Van egy lenyűgöző jelenség, ami újra meg újra írásra készteti az újságírókat és a mérnököket. Az újságírók hatalmas szenzációt sejtve megszellőztetik, hogy a gonosz gyártók szándékosan rontják az élettartamot. A mérnökök meg elküldik az újságírókat melegebb éghajlatra. Ez most megint egy ilyen poszt lesz.
Frissen jelent meg az írás az indexen, ami azért is elszomorító, mert az index az egyik legszínvonalasabb újság a jelenkori Magyarországon.
Enyhítő körülményként azért megemlítik, hogy "Más magyarázatok szerint az 1000 órára csökkentett üzemidőre elsősorban az alacsonyabb fogyasztás miatt volt szükség.", mivel ez a másik magyarázat a helytálló. A Phoebus-kartell bűne a piac felosztása volt, nem a szabványosítás.
Erről a témáról már írtam korábban, ezért nem ismételném magamat (az elkerülhetetlennél jobban). Akit érdekel, elolvashatja ott, akit nem, annak meg úgyis mindegy. Most jobban érdekel más aspektusa a témának:
Az egyik téves állítás, hogy bárkinek is félnivalója lenne a Shelby által gyártott 100 évig működő izzólámpától. Ennek két oka van:
1. Ez az izzó lámpa nagyon-nagyon kevés fényt ad. Ha te ezzel akarnád bevilágítani a szobát, akkor minimum két tucatra lenne szükséged belőle. Tehát jó sokat el lehet adni belőle. És az áramszolgáltató is imádni fog érte, mert jobban fogsz tejelni, mint egy holstein-fríz tehén.
Mellesleg, bárki szerezhet magának ilyen tartós izzót. Rakj elé egy transzformátort és hajtsd mondjuk 80%-ról. Még az unokáid is használni fogják, csak hát fényt alig ad, plusz fizeted a trafó veszteségét is.
2. Nagyon szép, hogy 100 éve világít, de hol a többi? Mi lett a többi Shelby által gyártott izzóval? Hát, kérem szépen, kiégtek mind.
Amit itt látunk az egy gyártási anomália. Ha az izzószál vastag, annak az a hatása, hogy alacsony hőmérsékleten izzik. Ennek viszont két hatása van. Az egyik, hogy magas az élettartam. A másik, hogy a fénye sárgás lesz és halvány. Itt mi most egy szélsőséges gyártási szórás (ez egy kézzel készült izzó) miatti extrém vastag izzószálat látunk és mindazt, ami vele jár: extrém élettartam, nevetséges fényhasznosítás.
Ami pedig a dolog intellektuális részét illeti, a túlélési torzítás tipikus példája. Egy statisztikai sokaságnak csak a sikeres példányait veszem figyelembe és feltételezem, hogy a többi is ugyanilyen. Ehhez hasonló, hogy sokan mondják, hogy a régi épületek milyen tartósak voltak. A Colosseum is áll 2000 éve. Na, igen, csak épp nem foglalkozik azon épületekkel, amik viszont nem érték meg a jelenkort. Már pedig az épületek 99,999999%-a nem érte meg. Az ókori, középkori építészek hatalmas szórással építkeztek és néha becsúszott olyan durva túlméretezés, hogy valami ennyire tartósnak bizonyult. Más esetekben viszont volt, hogy már az építkezés során összedőlt. Ahogy sikerül.
A másik téves állítás, hogy egy gyártónak érdeke, hogy hamar tönkremenjen a terméke.
A vevőnek van egy élettartam elvárása a termékkel kapcsolatban. Ha nem elégíted azt ki, azzal két dolgot érsz el. Az egyik, hogy legközelebb nem a te termékedet veszi meg, azaz a konkurenciának csináltál üzletet. Ez a hülyének is megéri, de csak annak. A másik, hogy el leszel könyvelve, mint gagyi márka. Gagyi márkának lenni nem jó üzlet, mert sokkal kisebb árréssel tudsz dolgozni. Ha valaki megnézi a mostani és a 15 évvel ezelőtti kínai termékeket, hatalmas minőségi fejlődést figyelhet meg. Ez nem véletlen. Muszáj, ha ki akarsz törni abból a világból, ahol 1% alatti a haszonkulcsod.
A másik oldalon viszont, ott van, hogy ha túlteljesíted a vevő minőségi elvárását, azt a vevő nem fizeti meg. Az olyasmi, aminek nincs hozzáadott értéke a vevő számára. Tehát, ha túltervezem a terméket, akkor vagy a saját eladásaimat rontom a feleslegesen magas árral, vagy pedig az árrésemet csökkentem. Ezért van az, hogy minden cég igyekszik olcsósítani a termékét. Erre remek példa az egyik barkácsáruházlánc saját márkás fúrógépe. 10 évvel ezelőtt 20 ezer forint volt és tele fém alkatrészekkel. Most minden műanyag, viszont már csak 9000 ugyanaz a típus új változata. Nem azért csinálták, hogy tönkremenjen, hanem mert feleslegesen drága volt és sokkal többet el tudsz adni egy 9000 forintos fúrógépből, mint egy 20 ezresből. Annak aki ilyet vesz, mindegy, mert évente tíz percet használja. Akinek komoly kell, meg úgyse ezt veszi, hanem megvesz egy 100 ezres gépet.
A harmadik téves állítás, hogy azt feltételezi, hogy a minőséget ennyire precízen lehet tervezni.
Az a szomorú igazság, hogy ha akarnám se tudnám elérni azt, hogy egy termék pont 1000 óra múlva menjen tönkre. Annyit tudok tenni, hogy úgy tervezem, hogy a termékek 90%-a 1000 óra környékén menjen tönkre, de ez azt is jelenti, hogy 10%-uk nem fogja megérni az 1000 órát, illetve valahány százalékuk meg fogja az 1500-t is. Jobb minőségbiztosítással pontosabban tudok célozni, de csodák azért nincsenek. Mindig lesz olyan izzó, amit becsavarsz és azonnal kaput, meg olyan is, amit még a gyereked is használ.
Digitális elektronikát tartalmazó termékbe elvileg rakhatnék olyat, hogy 1000 üzemóra után tiltsa le. Ilyen létezik is, de ritka. Kevés alkalmazás van, ahol ilyesminek van létjogosultsága, már csak azért is, mert ez a funkció sincs ingyen. Ilyesmit akkor szokás alkalmazni, hogy ha az a célod, hogy elkerülj valami kínos/veszélyes üzemállapotot és így kényszeríted ki a karbantartást. De ilyenkor se úgy szokás megoldani, hogy se szó, se beszéd meghal, hanem előtte figyelmeztető üzenetekkel bombáz, hogy hamarosan cserélni kell.
Ezért gyakorlatban nem azért küzdünk, hogy tönkremenjen a termék, hanem megtaláljuk azt az egyensúlyt, ahol még kibír annyit, amennyit a vevő elvár, de egy fillérrel se kerüljön többe. Az, hogy nem sokkal az elvárás után tönkremegy, csupán mellékhatás, nem cél.