Liberatórium

Gondolatok, morgolódások és miegymás klasszikus-, konzervatív- és horribile dictu neoliberális szemmel. Ha úgy érzed, hogy neked is lenne mit írnod, ne tartsd vissza!

Friss topikok

  • Lord_Valdez: @IdomitottFoka: lehet, hogy a nekünk alatt a Fideszt értette. (2024.03.27. 20:19) Tanfolyamot Janinak
  • Lord_Valdez: @Gungnir: Érdekes, megérzésem szerint ez lehetett az eredetije annak, amit a bankár felhasznált. ... (2024.03.14. 07:30) A Google ideológiája
  • Lord_Valdez: www.quora.com/What-is-preventing-the-Ukraine-US-from-accepting-the-Kissinger-Peace-Plan-where-the-... (2024.03.02. 12:02) Mi is a tét?
  • Lord_Valdez: @gigabursch: Ez egy erősen vitatott kérdés. A két leggyakoribb indok az szokott lenni: 1. nem fen... (2023.08.11. 07:20) Elefánt a szobában
  • Tesz vesz IV: @grundigg: miért nem mondod neki hogy nézze az rtl klib híradóját is, pár családban segített, nézh... (2023.07.22. 14:37) A genderőrület új fejezete

Címkék

abszurdisztán (1) adó (11) ajánló (17) alkotmány (13) alkotmánybíróság (2) állam (65) áltudomány (7) any rand (2) baloldal (19) bastiat (1) belpolitika (33) bevándorlás (5) bürokrácia (4) cigányság (5) co2 (3) család (5) demografia (4) demokrácia (6) diktatúra (13) diszkrimináció (4) dohányzás (1) drog (2) egészségügy (3) egyház (3) emberi természet (17) energia (4) erkölcs (20) etika (13) eu (7) félelem (1) felmelegedés (2) fidesz (33) filozófia (21) fizika (1) friedman (3) fülke (2) gazdaság (83) gender (3) globális (9) heinlein (1) hiány (1) honvédelem (3) imf (4) index (1) individualizmus (9) indulatposzt (5) infláció (4) intro (1) iszlám (1) Izrael (1) jobbik (7) jobboldal (2) jog (12) jogállam (25) kalkulációs probléma (2) kdnp (2) kedvezmények (17) keynesianizmus (12) klíma (4) kollektivizmus (9) kommunizmus (10) konteó (3) konteo (12) konzervatizmus (1) korrupció (14) középosztály (7) közlekedés (1) külpol (18) légkör (3) libertarianizmus (7) lmp (4) malév (1) marx (5) marxizmus (4) média (4) megmondás (59) meleg jogok (1) meritokrácia (2) mesterséges intelligencia (1) mezogazdasag (9) migráció (7) moma (1) morgás (27) MSZP (5) mta (2) multikulti (3) nemiség (3) neoliberalizmus (11) nyugdijrendszer (10) offshore (2) oktatásügy (11) önvédelem (6) Oroszország (1) Palesztina (2) paternalizmus (35) példabeszéd (4) pénz (3) piac (42) polgár (4) politikai korrektség (6) populizmus (26) pratchett (3) profit (1) program (1) propaganda (11) prostitúció (1) protekcionizmus (5) reform (19) rothbard (4) Soros (1) sport (1) szabadság (34) szabad fegyverviselés (3) szarkazmus (2) szdsz (6) szellem (1) szema (1) személyes (2) szociálisrendszer (9) szocializmus (18) szólásszabadság (12) szolgálati közlemény (5) társadalmi igazságosság (4) társadalom (41) tiltás (7) történelem (8) tudomány (7) tulajdon (3) tulajdonjog (3) Ukrajna (2) választás (12) vallás (5) vallásszabadság (1) válság (5) vasút (2) zsidók (3) Címkefelhő

A sors kovácsa

2019.11.07. 20:51 | Lord_Valdez | 12 komment

Címkék: baloldal

Olvastam egy index cikket és úgy éreztem, hogy ezt nem szabad szó nélkül hagyni, mert túlságosan gyakori hülyeség.
A kedves szerző teljesen kiakad attól a közmondástól, hogy "mindenki a saját sorsának kovácsa". Természetesen, mint általában a közmondásokat, ezt sem érdemes szó szerint venni, sem pedig túl komolyan. Ezek népi megfigyelések absztrakt formába öntve és nem is mindig illenek teljesen az adott helyzetre.

