Liberatórium

Érdekes vita alakult a Cozma-ügy kapcsán.  Az egyik tábor szerint Navrasicsnak nincs joga beleszólni a bíróság munkájába, a másik szerint viszont muszáj súlyosbítani az ítéleteket, mert így helyes.

Pár évvel ezelőtt pár cigány jómadár elment egy szórakozóhelyre. Ott szóváltásba került egy másik társasággal, akik pechükre ismert kézilabdázók voltak. Verekedés tört ki és a verekedés során előkerültek a kések is. Három ember súlyos sérülést szenvedett és az egyikük ebbe a kórházban bele is halt.

Első fokon két gyanúsított életfogytiglani fegyházat kapott, egy pedig 20 évet. Ezt a másodfokú bíróság 18-18 évre enyhítette (,ami egyébként egyáltalán nem számít enyhe ítéletnek), illetve a harmadik gyanúsított esetében 8 évre. Az indoklás szerint azért, mert nem lehetett bizonyítani, hogy ők hárman tényleg gyilkolni akartak, ezért nem áll meg az eredeti vádindítvány a több emberen elkövetett emberölés.

Navrasics Tibor ekkor levelet írt a Kúria elnökének, miszerint az ítélet nem felel meg a társadalom igazságérzetének.
Ezzel több baj is van. Az egyik, hogy Navrasics Tibornak lehet véleménye az ítéletekről, de nincs joga felülbírálni konkrét ügyeket. Erre a Kúria elnöke az egyetlen lehetséges módon reagált. Elutasította. Ez teljesen helyes. Az viszont már probléma, hogy ezt a beavatkozási kísérletet nem egy intézmény akadályozta meg, hanem egyetlen gerinces ember.  A fülkeforradalom története során viszont váltottak már le embert kevesebbért is. Azaz nincs igazi garancia arra, hogy másodjára nem jár eredménnyel. Nem mintha egy intézmény garancia lenne a fülkeforradalom sodrása ellen.

A másik nagy baj, hogy a "társadalmi elvárásokat" szerette volna, ha jobban figyelembe veszik. Na de mik azok a "társadalmi elvárások"?
Mutatnék pár példát.
Geréb Ágnes munkássága alatt több újszülött is életét vesztette. A közvélemény egy része szemében ő egy sarlatán, sőt csecsemőgyilkos. A másik részében viszont vagy az orvoslobby áldozata, vagy az otthonszülési mozgalom mártírja.
A whiskys rabló valóságos népi hős lett. Most akkor mi a társadalmi elvárás? Hogy hagyjuk futni, elvégre nem bántott senkit és csak bankokat rabolt, de a bankokat úgyis utálja mindenki.
A társadalmi elvárást mint olyat sokszor megfogni se lehet, mert vagy nem egységes, vagy nem ismert (nem csak jól ismert ügyek vannak). Ha meg is lehet fogni, akkor biztos, hogy érdemes nagy figyelmet fordítani rá. Ez ugyanis erősen irányítható valami. Mivel az egyszeri állampolgárnak semmilyen közvetlen információja nincs, ezért ő mindent csak a sajtó szemén keresztül ismer. Ha a sajtóban sokféle tálalásban megjelenhet egy ügy. Úgy is, mint bagatell semmiség, úgy is mint irtózatos szemétség. Mivel a sajtó alapvetően bulvár ezért abban érdekelt, hogy az ügyeket minél rémisztőbb és botrányosabb formában tálalja.
Értelemszerűen, senki se szeretné, ha újságírók ítélkeznének akár csak közvetetten is. Annak is egészen nyilvánvalónak kellene lennie, hogy pusztán sajtóértesülések alapján nem lehetséges egy ügyet korrektül megítélni. Ha lehetséges lenne, akkor a nyomozóhatóságot akár szélnek is lehetne ereszteni, mert a bíró elolvashatja az interneten, hogy mi is történt.

