Liberatórium

Most olvasom, hogy Fodor Gábor liberális pártot kíván alapítani. A létrehozni kívánt formációról egyelőre nem sokat tudni, de azt igen, hogy már gyanús.

Lord Valdez korábban már írt arról, hogy mi a probléma a telekom adóval - és a mellékelt ábra mutatja, hogy az ott említett forgatókönyv meg is valósult. Sajnos a kormánypárt ebből persze nem azt a következtetést vonta le, hogy ezek a szektoriális adók nem működnek,  hanem hogy nem elég kemény a szabályozás. Orbán Viktor nemrég igen határozott felszólalásban kritizálta a bíróságok azon döntését, ami a gázcégek javára döntött. A megoldás nem is váratott soká: "Németh Szilárd országgyűlési képviselő, a Fidesz rezsicsökkentésért felelős politikusa szerdán terjesztett törvényjavaslatot a parlament elé a rezsicsökkentés végrehajtásáról." Az alapgondolat az, hogy kétharmados törvényben szabályozzák ezen cégek fogyasztók felé irányuló követeléseit. Természetesen azok a felvetések, amik Lord Valdez írásában vannak, most is fenn állnak, én inkább egy másik oldalról közelíteném meg a témát.

A legfőbb érv bizonyos állami szervek megléte - vagyis adóból történő finanszírozása - mellett az, hogy ezek feltétlenül szükségesek, máshogy nem lehet azokat a problémákat megoldani, amiknek kezelésére ezek létrejöttek. Ilyen általában az egészségügy, rendvédelem, és ide tartozik a most tárgyalandó katasztrófavédelem is. Az az állítás ugyanis, hogy ha ezeket nem az adóból finanszírozzuk, akkor úgyse adnak az emberek pénzt, ergo az állami finanszírozás elmaradása az egészségügyben tömeges halálozásokat, a rendőrség esetében tömeges bűnözést, a katasztrófavédelem esetén meg totális káoszt eredményez. És az emberek úgyse segítenének önként. Nos, a március 15-ei erős havazás is megmutatta, hogy ez az érv teljesen hamis.

Hayek 'Road to Serfdom' című műve jutott először eszembe, amikor a kormány negyedik alkotmánymódosításának néhány passzusát olvastam. Gondoltam megosztom ez ügyben a gondolataimat a blogon hogy megmutassam, libertárius szempontból mi a probléma ezzel az alkotmánymódosítással.

Ennek semmi köze a liberalizmushoz, egyszerűen csak szeretném megosztani a világgal. Igazából jobb helyen lenne mondjuk a Lemilen, csak elfelejtettem időben szólni nekik. Szóval vannak dolgok, emberi teljesítmények, amik lenyűgöznek. Ilyen történt pontosan 70 évvel ezelőtt is. Ezen az éjszakán történt valami rendkívül fontos, mégis kevéssé ismert dolog. A norvég ellenállás néhány tagja behatolt a Norsk Hidro vegyi üzembe és felrobbantotta a nácik nehézvízkészletét. Ezzel több évvel visszavetve a német atombomba projektet. Épp elég idővel, ahhoz, hogy most kézfogással köszönjünk és ne karlendítéssel.
(Figyelem a poszt zömében (,de nem kizárólagosan) wikipédiafeldolgozás, kéretik történelemdolgozatra nem ebből készülni :) )

Közeledik a jegybankelnökváltás időpontja. Ez általában egy olyan dolog lenne, amit az átlagember észre se vesz. A jelen esetben viszont ez nem ennyire egyszerű. Mivel az új jelölt, vagy jelöltek nevét teljes homály fedi, ugyanakkor keringenek pletykák bizonyos unortodox (jó esetben ez azt jelenti, hogy kísérleti, rossz esetben, hogy dilettáns) módszerek kerülhetnek alkalmazásra.
Ehhez hozzájön, hogy mostanában szaporodnak az olyan vélemények, miszerint nyomtatni kellene még pénzt, mert az segít a gazdaságon. Csak a Nagyok nem engedik nekünk.
Az aktuális célpontom: Lentner Csaba, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára, a nagy sikerű "Kik támadják Magyarországot?" című gazdasági fantasy összeesküvés-elmélet egyik szerzője. Az ő cikkéről írnék egy rövid kritikát és kitérnék közben egy másik komolyabb témára.