Kár volt kiakadnia, mert a mondás nem hülyeség. Természetesen, nem vitatom, hogy igenis léteznek dolgok, amikre az ember nincs ráhatással, de azok az ő életére viszont nagyon is súlyosan. Tény és való, hogy egy lottónyeremény, vagy egy baleset leginkább a véletlen műve. Egy csomó más dolog viszont igenis rajtunk múlik.

"Ebben a témában mutatott be két friss kötetet az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet). Ezekben nincsenek vasműves, kalapálós hasonlatok, de ha lenne, akkor az valahogy úgy szólna, hogy

mindenki a saját sorsának a kovácsa, viszont a kovácsműhelybe 20 ezer a napijegy, a kalapácsot otthonról kell vinni, az üllőbérlés pedig plusz 10 ezer egy órára.

Emiatt egyre nehezebb egyről a kettőre jutniuk azoknak, akiknek nincs sok pénzük. Az OECD kutatói az egyik jelentésben a társadalmi mobilitást vizsgálják, vagyis azt, hogyan lesz egy közmunkásból milliomos startupper, bár ez nyilván rossz példa, mert ezt nemzetközi adatgyűjtés nélkül is meg lehet válaszolni (sehogy), de az már nem ilyen egyszerű, hogy egy szegény családba születő gyereknek mennyi esélye van arra, hogy felnőttkorára kitörjön a szegénységből. Magyarországon a jelenlegi adatok szerint szinte semennyi, valószínűleg még az unokájának az unokája is nélkülözésben éli le az életét."

Ez azért érdekes, mert minden józan ember elfogadja, hogy állóképesség kell ahhoz, hogy edzeni tudjál. De az állóképességet edzés során szerzed meg. Ebből viszont nem az következik, hogy ha nincs állóképességed, akkor soha nem is lesz, hanem hogy eleinte az edzéseid nem lesznek annyira hatékonyak. Aztán, ha kitartóan csinálod, hónapról hónapra jobb az állóképességed és többet tudsz edzeni.
Senki se született Usain Boltnak (még ő se :) ), hanem sok-sok évnyi kemény edzés előzte meg. Senki se gondja komolyan azt, hogy valaki felkel a fotelből és egyből olimpikon lesz. Ez nem így működik. Ha megkérdezel egy olimpikont, akkor el fogja mondani, hogy 10 éves kora óta heti 6 nap edz háromszor.

A sporttal ellentétben, a vagyoni helyzet esetében valamiért a baloldali gondolkodók mégis ezzel az abszurd elvárással élnek.
Úgy képzelik el, hogy a közmunkásból simán lehet milliomos és nagyon csalódottak amiért, ez nem történik meg. Hasonlóan, a harmadik világbeli országok felzárkózásánál is, elborzadva nézik azokat a körülményeket, amik közt élnek és nagyon akarnak segíteni. De azt nem értik, hogy a fejlődés bizonyos stádiumait egyszerűen nem lehet kihagyni. Időnként vannak olyan "csodák", mint amikor egy ország olajat talál, de meg lehet nézni, hogy mi történik azokkal az országokkal, akikre úgy szakad rá ez a bőség, hogy előtte nem épült fel a gazdaságuk. Nagyjából ugyanúgy járnak, mint ha egy hajléktalannak adnál egy milliárdot. Pár év múlva ismét a nyomorban találja magát.
Erről azonban, ezek a gondolkodók nem vesznek tudomást, ehelyett általában mindenféle kizsákmányolás elméletet szoktak fabrikálni. Ezzel nagyon rossz helyen keresik a választ.

