávon. És, ekkor még nem is tételeztük fel, hogy létezik korrupció, ami miatt ez a pénz lehet, hogy meg se próbál majd odajutni, ahol szükség lenne rá...

Megjelent az index gazdasági blogjában egy érdekes kérdés. Napóleon a háborújával elvágta Franciaországot az olcsó textiltől és felfejlődött a francia textilipar. Amikor a kommunisták tették ugyanezt, nem fejlődés lett belőle, hanem sorvadás. Miért? Mit tudott Napóleon, amit a kommunisták nem?
Erre a kérdésre a blog nem ad választ, de én megteszem.

Napóleon azt tudta, hogy ezt nem szándékosan csinálta. Szándékosan nem sikerült volna.
Egy Robert Lucas nevű közgazdász fogalmazta meg, azt ami amúgy is triviális kellene, hogy legyen, hogy ha csinálsz egy gazdasági szabályozást valamilyen gazdasági helyzetre, akkor annak a hatása egyáltalán nem biztos, hogy az lesz, mint ami logikusnak látszik a múltbeli ismeretek alapján. Ez azért van, mert a te múltbeli gazdasági adatokra épülő modelledben olyan paraméterek is meg fognak változni, amikre nem számítasz. Magyarul a szabályozás érvényteleníti a modellt, amire a szabályozást kidolgoztad.

Már korábban is írtam, hogy ha valamit ki kellett volna függeszteni a minisztériumokban, akkor az nem a NER nyilatkozat, hanem 3 egyszerű szó, hatalmas betűkkel: "Az emberek alkalmazkodnak".
Hozz bármilyen szabályt, az emberek megváltoztatják a viselkedésüket. Úgy változtatják, hogy mindenki individuálisan a legjobbat hozza ki maga számára, függetlenül a szabály alkotójának elképzeléseitől.
A szabályt be fogják tartani, csak nem feltétlenül úgy, ahogy te vártad.
Azt kapod, amit kérsz, nem azt, amire vágysz. Ha te azt mondod, hogy legyen több diplomás, akkor az egyetemek leszállítják a felvételi és vizsga kritériumokat. Több diplomás lesz, de több tudás nem. Ha te azt mondod, hogy legyen a GDP 2%-a elköltve a hadseregre, akkor el lesz költve. Jó eséllyel hülyeségekre, de el lesz.

Ha a francia textiliparosok tudtak volna arról, hogy mostantól ők mindig is védve lesznek az angol textilipartól, akkor nem kezdtek volna bele hatalmas fejlesztésbe, mert nincs rá motivációjuk. Egy cég se költ többet fejlesztésre annál, mint amennyit szükséges, hogy megőrizze, vagy kicsit javítsa a relatív pozícióját. Miért javítsam a termelékenységet, ha a magasabb árat meg tudom fizettetni a fogyasztóval? Inkább zsebre teszem, nem?
A napóleoni háborúkról azonban nem lehetett tudni, hogy meddig fog még tartani. Ez a bizonytalanság arra sarkallta a francia textilipart, hogy fejlesztésre használja ki a megnövekedett profitot.

A kommunisták, illetve sok más állam a különböző protekcionista intézkedéseket örök életűnek szánták, vagy ha nem is, de nem mernek hozzányúlni. Ennek megfelelően az iparági szereplők ehhez alkalmazkodtak. Gyenge verseny = magas profitok, alacsony termelékenység mellett. Ld. amerikai acélipar.

Friss esemény, hogy a hazai fertőtlenítőgyártás hihetetlen gyorsaság futott fel. Azért történt, mert elakadt az import lehetőség. Ezzel megnőttek a profitlehetőségek. A magas profitlehetőség meg vonzza a befektetésre váró tőkét.
Ugyanakkor azt is tudni lehet, hogy ez nem is tart majd örökké.
Ha örökké tartana, akkor nem kellene sietni. Akkor senki se fizetné ki a gyorsított ütemű kapacitásbővítéssel járó extra költségeket, hanem belőnék az optimális költség-haszon arányt és szépen komótosan építkeznének.
Még rosszabb a helyzet, hogy ha ez nem a piaci helyzet nyomán alakul ki, hanem állami szabályozás által.
Ekkor a helyi iparosok az államhoz fordulnak, hogy minél több számukra kedvezőbb szabályváltoztatást lobbizzanak ki, illetve támogatásokért kezdenek el kuncsorogni, és végül az egész a korrupció melegágyává válik. Ez azért történik, mert az állami szabályok, beavatkozások számára kedvező irányba történő hajlítása több profittal kecsegtet, mint a versenyképesség fejlesztése.