Valószínűleg több libertárius bizakodóan tekintett az Együtt2014-re, nevezetesen hogy végre egy párt, amiből kinézhető egy kapitalista program. Én személy szerint nem voltam ennyire bizakodó, na nem azért, mert akár végtelenül bölcs, akár végtelenül cinikus lennék, hanem egyszerűen több olyan jel volt, ami miatt ezt nem igazán tartottam valószínűnek.

Már írtam arról, hogy hogyan lehetne kapitalista keretek között megreformálni a felsőoktatást, és első ránézésre úgy tűnik, hogy a kormányzat a hallgatói szerződésekkel ebbe az irányba mozdult el. A probléma ezzel az, hogy ugyan nagyon hasonlít az egész történet egy szerződéshez, ám míg formailag/jogilag ez még akár így is van, gazdaságilag semmiképp. Erről lényegében azért írok, mert ez a kérdéskör nagyon jól szemlélteti, hogy Magyarországon mennyire nincsenek tisztában az emberek a szabad piac koncepciójával, vagyis hogy pontosan mit értünk alatta. Jelen esetben az emberek többsége nem látja, hogy mi a baj azzal, ha egy szerződésben az egyik fél az állam, és talán ez amiatt van, hogy nem pontosan tudja, hogy miért kell a szerződés.

Érdekes dolog ez, hogy az emberek számlát nyithatnának az államkincstárnál (már amennyiben egyáltalán igaz, ez az elképzelés. Magyarországon az ember soha nem tudhatja), és az ott tartott pénz gyakorlatilag államkötvényekké válna.

London egyik negyedében önkéntes erkölcscsőszök járnak és zaklatják az embereket. Most épp mohamedán erkölcsőszök.
Ez utóbbi kitétel azonban, igen kényessé teszi a kérdést. Különösen a toleranciájára annyira kényes Angliában.

Általában nem reagálok azonnal egy hírre, szeretem átgondolni a dolgokat és utánanézni a forrásoknak, azonban Bayer Zsolt írása után fontosnak tartanék röviden megjegyezni pár dolgot.

1 - Elöljáróban annyit, hogy az ún. "cigánykérdés" egyáltalán nem nyilvánvaló (például magának a problémának az oka is vitatott, a megoldás pedig végkép), így az külön poszt(ok)ért kiált. Azaz ebben az írásban senki ne keresse a megoldási javaslatomat, az később jön.

2 - Az írás - a szerző munkásságát híven tükrözve - erős szavakat és kifejezéseket használ, ami egy véleménykifejezési forma, ebből következően az erre történt reakció is igen erős volt. Ezt azonban nem kell túldramatizálni, ha nem ért vele egyet valaki - akár a tartalmilag, akár formailag -, írja meg, így lehet a több típusú megközelítésből később egységes képet kapni. Azonban a flashmob szerintem már túlkapás, a "kimeríti a közösség elleni izgatás tényállását" megjegyzés meg kifejezetten káros, főleg, ha a szólásszabadság szemszögéből nézzük.

3 - Kétségtelen, hogy érzékeny a téma, de szerintem ennek nem kéne azt jelentenie, hogy a szerzőnek magyarázkodnia kelljen. Nem tartom túl szerencsésnek, ha bizonyos tartalmú és/vagy stílusú vélemények közlése után a hangulat nyíltan ellenséges. Ezzel nem azt mondom, hogy hagyni kell a fenébe, hanem azt, hogy a törvénnyel, joggal, eljárással, kulturális fensőbbséggel stb. való érvelést talán vissza kellene fogni (már csak azért is, mert ezek mindegyike érvelési hiba).