El kellene fogadniuk a valóságot: hogy miért van sokkal több szegény ember, mint gazdag. Azért, mert lefelé mozogni könnyű, felfelé nehéz. A lefelé mozgás semmilyen erőfeszítést nem igényel. Ez az élet természetes iránya. Ha én most felmondanék és otthon mereszteném a seggem egész nap, akkor hónapról hónapra szegényebb lennék. Még ahhoz is folyamatosan kapálóznom kell, hogy egyáltalán tartsam a jelenlegi helyzetemet.

Az ember természetes állapota nem a középlét, hanem a szegénység. Innen indul és ide tér vissza, ha nem küzd folyamatosan ellene.
Amikor egy ember megszületik ott áll egy szál pöcsben/punciban. Se vagyon, se tudás, se kapcsolati háló. Semmi. Minden, ami őt el fogja választani a nyomortól, az a saját és szülei munkája lesz. Nyilván, az ember nem tudja befolyásolni azt, hogy a szülei mit hagynak rá, de azt nagyon is tudja, hogy ő mennyit tesz hozzá és mit hagy később majd a saját gyerekeire. És, szép lassan így épül fel a vagyon.

Való igaz, hogy minél szegényebb valaki, annál kevesebb vagyont tud felhalmozni egy generáció alatt, ezért annál kevesebbet tud tenni azért, hogy a gyerekének majd könnyebb legyen, de ebből óriási hiba azt a következtetést levonni, hogy az ember nem maga felel a sorsáért.

Nem is sejtik, de ezzel a mentalitással, pont azoknak ártanak a legtöbbet, akiknek segíteni akarnak. Kevés károsabb dolog van, mint elhitetni valakivel, hogy más felel az életéért. Aki elhiszi, hogy ő a rendszer áldozata, az nem azért fog küzdeni, hogy ő maga felemelkedjen, hanem azért, hogy megdöntse a rendszert. Ezzel a módszerrel nagyon szépen lehet termelni terroristákat és forradalmárokat, de milliomosokat nem. Sőt, még középosztályt se. A középosztályt ugyanis a saját termelékenysége hozza létre. A forradalmárkodástól viszont nem nő a termelékenység, se egyéni, se országos szinten.

A cikkben egyébként van egy nagyon fontos, de nem továbbvitt gondolat:
"A társadalom tagjainak összvagyona nő, de nem ott, ahol szükség lenne rá."
Nagy kár, hogy nem vonja le belőle a kézenfekvő következtetést. A vagyon valóban nem ott keletkezik, ahol szükség van rá, hanem ahol megtermelik. És több tőke birtokában könnyebb több vagyont termelni.
Ez bizonyos értelemben, lehet, hogy igazságtalan, de a felismerése lenne a kulcs a felemelkedéshez. Akkor fogsz felemelkedni, akár mint egyén, akár mint ország, ha tőkét halmozol fel. És az alatt mindenféle tőke értendő, gyárak, infrastruktúra, tudás, kapcsolatok, minden. Sokat olvasom, hogy milyen helytelen, hogy a németek nem költenek eleget. Hát, kezicsókolom, ez vezetett a németek meggazdagodásához. Minden generáció kevesebbet költött, mint amennyit megtermelt és szép lassan felhalmozódott a tőke. De ezt mi is megcsinálhatjuk, csak nem szabad hallgatnunk az olyanokra, akik szerint a költekezésből lesz a jólét, vagy azokra, akik szerint úgyse tehetünk semmit.

A bejegyzés trackback címe:

https://liberatorium.blog.hu/api/trackback/id/tr7015295838

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gungnir 2019.11.08. 19:17:12

@A Főzés az élet értelme:
+1
Már hiányoztak az ilyen Valdez féle írások :)

Árokszállási Zoltán 2020.02.06. 14:38:49

@Lord Valdez - sokáig nem érkezett már Tőled poszt, ezért hónapok óta nem is jártam erre :)

Jó írás, persze van, amivel vitatkoznék :)

"Sokat olvasom, hogy milyen helytelen, hogy a németek nem költenek eleget. Hát, kezicsókolom, ez vezetett a németek meggazdagodásához." Nana. Az amerikaiak pld gazdagabbak, mint a németek (persze ez attól függ, miben mérjük a gazdagságot, de ha jövedelemben, akkor mindenképp) oszt milyen régóta negatív a folyó fizetési mérlegük (értsd: nem takarítanak meg eleget).