Na pont az ilyen abszurditások elkerülése érdekében van az, hogy a bíró csak a jogszabályokat kell és szabad, hogy figyelembe vegye. Mindennemű egyéb szempont, pl. a vélelmezhető társadalmi elvárás is csak a jogszabályokon keresztül vehető figyelembe. Azaz nem a bíró dolga figyelembe venni, hanem a jogalkotóé.

Azt már szinte csak zárójelben teszem hozzá, hogy a jogot előre alkotjuk és nem utólag. Azaz előbb történik a jogszabály alkotás, utána az elkövetés és utána a jogalkalmazás. Jogállamokban a sorrend nem felcserélhető.

Felmerült, hogy tulajdonképpen mi a is a blog célja. Elsőre nem tudtam rá válaszolni, de közben rájöttem. Megalapozni, illetve segítséget nyújtani a megalapozáshoz, hogy egy nap létrejöhessen egy polgári liberális párt. (A toborzó iroda ajtaja nyitva, ha érted a célzást :) )
Ennek egy lépéseként most teszek eme (csupán a vágyaimban létező) párt programjának felvázolására. Ezt egy sorozatnak szánom.

Meglepve láttam az alaptantervről szóló tudósítást. Úgy gondolom, hogy ez több, mint érdekes. Ez szomorú. Bosszant a dolog, azt kell, hogy mondjam. Megint bocsánatot kell kérnem, mert terápiás céllal írok.

Páran meglepődtek, hogy miért is neveztem Ángyánt fantasztának. Talán erősen fogalmaztam, de most elmagyarázom mire gondoltam.
Mostanában őt sokan bántják, mert felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar mezőgazdaságban vidékfejlesztés címen bizony intézményesített lopás folyik. Ezért kicsit szerencsétlen dolog, hogy én is kritikát szeretnék megfogalmazni, de az én kritikám ettől teljesen független. Nekem a gondolatmenetében nem tetszik pár dolog. Az, hogy ennek időzítése egybeesik az ellene folytatott hadjárattal csak a véletlen műve.

Nos, kaptunk már hideget, meleget a tudomány istenítéséért, valamint a politika és a tudomány mindenféle terhes kapcsolatának boncolgatásáért.

Ezúttal feldobnék egy témát, amelyet liberális szempontból (és főként a szabad tudományos vita lelkes híveként) mindenképp fontosnak tartanék kicsit megkapargálni. Másfelől meg oszlatnám kicsit azt az álláspontot, hogy a liberálisok mind zöldek, vagy természetvédők, vagy akármik is volnának. (Ha ragaszkodunk a címkézéshez, akkor azt a cetlit vállalom, hogy nyitott és érdeklődő vagyok, még a mainstreammel szembemenő témákban is)

Elsőként álljon itt az átlátszó.hu bevezetése a problémáról. Maximálisan egyetértek az interpretációval, lévén magam sem vagyok klímaszakértő (legfeljebb lelkes amatőr érdeklődő) de a vitát fontosnak tartom.

Miről is szól a történet? Adott egy elég jó reputációval rendelkező kutató fizikus, Miskolczi Ferenc, aki a NASA-nál folytatott elég jó eredménnyel légkörfizikai kutatásokat, majd megpróbálta publikálni az eredményeit, amit a foglalkoztatója nem nézett jó szemmel. (Itt felcsillanhat a konteó hívők tekintete, igen, a CO2 és a globális felmelegedés kapcsolatáról van szó.) A dolog vége kilépés lett a NASA-tól, de még így sem tudott érdemi publikálási lehetőséghez jutni a fősodorral erősen szembehelyezkedő (sőt, konkrétan azt cáfoló) kutatási eredményekkel bíró tudósunk.

Jellemző a mókára, hogy a derék MTA is rámozdult a témára és persze a nyilvánosság mellőzésével (miért is?) nekiláttak szétszedni az elméletet. Nos, nem sikerült cáfolni, de ettől még hülyeségnek tartják. Hogy is van ez? :)

Annyira szép öntökönrúgás, hogy beidézem a bíráló nyilatkozatát: “számítási eredményeivel és az azokra épülő alapvető következtetéseivel szemben egyetlen értékelhető ellenvetést sem találtam. Miskolczi centrális állítását a kutatásom igazolta; egyúttal rendkívül súlyos hiányosságokat és hibákat sikerült kimutatni a ma érvényesnek tartott paradigmában. [...] A konklúzió hétköznapian szólva: a jelenlegi globális felmelegedés nem üvegház-melegedés”

Erre mi a végkövetkeztetés? Természetesen a CO2 csökkentésre vonatkozó elvekben és irányokban változtatásra nincs szükség. ?

