Ez egy szándékosan provokatív és félreérthető cím. Érdemes megfigyelni, hogy az erkölcs szót nagy betűvel írtam. Ez azért van, mert a nagybetűs és a kisbetűs erkölcs alatt nem ugyanazt fogom érteni.
A kötelező erkölcstan, hittan, etika oktatás bevezetése nem új dolog. Már sokszor szóba került, de azt hiszem, hogy nagyon téves dolgokat várnak tőle.
Ahhoz, hogy a posztot megalapozzam, ejtenék pár keresetlen szót az emberi természetről. Előre szólok, hogy ez a politikai korrektséget nyomokban sem fogja tartalmazni, ezért érzékenyek ne is olvassák tovább. Olyan dolgokat fogok leírni, amik miatt a vallásos emberek, a feministák és még ki tudja kicsodák a pokolba fognak kívánni. Még a szociobiológusok, evolúciós pszichológusok, etológusok is haragudni fognak rám, igaz ők a felületesség miatt, de ez csak blogposzt. Ennyi fér bele.
Ez egy hatalmas téma és nehéz is lineárisan leírni, de bízom benne, hogy a végig olvasás után összeáll a kép.
Az alaptétel, hogy az ember egy emlős állat (Homo Sapiens Sapiens). Minden más emlős állathoz hasonlóan ösztönei vannak, amik leginkább a fajfenntartást szolgálják. Ezt szeretjük elfelejteni, mert jobb érzés gondolkodó, racionális lényként szemlélni magunkat, de valójában a viselkedésünket sokkal inkább befolyásolja emberi mivoltunk, mint civilizációs.
A legfontosabb ilyen ösztönünk, hogy minden egyed késztetést érez arra, hogy a saját génállományát terjessze. Ebből kifolyólag minden egyed igyekszik a lehető legtöbb utódot hátrahagyni hosszútávon. Amit látni kell, hogy a hosszútávú érdek nem feltétlenül esik egybe a rövidtávúval.
A természetben két, egymástól nem független szelekciós nyomás van. Az egyik a közvetlen életveszély formájában történő, a másik a szexuális szelekció. Az első viszonylag nyilvánvaló, a második viszont azt jelenti, hogy a párválasztásnál is vannak preferenciák, amik erősen befolyásolják a várható hosszútávú utódszámot. Minden egyed igyekszik olyan társat választani, aki a lehető legalkalmasabbnak tűnik erre. Ez a bizonyos alkalmasság egyfajta reprodukciós "érték". Tudom, hogy ez a kifejezés ebben a formában eléggé degradáló, de tekintsetek el ettől.
Ez a bizonyos reprodukciós értéket nagyon nehéz számszerűsíteni (,ha egyáltalán lehetséges), de még a tényezőket felsorolni is. Különösen, hogy az egyes tényezők megítélése erősen függ a környezettől, ahol az egyed a fiatal korát töltötte.
Az ember falkaállat, azaz csoportokban él. Az ő reprodukciós értékét ezért erősen befolyásolja a csoporton belül elfoglalt helye. A továbbiak ezt státusznak fogom nevezni. Egészen nyilvánvaló, hogy egy a hierarchia csúcsán álló nőstény és egy hasonló adottságokkal rendelkező hím, sokkal jobb körülményeket tud biztosítani utódaiknak, mint egy társadalom alsó rétegeiből származó pár, ezért az ő utódaik jobb eséllyel érik meg az ivarérett kort. Ezért minden egyed igyekszik a számára elérhető legmagasabb státuszú pár találni, illetve az utódai státuszát növelni. (ld. hosszútáv. Ha csinálok 50 gyereket és abból 40 éhen hal, a többi nyomorog, az hosszútávon valószínűleg rosszabb, mintha csak egy gazdagot neveltem volna fel)
Na jó, de mitől is lesz valakinek magas a státusza? Ez egy nehéz kérdés, mert nagyon függ a körülményektől. Például jól kimutatható, hogy válságos időkben a nők sokkal vonzóbbnak találják a kemény, durva arcvonásokkal rendelkező férfiakat, míg bőséges időkben a lágyabb vonásokkal rendelkezőbbeket. Ez azért van, mert az egyiket tudat alatt a határozott, a családját sikeresen megvédő hímmel asszociáljuk, míg a másikat a gondoskodóval. A két "erény" más körülmények között jelent komoly előnyt.
