Liberatórium

Közeledik a földpiaci liberalizáció napja. Ennek örömére Vona Gábor bejelentette, hogy ribillió lesz, ha külföldi földet vesz. Orbán Viktor azt mondta, hogy francia mintára megvédik a földet és külföldieknek coki.
Mivel Orbántól megszokhattuk, hogy szeret nagyot mondani, ezért érdemes a bejelentéseit kettővel osztani. Ez motivált arra, hogy utána nézzek, hogy mi igaz abból, hogy hiába is mennék Franciaországba egy bőrönd pénzzel.

Nem sok. Franciaországban valóban nehezebb földet venni, de közel sem lehetetlen.
Franciaországban működik egy szervezet: a Safer (Sociétés d'aménagement foncier et d'établissement rural).
A Safernek elővásárlási joga van minden termőföld ügyletben (erdő meg ilyesmi nem). Ha meg akarsz venni egy földet, akkor írnod kell a Safernak, hogy meg akarod venni. Aztán ők 2 hónapon belül eldöntik, hogy élnek-e az elővásárlási joggal. Fontos tudni, hogy a Safer vagy az egészet veszi meg, vagy semmit. Ez azért érdekes, mert a Safernak is van egy költségvetése. Ha egyszerre akarsz nagy birtokot venni, akkor lehet, hogy egyszerűen nincs elég pénzük arra, hogy éljenek az elővásárlási joggal. Ez a francia földárakat nézve egyébként nem is meglepő (olyan 3000 és 7000 Euró/hektár, összehasonlításképp: Magyarország 1500-3000, Nyugat-Európa:2500-3500).
Ez a két hónap alatt a Safer vevőt keres arra a földre, amit te meg akarsz venni. és ebben valóban elsőbbséget ad a helyi farmereknek. Ez a folyamat általában nem jár sikerrel, mert a helyi farmerek ritkán hajlandóak megadni azt az árat, amit az eladó kér,jóllehet a Safer nem csak az egészet kínálhatja eladásra, hanem részeit is. Ha két hónap alatt nem találnak rá helyi vevőt, akkor elállnak az elővásárlási jogtól megkötheted az üzletet. Tehát nincs itt semmi coki.
Összességében a Safer a külföldiek felé történő földeladásoknak csak nagyon kis részét akadályozza meg.

Ellenben a Safernak is megvannak a maga árnyoldalai. Gyakori kritika, hogy ők maguk is spekulációt hajtanak végre. Kihasználják a kevésbé tájékozott eladókat és ők maguk győzik meg az eladót, hogy a piaci ár alatt adja el nekik és ők a fölött értékesítik. A Safert azért is szokták kritizálni, mert átláthatatlan a működése. A döntéseket helyi bizottságok hozzák, akik csak nagy vonalakban indokolják a döntésüket. Emiatt sokan feltételezik, hogy döntéseket különféle személyes okok, illetve korrupció befolyásolja. Ennek már nem jártam utána, mert sajnos a safer szó angolul is értelmes, ezért az internetes keresés kellemetlenül sok zajt dob fel.
Tegyük fel, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél és valóban kenőpénzek vezetik a kezüket. Akkor képzeljük el, hogy nálunk egy ilyen szervezet hogyan működne.

Ismét egy vendégszerzeményt olvashattok ezúttal Erdészpista tollából (billentyűzetéből).

"A sárgarigónak is fekete a füttye."
                                    (közmondás)