Na, kérem, Napóleon azt tudta, mint a koronavírus. Piac sokkot okozott az állami szabályozás megváltoztatása nélkül.

Az imént olvastam Semjén aktuális agymenését a nemek rögzítéséről. Mivel ez egy olyan kérdés, amit a tudatlanság hoz létre, ezért időszerűnek érzem egy kis fejtágítást tartani a témában.
Előre bocsájtom, hogy bár divat beszélni a genderőrületről és az ellene való fellépésről, meg, hogy ide vezet a liberalizmus (esetleg a feminizmus, de mindenképp valami -izmus), jóllehet egyikhez sincs sok köze, nem ezért hozom ezt szóba, hanem mert megbocsájthatatlannak tartom, hogy ha valaki büszke a tudatlanságára. Hozhatunk mindenféle döntést, de ne úgy tegyük már, hogy lövésünk sincs a témáról.

A rendszerváltás 30. évfordulója alkalmából gondoltam, hogy írok egy rövid eszmefuttatást arról, hogy hogyan látja a kérdést egy libertárius. Az alábbiakban a rendszerváltásnak azt az oldalát mutatnám be, ami kevés hangsúlyt kap az események tárgyalásánál, viszont ezek figyelembe vétele nem csak a rendszerváltás miértjeire és hogyanjaira ad magyarázatot, de a jelenlegi politikai, társadalmi és gazdasági struktúrák megértéséhez is jó magyarázatul szolgál.

Van egy lenyűgöző jelenség, ami újra meg újra írásra készteti az újságírókat és a mérnököket. Az újságírók hatalmas szenzációt sejtve megszellőztetik, hogy a gonosz gyártók szándékosan rontják az élettartamot. A mérnökök meg elküldik az újságírókat melegebb éghajlatra. Ez most megint egy ilyen poszt lesz.

Nem kicsi megdöbbenéssel olvastam Orbán Balázs válaszát abban a kérdésben, hogy mire is való az alkotmány.

Orbán szerint az alkotmány nem csak az állampolgárokat védi az államtól, hanem a modern világban az államot is a szupranacionális szervezetektől és nemzetközi vállalatoktól, különösen a közösségi hálózatoktól.
Érdemes elolvasni, hogy milyen módon vezeti le ennek szükségességét.

Olvastam egy index cikket és úgy éreztem, hogy ezt nem szabad szó nélkül hagyni, mert túlságosan gyakori hülyeség.
A kedves szerző teljesen kiakad attól a közmondástól, hogy "mindenki a saját sorsának kovácsa". Természetesen, mint általában a közmondásokat, ezt sem érdemes szó szerint venni, sem pedig túl komolyan. Ezek népi megfigyelések absztrakt formába öntve és nem is mindig illenek teljesen az adott helyzetre.

Az alábbi írás Frédéric Bastiat egy rövid esszéjének fordítása Bertalan Gábor jóvoltából (megjelent a Journal des Économistes 1845 októberi számában).

Úgy érzem, hogy megint összegyűlt egy csomó téma, amit ideje tisztába tenni. Ennek apropója egy közelmúltbeli poszt, illetve számos nyilatkozat kedvenc kormányunk részéről.
Az esetleges olvasó most sok témát fog látni, amik eleinte nem függnek össze, de a végére összefutnak.

Diktatúra és demokrácia

Az ideális diktatúrában a diktátor birtokol minden hatalmat. A társadalom két részből áll, a diktátorból, és a népből. Értelemszerűen, ez a modell néhány tucat embernél nagyobb társadalmakban megvalósíthatatlan, hisz a diktátornak saját magának kell mindenkit elnyomnia, viszont ő is csak egy ember, aki számára egy nap 24 óra.

Minden valódi diktatúrában a diktátor kénytelen egy szélesebb rétegre hagyatkozni az uralkodásban. Az uralkodó osztály és a köznép között azonban nem található semmi.