UPDATE: belinkelem a bíráló mancsnak adott összefoglalóját, hátha úgy érthetőbb lesz a probléma.

A másik vitaindító -és részben kapcsolódó- topik pedig Wolfgang Behringer A klíma kultúrtörténete c. könyvének a boncolgatása, ha valaki olvasta (akit érdekel a kílma és annak kultúranatropológiai vetületei, annak kötelező, de jó szívvel ajánlom a többieknek is). Egyrészt picit cáfolja a konteókat, hiszen megjelenhetett és tartalmában erősen más megvilágításba helyezni a globális éghajlat-változást, mint amit megszoktunk.

Nos, szívesen látjuk a téma szakértőit, a lelkes konteó híveket, valamint a "zöld" technológiák rajongóit egy jó kis vitára. Ja, igen, a pár milliárd $ értékű karbon-kereskedelem haszonélvezőit és működtetőit is várjuk.

Sokakat megdöbbentettem azzal a kijelentésemmel, hogy a tudomány fejlődése kellemetlen helyzetbe hozza a vallásokat. Bár ennek az égvilágon semmi köze a liberalizmushoz, kifejteném bővebben mire gondoltam.

Szívesebben írok kicsit filozofikusabb témákról, de a napi politika nem enged szárnyalni. Tudom, hogy mindezeket már elmondtam, de nem tudok elszakadni a napi valóságtól...

Orbán Viktor nem is olyan rég nyilatkozott valamit, ami félelmetesebb, mint elsőre tűnik. Elsősorban azért, mert vannak, akik tényleg ezt a szellemet képviselik.

Az elmúlt hétre már megint összejött pár hajmeresztő gazdasági gondolat, amit szívesen kommentálnék.

Az egyik, hogy kedvenc gazdasági miniszterünk elgondolkodott a pénzügyi tranzakciók adójáról. Ez politikusok között amúgy is rendszeresen visszatérő és újra, meg újra elvetett ötlet.
Tennék egy gyors kitérőt a múltba. Frédéric Bastiat (jobbról a harmadik) másik nagy gondolatkísérlete (az első a törött ablak volt) a negatív vasút.
Tegyük fel, hogy építenek egy vasútvonalat Franciaország és Spanyolország között. Ettől a kereskedelem gyorsabbá és olcsóbbá válik. Biztosak lehetünk abban, hogy mindkét országban találhatóak olyan termékek, amiket a másik ország olcsóbban tud gyártani. Ez ezen termékek árát leszorítja. Ennek a lakosság örül, de az ilyen termékek termelői nem. Ezért mindkét ország ilyen termelői elkezdenek lobbizni a védővámért, azaz mesterségesen megemelni ezen termékek árait a vasút megépítése előtti szintre.
Bastiat két következtetése, hogy egyrészt még, ha a termelők jól is járnának (egyébként ők sem teljesen), a vásárlók biztosan veszítenek, mert őket rákényszeríted, hogy drágábban vásároljanak. Másrészről a vámmal semlegesítetted azt a hasznot, amit a vasúti teherszállítás hozott, ergo pénzkidobás vasutat építeni.
Hogy jön mindez ide? Úgy, hogy a tranzakciók adója is egy ilyen jellegű adó. Azért vezetnék be, mert a technika fejlődése lehetővé tette a gyors és olcsó pénzmozgást. Különféle tranzakciós adók most is léteznek számos országban, ezért hatásukról rendelkezésre áll információ. Azt már tudjuk, hogy a kereskedés volumenét jelentősen visszafogja, arra viszont, hogy stabilizáló hatása lenne csak közvetett bizonyítékok vannak. Matolcsy ugyan most nem beszélt a stabilizáló szerepről, csak pénzbeszedési lehetőségként említette.
Vámosi-Nagy Szabolcs erre említette, hogy ebből tőkekivonás lesz. Én még azzal egészíteném ki, hogy most egy olyan időszakot élünk, amikor a világgazdaság meglehetősen tőkeszegény. Egy ilyen időszakban bevezetni valamit, ami a tőkét elriasztja, eget verő baklövés.