Kovács úr egy szép napon belép a környék egyik autókereskedésébe. Az eladó felnéz papírjaiból, és unott hangon megkérdezi:
- Jó napot kívánok, tudok segíteni?
- Igen, szeretnék venni egy autót. Egy sötétkék benzines Corollára gondoltam, másfél mill...
- Elnézést uram - szakítja félbe az eladó -, de nálunk ez nem így megy. Itt csak narancssárga Astrát vehet, dízeleset.
- De én nem ilyet szeretnék! - válaszolta Kovács úr - Hogyhogy csak ilyet lehet?
- Mi ilyet árulunk és kész, a többi társtulajdonos többsége pedig beleegyezett, tehát nyilván nincs semmiféle probléma a narancssárga Astrával.
- Egy pillanat - emelte fel szemöldökét Kovács -, milyen többi tulajdonos?
- Nos, gondoskodnunk kell arról, hogy legyen autója mindenkinek, nem? Vagy talán egy olyan világban szeretne élni, ahol senki sem tud autót venni? - kérdezte az eladó gyanakvóan.
- Hm, talán igaza van - válaszolta Kovács úr, kételkedve ugyan abban, hogy erőszakkal meg lehet oldani ilyesmit, de nem akart vitatkozni - Megnézhetném akkor az autót?
- Sajnos még nincsen készen, egy picit várni kell rá...Viszont tudok mutatni egy képet, hogy milyen lesz. Feltéve persze, hogy nem lesz valami változás.
- Tessék, még nincs is kész? De akkor mi a garancia rá, hogy azt kapom, amiért fizetek?
- Garancia az nincs, de tessék nyugodtan elhinni nekem, ez a munkám, tudom mit csinálok. De ha nem tetszik, átmehet 4 év múlva a Másik Kereskedésbe!
- Már voltam - sóhajtott Kovács úr - , de ott is ugyanezt mondták, csak ők pirosat árultak. Rajtuk kívül pedig nincs más kereskedő a környéken. Legalább azt meg tudja mondani, hogy mindez mibe kerül nekem?
- Ezt előre sajnos nem lehet tudni, de várhatóan egész életében fizetnie kell a részleteket, aminek a mértéke bármikor változhat, igaz csak felfelé. Viszont az első részletet akár most is befizetheti!
- Tehát ha jól értem, nem tudom, hogy mit kapok, se azt, hogy mikor, szerződés nincs, és még azt se tudom, mennyit kell mindezért fizetnem?! - Kovács kezdett egy kicsit ideges lenni - Azt hiszem, ezt a fantasztikus ajánlatot inkább kihagynám!
- Sajnos azt nem teheti meg, vagy nálunk, vagy a másik helyen autót kell vennie, ez a szabály! Nem akar szabályszegő lenni, igaz?
- Na jó, nekem ebből elegem van! Elmehetnek a francba az autójukkal együtt! - fortyant fel Kovács úr, és kiviharzott az irodából.

- Hogy micsoda alakok vannak - gondolta fejcsóválva az eladó, majd felemelte a telefonkagylót - Halló? Szeretnék bejelenteni egy autóellenes személyt. Igen, megint van egy. Máris intézkednek? Rendben, köszönöm, visszhall!

Sokszor téma manapság a közéletben az IMF, a magyar kormány tárgyalása az IMF-el. Nehéz eligazodni a különböző érdekek között. Vajon az IMF érdeke egyezik-e az ország érdekével, vagy harcolnunk kell a saját érdekeinkért az IMF-el szemben?

(Vendégszerzőnk írása)

A múlt hét fantasztikus vívmánya a szerencsejátékosok megmentése saját maguktól. Ez liberális szemmel nézve egy igazi csemege. Egy olyan intézkedés, ami minden szempontból elcseszett.

Van egy amerikai közgazdász, Peter Schiff, aki azzal szerzett magának hírnevet - persze elsősorban libertárius körökben -, hogy a 2008-as válságot nem csak megjósolta, de azt is megmondta, hogy hogyan fog az lezajlani és mik lesznek a következményei (alább az egyik a "Peter Schiff was right" videók közül).

Mostanság meglepően sok olyan gondolatot olvasok, amiket a XIX. század óta már nem nagyon alkalmaznak. Attól tartok, hogy ideje kicsit frissíteni a kormány, illetve mezőgazdasági ötletadóik gazdasági elképzeléseit.

Nem is oly rég volt egy érdekes beszélgetésem és olvastam egy érdekes cikket a témában. E mentén kifejtenék pár gondolatot.
Sokszor hallunk arról, hogy micsoda morális válságban is vagyunk. Amióta az eszemet tudom, mindig ezt hallom, hogy bezzeg régen, ez nem volt szokás. Sőt, a világ változásáról és az értékek hanyatlásáról több évezrede beszélnek a bölcsek és mégis fennmaradtunk. De hogy lehetséges ez, ha mindig csak hanyatlottunk? És mikor volt a csúcs? Miért tiszteljük egyre kevésbé az ún. "hagyományos értékeket"?