4 - Ez az írás azért született, mert egy fontos kérdésről megjelent egy mű, ami nem tényeket és logikus érvelést, hanem egy erős indulatokkal teli véleményt közölt, amire szerintem többen nagyon túlzóan reagáltak. A jelenlegi helyzetben ez több, mint káros, és nem igazán abba az irányba mutat, hogy Magyarország egy liberális értékeket valló (itt: szólásszabadság) állam. Remélem, csak paranoid vagyok, de jelen helyzetben egyáltalán nem lennék meglepve, ha Bayer Zsoltot beperelnék. Ha valaki ezt fontolgatja, akkor kérem, olvassa el ezt az írást, és gondolkodjon el, hogy ha Bayer Zsolt cikkére a válasz a jog keretein belül történik, akkor annak milyen következményei lesznek. 

A Vincent blog érdekes fejleményre hívta fel a figyelmem. A Fidesz megpróbált törvénynek álcázott alkotmánymódosítást végrehajtani, amit az Alkotmánybíróság visszadobott. Ezt az egyik alkotmánybíró igen furcsa indoklással tette.

Eredetileg nem akartam Karácsonykor ilyen dolgokkal foglalkozni, de nem tudom magamban tartani a véleményem. Az utóbbi napokban olyan mértékben dőlt a hülyeség a magyar (nem túl jogosan) jobboldalnak nevezett irányból, hogy gyomorfekélyt kapok, ha nem írom ki magamból. Amellett, hogy meggyőződésem, hogy bűn szó nélkül elmenni a hülyeség mellett, mert csak burjánzik.
Most épp kitüntetik egymást. Már az egész békemenetesdi is egy megveszekedett baromság volt, de most még ki is tüntetik egymást érte.
Nem nevezném magam politikailag naiv embernek, de még én is hajlamos vagyok azt hinni, hogy ennél lejjebb már tényleg nincs. Mi sem jellemzőbb a valóságra, hogy rendszeresen megmutatja, hogy van.  Kíváncsian várom, hogy ezt hogy tudják majd alulmúlni. Biztos, hogy megtalálják a módját. Nem tudom elképzelni, hogy hogy a bánatba, de biztos vagyok benne, hogy kitalálnak valami hihetetlenül bornírt dolgot, amivel überelni lehet.

A címben szereplő szlogen lehetne akár a tüntető diákok és velük szimpatizálók, akár a kormány jelszava is. Amiért ez fel sem merül annak az az oka, hogy Magyarországon igen kevés ember van tisztában a szabad piaccal és annak működésével, következésképpen nem tudja, hogy bajainak fő oka a jelentős méretű állami újraelosztás. Lényegében ez az oka annak, hogy a felsőoktatás átalakítása mellett érvelők és az azt ellenzők között nehezen tud kialakulni bármiféle konszenzus. Az alábbi írás arra tesz kísérletet, hogy szabadpiaci szempontból elemezze a helyzetet, és egy lehetséges alternatív megoldást nyújtson, ami véleményem szerint hosszú távon mindenkinek előnyére válik.

A mai nap igen meglepő, na jó, nem meglepő, hanem megdöbbentő dolgot olvastam. Orbán Viktor azt találta mondani, hogy "A közszolgáltatások nem arra valók, hogy abból valaki pénzt keressen, ez a szektor nem a profit világa". Ez jól hangzik, feltéve, hogy ez az igazság. De az valójában messzebb nem is lehetne tőle.

Gyöngyösi Márton parlamenti felszólalására reakcióként létrejött egy összefogás, ami lényegében egy neonácik elleni tüntetésben manifesztálódott. Ennek a gyűlésnek a központi eleme az az állítás, miszerint a népirtások mindig listázással kezdődnek. Ebben az írásban ezt az állítást vitatom és egy alternatív magyarázattal szolgálnék, aminek a lényege, hogy a népirtások magja az erőszak elutasításának nem univerzális volta, azaz bizonyos embercsoportok elleni erőszak elkövetése bocsánatos bűn. Mivel nem vagyok sem történész, sem szociológus, ezért elképzelhető, hogy teljesen rosszul látom a történetet. Ami miatt viszont ezt leírom, az a következő: mi van, ha nekem van igazam? Ugyanis azt látom, hogy az a csúszós lejtő, amin a jelenlegi közélet elindult, szélsőséges esetben akár polgárháborúhoz vagy népirtáshoz is vezethet, ennek oka pedig az, hogy az erőszak-ellenesség kezdi elveszíteni univerzalitását. 

