Liberatórium

Nagy meglepetéssel néztem az amerikai-ukrán tárgyalásokat, mint mindenki. A többséggel ellentétben, viszont én úgy látom, hogy nem is nagy baj, hogy az alku kútba esett. Ebben majdnem ugyanakkora lehetőség van, mint veszély.

Egyrészről, nyilvánvalóvá vált, hogy a Trump és talán más republikánus által vezetett Amerikára nem lehet számítani. Ez annyiban jó, hogy rákényszeríti Európát, hogy kicsit összeszedje magát. Végre új lökést kaphat a közös védelmi program, ami évtizedek óta beszédtéma, csak épp nem halad semerre.
Nem mintha ez egyéni szinten annyi kényelmes lenne, mert akar a franc többet költeni hadseregre. Az esetleges sorkatonaságról nem is beszélve, bár nem annyira hiszek abban, hogy visszajön, mert a modern hadviselésben a sorkatona általában inkább nyűg, mint hasznos.

Másrészről, már maga a felvetés is, hogy Amerika kitermeli az ukrán ásványvagyont, de cserébe csak homályos ígéreteket ad, finoman szólva is pofátlan. Lényegében csak kirabolta volna az országot. Sőt, megkockáztatom, hogy ha oroszok rámozdulnak, a kisujjukat se mozdították volna, amíg az oroszok nem fenyegetik az amerikai bányatársaságokat. Ez így nem segítség.

De, ha már az ásványvagyonnál tartunk, akkor hadd jegyezzem meg, hogy az EU iparának is nagy szüksége lenne rá. Az EU egyik nagy problémája, hogy itt az ipar, de a nyersanyagok nagy részét importálni kell. Egy ilyen, sőt ennél tisztességesebb ajánlatot mi is tehetnénk. Természetesen, ennek csak akkor van bármi értelme, ha előbb sikerül összehozni valami közös védelmi uniót, nem feltétlenül az EU szárnyai alatt. Illetve van bátorság  is bevetni, mert anélkül nem sokat ér.

Ez közben már más politikai elemzőkben is felmerült, bár velük ellentétben én nem építenénk nagyon Törökországra. Törökország erős hadserege, nyilván, igen vonzó lenne, de sajátos külpolitikája miatt problémás partner lehet. Szintén sajátos belpolitikája miatt biztos, hogy konfrontálódna rendszeresen az EU-val, és bár az új szervezet valószínűleg nem tartozna az EU szervezete alá, biztos vagyok benne, hogy a török fél időről időre összekötne katonai ügyeket EU-ügyekkel. Ebből pedig egy végeláthatatlan patthelyzet alakulna ki. Ilyet egy katonai szövetség se engedhet meg magának.

Egy jó ideje már ritkán üti meg a közélet az ingerküszöböm, de erre muszáj reagálnom. Orbán Balázs azt találta mondani, hogy Ukrajnának nem lenne szabad védekeznie és hogy Magyarország az 56-os tapasztalatok alapján biztos nem menne bele egy védekező háborúba.

Egyrészről, ezzel ő nem mondott semmi újat. Minden gondolkodó ember átlát a Fidesz "békepárti" retorikáján, ami valamiért mindig oda lyukad ki Ukrajna hibája, hogy még nem ért véget a háború, mert ellenállnak. Oroszország visszavonulása még felvetés szintjén se fordul elő.
Másrészről, nagyon szórakoztató látni, ahogy a Fideszes arcok próbálják kimagyarázni a mondatokat. Van, aki szerint 56-ot nem lehet párhuzamba állítani, mert Magyarország nem kapott NATO fegyvereket. Van, aki szerint azért, mert 56 emléke szent és sérthetetlen. Van, aki szerint az egész csak háborúpárti uszítás. Jól látszik, hogy a kommunikációs gépezetbe nem homok került, hanem egy 18-as villáskulcs. A gép koordinálatlanul vergődik és csak értelmetlen zaj jön ki belőle. Nem sikerül racionális indokot felhozni, hogy miért is más a két eset. Ugyanaz történik, mint a netadó esetében. Minden megszólaló rögtönözni próbál (Brüsszel miatt szükséges bevezetni, a hálózatfejlesztés szolgálja a dolog stb.), mert a központ nem látta el őket utasítással.
Persze, egyébként Orbán Balázsnak valamennyire igaza van, mert utólag visszanézve 56-nak valóban nem volt értelme. Az ilyesmi nem nagy felfedezés azonban. Nagyjából az a szint, hogy egy nem nyert lottószelvényt is kár volt megvenni. A bukott vizsgára is kár volt elmenni. Csak hát a kudarc önmagában még nem jelenti, hogy a próbálkozás rossz ötlet volt, vagy helytelen. Csupán azt, hogy sikertelen volt.