Eldőlt, hogy mostantól lesz kötelező etikaoktatás. Hogy ez most jó vagy nem, az fontos kérdés és érdemes róla vitatkozni, de ha már ilyen helyzet van, azt érdemes jól kihasználni. Az alábbiakban három olyan személyt mutatnék be munkásságuk rövid összefoglalójával, akik a klasszikus liberális elveket nem pragmatikus, gazdasági érvek felől, hanem az erkölcs, etika oldaláról közelítik meg. Ezek ismertetése etika órán szerintem sokat számítana a klasszikus liberális elvek megértésében és elfogadásában.

Érdekes tippet kaptam, hogy miről is kellene írni.
Amiért hálás vagyok, mert sokkal több értelme van, mint amivel mostanában foglalkoztam: egy gárdistát felváltva cikiztem és aggódtam az elmeállapotáért. Mindkettőre rászolgált egyébként.
Ellenben a világban történnek fontosabb dolgok is pl. a lassan közelgő amerikai elnökválasztás.

Nemrég a TASZ véleményt nyilvánított egy nagy vihart kavart oroszországi esettel kapcsolatban. Ahogy lenni szokott a kommentelők nem igazán értették meg, hogy miről is van szó.

Mindenkit frusztrál, ha belekontárkodnak a szakmájába. Egy orvos ráncolt homlokkal nézi végig a kórházsorozatot, egy dietetikus gyomorgörccsel olvassa végig a legújabb divatdiétát. És én is így vagyok ezzel.

Mivel Pascal (nem a fizikus) nem értette, hogy miért is baj a telekomadó, azért kicsit bővebben elmagyaráznám. Mivel sokan mások sem értik, ezért rakok bele egy kis matolcsyzást is, hátha úgy kikerül a címlapra :). Sajnos, nem nagyon kell beleerőltetni, mert belekívánkozik.

A Polgári Liberális Szövetség nevű fiktív párt újabb programrészletet hoz nyilvánosságra. Gazdasági szempontból marginális, de a parlament és politika presztízse szempontjából felbecsülhetetlen javaslat következik.

Rendszeresen belebotlok abba a mémbe, hogy a neoklasszikus közgazdaságtan megbukott, mert nem tudott mit kezdeni a válsággal. Szerintem ez totálisan fals elvárás.

Mielőtt ebbe belemennék, tartanék egy kis rendszerelméleti gyorstalpalót.

Szóval a rendszer az egy "izé". Azért izé, mert minden ennél pontosabb szó már szűkítést jelent. Ironikus, de ez benne a csodálatos. Azért tartott a XX. század közepéig a rendszerelmélet kidolgozása, mert ennyi idő kellett ahhoz, hogy felismerjék, hogy ránézésre egymásra cseppet sem hasonlító diszciplínákban is van közös. Nem triviális felismerni, hogy mi közös van a személyiségben, egy sejtben, egy társadalomban, egy vulkánban és egy gőzgépben.
A rendszer legfőbb ismérve, hogy van határa. Azaz meg tudom mondani, hogy mi tartozik hozzá és mi a környezetéhez.
A rendszer határán van valamiféle transzport. Azaz bemennek valamik és kijönnek valamik. Ezt szintén nem lehet általánosságban ennél pontosabban meghatározni, mert ezek a valamik ugyanúgy lehetnek anyagi dolgok, mint fizikai mennyiségek és elvont fogalmak. A lényeg a kapcsolat a környezettel.
A bemenetek és a kimenetek között van valamilyen összefüggés. Ez az ún. átviteli függvény.
A rendszernek emellett létezhetnek belső állapotai, amik kihatással lehetnek a kimenetekre.

A rendszereket sok szempont alapján lehet osztályozni:
Vannak lineáris rendszerek, ahol igaz, hogy a bemenetet kicsit megváltoztatom, akkor a kimenetek is kicsit megváltoznak. Ha nagyon megváltoztatom, akkor nagyon megváltoznak.
Ezzel szemben vannak nemlineáris rendszerek, ahol ez az összefüggés nem igaz. Egy kis változtatás hatása lehet kicsi is meg nagy is, úgy hogy közben a nagy változtatás hatása is lehet kicsi is meg nagy is. Ezt kívánja szemléltetni a pillangó-effektus néven elhíresült példa. Az időjárási rendszer nem lineáris, ezért egy olyan kis hatásnak is, mint egy pillangó szárnyrebbenése,  lehet hatalmas hatása az időjárásra.