Mostanában a Jobbik nagyon aktív zsidó témában. Legutóbbi előadásuk már egyenesen nyilvántartásról is szó esett, amit ugyan később pontosított a képviselőjük. Erre persze sokan reagáltak és elítélték az antiszemitizmusa miatt. Pedig ezzel nem csak ez a baj, hanem hogy konkrétan marhaság és mint a hülyeség általában fáj nekem.

A követhetetlen belpolitikai hajcihő közepette majdnem lemaradtam a hírről, hogy a kormány részéről valaki véletlenül rányitotta az ajtót a valóságra.

Az egyébként igen csendesen tevékenykedő Bodrogi József egészségügyi közgazdász, miniszteri biztos felfedezte magának Bokros Lajos 2010-es gondolatát, mely szerint a nyugdíjasoknak egészségügyi járulékot kellene fizetniük, ezért akár célszerű lenne felbruttósítani a nyugdíjakat. Vagy túlságosan zavaróvá vált a kognitív disszonancia, vagy nem kapott megfelelő propaganda-kiképzést a biztos úr, de bármi is legyen az ok, a felismert probléma bizony valós.

(És még egy BREAKING: Völner Pál államtitkár meg merte pendíteni az utazási kedvezmények átalakításának-megszüntetésének ügyét. Persze gyorsan hozzátette, hogy a nyugdíjasok kedvezménye marad.)

Az ember csak kapkodja a fejét, belopakodik a ráció a NER-be? Véletlenül szakmai szempontokat vett figyelembe egy szakpolitikus? Nem kell túlságosan aggódnunk, persze, a biztos úr mandátuma rövidesen lejár, de az is lehet, hogy meg sem kell várnia, ha még egyszer ilyen csúnya szavakat használ, hogy a nyugdíjasoknak fizetniük kell valamiért. Természetesen a kapcsolódó fórumokon nyomban kitört a lincshangulat, tényleg, milyen már az, hogy egy szolgáltatásért valakinek fizetnie kell, meg átdolgozott élet és a kapcsolódó panelek.

Pedig, pedig. A világ azon felén ahol a dolgok működnek nem kellene mondani, hogy az egészségügy bizony üzlet. És egy üzlet akkor létezhet, ha van profit, abból lehet fejleszteni, meg úgy általában, működtetni a dolgokat, például egy kórházat, ami nem az a kimondottan olcsó dolog.

Az igen jó képességű egészségügyi közgazdásznak az úr 2012. évében sikerült eljutnia arra a felismerésre, hogy egy szolgáltatás akkor lesz fenntartható (vagy egyáltalán használható), ha a költségeket a szolgáltatást "élvezők" befizetik. Igen, a nyugdíjasok is. (És igen, az utazási kedvezményre is természetesen ez lenne igaz.) Arról a pikáns biztosításmatematikai elvről nem is beszélve, hogy a legtöbbet használók fizették a legkevesebbet, ami ugye aktuális példával élve azt jelentené, hogy KGFB biztosítása a legtöbb autót összetörő sofőröknek lenne ingyenes, a kár nélkül vezetőké meg a legdrágább. Sajnos a valóság hosszas elutasítása a végén mindig csúnya koppanással végződik, a "minden esetben elmegyünk a falig és ha lehet gyorsítunk is közben" elv szerint működő kormányunk persze most sem vesz tudomást a problémáról, de ezt már megszoktuk.

Szóval örvendezzünk, kimondatott: célszerű lenne fizetni, ha használunk valamit, és annak lenne célszerű fizetnie, aki használja. A magam részéről Bokrossal értek egyet, első lépésben egy tételes egészségügyi járulék meghatározása lenne fontos, amit minden biztosítottnak be kellene fizetnie, a csecsemőtől az aggastyánig.