Ezzel szemben egy demokráciában is létezik valamilyen uralkodó osztály, azonban a köznép és közte van egy francia krémesre emlékeztető massza. Ez az ún. civil társadalom. Ezek emberek kisebb-nagyobb csoportjai: egyesületek, egyházak, szakszervezetek, jogvédő szervezetek stb.
Mivel egy csoport mindig sokkal kevésbé kiszolgáltatott, mint az egyén, ezen csoportok léte jelent valamiféle védelmet az uralkodóosztály esetleges túlkapásaival szemben. (A hatalom egyéb korlátai mellett, természetesen.)
A diktatúrákból viszont ez a réteg hiányzik, vagy erősen csökevényes.

A kettő között van az ún. hibrid-rezsim. A hibrid-rezsimek nem igazi diktatúrák, de nem is igazi demokráciák. Jellemző rájuk, hogy létezik a középső réteg, de nagyon szorosan kontrollált. A rövid póráz miatt, nem viselkednek valódi ellensúlyként a hatalommal szemben, hanem inkább annak meghosszabbított kezei. Ezáltal a közemberek atomizáltabbá válnak és kiszolgáltatottabbakká.
Ennek általunk is ismert példái a Sztálin utáni időkben kialakult szocialista rezsimek, a népi demokráciák.

Nyílt társadalom

Dömötör Csaba államtitkár azt találta mondani, hogy
"Most is nehézfegyverzettel áll szemben az ország, nem szovjet tankok csövével, hanem a nyílt társadalom ideológiájával. Ez az ideológia pedig nyeglén megtagad mindent, amiért mi itt az elmúlt évszázadokban harcoltunk: Istent, hazát, családot. Mindenről szól, csak nem a szabadságról."

Ebből nagyjából egy szó sem igaz.
A nyílt és zárt társadalom fogalmát Karl Popper vezette be. Egy zárt társadalomban nincs semmiféle belső verseny. Minden szigorúan le van szabályozva és megváltoztathatatlan. Egy ilyen társadalomban ezen tabuk betartását és megkérdőjelezhetetlenségét mindig valamiféle elit biztosítja. Ezek lehetnek papok, politikusok, vagy csak egy maréknyi hangadó, ez szinte mindegy is.
Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy egy zárt társadalomban az elit tartja markában a népet. Ha léteznek is szavazások, azokat nagyon komolyan előkészítik, hogy nehogy az elit érdekeit nem szolgáló döntés születhessen. Erre számos eszköz áll rendelkezésükre a választók által elérhető információ korlátozásától, mind az oktatáshoz való hozzáférésen át, a pártélet szabályainak módosításáig. Ezer módszer létezik. Manapság kifinomultabbak, mint a XX. század elején. Ma már ritkán alkalmaznak olyan otromba eszközöket, mint a cenzúra. Inkább elárasztják állami támogatottságú álhírekkel a világot. Ma már nem börtönzik be a másként gondolkodókat (kivéve mondjuk Törökországban, néha Oroszországban és mostanában Venezuelában), hanem inkább adminisztratív eszközökkel akadályozzák, hogy komolyabb szervezetet hozzon létre. Ma már ritkán tiltanak be szervezeteket, hanem inkább létrehoznak egy hasonló kamuszervezetet, ami versenyez vele. Mindez egyetlen célt szolgál: az elit hatalmának megőrzését.

A nyílt társadalom ezzel szemben folyamatosan megújítja magát, azáltal, hogy nincsenek elnyomva azok, akik nem a pillanatnyi konszenzust mondják fel és lehetőségük van arra, hogy idővel meggyőzzék a többi embert is.
Ennek egyenes következménye, hogy az elit mindig egy pillanatnyi állapot. Oda be lehet kerülni és ki is lehet kerülni belőle. Ennek mellékhatása, hogy az elit elszámoltatható. A nép tud a döntéseiről, és azok hátteréről, ezért véleményt tud alkotni róla. Szabadon szerveződhet, tüntethet, kampányolhat és az adott esetben akár le is válthatja az elitet.

Populizmus

Sokan azt hiszik (tévesen), hogy a populizmus a demokráciának egyfajta kiteljesedése és nem értik, hogy a nyugati politikusok miért tartják szitokszónak.
A populizmus doktrínája, hogy a társadalomban jól elkülöníthető az elit és a nép. Az elit korrupt és méltatlan, ezért meg kell fosztani a hatalmától, hogy az uralom végre a nép kezébe kerülhessen.

Fent a kis kék emberke az elit, lent a nép, benne a kis zöld emberkével, a populistával, aki a népet képviseli.