Vannak rendszerek, ahol a kimenetek csak a pillanatnyi bemenetektől függnek. Ezzel szemben vannak dinamikai rendszerek, amiknél az a kimenetek függnek a belső állapotoktól is. A belső állapotok pedig korábbi (vagy későbbi bemenetektől).

Vannak kauzális rendszerek, ahol a kimenetek (és belső állapotok) csak a mostani és a múltbeli bemenetektől függnek. Ezzel szemben vannak nem kauzális rendszerek, ahol jövőbeliektől is. Ilyesmi mondjuk elég ritka, de van pl. az offline adatfeldolgozás tud ilyet. Elméletben még léteznek antikauzális rendszerek is, ahol csak a jövőtől függ, de ilyen már tényleg csak papíron létezik.

Vannak időinvariáns rendszerek, ahol a a rendszer maga nem változik idővel, illetve ennek ellentéte ami igen, a variáns rendszerek. Azaz a bemenetek, állapotok, kimenetek közti összefüggés nem állandó.

Kitartás, már csak kettőt mondok. Vannak megfigyelhető rendszerek, ahol a bemenetek és kimenetek figyeléséből meg lehet állapítani a belső állapotokat.
Vannak irányítható rendszerek, ahol a bemenetek ügyes megválasztásával el lehet érni, hogy a rendszer a kívánt állapotba jusson.

És akkor vissza a közgazdasághoz. A gazdaság ugyanis modellezhető rendszerként.
Ahhoz, hogy rendszerként kezelni tudjuk ki kell jelölnünk a határait. Már ebben sincs 100%-os konszenzus, pl. a föld alatti ásványkincsek a határon belülre kerüljenek-e, vagy sem. A határokból következnének a be- és kimenetek. Tegyük fel, hogy egyáltalán tudjuk, hogy mik a be- és kimenetek. Ami egyébként nem igaz.
Ekkor még mindig ott a probléma, hogy ez nem egy lineáris rendszer és ráadásul dinamikai. Az ilyen rendszerek igazi rémálmok tudnak lenni, mert akár kaotikus viselkedést is képesek mutatni. A káosz azonban determinisztikus. Ha elég pontosan ismerném a kiinduló állapotot és a bemeneteket, akkor tökéletesen tudnám modellezni. Azonban egy kicsi hiba bármelyikben is hatalmas tévedéshez vezethetne.
Igen, ám, de a gazdaság nem megfigyelhető rendszer. Nem mondom, ha minden ember zsebébe és fejébe raknánk egy szondát, minden bolt árlistáját, raktárkészletét nyilvántartanám stb., akkor az lehetne (azaz kimenetre kötöm az állapotokat), de ez nyilvánvalóan megvalósíthatatlan. Maximum csak közelítő becsléseket tehetek az állapotokról, de akkor kockáztatom a pillangó-effektust. Azaz kis tévedésből nagy melléfogást.
Ez már így is igen reménytelen, de emellett még időben variáns is. Holnap valamelyik cég kijön egy találmánnyal, amitől 10%-kal olcsóbban tud égig érő vascsicsergőt gyártani. Vagy még rosszabb, ha valami forradalmi találmánnyal teszi. Kész, borul az egész. Új iparágak jönnek létre és mások elavulnak. Kitör egy háború és az egyik nyersanyag ára az egekbe szökik. Jön egy földrengés és a japán ipar energia nélkül marad stb. Ezeket nincs ember, aki előrejelezné. Ha pedig külső tényező, akkor úgy tudom figyelembe venni, hogy a rendszer paraméterei folyamatosan változnak.
Kauzálisnak szerencsére kauzális, de ez sovány vigasz.  Igen, kauzális. Igaz, hogy a folyamatokat befolyásolják az emberek jövőt illető várakozásai, de ezen várakozások információ (illetve annak hiányán) alapul, ami nem a jövőből származik, hanem a közeli múltból.