Ugyanebben az esszében elmélkedik arról, hogy több Áfa kulcsra lenne szükség. Bevezetne egy luxuskategóriát is az áfában. Erről eszembe jut Mill (jobbszélső) egyik elmélete.
Mill általában véve ellenezte a nevelőcélzatú adóztatást, pl. ellenezné a dohánytermékek büntetőadóját. Ellenben egyetlen esetben elfogadhatónak tartja. Ez a luxustermék. Úgy érti, hogy a valóban luxus termék, mint a Ferrari, gyémánt. Azért tartja elfogadhatónak, mert ezen termékek igazi értékét pont az adja, hogy nagyon kevesen engedhetik meg maguknak. Ha ezek árát növeljük egy adóval, attól csak még exkluzívabb lesz, azaz még több embert zárunk ki a fogyasztásából, tehát emeli a termék státuszát. Azaz, nem ártottunk vele a piacnak.
Tartok tőle, hogy kedvenc gazdasági géniuszom a luxus kategóriát nem egészen így érti. Ebben az esetben viszont a cigarettacsempészek hálásan köszönik a többletjövedelmet.

Emellett rájöttem valamire. Távol álljon tőlem, hogy összeesküvés-elméleteket terjesszek, de felmerült bennem, hogy az utalványpiac államosítása mögött egy hátsó szándék munkálkodik.
Azt már régóta tudjuk, hogy a kormány görcsösen kutat újabb elkölthető pénzek után. Ennek esett áldozatául a magánnyugdíjpénztári rendszer és ennek fog a babakötvény. Azt is tudtuk, hogy a jegybanki függetlenség megkérdőjelezése mögött is ez áll. Mivel már korábban is javasolták az inflációs cél megemelését, de senki nem támogatta, illetve a jegybank elnök kifúrására tett kísérletek is kudarcot vallottak, most egy másik unortodox módszer jutott eszükbe.
Van egy kiskapu, amit kihasználva lehet pénzt nyomtatni és a jegybank elnök nem tehet ellene semmit.
Ha egy magáncég utalványt bocsájt ki, akkor köteles a kibocsájtott utalvány névértékének megfelelő összeget letétbe helyezni. Ez biztosítja, hogy utalványokkal nem lehet inflációt gerjeszteni. De ugyanez, nem vonatkozik az államra. Az állam teoretikusan korlátlan mennyiségben bocsájthat ki pénzhelyettesítő eszközöket, azaz az utalványpiac államosítása egy kiskapu. Ezzel megkerülhető a jegybank, akinek feladata az árstabilitás garantálása, tehát nagyon vigyáz a pénzverde kulcsára. Ne legyen igazam, de szerintem a SZÉP-kártya és az Erzsébet-utalvány elsődleges célja a pénzpumpa.
Ha mégis igazam van, akkor 2014-ben tilos parlamenti választást nyerni. Az emelkedő inflációt ugyanis a jegybank kompenzálni próbálja majd monetáris szigorral, ezt pedig a kormány próbálja majd meg kompenzálni további pénznyomtatással. Ennek végső eredménye: stagfláció. Egy leállt gazdaság, magas inflációval. Azaz a következő kormány nagyon nehéz helyzetből indul.

Egyik igen veszélyes népbetegségünk az önáltatásra való hajlam. És pont ezt látom, az új múzeum tervében, amivel a magyar szellem előtt kíván tisztelegni (Orbán mondta).
El kell ismernem, hogy tényleg nagyszerű dolog egy Rubik-kocka alakú múzeum, csak sajnos, az innováció támogatása itt lényegében véget is ér.