Az első probléma azzal, amikor valaki azt mondja, hogy ő a népet képviseli, hogy a nép valójában nem egyforma fekete emberkékből áll, hanem rengeteg, sok szempontból egymással ellenérdekelt csoportból. Nagyon nehéz egyszerre képviselni a bicikliseket és az autósokat, a vállalkozókat és a nyugdíjasokat, a különböző vallásúakat stb. Tehát, ha valaki azt állítja, hogy ő az egész népet képviseli, nem egy meghatározott csoportját, akkor szinte biztos, hogy vagy hazudik, vagy hülye. Ez már önmagában is felveti, hogy a populizmusnak szükségszerűen része a hazugság.

A második probléma viszont akkor keletkezik, amikor a populista megszerzi a hatalmat. Mert, hogy ellenzékben ezt még egész hitelesen lehet csinálni, meglovagolva egy esetleges általános elégedetlenséget. Ekkor mindenki az elit körüli anomáliákra figyel és nem az egymás közti nézeteltérésekre.

Ha viszont a populista hatalomra kerül:

Hirtelen tarthatatlanná válik a korábbi elitellenesség, hiszen most már ő maga az elit. Ezért, amikor a populista hatalomra kerül két út van előtte. Vagy megszűnik populistának lenni és hagyományos politikussá válik. Vagy kénytelen kreatívvá válni.
Mivel most nincs kire mutogatni, ezért ahhoz, hogy fenn lehessen tartani a "vállvetve harcolok a néppel a népért" szerepet, szüksége van egy ellenségre, aki hatalmasabb nála. Egy ország vezetőjeként nem könnyű ilyet találni.

Szüksége van egy új kékre, új mumusra.
Bármilyen populista rezsimet megnézel, mindegyik megtalálta a maga kékjét. Ki a klerikális reakcióban, ki a nemzetközi zsidó összeesküvésben, ki pedig a Soros-hálózatban, ki a nemzetközi nagy tőkében, ki pedig a Háttérhatalomban, szabadkőművesekben, Fetullah Gülen hálózatában stb. A választék lényegében végtelen.
Ami fontos és hasznos, hogy lehetőség szerint a mumus legyen minél megfoghatatlanabb és képlékenyebb. Minél univerzálisabb a mumus, annál több mindent lehet vele megindokolni.
Tulajdonképp nem is kell ténylegesen léteznie a kékeknek, sőt jobbak is, ha nem léteznek, mert úgy kevésbé kockázatos a dolog. Létező ellenséget, pláne, ha tényleg olyan hatalmas, mint ahogy állítják, veszélyes dolog ingerelni, hacsak nem vagyunk meggyőződve arról, hogy valójában alig mutat érdeklődést aziránt, hogy miket mondunk róla. Semmi jó nem sül ki abból, hogy felbosszantunk egy valódi hatalmat.

Tehát a populizmus elválaszthatatlan eleme a hazudozás.
És, amitől a populizmus még károsabb lesz, hogy ha már van ellenség, akkor azt használja is. Ez egy remek kifogás arra, hogy ne kelljen beismerni a hibákat. Elvégre, miért venném magamra a felelősséget, ha rá is kenhetem valaki másra, nem? Törökország, Venezuela, vagy ha vissza emlékszünk a 2012-es majdnem államcsődre, akkor mind-mind külföldi politikai játszmákat tettek meg felelőssé. Soha sem mondta egyik se, hogy "ezt elkúrtuk", hanem mindig az Ellenség tehetett róla.
Kevés dolog károsabb annál, mint amikor nem vagyunk hajlandóak tanulni a hibáinkból.

Ebből viszont következik, hogy a populista rezsimek hajlamosak nem csak kitalált válságokat átélni, hanem gyakran valódiakat is, minthogy a hibákat nem javítják ki, hanem szőnyeg alá söprik, ahol addig halmozódnak míg valódi válsághoz nem vezetnek.

Illiberális demokrácia

Illiberális demokráciának nevezik azt a társadalmi berendezkedést, ahol választások ugyan vannak, de szabadságjogok nincsenek. Szabadságjogok hiányában azonban a választások igazából csak üres színjátékká válnak. A választók számos különböző módon vannak korlátozva. Ilyen gyakori technika a pártválaszték mesterséges szűkítése, a sajtó korlátozása, ellenzéki jelöltek megfélemlítése, a szavazók adminisztratív korlátozása stb.
Amikor valaki azt mondja, hogy illiberális demokrácia, akkor Nyugaton mindenkinek Szaddam Husszein Irakja, vagy épp az 1938-as német választások jutnak eszükbe, esetleg napjaink Oroszországa. Ezeket a nyugati gondolkodás nem tartja demokráciának. Ezért ez a kifejezés vörös posztó a komolyabb demokratikus hagyományokkal rendelkező országok szemében.