A németek túlzott spórolása az Eurozóna tagjaként már veszélyes mértékű, túl régóta tart és ezért káros. És még ők szoktak beszélni arról, milyen káros az alacsony kamatszint. Hát kezitcsókolom tetszenének többet költekezni a költségvetésből. Valamit valamiért. Ha nincs értékpapír (azaz adósságlevél, amit a kormány kibocsát), akkor le fognak menni a kamatok (pontosabban a lejáratig tartó hozamok). Egyszerű kereslet-kínálat. Persze a jó németek fogyasztani meg beruházni sem nagyon akarnak. Ennek aztán az lesz a következménye, hogy a kamatok és a gazdaság fog addig esni lefelé, amíg újra egyensúlyba nem kerül az adott kamatszint mellett a megtakarítás és a beruházás. Mindez éppenhogy szegényedést jelent. (Ez persze csak illusztráció, mielőtt bárki félreértené - azt akarom ezzel mondani, hogy magasabb lehetne a növekedésük, mint most.)

Ez marhára nem intuitív, én tudom, de sajnos ez a helyzet. Ezen okokból volt annyira mély az 1929-1933-as gazdasági válság is. A költségvetés kiegyensúlyozosására törekedtek, mikor épp a gazdaság egyéb szereplői is mind meg akartak szabadulni a tartozásaiktól a válság miatt. Senki nem akart hitelt felvenni, beruházni, fogyasztani. A GDP ettől meg csak még jobban zuhant. Mint a nyeletlen balta.

A valutaövezet jelenlegi problémáinak egy része is épp ide vezethető vissza. A németek spórolása és a közös adósságkibocsátástól való ódzkodása az eurozónát továbbra is sebezhetővé teszi válságok esetén. Ezért van pld közgazdasági okokból értelme annak, hogy miért nem akar csatlakozni egy csomó ország a valutaövezethez (nem csak ám mi, ott vannak a "bezzeg a csehek" is, ugye).

Szóval makrogazdasági és valutaövezetbeli okokból itt nagyon nem értek egyet. Viszont ezért van külön makro, meg mikroökonómia. Mikroszinten szerintem teljesen igazad van. Emiatt igaz az az érvelésed is, hogy a saját problémáid másra való hárítása csak ront a helyzeteden, mert nem teszed meg azt, amit meg kéne tenned, a saját boldogulásod érdekében.

Egyetértek azzal is, hogy túl szenzációhajhászok ezek a cikkek, mint amilyet belinkeltél. De hát ezért kattintanak az emberek...

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2020.02.07. 18:56:44

@Árokszállási Zoltán:
Igazából makroszinten nem létezik olyan, hogy valaki tisztán megtakarít, mert hacsak nem őrzöd készpénzben egy páncélteremben, mint Dagobert bácsi, az a pénz befektetésre kerül. Akár befektetési alapban van, nyugdíjalapban, állampapírban, vagy akár csak bankszámlán, azt a pénzt be fogják fektetni. Tehát a te megtakarításod valaki más számára fogyasztásként meg fog jelenni.

Ha mindenki ezt a receptet követte volna, akkor a válságra sor se került volna.

Az eurózóna számára azért kínos a német spórolás, mert ők maguk nem akarják ugyanezt tenni. Ha ők is ugyanilyen fegyelmezettek lennének, akkor semmi probléma nem lenne vele.

Árokszállási Zoltán 2020.02.07. 21:35:38

@Lord_Valdez: amit írsz az egy statikus szemlélet. Tegyük fel, hogy az a helyzet, hogy kevesebbet akarnak beruházni, mint megtakarítani (mert dekonjunktúra van). A kamatszint ilyenkor bezuhan. Erre a megtakarítások további erőltetésével reagálni azt okozza, hogy a vállalatok, látván, hogy nincs fogyasztói kereslet (mert helyette inkább megtakarítanak), még annyira sem akarnak beruházni, mint eddig. Persze a csökkenő kamat javítja a megtérülést, de nem annyira, hogy mindenki izomból beruházni kezdjen, és ez felszívja a többletmegtakarítást. Az a csavar, és erre írtam, hogy nem intuitív, hogy ilyenkor az összjövedelem csökkenése hozza egyensúlyba a rendszert: csökken a termelés, csökken a profit és a bér (elbocsátások vannak) és a lecsökkenő jövedelemből a korábbinál nagyobb százalékos arányú megtakarítás már végül meg fog egyezni a beruházási kereslettel.