Viszont én nem Orbán Balázsnak akarok igazat adni, még csak nem is Viktornak, hanem Krisztiánnak.
Orbán Krisztián sok évvel ezelőtt írt egy publicisztikát, amiben elhangzott, hogy nagy baj, ha egy kormányzat hazugságra kezd el építeni, mert olyan nincs ,hogy egy rezsim kifelé hazudik, de befelé tökéletesen tisztában van az igazsággal. Csak idő kérdése és ő maga is hinni kezd abban, amit arra gyárt, hogy mások higgyenek benne.
Orbán Balázs ebbe a hosszú ideje szőtt hazugsághálóba gabalyodott bele. Az embernek nincs két agya, nincs két személyisége, nincs két világképe. Nem lehet egyszerre hinni az országok szuverenitásában és abban, hogy Oroszország egy megállíthatatlan erő, amivel szembe szállni őrültség. Nem lehet egyszerre hinni egymásnak ellentmondó dolgokban anélkül, hogy időről időre bele ne futnánk hasonló problémákba, mert az elemek összegabalyodnak.

Természetesen mindez nem szándékos dolog. Azzal kezdődött, hogy volt valami pillanatnyi érdek, amit úgy adtak el, mintha általános igazság lenne. Ez a Fidesz gyakori módszere, mert nagyobb retorikai súlyt a mondanivalónak. Aztán olyan sokszor használták az ad hoc elvek generálásának módszerét, hogy ezek egy kvázi ideológiává álltak össze. Viszont mivel mégiscsak egy spontán összeállt dologról beszélünk, a konzisztenciája esetleges.
Ha a Fidesz mögött tényleg létezne egy intellektuálisan komolyan vehető szellemi háttér (nem, Békés Mártonok, Szilvay Gergelyek meg Kohán Mátyások, de még nem is Schmitt Máriák, vagy G. Fodor Gáborok, hanem valódi intellektussal rendelkező gondolkodók), akkor gőzerővel dolgoznának azon, hogy az ideológia egységesedjen és eltűnjenek belőle az ellentmondások. Ehhez azonban nyílt viták szükségesek, amikre a Fideszen belül, illetve a környékén nem nagyon van fogadókészség. Nem egy fideszes influenszer bukott már abba, hogy valami, nem is feltétlenül kulcskérdésben, nem fogadta el egy az egyben a központi véleményt. Nagyjából L. Simon László a legalacsonyabb szint, ahol már eltűrik a kritikát. Nem foglalkoznak vele, de legalább megtűrik. Mondjuk ő csak elég szőr mentén kritizál bármit is.

Sőt, még tovább megyek. A probléma még ennél is mélyebben gyökerezik, abban, hogy a Fidesz vezérkarának van egy instrumentalista felfogása. Azaz mindent eszköznek tekint a cél érdekében. Nem csak az állami szerveket, a jogrendszert, de magát a szellemi életet is. Nem a politika célja, hogy megvalósítson valami filozófiát, ideológiát, hanem az értelmiség a célja, hogy alátámassza a politikát. Ez a top-down gondolatvilág nem tud konzisztens szellemi hátteret kialakítani, még akkor se, ha kompetens lenne, mert mindig alkalmazkodnia kell az aktuális politikai széljáráshoz. Úgyhogy sok ilyenbe fogunk még belebotlani.

Lázár János már több alkalommal bizonyította, hogy semmit nem tud a közgazdaságtanról. Pl. Sürgős frissítés

Ezúttal is sikeresen demonstrálta, hogy azóta se tanult. Most kifejtette, hogy "Én azt gondolom, hogy ennek az országnak nem az a problémája, hogy van Mészáros Lőrinc és Szíjj László, hanem hogy kevés van belőlük. Nekünk az lenne az érdekünk, hogy minél több Mészáros Lőrinc és minél több Szíjj László legyen, és mindenki minél erősebb legyen."
Ezt a dumát egyszer már Gulyás Gergely is megpróbálta elsütni, de nem aratott osztatlan sikert a hallgatóságában.