Orbán, amikor kimondta azt, hogy ő illiberális demokráciát szeretne építeni, valószínűleg nem is sejtette, hogy mit mond. Értetlenül állt azelőtt, hogy ez miért vált is ilyen indulatokat Nyugat-Európában, de ezt betudta annak, hogy a liberális elit félti a hatalmát (ld. kékek).
Valójában inkább arról van szó, hogy Orbánnak nem mondták a párt ideológusai, hogy az illiberális demokrácia nem azt jelenti, hogy nem liberálisok irányítják az országot.

Az illiberális demokráciákról azt érdemes tudni, hogy a felületes szemlélő számára úgy tűnhetnek, mint a normális, liberális demokráciák. Abban az értelemben legalábbis, hogy az illiberális demokráciában a demokrácia összes kelléke megtalálható, csak épp az eredeti funkcióját nem tölti be.
Van alkotmány, de az nem az államhatalmat korlátozza, hanem inkább megkérdőjelezhetetlen tekintélyt ad neki.
Vannak bíróságok, de nem védik meg az embert, legalábbis, ha másik fél az állam.
Vannak választások, csak épp nem feltétlenül tisztességesek.
Vannak népszavazások, csak épp nem feltétlenül tisztességesek. Nem is biztos, hogy a nép tud ilyet kezdeményezni.
Vannak ellenzéki pártok is, csak épp nem tudnak működni ezer okból kifolyólag.
Van ellenzéki sajtó is, csak épp nem tud komolyan működni pl. el vannak zárva az adatoktól, fenyegetve vannak.
Minden a törvények szerint működik, látszólag a törvényeknek alárendelve működik, de a törvényeket a hatalom pillanatnyi érdekének megfelelően egy tollvonással megváltoztatják.
stb.
Ha valaki fog egy listát ahhoz, hogy mi kell, hogy legyen egy demokráciában, akkor minden elemet meg fog találni. Ha azonban jobban is megnézni a lista elemeit, akkor kiderült, hogy minden listaelem csupán díszlet, tartalom nélkül.

A populizmus mindenképp illiberális

Ez viszont elvezet ahhoz, hogy a populista miért nem szereti a nyílt társadalmat.
A nyílt társadalomban egy semleges szabályok szerint zajló verseny van a hatalomért.
A populista, mivel a retorikája szerint az egész nép támogatását élvezi, az intézkedéseit is mindig a nép akaratával indokolja. Akkor is, ha történetesen egyáltalán nem kérdezte meg róla a népet, sőt kimondottan népszerűtlen az adott intézkedés.
Számára idegen a gondolat, hogy a nép kegyeiért küzdjön, hiszen ő már megnyerte azokat. Mivel, ő a nép egészének támogatását élvezi, teljesen nyilvánvaló számára, hogy a nép nem akarhat olyat, hogy őt leváltsa.
Miért akarna, hát, nyílt versenyt a hatalomért?

A populizmus mindenképp hibrid rezsimet hoz létre

Ha viszont valaki arra épít, hogy ő az egész nép felkent képviselője, akkor az, nyilván, nem fog alkudozni senkivel. Hisz kivel? Ugyan kinek is tartozna elszámolással az, aki az egész népet képviseli? Bárki, aki mást mond, nem a népet képviseli, hanem az Ellenséget.

Ennek megfelelően a populista fokozatosan autokratává válik.
Nyílt autokráciát fenntartani viszont költséges dolog és felesleges is. Nem csak drága, de túl látványos is, ezért könnyebben összetereli az ellenzéket egy zászló alá. És eléggé támadható is, mert világos, hogy hol fáj neki.