Keynes, általános elmélet.

Fordított konjunkturális helyzetben persze fordítva van. Akkor tényleg többet kell megtakarítani, a nagyobb költekezés csak inflációban és magasabb kamatokban fog lecsapódni, jövedelem helyett.

Tavaly a német GDP csak kb 0,5%-kal nőtt, a költségvetés többletes volt, a fizetési mérleg egyenlege a GDP nagyon magas, 7,6%-a volt, az infláció 1,5% körül volt. Ilyen helyzetben a költségvetési élénkítés (a GDP 1-2%-ára rúgó) nagyon jót tett volna a német és az európai gazdaságnak is.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2020.02.09. 16:11:12

@Árokszállási Zoltán:
De mivel a megtakarítás célja a jövőbeli fogyasztás, ezért egy csak egy átmeneti állapot. Nem tud huzamosabb ideig fennmaradni. Amikor a nagy világválságot magyarázták deflációs spirállal az alapjaiban téves volt.

Keynes erősen túlhaladott. Ma már tudjuk, hogy a keynesi elmélet csak rövidtávon igaz, épp ezért iszonyú káros, ha megpróbálod alkalmazni. Ha az állam elkezd költekezni, akkor az idővel megjelenik az inflációban és ez kikompenzálja a gazdaságélénkítő hatást. Ha az állam fent akarja tartani a gazdasági növekedést, akkor növelnie kell a kiadásait, ami növeli az inflációt... Szépen versenyezni kezdenek, miközben az államadósság halmozódik.

A németeknek hosszútávon igazuk van. Egyedül talán az infrastruktúrára költhetnének többet, de azt se azért, hogy költve legyen, hanem az építése jelentős részben állami monopólium, tehát, ha az állam nem építi, akkor senki.

Árokszállási Zoltán 2020.02.09. 18:29:25

@Lord_Valdez: természetesen ez átmeneti állapot. De elég sokáig eltarthat és elég nagy lehet a reálgazdasági ára, ráadásul permanens negatív hatásokkal járhat, amik beavatkozással elkerülhetőek lehetnek. Éppen ezért vannak automatikus stabilizátorok (munkanélküli segély, adók - ami azért stabilizátor mert kiesik a válság alatt), amiknek a szerepe 1929-1933-ban elhanyagolható volt. Pont Keynes miatt változott ez meg. Egyébként még a németek is, ezeken (az automatikus stabilizátorokon) túllépve, alkalmaztak diszkrecionális eszközöket 2009-ben, ilyen volt például a roncsautó program. És akkor hol az infláció, hol a túlfűtöttség? Sehol.

Emiatt én azt hiszem Keynes annyira mégsem túlhaladott, mint gondolod. Az 1970-80-as években azt hitték, túlhaladottá vált, de azért teljesen még akkor sem vetették ám el. "We are all Keynesian now" - ezt éppenséggel Milton Friedman mondta, aki amúgy erősen kritizálta Keynest, mint ismert. A 2008-09-es válság utáni tíz évben pedig, a látottak miatt (infláció nem nagyon van, pedig a munkanélküliség lent van a mélyben) ismét népszerűbbé vált. Persze mindez messzire vezet... mondjuk arról, hogy kinek kell reagálnia a jelenlegi helyzetre (az EKB tavaly már mínusz 0,7%-ra tolta a német tízéves állampapír hozamát, ami azért már felveti a kérdést, hogy mennyi értelme van ennek), vagy inkább a kormánynak kéne reagálnia a monetáris hatóság helyett.

