Eldőlt, hogy mostantól lesz kötelező etikaoktatás. Hogy ez most jó vagy nem, az fontos kérdés és érdemes róla vitatkozni, de ha már ilyen helyzet van, azt érdemes jól kihasználni. Az alábbiakban három olyan személyt mutatnék be munkásságuk rövid összefoglalójával, akik a klasszikus liberális elveket nem pragmatikus, gazdasági érvek felől, hanem az erkölcs, etika oldaláról közelítik meg. Ezek ismertetése etika órán szerintem sokat számítana a klasszikus liberális elvek megértésében és elfogadásában.
Ayn Rand
Az orosz származású filozófus-írónő rendkívül nagy hatással volt az amerikai libertárius mozgalom számára. 1957-ben publikált Atlas Shrugged (Veszett világ) című regényében megjelenik az általa létrehozott objektivista etika minden eleme (ezeket később a The Virtue of Selfishness című esszégyűjteményben konkrétan ki is fejti), ami alapjaiban határozta meg a libertáriusok erkölcshöz való viszonyát. Addig a kapitalizmus melletti érvek főleg a Mises és Bastiat féle pragmatikus megközelítés mentén születtek, és nem foglalkoztak a nem kapitalisták által többször felemlegetett erkölcsi problémákra. Rand után ez mind megváltozott: nem csak hogy a kapitalizmus és libertarianizmus erkölcsi alapon történő megközelítésével szolgált, de ezzel párhuzamosan az antikapitalisták és kollektivisták elveit nem hogy megkérdőjelezte, hanem kifejezetten erkölcstelennek minősítette. Utóbbi miatt mind személyének, mind erkölcsének megítélése ellentmondásos: aki ismeri, az vagy szereti, vagy gyűlöli, kevesen tudnak róla "egyrészt-másrészt" formában nyilatkozni.
Objektivista filozófiájának három alappillére van ( http://en.wikipedia.org/wiki/Objectivism_(Ayn_Rand) ):
1) Létezik egy objektív valóság, ami független az embertől.
2) A valóságot csak az értelem segítségével lehet feldolgozni.
3) Minden ember saját célja is egyben és nem lehet mások céljainak eszköze. Saját céljai miatt létezik, nem áldozva fel magát másokért, és nem áldozva fel másokat magáért. Saját boldogságának keresése és elérése a legmagasabb morális cél.
Az utolsó pont következménye, hogy a kollektivizmus minden formája erkölcstelen - ez az a pont, ami miatt sokan idegenkednek ettől a filozófiától. Elve alapján ugyanis nem a kitűzött célt, hanem azok eszközét kell vizsgálni, és ha van olyan eleme, ahol akár egy embernek is mások érdekét kell szolgálnia a sajátja helyett, akkor az erkölcstelen. A fenti elvekből következik, hogy Rand a klasszikus laissez-faire kapitalizmust (http://en.wikipedia.org/wiki/Laissez-faire) tartja az egyetlen elfogadható gazdasági rendszernek, ugyanis a fenti elvek csak ott nem sérülnek. Minden más rendszerben a különböző állami juttatások, rendeletek és szabályok mind sértik az objektivizmus alapjait. Mivel maga az állami újraelosztás, mint fogalom - függetlenül a kedvezményezettek személyétől és számától - összeegyeztethetetlen ezzel az értékrenddel, a baloldali értékrendet képviselők elég ellenségesen viszonyulnak hozzá. Tetézi Rand ezt azzal, hogy az a mentalitás, ami szerint valami jár, vagy más vagyonának akár egy részére is vonatkozó igény egyszerűen erkölcstelen, és az ilyen embereket az "ingyenélő" jelzővel illette függetlenül attól, hogy állami alkalmazottról, nyugdíjasról vagy munkanélküliről van szó. De a jobboldaliak és konzervatívok között sem aratott osztatlan sikert: etikai kódexének második pontja miatt az objektivista definíció szerint ateista, és elvet mindenféle misztikumot. Ráadásul a patritotizmus szintén ellentmond az egyénre vonatkozó szabadsággal (a "tedd meg a hazáért" jellegű elvek és a protekcionista gazdaságpolitika miatt). A "világ problémáira" adott megoldása sem valami szimpatikus: míg nagyjából közmegegyezés van avval kapcsolatban, hogy bizonyos egyének önzése miatt jutottunk oda, ahova, Rand szerint ezek a problémák a kollektivista erkölcs szükségszerű következményei.