Soha nem hittem volna, hogy Békés Márton írását fogom egy nap ajánlani, de most mégis ez történt velem. Érdemes elolvasni: A katasztrófa ígérete

Schmitt plágiumügyéről már írtak eleget, de van itt valami még fontosabb. Orbán Viktor kiállt a mundér becsülete mellett, de mellélőtt. Az ugyanis nem most veszett el.

Mostanában a Fidesz és hívei rengeteget rugóznak a szuverenitás kérdésén. Sokan úgy vélik, hogy mindenféle nemzetközi szervezet akarja csorbítani, vagy legalábbis befelé ezt mondják.
A Véleményvezéren Varró László (néven kommentelő egyén) olyan szépen összefoglalta az egész szuverenitás környéki mizériát, hogy muszáj betű szerint idézni.

Két évtizede megoldatlan probléma az egykori titkosszolgálati akták kérdése. Az akták nyilvánosságra hozását már számos kormány megkísérelte, de idáig mindig kudarcba fulladt. A legutóbbi alkalom azonban mégis különleges.

Nos, forradalmi időket élünk, fülkén belül és kívül egyaránt. Bár magam nem vagyok nagy rajongója a forradalmaknak, de ha már így alakult, nézzük, mit kívánhat egy szabadelvű polgár.

Nem vagyok én telhetetlen, csak olyat kívánok, amely semmibe sem kerül és senkinek nincs kárára, és mindenekelőtt a nemzet minden polgára csak nyerhet vele. És legfőképpen, attól hogy valakinek több lesz, nem lesz senki másnak kevesebb belőle.

Mit kíván tehát a magyar liberális? Csak egy dolgot:

Szabadságot.

Éppenséggel ennek vagyunk leginkább híjján. Picit kifejtem, hátha nem egyértelmű:

1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését: azaz a párthű médiatanács felszámolását, és (kormánytól független) valódi közszolgálati médiát.

2. Felelős minisztériumokat, azaz a közpénzek teljes átláthatóságát, az utolsó tűzőgép beszerzéséig bezárólag. minden közforint útját feltenni a netre, még az elköltése előtt!

3. Szabad országgyűlést, átlátható törvénykezést, azaz teljes és mindenre kiterjedő nyilvánosságot a törvényhozás minden tevékenysége során. az újságírók szabad bejárását az országgyűlésbe, a mostani feudális viszonyok feloldását - valamint a törvényalkotásra vonatkozó szabályok maradéktalan betartását, legfőképpen a társadalmi egyeztetések és nyilvános hatástanulmányok készítését!

4. Vallási és világnézeti szabadságot, azaz ne pár képviselő döntse el, hogy mi számít egyháznak, az egyházak állami támogatásának teljes átalakítását. állami támogatást csak célzottan és teljes nyitottság mellett! (egyházak csak a civilekkel egyforma mértékben kaphassanak támogatást, oktatásra, gyógyításra, műemlékvédelemre, bármire)

5. Törvény előtti egyenlőséget, a megkülönböztetések teljes tilalmát, azaz független bíróságot, és gyors és jól működő jogszolgáltatást, amelynek hiánya a gazdaság egyik legsúlyosabb fékje jelenleg - és mindenekelőtt az alkotmánybíróság jogkörének visszaállítását!

6. Közös teherviselést: egyforma adókat minden ágazatban, a találomra osztogatott kedvezmények és különadók felszámolását, az adórendszer megtisztítását az ideológiától és a szociális kedvezményektől. (Melyeket amúgy sem az adózás hivatott megoldani).

7. A pártállami múlt aktáinak teljes és azonnali nyilvánosságát!

8. A választási rendszer igazságos és fair átalakítását, a pártpénzek teljes nyilvánosságát!

9. Szabad és független Nemzeti Bankot!

10. Az alkotmány mondja ki a társadalmi csoportok és világnézetek egyenlőségét. (Az élettársi viszonyok, világnézet, szexuális orientáció, rassz és minden egyéb megkülönböztetés tilalmát)

11. Kívánjuk a képviselők visszahívhatóságát!

12. Az alkotmány mondja ki az adózással összefüggő képviselet elvét, azaz a választójoggal csak az élhet, aki az országban/nak fizeti az adóját, viszont az minden egyéb feltétel nélkül!