Henry Ford rájött, hogy milyen autóra van szükségük az amerikaiaknak és , hogy lehetne hatékonyan gyártani.
Bill Gates rájött, hogy milyen operációs rendszerre van szükségük a PC felhasználóknak. Steve Jobs rájött, hogy milyen számítógépre vágynak az amerikaiak.
Ezek az emberek tőkések.

Mészáros mit hozott létre? Mit csinált jobban?
Semmit az ég világon. Ő csak megnyeri az állam által kiírt tendereket. De még ez se lenne nagy baj, ha lenne valami, amit tényleg ő tud a legjobban, bár ez sem áll. Mészáros annyit tud, hogy jó barátságban van Orbán Viktorral és kellően együgyű ahhoz, hogy nyugodtan a nevére lehessen íratni a vagyon. Nem kell attól félni, hogy önjáró lesz, mint Simicska. Korábban Simicska élt ugyanebből. Aztán megtörtént a G-nap. Simicska kiesett a pixisből és onnantól kezdve nem ő nyert meg szinte minden tendert. Az addig futottak még kategóriában játszó Lőrinc meg kilőtt, mint a rakéta. Nem azért, mert hirtelen megtehetségesedett, Lajos meg elvesztette a tehetségét. Ő Orbán Viktor kegyeit vesztette el.
Persze, volt már ilyen osztály. Nem ismeretlen dolog, hogy van egy osztály, aminek a vagyona a kincstárból származik és az uralkodó kegyelmétől függ, csak épp ezt az osztályt nem tőkés osztálynak hívják, hanem arisztokráciának.
Arisztokratából meg hiába lenne több, az ország semmivel nem lenne gazdagabb. Ha tízszer ennyien lennének, akkor se épülne tízszer annyi út, mert az útépítésre fordított összeg adott, csupán többen osztoznának rajta.

Az egész "nemzeti tőkésosztály" koncepciója teljesen elhibázott, mert úgy képzelik el, hogy lehetséges top-down tőkésosztály építeni. Viszont minden szolgáltató, a megrendelő kegyeit keresi, na, de a megrendelő nem a piac, hanem állam, akkor azért. Egy olyan rendszerben, ahol az állam gyakorlatilag megkülönböztethetetlen a miniszterelnöktől, ott az övét. Így lehet szép nagy cégeket felépíteni, de ezek nem lesznek berendezkedve arra, hogy a piacról is megéljenek. Nincsenek rászorulva, hogy képesek legyenek rá.

Nagyon jó lenne, ha tanulna egy kicsit, mert könnyen lehet, hogy egy nap ő lesz Viktor utódja és, ha ezen a tudásszinten marad, akkor vissza fogjuk sírni Viktort.

A Hold.hu egyik szerzője publikált valamit mesterséges intelligencia témakörben és ezt szeretném ezúttal kommentálni. Cikk1, Cikk2.

Drága jó miniszterelnök urunk minden pénteken néphülyítési előadást tart. Ez nem nagyon szokta megütni az ingerküszöbömet, bár manapság már olyan magasan van, hogy ezt nem is könnyű. Most sikerült.

Szerinte mindenki megőrült és háborús lázban ég. Egyedül ő helikopter akar békét. Ezért is szajkózza ezt minden fórumon, kivéve az oroszok előtt. Igen, ez is egy érdekes dolog, hogy ez nagy békepártiság valahogy mindig csak Ukrajna támogatása kapcsán kerül elő, az orosz csapatkivonásokkal kapcsolatban eddig még sose.

Az elefánt a szobában egy angol mondás arra, amikor van valami nyilvánvaló, amiről valamiért senki se beszél. Egy elefántot a nappaliban nem lehet nem észrevenni, mert rohadt sok helyet foglal, hangoskodik, kakál, lever dolgokat, mégis úgy teszünk, mintha nem is lenne ott.
Olvastam, hogy Nagy Márton miniszterelvtárs szerint brutálisan hatékonyak a kormány inflációcsökkentő intézkedései.

Vicces jelenet zajlott le a parlamentben. Novák Előd megkérdezte a hadügyminisztert, hogy miért van genderképzés a hadseregben, amiért a miniszter magyarázkodni kényszerült és abban a paradox helyzetbe került, hogy ki kellett állnia a képzés mellett, úgy, hogy közben el is kell utasítania, de mégse és mégis.
Ezt most nem csak azért írom, mert ironikusnak tartom a helyzetet, hanem mert ez alkalmat ad arra, hogy tisztázzak egy téveszmét.