Ellentmondásos személye és filozófiája ellenére a könyvei mai napig szép számban kelnek el (különösen a gazdasági válság során lett ismét népszerű), a libertáriusok pedig sok gondolatát beépítették rendszerükbe. Személyének, valamint filozófiájának ismerete nélkül nehéz megérteni a libertáriusok viszonyát az államhoz, erkölcshöz.
Hasznos linkek:
http://www.amazon.com/Atlas-Shrugged-Ayn-Rand/dp/0451191145
http://marsexxx.com/ycnex/Ayn_Rand-The_Virtue_of_Selfishness.pdf
http://capitalism.aynrand.org/
http://mises.org/Literature/search/?q=ayn%20rand
Murray N. Rothbard
Rothbard közgazdász volt, és mint ilyen ő is olyan rendszert keresett, ami a leghatékonyabb gazdasági modellt biztosítja. A többi közgazdásszal ellentétben azonban ő egy olyan elvet keresett, aminek következménye egy ilyen rendszer. Talált is ilyen elvet, ám ennek érdekes következményei lettek. Sok könyv és publicisztika jelent meg tőle, de talán a The Etics of Liberty című könyvében írja le ennek a filozófiának az alapjait.
Rendszerének egy elve van, a megnemtámadás elve (ez egy picit magyartalan, ha valakinek van jobb jelöltje a "non-aggression principal"-ra, kérem, írja le): senki sem követhet el senkinek személye vagy tulajdona ellen erőszakot, és nem is fenyegethet vele. Erőszak csak az ellen alkalmazható, aki ilyet elkövet, azaz csak mások által elkövetett agresszióval szemben. Röviden: nem alkalmazható erőszak nem erőszakosan fellépővel szemben. Ez az az alapvető szabály, amiből a teljes libertárius elmélet levezethető (eredeti itt: http://www.baltimorelibertarian.com/2011/05/rothbards-non-aggression-principle.html ).
Ezt az elvet a természeti törvényből lehet levezetni, így ellentétben Randdal, Rothbard megengedőbb a vallással kapcsolatban (csak amellett érvel, hogy a természeti törvényekhez szekuláris alapon is el lehet jutni). Mivel ez természeti törvény, ezért univerzális, aminek érdekes következményei vannak. Ha például egy terméket vagy egy szolgáltatást nem utasíthatsz vissza, akkor az etikátlan. Az is, ha ezek után azért fizetned kell. Következtetés: az adóztatás etikátlan, ugyanis a felkínált szolgáltatást nem feltétlenül veszed igénybe, viszont ha nem fizetsz adót, akkor az állam erőszakot alkalmaz veled szemben. Vagy: ha olyan egyénekkel szemben alkalmazol erőszakot, akik fegyverkeznek, az etikátlan (az aktív prevenció nem megengedett). Következmény: a szabad fegyverviselés és az önvédelem bármilyen formában történő korlátozása etikátlan. Hasonló gondolatmenetek segítségével levezethető, hogy a Rothbard által javasolt elv teljesen ellentétes az állam koncepciójával függetlenül attól, hogy ez az állam milyen elvek alapján jött lére. Következtetésképp ezzel az elvvel csak egyfajta anarchikus társadalomkép kompatibilis. Az "egyfajta" azért kell oda, mert a koncepció alapjából a magántulajdon abszolút volta szerepel, úgyhogy ez tulajdonképpen egy individualista anarchizmus.
Mivel itt a gazdasági folyamatok csak önkéntes beleegyezéssel történhetnek, ezért ez szintén laissez-faire kapitalizmushoz vezet. Mivel ez így eléggé szembe megy a közvélekedéssel, Rothbard rengeteg példát hoz fel annak bizonyítására, hogy ez a rendszer működhet (és működött, lásd pl.http://mises.org/daily/1121 ).
