Az alábbi írás Frédéric Bastiat egy rövid esszéjének fordítása Bertalan Gábor jóvoltából (megjelent a Journal des Économistes 1845 októberi számában).
A gyertya, mécses, gyertyatartó, gyertyakoppintó, lámpa, lámpaoszlop, lámpabúra gyártók és a faggyú, olaj, gyanta, alkohol termelők valamint általánosan minden világításban érintett PETÍCIÓja a Képviselőház tagjaihoz
Uraim!
Önök jó úton járnak. Elutasítják az elvont elméleteket; a bőségnek, az olcsóságnak csekély figyelmet szentelnek. Elsősorban a termelőkért aggódnak. Meg akarják őket szabadítani a külső versenytől, egyszóval meg akarják őrizni a belföldi piacot a belföldi munka számára.
Javaslunk Önöknek egy csodálatos alkalmazási lehetőséget a … Hogy is mondjuk? Elméletükre? Nem, semmi nem félrevezetőbb, mint hogy elméletük. Tanaik? Rendszerük? Elvük? De Önök nem szeretik a tanokat, rettegnek a rendszerektől, és az elvekről kijelentik, hogy ilyesmi a közgazdaságban nincs; mondjuk tehát, hogy a gyakorlatukra. Az elmélet és elvek nélküli gyakorlatukra.
A fény termelésében elviselhetetlen versenyre kényszerít minket egy külföldinek tekinthető versenytárs, aki úgy tűnik, a miénknél lényegesen jobb feltételekkel bír, mesésen alacsony árakkal árasztja el a belföldi piacot, így mihelyst feltűnik, eladásaink szakadnak, minden fogyasztó felé fordul, és a francia ipar egy megszámlálhatatlanul sokfelé kiható ágán hirtelen a legteljesebb stagnálás üt be. Ez a versenytárs, aki nem más, mint a Nap, olyan heves háborúra késztet, hogy gyanítjuk, hogy az álnok Albion keltette ellenünk (napjaink jó diplomáciája!), különösen mert ezzel a gőgös szigettel jobban bánik, mint velünk.
Kérjük, hogy szíveskedjenek törvényt hozni, melyben zárni rendelik el az összes ablakot, tetőablakot, bevilágító ablakot, spalettát, redőnyt, függönyt, tetőkijáratot, kerékablakot, rolót, egyszóval minden nyílást, lyukat, rést, repedést amin keresztül a Nap fénye a házakba szokott jutni, annak a szép iparágnak az érdekében, amellyel büszkén valljuk általunk támogatottnak az országot, ami hálátlanság nélkül ma nem tudhat minket magunkra hagyni ezen egyenlőtlen küzdelemben.
Szíveskedjenek, képviselő urak, kérésünket nem tekinteni szatírának, és nem elutasítani azt úgy, hogy legalább meg ne hallgatnák az érveinket, melyeket alátámasztásául fel kell hozzunk.
Először is, ha Önök a lehetséges legteljesebb mértékig elzárnak minden hozzáférést a természetes fényhez, és így szükséget teremtenek a mesterséges fényre, mely francia iparág ne lenne lépésről lépésre ennek kedvezményezettje?
Ha több faggyút fogyasztanak, akkor több lesz a marha, a juh, és következményeként sokszorozódni láthatjuk a réteket, a húst, a gyapjút, a bőrt és főként a trágyát, ami minden mezőgazdasági gazdagság alapja.
Ha több olajat fogyasztanak, akkor a mák, az olíva és a repce terjedését látjuk majd. Ezek a gazdag de tápanyagigényes növények épp időben jönnek hogy profitáljanak a lábasjószág földek termékenységét növelő hatásából.
A földjeinket gyantatermelő fák fedik majd. Hegyeinken számos méhraj fogja gyűjteni illatos kincseit, melyek ma minden hasznosulás nélkül elvesznek, miként a virágok is, melyekből származnak. Tehát nem lesz egyetlen ága sem a mezőgazdaságnak, amely ne élvezne nagy fejlődést.
Ugyanez érvényes a hajózásra is. Hajók ezrei fognak a bálna halászatához, és rövid időn belül lesz olyan haditengerészetünk, amely képes támogatni Franciaország megbecsülését, és képes választ adni az alulírott gyertyakereskedők, stb. hazafias törekvéseire.
De mit mondhatunk a párizsi árucikkekről? Itt, szemben a mai apró boltokkal, tágas üzletekben láthatjuk ragyogni a csillárok, gyertyatartók, lámpák, kandelláberek aranyát, bronzát, kristályait.
Nem lesz többé szegény gyantagyűjtő a dűnék csúcsán vagy szomorú bányász fekete alagutak mélyén, akik nem látják nőni bérüket és jólétüket.
Szíveskedjenek belegondolni, uraim, és meggyőződhetnek róla, hogy az Anzin cég gazdag részvényesétől a legszerényebb gyufaárusig talán nincs egyetlen francia sem, akinek körülményeit kérésünk sikere ne javítaná.
