Érdekes dolog ez, hogy az emberek számlát nyithatnának az államkincstárnál (már amennyiben egyáltalán igaz, ez az elképzelés. Magyarországon az ember soha nem tudhatja), és az ott tartott pénz gyakorlatilag államkötvényekké válna.

Ez így önmagában még nem hangzik szörnyűnek, elvégre ilyen módon elvileg egy stabil keresletet támasztható a magyar állampapírokra (Ha már az MNYP-ket kiütötték). A baj inkább az, hogy ezzel az állam versenyre kel a bankokkal. Ennek sokan örülnek, mert most majd jól megmutatja a mocsok bankoknak, pedig ezzel tökön rúgja a gazdaságot.

Az nem titok, hogy az állam görcsösen keresi az elkölthető pénzeket. Eleinte volt, hogy átmenetileg elengednék a hiányt. Az nem jött be. Aztán, hogy az a hiány tulajdonképp már ott van, de az ígért csontvázakat csak nem sikerült megtalálni. Megpróbálkoztak az inflációs célkitűzés emelésével, az sem jött össze. Aztán jöttek az magánnyugdíjak, ahol ahol a megtakarításokat kicserélték fedezet nélküli "tartozom neked" cédulákra. Tavaly sorra kerültek a babakötvények is (ezt jóformán észre se vette senki). Most a lakossági betétek kerültek sorra. Ezúttal viszont nem ilyen nyers erő módszerrel, az ugyanis nagyon nagyon durva lenne. Az a gazdaság azonnali leállásához vezetne.

Ennél szerencsére kifinomultabb módszert alkalmaznak. Azon ötletelnek, hogy az államkincstár tegye lehetővé olyan számlák létesítését, ahol az azokon elhelyezett betétek állampapír keresletté válnának. Ezzel azonban a megtakarítást a bankszektortól szívja el. Ennek hatása az, hogy a banki kamatok tovább emelkednek, ami az amúgy is hitelszűkében szenvedő gazdaságot lassítj.
A másik nagy probléma, hogy az állam miből fizeti a kamatokat? Adókból és további kölcsönökből. Ebből a második ad a dolognak egy pilótajáték jelleget. Lévén, hogy az adók a folyó kiadásokat sem fedezik, ezért a magas kamat csak újabb hasonló kamatú kölcsönből fizethető ki. Az első viszont egy olyan versenyt vetít előre, ami távolról sem tisztességes. A banknak az általa kínált kamatot ki kell gazdálkodnia. Azaz az általa folyósított hitelekből és az általa végzett reálgazdasági befektetésekből kell összehoznia. Az állam viszont parancsol néhány tízezer fegyveresnek (gyk.: rendőrség), akik segítségével , ha kell, el tudja kobozni tőled (gyk.:adó) amire szüksége van. A banknak mérlegelnie kell, hogy kinek ad hitelt, mibe fektet, mekkora kamatot kínál. Az állam meg egyszerűen akkor kivet egy új adót, oszt jó napot. Emiatt ő olyan kondíciókat is vállalhat, amiket versenyszektorbeli társai nem.

Egy ilyen helyzetből két dolog sülhet ki. Ha forrásbőség van, akkor az aszimmetrikus kihívás egyre kockázatosabb eszközök felé tereli a bankokat. Erre jó példa az amerikai ingatlan buborék, ahol a buborék egy hasonló aszimmetrikus állam-piac versenyből alakult ki, csak ott a hitelkibocsájtás terén hívta versenyre. Ha viszont forrásszűke van, mint ahogy most az van. Akkor a bankok kénytelenek lesznek emelni a betéti kamataikat. Hogy ezt ki tudják termelni, emelni kell a hitel kamatokat. Ez nem csak azt jelenti, hogy új hitelek fognak drágán kikerülni, hanem azt is, hogy a meglévő hitelek kamatai is emelkednek. Ez a reálgazdaságra nézve megemelt profitkényszert jelent, ami azt jelenti, hogy az egész reálgazdaság kockázatosabbá válik.

Összességében úgy ítélem meg, hogy ez egy amolyan "pillanatnyilag jó ötletnek tűnt" kategóriás megoldás.