A kormány, erős külső nyomásra (jaj, miket beszélek, hisz Brüsszel nekünk nem diktál, akkor erős belső nyomásra), úgy döntött, hogy korrupció elleni hatóságot hoz létre. Én viszont, mint örök vészmadár már most megmondom, hogy miért nincs értelme.

Most olvastam a legújabb indítványt, hogy mi legyen az EU-val.
Abban feltétlenül igaza van, hogy az EU jelenlegi formájában sokkal rosszabbul működik, mint működhetne. Abban viszont nincs, hogy milyen irányba akarja megjavítani.

Azért szoktam a Fideszt és a Jobbikot úgy nevezni, hogy a baloldal magát jobboldalnak nevező része, mert ezek valójában baloldali pártok. Magyarországon jobboldali pártnak nincs hosszútávú jövője. A most megjelent benzinrendelet ezt ragyogóan alátámasztja. Ilyet Rákosi Mátyás óta nem látott ez az ország.

A rendelet kötelezi a benzinkutakat, hogy akár veszteségesen is, de működjenek. Mivel ilyenkor a piaci szereplők a tevékenység beszüntetésével szoktak reagálni, ezért áruhiány szokott ilyenkor kialakulni, ezért kötelezővé teszik a működést. Azaz lényegében rabszolgaként tekintenek rájuk.
Mivel ilyenkor a természetes reakció a szelíd szabotázs, ezért a jogalkotó igyekszik ezeket a kiskapukat bezárni pl. nem lehet rövidíteni a nyitvatartást, fennakadás esetén pedig átadja a tulajdonjogokat másik üzemeltetőnek.

A poszt további részét, sajnos, nem biztonságos nyilvánosságra hozni, ezért maradjunk annyiban, hogy ez már Venezuelában se bizonyult jó ötletnek. Egy dologban lehet reménykedni, hogy a benzinkutak máshol be tudják hozni az itt elszenvedett veszteséget.

Olvastam Szíjjártó Peti aktuális dicsekedését a fóliagyárról és nagyon nagy sikernek értékeli. Ez nem is meglepő. Mostanában nagyon repkednek a sikertörténetek, ami nem is csoda, hiszen választás lesz jövőre, de azért nézzük már meg kicsit jobban, hogy hogy is állunk.

"Orbán szerint a vakcinák beszerzését a nyugati világ gyógyszergyáraiból átengedtük Brüsszelnek, ami rossz döntés volt. „Az igazság az, hogy elrontottuk, rosszul döntöttük” – fogalmazott. „Azt kellett volna mondani, hogy mindenki maga intézze a vakcinabeszerzéseket, de az volt a közbölcsesség, hogy együtt talán inkább sikerülni fog” – tette hozzá. Szerinte Brüsszel a beszerzési árra összpontosított, de ők nem értik úgy az életet, mint mi, és ezt elrontották." -írja az újság. Ezt kényelmes lenne annyival elintézni, hogy Orbán Viktor megint vagy hazudik, vagy hülyeségeket beszél, de ennél azért több tanulság is van.

A kormányzati és szélsőjobbos propagandában új jelszó bukkant fel pár éve: a normalitás. Ők (szerintük) nem csinálnak mást, csak védik a normalitást.
Ki ne akarna normálisan élni? Ez olyasmi, amivel könnyű azonosulni. Túlságosan könnyű. Épp ezért megéri a normalitás mögé nézni.

Nagyon beindultak a viták a magyar jogállamiságról, de sajnos, a színvonal megint a béka segge alatt. Különösen a Fidesz produkál lenyűgöző bullshit-cunamit. (előre szólok, hogy ezt a posztot indulatból írom, ami látszik is rajta)

Lenyűgöző a félig már NER-kompatibilissé tett index minőségzuhanása. Már eddig is fejcsóválva olvastam a megjelenő marhaságokat, de míg az olyanok, mint a szódium-nitrit ártalmatlan, ez a cikk kiverte a biztosítékot. Ez ugyanis nem egyszerűen baromság, hanem káros és veszélyes baromság. Amellett, hogy vicces, hogy először mindenkit beparáztat, majd közli, hogy a terroristák is azt akarják, hogy félj...