Nos, nekem ez lenne a legfontosabb 12.

El lehetne még bogarászni részterületeken, hiszen minden hatalom imádja korlátozni a polgárok szabadságát, de ez ellen folytonosan harcolnunk kell, ahogyan csak tudunk.

Ne feledjétek polgártársak: a szabadság növelése senkinek nem kerül semmibe, a szabadságtól csak a zsarnoki hatalomnak van félnivalója. Aki más szabadságának csökkentését szeretné, az fél, retteg. Annak nincsenek megvitatásra váró ötletei, az nem kormányozni, vezetni szeretne, hanem diktálni és irányítani.

A szabadság, a gondolatok és ötletek korlátlan szabadsága teszi lehetővé, hogy egy problémára a legjobb megoldást találjuk meg. A szabadság korlátozása minden esetben rossz, vagy nem elég jó megoldásokhoz vezet.

Gondolkodjatok, érdemes-e támogatni egy olyan vezért, aki nem kíváncsi a közösség véleményére, aki nem akar egyeztetni, akit nem érdekelnek az ellenvélemények, aki azt képzeli magáról, hogy minden problémára ő a legjobb megoldás.

Vállalható-e egy demokrata számára egy olyan ember, aki egypárti alkotmányt ácsol össze?

Vállalható-e egy konzervatív számára egy olyan jogász, aki visszamenőleges hatályú törvényeket szavaz és szavaztat meg, akár 2 nap alatti törvényalkotással?

Vállalható-e egy hazaszerető ember számára egy olyan vezető, aki megbélyegzi a magyarok közösségének nagy részét? Aki kiszolgáltatottá és nincstelenné teszi a nemzet negyedét-harmadát? Aki mást hazudik a népének és mást hazudik a nemzetközi partnereinknek?

és végül:

Nincs választott képviselőtől aljasabb dolog annál, mint amikor a magánérdeket a közérdek elébe helyezi valaki. Ez megbocsáthatatlan esküszegés.

Ez a kormány megszegte esküjét, és minden ponton, ahol támadni lehet, támadni kell, és ellenében összefogni mindenkivel. Ideje megtanítanunk a politikusokat, hogy ennek az országnak (megyének, városnak, falunak) ne lehessen soha többé esküszegő és hazug kormánya.

Nos, ezek jutottak eszembe, így március idusa kapcsán.

Orbán Viktor megint megóvta a függetlenséget. Ez nagyon dicséretes, de még menőbb lenne, hogy ha a függetlenség tényleg veszélyben lenne.

Újra előkerült egy régi tévhit. Miszerint az államadósságnál az ember csak gondol egyet, beint a hitelezőknek és minden megy tovább. Elvégre a lengyelek is megcsinálták.

Nem nagy titok, hogy Szlovákiában a kisebbségi jogok -szóviccel élve- eléggé csehül állnak. A magyar politikának olyan nagyon sok eszköze nincs, hogy érdemi nyomást gyakoroljon ennek megváltoztatására, ennek ellenére éveken át a gyenge diplomácia komoly kormányellenes érvnek számított.
Novemberben a szlovák kormány bejelentette, hogy a kettős állampolgároktól meg fogják vonni a szlovák állampolgárságot (ami egyébként elég paraszt dolog, de nem erre akarok kilyukadni).  A kormány ki is jelentette, hogy ezt nem fogják tűrni.
Aztán nagyjából ennyiben is maradt. Olyan sok előrelépés nem történt az ügyben.

Aztán egy hónapja már a magyar sajtóban is megjelentek az első hírek, hogy a szlovák kormányzat bizony nem a levegőbe beszél.
Itthon a magyar külpolitika tökéletesen szó nélkül hagyta a dolgot. De még a kormány szimpatizáns blogoszféra sem törte össze magát a nagy tiltakozásban.
Ha az MSZP és társait kell a földbe döngölni, hogy nem foglalkoznak a határon túli magyarokért, akkor nagy a zsivaj. Amikor tényleg kell valamit tenni, akkor mély kuss van.
(Nem mintha olyan nagyon sokat tudnának tenni, persze)
Mondtam is magamnak, hogy van, amikor a csend mondja a legtöbbet...

