Nem is oly rég volt egy érdekes beszélgetésem és olvastam egy érdekes cikket a témában. E mentén kifejtenék pár gondolatot.
Sokszor hallunk arról, hogy micsoda morális válságban is vagyunk. Amióta az eszemet tudom, mindig ezt hallom, hogy bezzeg régen, ez nem volt szokás. Sőt, a világ változásáról és az értékek hanyatlásáról több évezrede beszélnek a bölcsek és mégis fennmaradtunk. De hogy lehetséges ez, ha mindig csak hanyatlottunk? És mikor volt a csúcs? Miért tiszteljük egyre kevésbé az ún. "hagyományos értékeket"?
- Friedrich Nietzsche: Vidám tudomány
A megoldás kulcsa, hogy az erkölcs nem az, aminek az emberek hiszik. Erről korábban már írtam, de most más szemszögből egészíteném ki.
Kevesen tudják, de a kultúrák között is működik a természetes kiválasztódás. Egy kultúra befolyásolja a tagjainak életképességét és egy közösség tagjainak száma a kultúra létszámát. Emiatt egy kultúra úgy maximalizálja a tagjai számát, ha a biológiai evolúcióval "együttműködik". Ha a kettő egymás ellen dolgozik, akkor az szuboptimális eredményhez vezet. Ezt nevezik biológiai-kulturális koevolúciónak. Természetesen, a kultúra gyorsabban tud változni, mint a genetika, de a lényeg, hogy egy populáció a kultúráján keresztül is alkalmazkodik a körülményekhez, amelyek közt él.
De akkor, hogy lehet, hogy a házasság intézménye átalakul,mikor mindenki tudja, hogy ez a legoptimálisabb a szaporodásra?
A válaszom az, hogy a házasság, csak úgy, mint minden kulturális elem valamilyen szelekciós nyomás hatására jött létre. Mivel különböző népek különböző körülmények közt éltek, ezért különböző szelekciós nyomás érte őket, ezért a házasságnak is különböző változatai jöttek létre. Az olyan helyeken, ahol a természeti erőforrás szűkösek és könnyen kisajátíthatóak poligám kultúrák jöttek létre, mert mindössze néhány férfi képes lenne az összes többi férfi gyerekét éhhalálra ítélni. De néhány igen speciális környezetben létrejöttek poliandrikus kultúrák is (pl. ahol sok férfi munkájára van szükség egy gyerekhez is). Más helyeken, ahol nem volt ennyire éles a helyzet, pedig monogám kultúrák. Most ez utóbbi érdekel.
Ahogy fejlődött a technika és a gazdaság, úgy enyhült a szelekciós nyomás és ezzel együtt változtak a kulturális elvárások is. Például régen nagyon fontos volt, hogy a menyasszony szűz legyen, vagy épp a női félrelépés a legsúlyosabb bűnök közé tartozott. Ez akkor nagyon fontos volt, mert nagyon korlátozott volt az egy férfi által biztosított javak mennyisége, ezért rendkívül fontos volt, hogy a férfi tényleg a saját gyerekét tartsa el. Ma az ilyesmit sokkal könnyebben vesszük, mert még egy mai viszonyok közt szegénynek számító férfi is sokkal többel tud hozzájárulni egy gyerek sikeréhez, mint tudott volna 200 évvel ezelőtt. Ma is válóok, de ma már nem kövezzük halálra a házasságtörő asszonyt, vagy égetünk bele betűket.
Ugyanezen okokból kifolyólag jelentek meg olyan botrányos formák, mint a konszenzuális (beleegyezéses) házasság, próbaházasság és manapság a melegházasság.
Igen, ma már alapelvárás, de pár száz éve még deviancia volt a konszenzuális házasság. Milyen dolog már, ahogy azt akarja elvenni, akit szeret és nem azt, akivel a rokonság szövetségre akar lépni? Hogy lehet valaki annyira önző, hogy a saját boldogsága fontosabb neki, mint a család érdeke? Ez a magatartás nem csak botrányos volt, de hátrányos is, mert nem használta ki jól a kapcsolati tőkét. Manapság viszont egy nukleáris család is képes biztosítani több gyerek felnevelését, ezért a szélesebb rokonság érdekei háttérbe szorultak, illetve a velük tartott kapcsolat is sokat vesztett a jelentőségéből. Ma már a házasságtól nem eltartást, illetve házi munkát várunk első sorban, hanem lelki kapcsolatot.
Mielőtt bárki is nekiesne kritizálni, kérem, olvassa el ezt a két rövid írást: http://metazin.hu/node/2508 , http://metazin.hu/node/1201 . Türelmesebb és érdeklődőbb embereknek pedig ajánlom Gary Becker Nobel-díjas kutatását a családmodell átalakulásáról.
De ha mindez változik, akkor miért van az, hogy valamit erkölcstelennek találunk? Erre a válasz a lehető legkézenfekvőbb. Az ember azt találja erkölcsösnek, amit megszokott. (Mores = szokás, ebből lett a morál szó). Ha azt találod, hogy sok minden erkölcstelen az csak annyit jelent, hogy megváltozott a világ, ahhoz képest, amiben te felnőttél.