Ezt posztot már korábban megírtam, csak nem mertem kiposztolni, de hála az égnek, hogy már az index is szóba hozta,hogy az emberek titkolják a betegségüket.  Így talán már nem engem fognak hibáztatni a tartalmáért.
Hogy miért nem mertem megírni? Talán csak paranoia és az illiberális rezsim kiépítése még nem tart itt, de az illiberális rezsimek lehet, hogy hatékonyan tudják kezelni a válságokat, mert nem tartják vissza holmi szabadságjogok, de baromira nem szeretik beismerni, ha válság van. Ha esetleg mégis, akkor is inkább felelőst keresnek és nem megoldást. Ezen a ponton jegyezném meg, hogy mi se tartanánk itt, ha a tavalyi év végén Kína a járvány kezelésére fordítja az erőforrásait a vészmadarak elhallgattatása helyett, de ez az illiberális rendszerek általános gyenge pontja.

Szóval az eredeti poszt így szólt:

Megjöttek a következő Nemzeti "Konzultáció" kérdései. A tartalom szokás szerint hazug, de ez nem érdemelne szót. Az egyik ponttal kapcsolatban azonban annyira sok a hazugság, hogy mégis vesztegetnék rá néhányat:

"A koronavírus-járványt követő gazdasági válság kezelésére Soros György új tervvel állt elő. Ebben azt javasolja, hogy az Európai Unió tagországai vegyenek fel hatalmas kölcsönöket (örökkötvényeket), amelyek után generációkon keresztül, örökre kamatot kellene fizetni. A szakértők szerint ez adósrabszolgaságba taszítaná a nemzeteket.
Ön elutasítja Soros György tervét, mely beláthatatlanul hosszú időre eladósítaná hazánkat?"

1. Az örökkötvénynek valóban nincs lejárati dátuma, de nem igaz, hogy örökre adós leszel. Addig leszel adós, amíg vissza nem fizeted. Bármikor megteheted és akkor vége. Ez semmivel nem rosszabb, mint az, amikor 3 év múlva a hitelezők verik az ajtót és követelik a pénzüket.
2. Nem kötelező felvenni. Hitelt felvenni soha nem kötelező. Ez egy lehetőség, amivel nem muszáj élni.
3. Jelenleg az államadósság úgy működik, hogy az állam kibocsájtja a kötvényeket, és amikor lejárnak, a hitelezőket újabb hitelek felvételéből fizeti ki. Kérdés, hogy ez mennyivel jobb?

4. A javasolt kamat 0,5%. Ez a kamat igazából jelképes, igaz, hogy euróban értendő. Ha megnézzük a magyar állam által kibocsájtott eurókötvényeket, akkor azt látjuk, hogy a kamataik az eurózóna infláció+1%-tól indulnak (P€MAP-2022/X) egészen az eurózóna infláció+2,5%-ig. És ez most csak manapság van így. Régebben pl. 1999-ben bocsájtottunk ki 4,375%-s eurókötvényt is. Sőt 2011-ben 6%-osat (és, még ennek ellenek ellenére is majdnem becsődöltünk).
5. Amikor a Horn-kormány tárgyalt az egyházakkal a kommunizmus alatt államosított ingatlanok utáni kárpótlásról, akkor -mivel nem tudta volna egy összegben kifizetni- örökjáradékot vállalt. Az egykori vagyon után évi 5%-t fizet az egyházaknak. Érdekes módon ez nem számít adósrabszolgaságnak...

Ha félretesszük a Fidesz demagógiáját, akkor a Soros-féle javaslat tényleg nem annyira jó (nem rossz, de nem is annyira jó), de nem ezek miatt, hanem mert nem igazán oldja meg a problémákat. Ez nem egy likviditási válság. Ez nem egy hitelválság. Ha az lenne, akkor ez komoly segítség lenne. A fő problémák a reálgazdaságban jelentkeztek.
Sokszor mondtam már el, de nem lehet elégszer, hogy a pénz nem az érték maga, hanem csupán szimbóluma a reálgazdaságban létező értéknek. 10 ezer euró egy Suzukit szimbolizál. Ha azonban az a Suzuki soha nem készült el, mert leállt a termelés valamiért, akkor az a 10 ezer euró csak egy köteg papír, vagy néhány byte egy szerveren. Természetesen, ez most el van túlozva, mert a reálgazdasági visszaesés nem 100%, de a lényegen nem változtat. Nem pótolja a gazdaságból hiányzó reáljószágokat.
Akkor miért nyúl minden kormány a pénznyomtatáshoz? Mert erre képes. A kormányzati szerszámosláda meglehetősen üres. Rengeteg probléma van, amire nincsen egy kormánynak, vagy jegybanknak eszköze. Ő nem tudja legyártani a soha el nem készült autókat. Ő annyit tud tenni, hogy hígítja a pénzt és imádkozik, hogy jó helyre kerüljön.