A státusznak egy másik fontos komponense a kooperációs készség, illetve elfogadottság. Értelemszerűen egy kitaszított embernek sokkal rosszabbak az esélyei, mint egy olyannak, aki köztiszteletben áll.
Ez most nagyon tömény volt, hiányos és felületes, de ha megemésztjük, akkor világossá válik egy csomó jelenség a világból. (Nagyon érdekes téma egyébként. Döbbenetes dolgokat magyaráz meg)
Ebből a bizonyos elfogadottság iránti vágyból származik az erkölcs. A kisbetűs erkölcs, valamint olyan dolgok, mint a szégyen érzése, ami az elfogadottság elvesztésétől való félelem, vagy a becsület, ami az elfogadottság növelésének egy eszköze, vagy épp a hírnév iránti vágy.
A kisbetűs erkölcs tanult dolog. A rá való vágy ösztönös, de a hozzátartozó viselkedés tanult. Ezt gyerekkorban tanulja meg az ember, embertársaival való érintkezés során. Itt tanulja meg, hogy mely magatartások váltják ki embertársai igenlését és melyek elutasítását. Ezt nem lehet könyvből, vagy órán megtanulni. Ez meg kell élni. Ehhez játszani kell, rosszalkodni stb.
A gyerek nem úgy tanulja meg, hogy nem szabad lopni, hogy elolvassa a Tíz Parancsolatot, hanem úgy, hogy az anyja rászól. Igazából nem is kell tudnia, hogy miért nem szabad. Persze, tudni akarja majd, de ha nem tudja se történik semmi. Az emberek tudnak erkölcsösek (vö. jól neveltek) lenni, anélkül is, hogy a legcsekélyebb fogalmuk lenne arról, hogy miért kell bizonyos dolgokat megtenni és miért nem szabad másokat. Pontosan úgy, mint ahogy egy kutya se fogja soha az életben megérteni, hogy miért nem szabad a szőnyegre pisálni, de azt tudja, hogy ettől a gazda ideges lesz és nem csinálja.
A másik a nagybetűs Erkölcs az, az amit lehet tanítani, de nincs sok értelme. A műveltségen kívül, természetesen. Ez az erkölcstan, erkölcsfilozófia, azaz etika. Az etikát meg lehet tanulni, de attól az még nem lesz elsajátítva.
Hiába látja az ember, hogy különböző etikai rendszerekben, hogy vannak levezetve a helyes és helytelen cselekedetek, a hétköznapi viselkedését nem ez irányítja. Amikor Józsi bácsi rágerjed a szomszéd Marisra, nem arra gondol, hogy a Tíz Parancsolat expressis verbis tiltja a házasságtörést, hanem arra, ha Béla megtudja úgy el fogja verni, mint kutyaszart az eső. Arról nem is beszélve, hogy a falu mit fog szólni hozzá (ld. elfogadottság). Sőt sokkal jobban fél a falu szájától, mint attól, hogy a Pokolra jut, holott logikusan végiggondolva az utóbbi sokkal súlyosabb fenyegetés. A hétköznapi viselkedésünket az erkölcseink, azaz berögzült viselkedési normáink irányítják, nem pedig a magasabb etika.
A magasabb etika akkor kerül elő, amikor egy bonyolult helyzeten kezdünk el gondolkozni. Ilyen például, ha lehetőségünk nyílik arra, hogy megmentsünk 3 embert, de fel kell áldoznunk egy gyanútlan, ártatlant. Ilyen helyzetekbe viszont igen ritkán kerül az ember.
Attól, hogy az ember megismer egy etikai rendszert nem csakhogy erkölcsös nem lesz, de még etikus se. Ahhoz az kell, hogy az etikai rendszer alapgondolatait magáénak érezze.
Rövidre fogva az etikus viselkedés elsajátítása belátással történik, az erkölcsösé megszokással.
Ha most ezt középiskolában kötelezővé teszik, akkor egyik célját se fogja elérni. Mindössze annyi történik, hogy az illető megismer olyan fogalmakat, mint a kötelességetika, a szándéketika, a haszonelvű etika, az erényetika és ezek gyakorlati megvalósulásait pl. a jangista etikát, a taoistát, a keresztényt, az utilitaristát stb. Nem haszontalan, de azt, amit remélnek tőle nem fogja elérni.