Előre látjuk az ellenvetéseiket, uraim, de nem győzhetnek meg minket egyetlennel sem, melyet a szabad piac híveinek elhasznált könyveiből szednek elő. Ki merjük hívni Önöket, hogy egyetlen szót sem tudnak felhozni ellenünk, amely ne fordulna önmaguk és tejes politikájukat irányító elveik ellen.
Azt mondják, hogy ha elnyerjük ezt a védelmet, akkor Franciaország nem nyer semmit, mert a fogyasztók viselik a költségeket?
A válaszunk erre:
Önöknek nincs többé joguk a fogyasztó érdekeire hivatkozni. Mivel azt minden körülmények között feláldozták a gyártó érdekeivel szemben. Ezt azért tették, hogy ösztönözzék a munkát és növeljék a foglalkoztatást. Ugyanezen okból kell ismét így tenniük.
Önök maguk álltak elébe ennek az ellenérvnek. Amikor felvetették Önöknek: A fogyasztó érdekelt a vas, szezámmag, búza, szövetek szabad behozatalában. – Igen – mondták erre –, de a termelő érdeke a visszaszorításuk.
– Rendben! Ha a fogyasztó érdeke a természetes fény szabad elérése, akkor a gyártóké annak tiltása.
– De – tették hozzá –, a fogyasztó és a termelő ugyanaz. Ha az ipar nyer a védelemmel, nyerni fog a mezőgazdaság, ha a mezőgazdaság megy jól, megnyílik az ipar piaca.
– Rendben! Ha biztosítják nekünk a nappali világítás monopóliumát, akkor először is az iparág ellátása érdekében sok faggyút, szenet, olajat, gyantát, viaszt, alkoholt, ezüstöt, vasat, bronzot, kristályt vásárolunk és főként magunk és számos beszállítónk, meggazdagodván, sokat is fogyasztunk és jólétet árasztunk a teljes hazai munkaerőre.
Azt mondanák, hogy a napfény a természet ingyenes ajándéka, és az ingyen ajándék elutasítása a gazdagságot magát szorítaná vissza még a megszerzés eszközeinek ösztönzése mellett is?
Óvakodjanak ettől, mert ez politikájuk szívébe hatoló halálos döfés, óvakodjanak, mert mindeddig minden külföldi terméket visszaszorítottak azért, mert az közel ingyenes ajándék, és annál inkább visszaszorították, minél közelebben ingyenes ajándék. A többi monopolista igényeinek eleget tenni csak fél-indokuk volt, a mi kérésünk kielégítéséhez teljes indokot adunk, és minket elutasítani pontosan azzal megalapozva, amivel a többieknél megalapozottabbak vagyunk, ezt az egyenletet jelentené: + × + = -; más szóval abszurditást abszurditásra halmozna.
A munka és a természet országoktól, klímától függően eltérő arányban járulnak hozzá egy termék létrehozásához. A természet része mindig ingyenes, a munka része az, ami értéket teremt és megfizetett. Ha egy lisszaboni narancsot egy párizsi narancs árának a feléért értékesítenek, akkor a természetes és ezért ingyenes hő teszi az egyikkel azt, amit a mesterséges és ezért drága hő a másikkal.
Tehát amikor hozzánk a narancs Portugáliából érkezik, mondhatjuk, hogy félig ingyen adják félig díj ellenében, más szóval féláron, a párizsi árhoz képest.
Nos ez a fél-ingyenesség (elnézést a kifejezésért) pontosan az, amit Önök kizárni valónak állítanak. Azt mondják: – Hogyan tudhatná legyőzni a hazai munka a versenytárs külföldi munkát, amíg emez az egész tennivalót kell elvégezze, addig amaz csak a szükséges felét, és a napsütés hője elvégzi a többit? – De ha ez a fél-ingyenesség arra készteti Önöket, hogy kizárják a versenytársat, akkor a teljes ingyenességet kínálót hogyan engedhetnék versenyezni? Vagy nem logikusak, vagy a hazai munkának káros fél-ingyenesség kizárása okán a fortiori és kétszeres buzgalommal kell kizárniuk a teljes ingyenességet.
Még egyszer, amikor egy termék – szén, vas, búza vagy szövet –, kintről érkezik és kevesebb munkával áll elő, mint amit mi végeznénk, akkor a különbség nekünk adott ingyenes ajándék. Az ajándék jelentősebb vagy kevésbé jelentős, aszerint, hogy a különbség több vagy kevesebb. Az ajándék a termék értékének negyede, fele, háromnegyede, ha a külföldi csak a háromnegyedét, a felét, a negyedét kéri az árnak. Még teljes egésze is ajándék lehet, ha az adományozó, miként a Nap a fényért, nem kér semmit. A kérdés – és hivatalosan feltesszük –, hogy Franciaország számára a szabad fogyasztás előnyeit vagy a drága termelés állítólagos előnyeit kívánják-e. Válasszanak, de legyenek logikusak; mindaddig – ahogy tették –, visszaszorítják a külföldi szenet, vasat, búzát, szövetet, annak arányában amennyire az áruk közelít a nullához, milyen következetlenség lenne engedni a Nap fényét, aminek az ára nulla egész nap!