Van egy olyan tétel, hogy egy gazdaságnak halál mindegy, hogy mennyi pénz kering benne, mert csak azt változtatja meg, hogy hány nulla van a bankjegyeken, de ez csak hosszútávon igaz. Rövid távon a pénzmennyiség azonban nem egyenletesen kerül be a gazdaságba, ezért egyes helyeken extra fizetőképesség tud keletkezni, azaz van gazdaságstimuláló hatása. Amiről a közgazdászok nem szoktak beszélni, hogy ez mások rovására történik. Ha egyik vállalatnak adok támogatást, a másiknak nem, akkor a másikat versenyhátrányba hozom, illetve az emelkedő infláció költségeit mindenki más is fizetni fogja. Azaz lényegében bár rövidtávon segítettem egy cégnek, de mindenki más fizeti az árát.
Erősen kétséges, hogy ez a rövidtávú segítség, segít-e hosszútávon. És, ekkor még nem is tételeztük fel, hogy létezik korrupció, ami miatt ez a pénz lehet, hogy meg se próbál majd odajutni, ahol szükség lenne rá...

Megjelent az index gazdasági blogjában egy érdekes kérdés. Napóleon a háborújával elvágta Franciaországot az olcsó textiltől és felfejlődött a francia textilipar. Amikor a kommunisták tették ugyanezt, nem fejlődés lett belőle, hanem sorvadás. Miért? Mit tudott Napóleon, amit a kommunisták nem?
Erre a kérdésre a blog nem ad választ, de én megteszem.

Napóleon azt tudta, hogy ezt nem szándékosan csinálta. Szándékosan nem sikerült volna.
Egy Robert Lucas nevű közgazdász fogalmazta meg, azt ami amúgy is triviális kellene, hogy legyen, hogy ha csinálsz egy gazdasági szabályozást valamilyen gazdasági helyzetre, akkor annak a hatása egyáltalán nem biztos, hogy az lesz, mint ami logikusnak látszik a múltbeli ismeretek alapján. Ez azért van, mert a te múltbeli gazdasági adatokra épülő modelledben olyan paraméterek is meg fognak változni, amikre nem számítasz. Magyarul a szabályozás érvényteleníti a modellt, amire a szabályozást kidolgoztad.

Már korábban is írtam, hogy ha valamit ki kellett volna függeszteni a minisztériumokban, akkor az nem a NER nyilatkozat, hanem 3 egyszerű szó, hatalmas betűkkel: "Az emberek alkalmazkodnak".
Hozz bármilyen szabályt, az emberek megváltoztatják a viselkedésüket. Úgy változtatják, hogy mindenki individuálisan a legjobbat hozza ki maga számára, függetlenül a szabály alkotójának elképzeléseitől.
A szabályt be fogják tartani, csak nem feltétlenül úgy, ahogy te vártad.
Azt kapod, amit kérsz, nem azt, amire vágysz. Ha te azt mondod, hogy legyen több diplomás, akkor az egyetemek leszállítják a felvételi és vizsga kritériumokat. Több diplomás lesz, de több tudás nem. Ha te azt mondod, hogy legyen a GDP 2%-a elköltve a hadseregre, akkor el lesz költve. Jó eséllyel hülyeségekre, de el lesz.

Ha a francia textiliparosok tudtak volna arról, hogy mostantól ők mindig is védve lesznek az angol textilipartól, akkor nem kezdtek volna bele hatalmas fejlesztésbe, mert nincs rá motivációjuk. Egy cég se költ többet fejlesztésre annál, mint amennyit szükséges, hogy megőrizze, vagy kicsit javítsa a relatív pozícióját. Miért javítsam a termelékenységet, ha a magasabb árat meg tudom fizettetni a fogyasztóval? Inkább zsebre teszem, nem?
A napóleoni háborúkról azonban nem lehetett tudni, hogy meddig fog még tartani. Ez a bizonytalanság arra sarkallta a francia textilipart, hogy fejlesztésre használja ki a megnövekedett profitot.