Sokkal célravezetőbb a demokrácia intézményeit korrumpálni. Az eredmény ugyanaz, de sokkal olcsóbb és bárki szólni merészel, lehet a létezésükre mutogatni. Ha valaki szóvá teszi a sajtó kérdését, akkor lehet mutogatni a kevéske megmaradt ellenzéki sajtóra, ügyelve arra, hogy nagy jelentősége azért ne legyen. Lehet mutogatni az alkotmányra. Igaz azt a szerepet nem tölti be, hogy gátat szab a hatalom önkényének, hanem ellenkezőleg, megkérdőjelezhetetlenné teszi az intézkedéseket, de akkor is, van alkotmány, most miről beszéltek?
Értelemszerűen, ez nem annyira tetszik olyan szervezeteknek, amik elkötelezettek a demokratikus működés mellett. Emiatt mindegyikük rendszeresen szembe is kerül emberjogi, polgárjogi szervezetekkel, alapítványokkal. Legtovább Oroszországban, Türkmenisztánban és Kazahsztánban mentek, ahonnan konkrétan kitiltották a Nyílt Társadalom Alapítványt. Magyarországon nem tiltották be, csak arra hivatkozva szívatják, hogy támogatják a bevándorlást (az egyébként egy marhaság. Soros csak annyit írt, hogy az EU-nak fel kell készítenie magát a helyzet kezelésére, nem azt, hogy importálnia kell, de ez most mindegy.). Nyilván, Türkmenisztánban a bevándorlás nem annyira jó hívószó, mert oda aztán még annyira se akar senki bevándorolni, mint ide. Ott más indokot találtak ki. Nem kell Nobel-díj annak felismerésére, hogy a valódi konfliktus forrása, nem maga az állítólagos bevándorlás, hanem inkább a nyílt társadalom eszméje.
Az orosz indoklás szerint veszélyeztetik az alkotmányos rendet. A türkmén szerint beavatkoznak a belpolitikába.
Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy a populisták rendszeresen használják az olyan kifejezéseket, mint hogy "senki által nem választott", "sértik a szuverenitást" stb. Ez a naiv szemlélőben azt a benyomást keltheti, hogy őket nagyon érdekli a demokrácia, vagy az ország szuverenitása. Valójában csak a saját szuverenitásukat féltik. Érdemes megfigyelni, hogy pl. a hatalom mellett kampányoló újságokat, ál- és esetleg valódi civil szervezeteket, egyházakat soha nem ér ilyen vád. Kizárólag azokat, akik a hatalmat bírálják. Azaz, ahogy korábban mondtam, a civil szférát a hatalom meghosszabbított kezévé silányítja.

Mivel már így is elég hosszú lett a fő konklúzió, hogy senkit ne tévesszen meg az, hogy a populista nagyon sokat hivatkozik a népre. Ez egyáltalán nem jelenti az, hogy őszinte a néppel, sem pedig azt, hogy kíváncsi a nép véleményére. A populista nem szolgálja a népet, hanem eszközként használja.

Szent Szövetség

Figyelem! Aktuálpolitikai vonatkozások:
1815-ben a napóleoni háborúk után, az osztrák császár, a porosz király és az orosz cár, úgy döntött, hogy jobb lenne nem megvárni, hogy a nép egy szép nap megdöntse őket. Viszont ezt nem reformok formájában képzelték el, elvégre eszük ágában nem volt kiengedni a hatalmat a kezükből, hanem összefogtak, hogy bármelyik uralmát veszélyeztetné a saját népe, akkor közbelépnek, illetve közös erővel lépnek fel a demokratikus törekvések ellen. (Akkoriban ezt még ki lehetett mondani nyíltan.)
Ma már királyok nincsenek, de a hatalmat igencsak nagyra tartó politikusok akadnak és a közös érdek összeterelte őket. Nem árulok zsákbamacskát, itt most gondolok: Orbán Viktorra, Benyamin Netanyahura, Jaroszlav Kaczynskire, Vlagyimir Putyinra, Recep Tayyip Erdoğanra és társaira.
Érdemes megfigyelni, hogy mennyire hasonló retorikát használnak és mennyire hasonló módszereket. Valamint azt, hogy mennyire képesek is kiállni egymásért. Persze, mindez nem véletlen, hiszen hasonló helyzetben is vannak. Mindannyian populisták egy olyan világban, hogy túl sokan tudják, hogy a populizmus a demokrácia haldoklása.