Adott egy rendszerünk, amiről tudjuk, hogy elméletileg se lehet tökéletesen megbízható jóslatokat tenni.  Ilyen körülmények közt azt mondani, hogy egy közgazdasági elmélet megbukott, mert nem tudott valamit előrejelezni (ami egyébként szintén nem teljesen igaz), annyira fair, mint mondjuk azt mondani, hogy a meteorológia hülyeség, mert nem mondott esőt és mégis esik.
Valójában egyik se hülyeség, csak megvannak a maga korlátai. Viszonylag rövidtávú és lokális jóslatokban például igen jól használható. Ilyen jóslatokat egész magas konfidencia mellett tudunk tenni. Lehet akár 10 évre is jóslatokat tenni, de itt tisztában kell lenni azzal, hogy nagyon nagy a valószínűsége a tévedésnek. Egy szűkebb területen (pl. egy iparágon belül) még csak-csak lehet előrejelezni valamit, de a globális gazdaságra teljesen értelmetlen. Az nem több, mint alaptalan spekuláció.

Miért mondtam el mindezt? Azért mert a mostani kormányzati politika mögött is megfigyelhető a probléma. Nem csak azért akadtak Matolcsyra, mert mondandója kedves a politikusfülnek (költsél több pénzt és eljön a Kánaán), hanem mert benne van, hogy más, mint az elfogadott. Azaz elfogadott, amit minden baj okozójaként tart nyilván. (vö:"Nagyon kevés, szinte nem találni Magyarországon olyan embert, aki megfelelő felkészültségű és ne tartozna a főáramot alkotó liberális közgazdász gondolkodók közé")

Nyugodtan vessetek a mókusok elé, de most ki fog jönni belőlem a scientista. Úgy gondolom, hogy ez tipikus bölcsészbaki. Tudom, hogy nem szép dolog, de én hiszek a természettudományos, illetve műszaki értelmiség bizonyos értelemben vett felsőbbrendűségében. Nemcsak azért, mert képes rendszerekben gondolkodni, illetve felmérni egy-egy ismeret, elmélet véges konfidenciáját, hanem azért is, mert tisztában van azzal, hogy mi a különbség a valóság és a valóságról alkotott modell között. És azt is tudja, hogy egy modell jóságát leginkább az minősíti, hogy mennyire pontosan adja vissza a megfigyeléseket. Más szóval adott a valóság, mint rendszer és adott a modell, mint rendszer. A valóságból tudok mérni adatokat, amiket betáplálva a (bemenetként) modellbe meg tudom nézni, hogy a később mért adatokkal mennyire egyező kimeneteket produkált.
Ezen a téren a neoklasszikus közgazdaságtan, klasszisokkal jobban szerepel, mint a Matolcsy-féle modell, amiről egyelőre nem tudjuk, hogy mit is tartalmaz. Csak annyit, hogy egy olyan könyvben található, amit még nem írtak meg.
Már csak az a kérdés, hogy miért értelme körömszakadtáig ragaszkodni egy modellhez, ami szemmel láthatóan gyengébb prediktív erővel rendelkezik, mint a bevett modell.

(Figyelem: komolytalan írás, bár a tanulsága nagyon is komoly!) Az írásom apropója, hogy Magyarországot megtámadták. Legalábbis könyv már van róla.

Egy másik blogon próbálok épp egy embernek elmagyarázni valami pofonegyszerű dolgot, de nem akar sikerülni. Nem érti és nincs ezzel egyedül.

Sokan sértve érzik magukat a magyar ugar emlegetésétől. Ez azért van, mert nem értik a mondanivalóját. Azt hiszik, hogy itt most valami lesajnálás van, pedig nem. Sokkal rosszabb: kritika. Kőkemény kritika.

Az Európai Egyesült Államok a 90-es évek eleje óta visszatérő jóslat. Az utóbbi év fejleményei azt mutatják, hogy erre nagyon is szükség lenne, különben Európa ismét széthullik.

A Kapitalizmus.hu publikációját kiegészíteném pár idevágó gondolattal.

Egyik olvasóm/olvasónk feltette a kérdést, hogy tervezek-e pártszervezést. Kis kitérő után, hadd szóljak ez ügyben párt szót.

Nemrég olvastam egy igen érdekes cikket és ez nagyon is beleillik a PLSZ ("közkívánatra") imázsába és céljaiba.

Régebben javasolták, hogy időnként foglalkozzak könnyedebb témákkal is. Most motoszkál egy a fejemben. Annyira azért nem könnyed.

Kicsit kiakasztott a KDNP illetve más aktivisták aktuális performansza. Végre volt egy lehetőség, hogy egy kicsit jobbá tegyük a világot és nem.