A kommunisták, illetve sok más állam a különböző protekcionista intézkedéseket örök életűnek szánták, vagy ha nem is, de nem mernek hozzányúlni. Ennek megfelelően az iparági szereplők ehhez alkalmazkodtak. Gyenge verseny = magas profitok, alacsony termelékenység mellett. Ld. amerikai acélipar.

Friss esemény, hogy a hazai fertőtlenítőgyártás hihetetlen gyorsaság futott fel. Azért történt, mert elakadt az import lehetőség. Ezzel megnőttek a profitlehetőségek. A magas profitlehetőség meg vonzza a befektetésre váró tőkét.
Ugyanakkor azt is tudni lehet, hogy ez nem is tart majd örökké.
Ha örökké tartana, akkor nem kellene sietni. Akkor senki se fizetné ki a gyorsított ütemű kapacitásbővítéssel járó extra költségeket, hanem belőnék az optimális költség-haszon arányt és szépen komótosan építkeznének.
Még rosszabb a helyzet, hogy ha ez nem a piaci helyzet nyomán alakul ki, hanem állami szabályozás által.
Ekkor a helyi iparosok az államhoz fordulnak, hogy minél több számukra kedvezőbb szabályváltoztatást lobbizzanak ki, illetve támogatásokért kezdenek el kuncsorogni, és végül az egész a korrupció melegágyává válik. Ez azért történik, mert az állami szabályok, beavatkozások számára kedvező irányba történő hajlítása több profittal kecsegtet, mint a versenyképesség fejlesztése.

Na, kérem, Napóleon azt tudta, mint a koronavírus. Piac sokkot okozott az állami szabályozás megváltoztatása nélkül.

Az imént olvastam Semjén aktuális agymenését a nemek rögzítéséről. Mivel ez egy olyan kérdés, amit a tudatlanság hoz létre, ezért időszerűnek érzem egy kis fejtágítást tartani a témában.
Előre bocsájtom, hogy bár divat beszélni a genderőrületről és az ellene való fellépésről, meg, hogy ide vezet a liberalizmus (esetleg a feminizmus, de mindenképp valami -izmus), jóllehet egyikhez sincs sok köze, nem ezért hozom ezt szóba, hanem mert megbocsájthatatlannak tartom, hogy ha valaki büszke a tudatlanságára. Hozhatunk mindenféle döntést, de ne úgy tegyük már, hogy lövésünk sincs a témáról.

A rendszerváltás 30. évfordulója alkalmából gondoltam, hogy írok egy rövid eszmefuttatást arról, hogy hogyan látja a kérdést egy libertárius. Az alábbiakban a rendszerváltásnak azt az oldalát mutatnám be, ami kevés hangsúlyt kap az események tárgyalásánál, viszont ezek figyelembe vétele nem csak a rendszerváltás miértjeire és hogyanjaira ad magyarázatot, de a jelenlegi politikai, társadalmi és gazdasági struktúrák megértéséhez is jó magyarázatul szolgál.

Van egy lenyűgöző jelenség, ami újra meg újra írásra készteti az újságírókat és a mérnököket. Az újságírók hatalmas szenzációt sejtve megszellőztetik, hogy a gonosz gyártók szándékosan rontják az élettartamot. A mérnökök meg elküldik az újságírókat melegebb éghajlatra. Ez most megint egy ilyen poszt lesz.

Nem kicsi megdöbbenéssel olvastam Orbán Balázs válaszát abban a kérdésben, hogy mire is való az alkotmány.

Orbán szerint az alkotmány nem csak az állampolgárokat védi az államtól, hanem a modern világban az államot is a szupranacionális szervezetektől és nemzetközi vállalatoktól, különösen a közösségi hálózatoktól.
Érdemes elolvasni, hogy milyen módon vezeti le ennek szükségességét.

Olvastam egy index cikket és úgy éreztem, hogy ezt nem szabad szó nélkül hagyni, mert túlságosan gyakori hülyeség.
A kedves szerző teljesen kiakad attól a közmondástól, hogy "mindenki a saját sorsának kovácsa". Természetesen, mint általában a közmondásokat, ezt sem érdemes szó szerint venni, sem pedig túl komolyan. Ezek népi megfigyelések absztrakt formába öntve és nem is mindig illenek teljesen az adott helyzetre.

Az alábbi írás Frédéric Bastiat egy rövid esszéjének fordítása Bertalan Gábor jóvoltából (megjelent a Journal des Économistes 1845 októberi számában).