Most viszont azt láttam, hogy az egyik nagy kereskedelmi TV is lehozta a sztorit. Fogadni mernék, hogy most ki fognak állni, hogy tiltakozzanak. Eddig nem érezték fontosnak, de a politika logikája szerint most hirtelen meg kell mozdulniuk. Már sokan tudnak róla, muszáj lecsapni rá.

Ezt én rettenetesen tanulságosnak tartom. Ha igazam lesz, akkor ez megerősíti régi gyanúmat, miszerint a Fidesz sem tartja többre a határon túli magyarokat egyszerű reklámhordozónál.

Ezt évekkel ezelőtt írtam, de sose publikáltam, mert nekem sem tetszett igazán. Szájbarágós és bulváros (és nem is találom), viszont most, hogy gőzerővel dolgoznak az új Malév létrehozásán nagyon aktuális is.



Arról szólt, hogy volt egy étterem, illetve üzlethelyiség a városban. Nem is rossz helyen, ezért nem meglepő, hogy valakinek szöget ütött a fejében, hogy ott lehetne egy éttermet nyitni. Megnyitotta, de az étterem idővel tönkrement. Mivel jó helyen van, az új tulaj szintén éttermet nyitott, de az is tönkrement. Az új tulaj megint éttermet nyitott és így tovább. Egészen addig, amíg valaki nem nyitott helyette egy használt ruha boltot. Ez még a mai napig nyitva.
Az arra járók gyakorlatilag évente új éttermet láthattak ott. Még csak azt se mondhatnám, hogy mindig ugyanolyat, mert kipróbáltak ott a gyrostól fitneszkajáig sok mindent.
Mivel földhöz ragadt ember vagyok jobban szeretek földhöz ragadt okokat keresni összeesküvés-elméletek, vagy éppen a hely elátkozott volta helyett.
Nézzük meg az adott helyet. Az egyik szomszédja egy amerikai gyorsétterem és mit ad Isten, a másik is. Kettővel arrébb található egy étterem és a sarkon túl is egy. Úgy 50 méterre tőle egy kínai étterem található, míg a tér túloldalán még egy amerikai gyorsétterem. Valamint van még néhány söröző is. És azóta nyílt még egy török büfé is.

Amit nem értettem ebben soha, hogy adott egy meglehetősen telített piac és oda megpróbálnak beférkőzni. Ez kockázatos, de oké. Vállalkozni fontos dolog. De azután, hogy látod, hogy más ugyanott, ugyanúgy kudarcot vallott újra megpróbálni ugyanazt már bátorság. Harmadszor megpróbálni már vakmerőség. Negyedszer már hülyeség.

Most ugyanezt érzem a Malév kapcsán.

Olvasom, hogy megalakult a Magyar Családtudományi Társaság. Ez még úgy nem lenne nagy hír, mert vannak más junk scienceben (ideológiailag motivált komolytalan kutatásokban) utazó társaságok is pl.  teremtéstudományi szervezetek, mégse tartom érdemesnek, hogy megemlítsem őket. Azonban az ritkaság, hogy kormányzati támogatást élvezzenek.

Ez a posztot igazából már évekkel ezelőtt megírtam (a blog még nem is létezett), de most Bogáncs kezdeményezése kapcsán aktuálissá vált.

A Malév csődbe ment. Ez annyira nem meglepő, mert már évek óta a levegőben lógott. Sajnos, az erre adott reakció sem meglepő, mert mindig is így szoktuk intézni a dolgokat.

Kedves olvasók!

Sokadjára futok bele ebbe a furcsa jelenségbe, most szakadt el a cérna, így előre is elnézést a redundáns információkért.

A piacról lesz szó.

Szegény kifejezésbe annyi mindenféle marhaságot sikerült belemagyarázni az utóbbi kéttucat évben a derék polgároknak, hogy már elérte a fájdalomküszöbömet.