"Ha mindenki ezt a receptet követte volna, akkor a válságra sor se került volna." Nos, talán igen, de ez egyáltalán nem biztos. És egyébként ha mindenki ezt a receptet követte volna a válság előtt, akkor a német befektetők sem tudtak volna mibe fektetni. Példa: Spanyolország. A válság előtt példásan alacsony hiányt és alacsony államadósságot értek el. Csakhogy a magánszektor (építőipari boom) óriási hiányokat halmozott fel, és ezt a külföld finanszírozta. Külföld alatt itt jelentős részben azokat az eurozónás országokat kell érteni, akik többletmegtakarítással rendelkeztek, azaz például (jellemzően) Németországot. Mikor aztán a gazdaság bezuhant (2008-09, még a 2011-12-es euroválság előtt), a magánadósságokból államadósságok lettek, mivel a bankszektort ki kellett menteni. (Ezért nem elég csak az állam adósságával foglalkozni, ezért van pénzügyi felügyelet például - és ezért voltak az alapvetően az államot a gazdasági problémák kizárólagos okozójának tekintő elméletek elégtelenek a rendszer kordában tartására).

Ha nem adósodik el a magángazdaság Európa déli részén, a német exporttöbblet sem jöhetett volna létre, aminek a bázisán külföldi aktívákat (értékpapírokat, bankbetéteket) vehettek a németek. De ha nincs exporttöblet, akkor nyilván a növekedés is kisebb lett volna Németországban.

Görögország nyilván más tészta, ott meghamisították a statisztikákat és mindenki példátlanul eladósodott. Ezt nyilván nem tudták volna nagy válság nélkül megúszni akkor sem, ha nem tagjai az eurozónának (más kérdés, hogy ekkor talán előbb nyilvánvalóvá válik, mennyire fenntarthatatlan az egész).

A válságok kialakulásáról úgy általában meg azt gondolom, hogy sokszor valóban az állam a hibás, de nem mindig. Ez teljesen nyilvánvalóvá válik ha például az ember belegondol, milyen fincsi kis buborékokat/válságokat hoztak létre a gyarmatosítás idején (holland Kelet-Indiai Társaság, angol Déltengeri Társaság) vagy az Egyesült Államokban a Federal Reserve 1913-as megalapítása előtt.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2020.02.09. 18:55:29

@Árokszállási Zoltán:
Az inflációt nem szabad összekeverni az inflációt mérő metrikával. Ha megnézed a részvényárfolyamokat, vagy ingatlanárakat, akkor megtalálhatod, hogy hová is lett az a pénz.

Azt Friedman még a stagfláció előtt mondta. Sőt Phelps még Nobel-dijat

Bonyolultabb ez ennél. Odáig igaz, hogy a szemfüles, termelékeny könnyen kaszál nagyot más felelőtlen költekezésén.
Spanyolországnak, vagy Görögországnak, az fejlettségi szintjén nem lett volna szabad csatlakoznia az eurózónához.

Minden buboréknál fontos elem az eszement költekezés.

Árokszállási Zoltán 2020.02.09. 19:40:55

@Lord_Valdez: semmi gond, értékelem hogy válaszolsz :)

Infláció: a jegybankok a fogyasztói kosár inflációját mérik. A részvénybefektetés és az ingatlan nem számít fogyasztásnak. Részvény: ha nem növekedtek volna a nyereségek, akkor a részvénypiac értékeltsége (itt most pld. a P/E rátára gondolok) teljesen elszállt volna. Bár a részvénypiac már valóban nem olcsó ezen metrika szerint, a rendszerbe pumpált pénzmennyiséghez képest sokkal nagyobb elszállást kellene látnunk. Tehát van valódi reálnövekedés a részvényárfolyamok emelkedése mögött, az nem puszta infláció. Ingatlan: valóban értelmes azt mondani, hogy ez valójában nem beruházási, hanem fogyasztási jószág (különösen Magyarországon). De minél inkább bérleti piacról beszélünk, annál kevésbé. A lakástulajdonod valójában lakásszolgáltatást nyújt neked. Ha megnézed a lakáspiaci hozamokat, azok bezuhantak, különösen olyan fejlett piacokon, mint Németország. Mit jelent ez? Hogy az áruk jobban nőtt, mint a lakásbérleti díj, és valójában az utóbbi szolágáltatás az, ami valódi fogyasztás.