Tárgyalja legfőképp a biztonság kérdését (elsősorban ebből az irányból szokták ezt a rendszert kritizálni), az utak, hidak stb. építését, segítségnyújtást. Olyan példákat is hoz, aminek eredménye picit furcsa lehet pl. az abortusz kérdése (http://mises.org/rothbard/ethics/fourteen.asp ).
Bár Rothbard sok kritikát kapott, mindig sikerült a megnemtámadás elvével összhangban érvelnie, úgyhogy elvének egyértelmű cáfolata még odébb van. Munkásságának hatására létrejött a libertárius mozgalom radikális szárnya, amit szokás anarcho-kapitalizmusnak, jobboldali anarchizmusnak vagy piaci anarchiának is nevezni (http://en.wikipedia.org/wiki/Anarcho-capitalism).
Hasznos linkek:
http://dailyanarchist.com/
http://mises.org/Literature/search/?q=rothbard
http://mises.org/rothbard/ethics.pdf
Stefan Molyneux
Kevéssé ismert író-filozófus, de ő is etikai oldalról közelíti meg a kérdést. Ő az ún. egyetemesen elfogadható viselkedés (Universally Preferable Behaviour) elméletének kidolgozója. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy van-e egyáltalán ilyen, és ha van, akkor az micsoda. Könyveiben, videóiban és podcastjaiban amellett érvel, hogy létezik ilyen elv, és ez az elv a megnemtámadási elv (ugyanúgy, mint Rothbardnál).
Rothbarddal ellentétben Molyneux nem elsősorban általános gazdasági kérdésekre, hanem a személyes kapcsolatokra fókuszál. Véleménye szerint ez az értékrend igen erősen összefügg azzal, hogy hogyan neveled
gyermekeidet: ha a gyerek cselekedetei a jutalom-büntetés koordináta-rendszerében helyezed el, akkor ez automatikusan azzal jár, hogy mindig szüksége lesz egy külső szereplőre, aki megítéli a cselekedeteit, ez pedig elvezet az állam igényére. Hogy milyen típusú államot igényel valaki, az csak attól függ, hogy mely területek azok, amikre a nevelés nem a jutalmazás-büntetés módszerével reagált, illetve hogy összességében utólag hogyan értékeli maga a személy ezek eredményeit. Ez nem csak a szülőkre vonatkozik, hanem mindenkire, akik gyerekekkel foglalkoznak. Véleménye szerint az megnemtámadási elv univerzalitását azért nem fogadja el sok ember, mert nevelése során mindig találkozott olyan esetekkel, ahol ezen elv alól van felmentés. Természetesen ugyanez vonatkozik a baráti, ismeretségi körökre is, bár véleménye szerint idősebb korban igen erősen rögzültek ezek a tulajdonságok és igen nehéz ezen változtatni.
Molyneux elveit - Randhoz hasonlóan - észérvek és logika segítségével vezeti le, azaz ez is szekuláris etika. A vallást elutasítja, mert a miszticizmus kivétel nélkül relativizálja az abszolútnak szánt elvet (érdemes ez ügyben megnézni vallások viszonyát háborúhoz, halálbüntetéshez).
Hasznos linkek:
http://www.freedomainradio.com/FreeBooks.aspx
Miért kell bevállalósnak lenni?
A fentiekből látható, hogy a libertárius értékrend erkölcsi megközelítése rendkívül kellemetlen, ugyanis olyan, ma Magyarországon széles körben elfogadott elveket kérdőjelez meg, mint a kollektivizmus ("összefogás", "együttműködés", "nemzeti érzés", "szociális érzékenység"), az államba vetett hit, valamint a relatív erkölcs.
Bár ezek a művek kevésbé ismertek, nincsenek illúzióim azzal kapcsolatban, hogy milyen reakciókat váltana ki, ha egy tanár ezekkel a művekkel komolyabban foglalkozna. Ha valaki mégis elég felkészült ahhoz, hogy az ezzel kapcsolatos kritikákat kezelje, vagy ismer olyat, mindenképpen arra bíztatom, hogy legalább egy-két óra erejéig beszéljen ezekről. Valószínűtlennek tartom, hogy ennek jelentős hatása lenne, viszont már az, hogy többen ismerik a libertárius etikát, elindíthatja az erről folyó vitákat.