El tudom képzelni, hogy egyes emberek nem hisznek nekem. Nekik ajánlom az alábbi pontokat:

• Gondolkodj el azon, hogy miért kell másfél évig perelni közérdekű adatok nyilvánosságra hozásáért. Nos, azért, mert egy zárt társadalomban a népnek semmi köze ahhoz, hogy mi folyik az országban. Ez az elit ügye.
• Miért nem akar csatlakozni az európai ügyészséghez? Mert nem szereti az olyan szervezeteket, amiket nem ő irányít. Az alkotmánybírósággal nincs baja, mert bármikor meg tudja kerülni egy alkotmánymódosítással (eleinte ezt nem tudta megtenni és akkor harcolt az alkotmánybírósággal is), de egy független szervezettel nem tud mit kezdeni. Az, ha feltesz egy kérdést, akkor nem intézheti el annyival, hogy boldog karácsonyt.
• A kvótanépszavazásnál miért egy olyan kérdést tettek fel, aminél az igen válasz értelmetlen? Mert mind mondtam, a populista akarja a nép támogatását, de az nem jelenti, hogy kíváncsi a nép véleményére. Egy populista soha nem fog neked olyan választási lehetőséget felkínálni, ami számára esetleg kedvezőtlen lehet. Neki, te csak hivatkozási alapként kellesz.
• Emlékezz vissza a népszavazásra az olimpiáról. Nem volt ilyen, mivel közölték, hogy nincs rá szükség, mert ezt a nép már eldöntötte, amikor megválasztotta a kormányt.
  Aztán, amikor látták, hogy nem tudják megakadályozni az aláírások összegyűjtését és tudták, hogy el fogják veszíteni, ezért nagy duzzogva visszavonták a pályázatot. Ezzel okafogyottá tették a népszavazást.
  Az olimpia egy olyan látványos pénzpocsékolás, ami könnyen egységbe terelte volna a szétaprózott ellenzéket és a párton kívülieket. A populista nagyon nem szeretné, ha a nép össze tudna fogni ellene.
• Emlékezz vissza a népszavazásra a vasárnapi zárva tartásról. Mindenféle módszerrel megpróbálták megakadályozni, kezdve az ellenzéki képviselő be nem engedésétől, az azt kiszorító abszurd kérdés átengedéséig (legyen kötelező-e a nyitva tartás). Ez az intézkedés is általánosan népszerűtlen volt, ami miatt a népszavazást jó eséllyel elvesztették volna.
  Végül meghátráltak, de itt se kockáztatták meg azt, hogy a nép esetleg olyan döntést hozhasson, ami számukra kedvezőtlen.
• Emlékezz vissza a paksi bővítésről szóló népszavazásra. Nem volt, mondván ezt a nép nem látja át.
  Ami akár igaz is lehet, de máskor lelkesen "konzultálgat" semmivel sem könnyebb kérdésekről. Most akkor a nép kompetens vagy sem? Ahogy az érdeke kívánja.
• Tedd fel a kérdést, hogy miért emelte 25%-ról 50%-ra az eredményes népszavazási küszöböt? Ahogy korábban említettem a populista nagyra becsüli a nép szavát, de csak akkor, ha azt ő adta a nép szájába. Nem kockáztathatják meg, hogy a nép esetleg olyat mondjon, amit nem ő adott a szájába.
• Létezett egy olyan intézmény a magyar jogban, hogy actio popularis, ami lehetővé tette, hogy bárki kezdeményezhesse egy jogszabály alkotmányosságának felülvizsgálatát. Ezt 2011-ben megszüntették. Mit mondtam arról, hogy hogy áll a populista a néphez? Eszköz. Te se szeretnéd, hogy a mosógép döntse el, hogy milyen ruhát vegyél fel. Na, hát, ő se szeretné, ha a nép beleugatna. Sőt, lehetőleg a köztársasági elnök se, ezért választottak engedelmes embereket a pozícióra.
• Tedd fel a kérdést, hogy miért lépett ki a Nyílt Kormányzati Együttműködés nevű szervezetből? Idáig ebből a szervezetből Magyarországon kívül csak Törökország és Tanzánia lépett ki, senki más.
  Ez a szervezet a korrupció ellen, a nyílt kormányzásért dolgozik. A nyílt kormányzás azt jelenti, hogy az állam működése átlátható. A hatalmon lévő populista viszont nem szeretné megosztani a titkait, hogy jobban őrizhessen a pozícióját.
• Emlékezz vissza arra, amikor a Fidesz a választási részvételt előzetes regisztrációhoz akarta kötni a "demokrácia kiszélesítése" céljából.