Olvastam egy index cikket és úgy éreztem, hogy ezt nem szabad szó nélkül hagyni, mert túlságosan gyakori hülyeség.
A kedves szerző teljesen kiakad attól a közmondástól, hogy "mindenki a saját sorsának kovácsa". Természetesen, mint általában a közmondásokat, ezt sem érdemes szó szerint venni, sem pedig túl komolyan. Ezek népi megfigyelések absztrakt formába öntve és nem is mindig illenek teljesen az adott helyzetre.
Kár volt kiakadnia, mert a mondás nem hülyeség. Természetesen, nem vitatom, hogy igenis léteznek dolgok, amikre az ember nincs ráhatással, de azok az ő életére viszont nagyon is súlyosan. Tény és való, hogy egy lottónyeremény, vagy egy baleset leginkább a véletlen műve. Egy csomó más dolog viszont igenis rajtunk múlik.
"Ebben a témában mutatott be két friss kötetet az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet). Ezekben nincsenek vasműves, kalapálós hasonlatok, de ha lenne, akkor az valahogy úgy szólna, hogy
mindenki a saját sorsának a kovácsa, viszont a kovácsműhelybe 20 ezer a napijegy, a kalapácsot otthonról kell vinni, az üllőbérlés pedig plusz 10 ezer egy órára.
Emiatt egyre nehezebb egyről a kettőre jutniuk azoknak, akiknek nincs sok pénzük. Az OECD kutatói az egyik jelentésben a társadalmi mobilitást vizsgálják, vagyis azt, hogyan lesz egy közmunkásból milliomos startupper, bár ez nyilván rossz példa, mert ezt nemzetközi adatgyűjtés nélkül is meg lehet válaszolni (sehogy), de az már nem ilyen egyszerű, hogy egy szegény családba születő gyereknek mennyi esélye van arra, hogy felnőttkorára kitörjön a szegénységből. Magyarországon a jelenlegi adatok szerint szinte semennyi, valószínűleg még az unokájának az unokája is nélkülözésben éli le az életét."
Ez azért érdekes, mert minden józan ember elfogadja, hogy állóképesség kell ahhoz, hogy edzeni tudjál. De az állóképességet edzés során szerzed meg. Ebből viszont nem az következik, hogy ha nincs állóképességed, akkor soha nem is lesz, hanem hogy eleinte az edzéseid nem lesznek annyira hatékonyak. Aztán, ha kitartóan csinálod, hónapról hónapra jobb az állóképességed és többet tudsz edzeni.
Senki se született Usain Boltnak (még ő se :) ), hanem sok-sok évnyi kemény edzés előzte meg. Senki se gondja komolyan azt, hogy valaki felkel a fotelből és egyből olimpikon lesz. Ez nem így működik. Ha megkérdezel egy olimpikont, akkor el fogja mondani, hogy 10 éves kora óta heti 6 nap edz háromszor.
A sporttal ellentétben, a vagyoni helyzet esetében valamiért a baloldali gondolkodók mégis ezzel az abszurd elvárással élnek.
Úgy képzelik el, hogy a közmunkásból simán lehet milliomos és nagyon csalódottak amiért, ez nem történik meg. Hasonlóan, a harmadik világbeli országok felzárkózásánál is, elborzadva nézik azokat a körülményeket, amik közt élnek és nagyon akarnak segíteni. De azt nem értik, hogy a fejlődés bizonyos stádiumait egyszerűen nem lehet kihagyni. Időnként vannak olyan "csodák", mint amikor egy ország olajat talál, de meg lehet nézni, hogy mi történik azokkal az országokkal, akikre úgy szakad rá ez a bőség, hogy előtte nem épült fel a gazdaságuk. Nagyjából ugyanúgy járnak, mint ha egy hajléktalannak adnál egy milliárdot. Pár év múlva ismét a nyomorban találja magát.
Erről azonban, ezek a gondolkodók nem vesznek tudomást, ehelyett általában mindenféle kizsákmányolás elméletet szoktak fabrikálni. Ezzel nagyon rossz helyen keresik a választ.
El kellene fogadniuk a valóságot: hogy miért van sokkal több szegény ember, mint gazdag. Azért, mert lefelé mozogni könnyű, felfelé nehéz. A lefelé mozgás semmilyen erőfeszítést nem igényel. Ez az élet természetes iránya. Ha én most felmondanék és otthon mereszteném a seggem egész nap, akkor hónapról hónapra szegényebb lennék. Még ahhoz is folyamatosan kapálóznom kell, hogy egyáltalán tartsam a jelenlegi helyzetemet.
Az ember természetes állapota nem a középlét, hanem a szegénység. Innen indul és ide tér vissza, ha nem küzd folyamatosan ellene.
Amikor egy ember megszületik ott áll egy szál pöcsben/punciban. Se vagyon, se tudás, se kapcsolati háló. Semmi. Minden, ami őt el fogja választani a nyomortól, az a saját és szülei munkája lesz. Nyilván, az ember nem tudja befolyásolni azt, hogy a szülei mit hagynak rá, de azt nagyon is tudja, hogy ő mennyit tesz hozzá és mit hagy később majd a saját gyerekeire. És, szép lassan így épül fel a vagyon.
Való igaz, hogy minél szegényebb valaki, annál kevesebb vagyont tud felhalmozni egy generáció alatt, ezért annál kevesebbet tud tenni azért, hogy a gyerekének majd könnyebb legyen, de ebből óriási hiba azt a következtetést levonni, hogy az ember nem maga felel a sorsáért.
Nem is sejtik, de ezzel a mentalitással, pont azoknak ártanak a legtöbbet, akiknek segíteni akarnak. Kevés károsabb dolog van, mint elhitetni valakivel, hogy más felel az életéért. Aki elhiszi, hogy ő a rendszer áldozata, az nem azért fog küzdeni, hogy ő maga felemelkedjen, hanem azért, hogy megdöntse a rendszert. Ezzel a módszerrel nagyon szépen lehet termelni terroristákat és forradalmárokat, de milliomosokat nem. Sőt, még középosztályt se. A középosztályt ugyanis a saját termelékenysége hozza létre. A forradalmárkodástól viszont nem nő a termelékenység, se egyéni, se országos szinten.
A cikkben egyébként van egy nagyon fontos, de nem továbbvitt gondolat:
"A társadalom tagjainak összvagyona nő, de nem ott, ahol szükség lenne rá."
Nagy kár, hogy nem vonja le belőle a kézenfekvő következtetést. A vagyon valóban nem ott keletkezik, ahol szükség van rá, hanem ahol megtermelik. És több tőke birtokában könnyebb több vagyont termelni.
Ez bizonyos értelemben, lehet, hogy igazságtalan, de a felismerése lenne a kulcs a felemelkedéshez. Akkor fogsz felemelkedni, akár mint egyén, akár mint ország, ha tőkét halmozol fel. És az alatt mindenféle tőke értendő, gyárak, infrastruktúra, tudás, kapcsolatok, minden. Sokat olvasom, hogy milyen helytelen, hogy a németek nem költenek eleget. Hát, kezicsókolom, ez vezetett a németek meggazdagodásához. Minden generáció kevesebbet költött, mint amennyit megtermelt és szép lassan felhalmozódott a tőke. De ezt mi is megcsinálhatjuk, csak nem szabad hallgatnunk az olyanokra, akik szerint a költekezésből lesz a jólét, vagy azokra, akik szerint úgyse tehetünk semmit.