Nemrég olvastam egy igen érdekes cikket és ez nagyon is beleillik a PLSZ ("közkívánatra") imázsába és céljaiba.

A cikk úgy kezdődik, hogy a fickó kizárja magát a lakásból és a lakatos elmeséli, hogy az zár azért kell, hogy becsületesen tartsa az embereket. Elmélete szerint az emberek 1%-a megrögzött bűnöző. Akármilyen ajtód is van, meg fogja próbálni a betörést. 1%-a minden körülmények közt becsületes. Ha az ajtó előtt hagyod a pénztárcádat is. 98%-a pedig azért nem bűnözik, mert még nem esett kísértésbe, de megtörténhet. A zár ettől a 98% százaléktól véd.

Ezen gondolat mentén felállítottak egy elméletet, miszerint az ember alapvetően két dolgot szeretne. Egyrészről szeretnénk előnyt kovácsolni, kis pénzhez illetve dicsőséghez jutni. Másrészről szeretnénk magunkat őszinte, becsületes embernek látni.
Ezért elvégeztek egy kísérletet.
450 ember kapott egy viszonylag egyszerű feladatot, amivel pénzt lehetett keresni. Minél többet oldottak meg belőle, annál többet.
Hogy legyen kísértés az embereknek maguknak kellett ellenőrizniük, hogy jól oldották-e meg, illetve utána megsemmisíthették a feladatsort. Így büntetlenül lehetett csalni. Ebben a csoportban a legtöbb ember többet tudott megoldani, mint a kontrollcsoportban és néhányan gyanúsan sokat. Jóformán mindenki csalt egy kicsit és néhányan nagyon.

Amikor növelték a pénzjutalmat, a csalás szintje nem változott, sőt amikor túl nagyra tették, még csökkent is. Megnézték, hogy a lebukás kockázata befolyásolja-e. Ezért csak a feladat lapok egy részét semmisíthették meg, illetve egy asszisztens mászkált körülöttük. Semmi változás. Ugyanannyit csaltak.
Érdekes módon, amikor azt tették fel, hogy nem azonnal fizetnek, hanem később, akkor a csalás szintje megduplázódott. Úgy látszik, hogy akkor még annyira se zavarta a lelkiismeretüket.
Aztán megnézték, hogy mi történik, ha egy beépített ember látványosan és pofátlanul csal, majd távozik a pénzzel. Ez is jelentősen megemelte a csalás szintjét.

Szerveztek olyan változatot, ahol a csoportok egészét jutalmazták. Ha csoportba kevertek olyan tesztalanyt, akik nyilvánvalóan hamisított menőcuccokban vannak, illetve kimerülnek látszanak, az a többieket szintén csalásra sarkallta. Ezt azzal magyarázták, hogy az ő gyenge eredményüket is kompenzálni akarták.

Következő lépésként azt vizsgálták, hogy a becsületkódexeknek van-e bármilyen hatása. A csoport egyik fele a teszt előtt elismételte a Tízparancsolatot, egy másik fele 10 régen olvasott könyv címét. A második csoport ugyanúgy csalt, az első alig.
Utána azt nézték, hogy a Tízparancsolat helyett az iskolai becsületkódexet kellett elmondaniuk. Ugyanúgy alig csaltak. Aztán ateistákat eskettek fel a Bibliára. Ők se csaltak.

Később hasonló, de valóságosabb kísérleteket is végeztek (biztosítási adatlapokkal). Ez most nem ismertetném, de az eredmény ugyanaz.
Összefoglalva:
Az emberek szeretnek csalni. Nem nagyon, de mindenki egy kicsit. Ha sokan csalnak, akkor mindenki motiváltabb arra, hogy ő is csaljon. Az emberek leginkább azzal mentik fel magukat, hogy "más is csinálja", "csak egy kicsit csalok", "nagyobb célért teszem". A különféle etikai oktatásoknak nincs hatása. Az se sokat számít, hogy ez a Tízparancsolat, vagy a kisdobosok 6 pont, de egy megfelelő pillanatban történő emlékeztetőnek viszont nagyon is döntő szerepe van.

Logikus kérdés, hogy hogy kapcsolódik mindez a harmadik köztársaság első polgári liberális pártjához, a PLSZ-hez. Mindjárt megmutatom.
Az ország számos baja között előkelő helyen van a gyenge adómorál, illetve a rossz közhangulat. Ezen a ponton be kell avatkoznunk. Rosszul hangzik, de szükség van egyfajta becsületpropaganda kampányra. Természetesen egy eredményes kampányhoz nem elég öltönyökben szónokoló politikusokat mutogatni, hanem tettekkel is bizonyítani kell az elkötelezettséget. Pl. a képviselői költségtérítés kizárólag számlával igazolt igénybevételével, a lézerblokkolós, sport audis kollégák megrovásával. Ezek önmagukban nem nagy számok, de hatalmas szerepük van a pártimázs kialakításában, illetve a párton belüli fegyelem és önbecsülés fenntartásában.
Másrészről erre az imázsra szükségünk is lesz, mert nyilvánvalóan áldozathozatalt kell kérnünk az emberektől. Magyarul kénytelenek leszünk bevezetni a vagyonadót,visszatérni a progresszív jövedelemadóhoz, illetve visszafogni bizonyos költekezéseket különösképpen a nyugdíjkiadásokat. Ezek közül több ellentétes egy valódi gazdasági jobboldalt képviselő párt programjával, de a lehetőségek szűkösek, mások egyszerűen csak népszerűtlenek.
Az emberek viszont nem szeretnek áldozatot hozni, de könnyebben fogadják el, hogy ha látják, hogy tényleg szükségesek és értelmes célokat szolgálnak, nem pedig gazemberek gyarapodását.
Emellett még politikai tőkét is jelenthet, mert az emberek elkerülhetetlenül össze fogják hasonlítani a mi kormányzásunkat más kormányokkal és akkor igen komoly jó pont, hogy ha nincs több oldalnyi korrupciós ügyünk.

Ha sikerül ezt a imázst megteremteni, akkor könnyebb lesz véghez vinni olyan dolgokat, mint a jogállam helyreállítása. A jogállam gondolatát a magyar választó gyanúsnak találja, mert úgy véli, hogy ez csak valami ürügy a gazemberség felmentésére . Ez olyasmi, amin sürgősen változtatni kell, mert a jogállam hiánya, illetve diszfunkcionalitása nem csak számunkra rossz, de komoly tehertétel az ország számára is. Jelentősen rontja az adómorált, és a befektetői bizalmat.
Ha ezeken sikerül valamelyest javítani, akkor pár éven belül az életszínvonalban is látszani fog a pozitív hatása.
És végül egy konkrétum. A választási törvényt módosítani kell, hogy a választási rendszer sokkal arányosabb legyen, illetve ne legyen annyira nehéz kisebb pártoknak bejutnia. Mint korábban rámutattam, nem igaz, hogy a sokszínű parlament automatikusan kormányozhatatlansághoz vezet  , viszont az a tény, hogy többet nem fenyeget a kétharmad veszélye felbecsülhetetlen jelentőségű. Ezzel garantálhatjuk, hogy többé nem fordul elő ez a gyalázat, ami most folyik és ez létfontosságú a befektetői bizalom helyreállításában.