De részben ilyen gondok miatt amúgy én is azt gondolom, hogy a kamatok túlságosan lent vannak, és a jegybanknak már nem kéne tovább erőltetnie a pénznyomtatást. Viszont azt is gondolom, hogy alacsony kamat dolgában Európában a német költségvetés is hibás.

Eurozóna csatlakozás: talán. De van ellenpélda is. A szlovákok például megúszták, pedig nem voltak fejlettebbek, mikor csatlakoztak, mint a mondjuk spanyolok... (talán inkább: sőt...)

Eszement költekezés: Igen. Buboréknál igen. Viszont én azt állítom, hogy nem csak az állam lehet az okozója az eszetlenségnek, hanem az az alapvető emberi tulajdonság is, hogy szomszéd kertje mindig zöldebb (azaz ha látom, hogy a szomszéd Józsi, vagy a versenytárs bank, meggazdagszik valamin, akkor én is bele akarok vágni).

Szerintem ott lehet közöttünk különbség, hogy én a túlzott spórolást akár hosszabb távon is szuboptimálisnak látom, míg Te nem. Abban speciel igazad lehet, hogy így válságállóbb egy gazdaság. Bár ki tudja. Pont az euróövezetben ez politikai erjedést is okozhat...

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2020.02.09. 20:00:32

@Árokszállási Zoltán:
Egyre több közgazdász gondolja úgy, hogy amikor a jegybank inflation targetinget csinál, akkor nem a maginflációra kellene lőnie, hanem olyan kompozit metrikára, amiben benne vannak az ingatlanok, illetve részvény indexek. Úgy gondolják, hogy ez jobban mutatja, hogy mennyi felesleges pénz van a gazdaságban.

Egyetértek, hogy túl alacsonyak a kamatok, de én a politikát okolom érte. A politikusok rettegnek a recessziótól, de még az alacsony növekedéstől is.

A szlovákok ennek megfizették az árát. A Dzurinda-kormány igen kemény reformokat hajtott végre érte.

Az valóban egy emberi dolog, de a politika teszi lehetővé. Ha Spanyolország nem váltott volna euróra, akkor a valuta leértékelődés elvette volna az emberek kedvét a hitelfelvételtől.

Spórolás és spórolás között is van különbség. Egy felelős költekezés nem azonos egy irracionális kockázatfóbiával. Egy cégbe fektetés sem a készpénz halmozással. Ha a spórolás abban nyilvánul meg, hogy növeli a termelékenységet, akkor az aligha nevezhető károsnak. Még akkor se, ha esetleg a nominális GDP-ben kevésbé mutat jól.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2020.02.09. 20:00:33

@Árokszállási Zoltán:
Egyre több közgazdász gondolja úgy, hogy amikor a jegybank inflation targetinget csinál, akkor nem a maginflációra kellene lőnie, hanem olyan kompozit metrikára, amiben benne vannak az ingatlanok, illetve részvény indexek. Úgy gondolják, hogy ez jobban mutatja, hogy mennyi felesleges pénz van a gazdaságban.

Egyetértek, hogy túl alacsonyak a kamatok, de én a politikát okolom érte. A politikusok rettegnek a recessziótól, de még az alacsony növekedéstől is.

A szlovákok ennek megfizették az árát. A Dzurinda-kormány igen kemény reformokat hajtott végre érte.

Az valóban egy emberi dolog, de a politika teszi lehetővé. Ha Spanyolország nem váltott volna euróra, akkor a valuta leértékelődés elvette volna az emberek kedvét a hitelfelvételtől.

Spórolás és spórolás között is van különbség. Egy felelős költekezés nem azonos egy irracionális kockázatfóbiával. Egy cégbe fektetés sem a készpénz halmozással. Ha a spórolás abban nyilvánul meg, hogy növeli a termelékenységet, akkor az aligha nevezhető károsnak. Még akkor se, ha esetleg a nominális GDP-ben kevésbé mutat jól.
süti beállítások módosítása