Érdemes lenne eloszlatni még egy tévképzetet: a nyugdíj nem egy joker, amit az ember megnyer 65 éves kortól és onnantól minden ingyen jár. (Még egy gazdag államban sem, nemhogy nálunk.) A nyugdíj az bizony egy hosszútávú előtakarékoskodás eredményeképp összegyűlt pénz, amiből járadékot kapunk. Ha valaki ügyes volt, már 40 évesen összejött annyi pénze, hogy visszavonuljon, van, akinek meg még 80 évesen is dolgoznia kell. Ettől teljesen függetlenül kell fizetni a zsömléért, az operabérletért, a buszjegyért, vagy az CT felvételért. Nekem is, a gyerekemnek is, meg a nagyanyámnak is. Lehet, hogy ez keményen hangzik, viszont igazságos és ez az egyetlen elv, ami mentén a szolgáltatások középtávon is fönntarthatók.

És ebből bizony az következik, hogy a nyugdíjasok érdeke, hogy befizessék a járulékot, mert így kapnak elfogadható minőségű szolgáltatást. Meg persze az is következik, hogy az államnak semmi keresnivalója se a nyugdíjrendszerben, se az egészségügyben, de ennek megértésére nyilván alkalmatlan a NER. Is.

Kínaiakkal beszélgetve az ember remek új szemléletmódokat sajátíthat el, a minap épp a társadalombiztosításról beszélgettünk (náluk ugye se nyugdíj, se TB) - és az merült fel, hogy ázsiában azért alapvető elv a takarékoskodás, mert evvel a szemlélettel élnek: ha nincs megtakarításod, akkor meghalsz. Rendesen meg is volt döbbenve, hogy európában lehet olyat csinálni, hogy valaki befekszik a kórházba, aztán vagy kifizeti a számlát, vagy nem, vagy lehet, hogy nem is kell egyáltalán fizetnie - rögtön jött is a kérdés, hogy hogy szűrik ki a csalókat, miből fizetik az orvosokat, meg, hogy mi motiválja az itteni embereket az egészséges életre, vagy a takarékoskodásra. Azt már meg sem mertem említeni, hogy kies hazánban meg TB fizetés nélkül is ellátnak a kórházban, de még csak nem is nagyon ellenőrzik a rendszert.

UPDATE:

közben az emberi erőforrások minisztériuma sietett leszögezni, hogy természetesen téves az infó, a biztos úr nem volt beszámítható, nem is nyilatkozhat, ott se volt, probléma nincs is, majd kivetünk új adókat és a haza fényre derül. A szolgáltatásokat továbbra sem azok fizetik, akik igénybe veszik, hagyjuk meg azt a hanyatló nyugat ópiumának.

Jeszenszky Géza könyvében leírt egy mondatot, ami felkorbácsolta az indulatokat és rámutatott egy komoly problémára. Nem arra, amire most gondol az olvasó, hanem arra, hogy mennyire csak szélsőségekben képes gondolkodni a közélet.

Stefánia a Vastagbőrről és más blogokról ismert kiérdemesült troll nem rég saját blog írásába kezdett. Azt még nem sikerült megállapítanom, hogy ez komoly-e, vagy csak szatíra, mert Poe törvénye oda-vissza érvényes. Poe törvénye azt mondja ki, hogy egy kellően szélsőséges valaminek a paródiája megkülönböztethetetlen magától a szélsőségességtől. Emiatt egy jól sikerült paródiát gyakran tévesztenek össze valódi szélsőséges írással, de ez fordítva is igaz, mert egy tényleg szélsőséges írás is könnyen összetéveszthető a saját paródiájával.
Na így járt a liberalizmus természetéről szóló írása is. Nem sikerült eldönteni, hogy komoly-e, viszont mivel a legfontosabb közhelyeket számba veszi ezért érdemes vele külön is foglalkozni.

Az elmúlt hét legnagyobb szenzációja Bajnai Gordon visszatérése a politikába. Nem vagyok örökös fanyalgó, de ennek most nem tudok teljes szívvel örülni.