Kétségtelen, hogy ijesztő tud lenni, ha a változás gyors és az ember egyszer csak arra ébred, hogy egy idegen világban él. Arra ébred, hogy mások a szokások. Azokat, amiket ő tanult, ma már nem lehet használni, ellenben mindenki olyanokat művel, amit nem is ért. Ilyenkor az ember elveszettnek érzi magát.
Ezt különböző emberek különbözően élik meg. Kutatások szerint alapvetően kétféle ember van. Az egyik a kíváncsi, aki az új dolgokhoz megértően és érdeklődéssel fordul. A másik az óvatos, aki az új dolgokhoz gyanakvással, néha ellenségességgel viszonyul. Ez a két típus egészen másként gondolkodik szinte mindenről, sőt egyes kutatások szerint az agyfunkciók is különböznek. Ezt a két típust gyakran címkézik a sajtóban úgy, hogy liberális és konzervatív beállítottságúnak, de ezt nem szeretem. Ez bulvár. Attól, hogy valaki nyitott, netán kimondottan szabados még nem lesz liberális. A liberális az néhány eléggé különböző, de konkrét ideológia követője, híve. És ez teljesen független attól, hogy az illető milyen életvitelt él. Lehet egy szerzetes is liberális és pl. egy drogos rocksztár minden bizonnyal nem az. Konzervatívnak lenni már kicsit más tészta. A konzervativizmus alapvetően nem igazán ideológia, hanem sokkal inkább beállítottság kérdése, de még ez sem feltétlen igaz. Szóval, ha valaki olyat lát a sajtóban, hogy genetikai hátteret találtak a liberalizmus mögött, akkor azt úgy kell érteni, hogy a nyitottabb természet mögött. Nem meglepő módon a nyitott természetű emberek lazábban ítélnek meg másokat és a szokatlan szokásokat, sőt ők maguk is könnyebben alkalmazkodnak hozzájuk. Ez rendszerint a kevésbé nyitott emberekből felháborodást vált ki és ezért gyakran címkézik őket az erkölcstelen jelzővel. Cserébe ők meg általában a bigott jelzőt szokták megkapni.
Mivel a politikusok többék-kevésbé tisztában vannak ezzel, ezért szeretik ezt az ellentétet a saját előnyükre fordítani. Mint azt a kevésbé nyitott szavazók szavazataira hajtó politikusoktól megtudhatjuk (a pillanatnyi dátumtól függetlenül), hogy most egy még sosem látott mélységű erkölcsi fertőben élünk, amit csak ő tud megállítani, illetve a másik párt okozta. Ez a mostani amerikai elnökválasztási kampányban is előkerült. Ezért az Economist utánanézett, hogy mennyi alapja is lehet ennek a nagy züllésnek és azt találta, hogy évtizedek óta javulnak a bűnözési mutatók, csökken az abortuszok, válások száma stb. Tehát a számok nem igazolják a percepciót.
Kíváncsiságból megnéztem a magyar számokat is, mert állítólag nálunk is erkölcsi válság van. Ezúton köszönném meg a belügyminisztériumnak, hogy megszüntették a bűnözési statisztikák nyilvános mivoltát. (Gondolom, miután két hét alatt rendet csináltak, már nincs is rá szükség.) Így kénytelen voltam KSH kevésbé differenciált és az EuroStat korlátozott időtartományban elérhető statisztikáira hagyatkozni.
Sajnos, nálunk az eredmény már közel sem ilyen szép. Míg pl. az abortuszok száma nálunk is folyamatosan csökken, addig szemmel láthatóan az összes bűncselekmények száma az elmúlt két évtizedben jelentősen emelkedett, különösen a rendszerváltás után, ami nem is csoda. Akkor jelent meg a tömeges szegénység és munkanélküliség. Viszont azt is érdemes észrevenni, hogy utána nem romlott tovább. A képet árnyalja, hogy az erőszakos bűncselekmények száma még most is emelkedik. De ugyanakkor az is látszik, hogy az emberölések, betörések száma az állítólagos züllés ellenére csökken. Természetesen ennek oka lehetne pl. a rendőrség fejlesztése is, de a rendőrök száma nagyjából állandó volt, 28 és 30 ezer között. 2007-ben volt egy kisebb visszaesés 26 ezerre és 2008-ban egy nagyobb bővítés 33 ezerre.
Összességében ez nekem azt sugallja, hogy közelebb jár az igazsághoz, aki azt mondja, hogy a társadalmi feszültségek növekednek és nem a morál hanyatlik úgy általában. Ha általános hanyatlás lenne, akkor az minden mutatóban látszana. Az, hogy a válások száma állandó, alacsonyabb házasságkötési arány mellett, vagy a házasságon kívüli gyerekek arányának emelkedése sokkal inkább a morál átalakulása, mint megszűnése.