Hallottunk már munkaerőpiacról, nyersanyagpiacról, tőkepiacról, húspiacról, bolhapiacról, határidős piacokról, piaci igényekről, előfordult már a létező összes jelzős szerkezetben, kifacsarva, megszemélyesítve, antropomorfizálva, absztrakt és reduktív formában, tagadták a létezését és istenítették (egyszerre is), kedves politikusaink használták érvként pro és kontra, a komcsiktól a szélsőjobbig, illetve az ezek közös halmazában fekvő állampárt is előszeretettel használja egyszerre hivatkozásként és tagadja meg naponta, egyidejűleg. (Az ebből fakadó skizoid tudatállapot elemzése hadd legyen egy másik blog feladata.)

Nos, rakjunk akkor egy kis rendet az ügyben: mi is az a piac?

Rossz hírem van az összeesküvés-elméletek rajongóinak, nem most jön a döbbenetes leleplezés. Merthogy a piac TE vagy. Igen, te magad.

A piac egészen egyszerűen az adott jószágról (termékről, szolgáltatásról, cégről, újságról, blogról, akármiről, bármiről) alkotott véleményed. Mivel az adott dologgal általában többen is találkoznak, többen is véleményt alkotnak róla, ezen vélemények eredője jelenti a piac véleményét. (Tehát természetesen absztrakció, mint minden fogalom.)

Ez alapján alakul ki a tojás árától kezdve, az informatikai mérnökök bérén át, a bögyös-vörös-göndör nők párválasztási sikerességéig bezárólag minden.

Nincs olyan, hogy valami nem piaci alapon működik. Egyszerűen nincs. Értelmezhetetlen a piacon kívüliség.

Persze van olyan, hogy torzul a piac, mert a vélemények eredőjét néhány vélemény tulajdonosa -jellemzően az állam szokott ilyen lenni- saját maga felé súlyozza, eltéríti a hagyományos és természetes (vásárlóerő-paritáson számolt) arányoktól, ez egy darabig kitekeri a dolgokat a maguk természetes menetéből, de töréspontig sosem jut el, mert szinte azonnal, a dolgok természetes menete szerint kialakul a feketepiac, és a dolgok-javak-szolgáltatások ismét elnyerik a piac szereplőinek őszinte véleménye szerinti értékét, szépen a társadalom (ösztönösen) kiiktatja a piactorzító tényezőt, többnyire az államot.

Az, hogy az adott speciális részpiac szereplői milyen adatok alapján, és milyen metódus során alakítják ki a véleményüket az adott dolog értékéről, az természetesen nagyon sokszor változik, és nagyon sokan próbálják befolyásolni is, amely befolyásolási kísérletekről megint csak megoszlik a piac véleménye, és az éppen aktuális eredő szerint elfogadjuk, vagy épp elutasítjuk (reklámok, családi és nép szokások, fogyasztóvédelem, felvilágosítás, törvények stb.) - de erről talán majd egy másik cikkben.

A piac tehát egészen egyszerűen az emberek képessége arra, hogy az adott jószágról kialakítsanak egy értékítéletet, és ezt a körülmények változásával rugalmasan módosítsák. Az első megjelenése másfél éves kortól megfigyelhető, és halálunkig nem veszítjük el.

Akik számára ez evidens volt, azoktól elnézést kérek, remélem ők vannak többségben. Köszönöm, hogy elmondhattam. :]

Érdekes egy ország ez, kedves olvasóim. Úgy néz ki, hogy itt mindenkit üldöznek.

Nem tudok napirendre térni Lázár János kötelezettségfelfogása felett.

Figyelj, Jani!
Te már sok éve vezeted Hódmezővásárhelyt. 2006-ban felvettetek devizahitelt. Ez rendben is van.
Saját bevallásod szerint is jó ötletnek tűnt akkor:
„Hódmezővásárhely fideszes többségű önkormányzata már tavaly áprilisban [2006-ban] döntött a kötvénykibocsátásról. Két banknál összesen 12 milliárd forintos keretet nyitottak. A pénznek csupán egy részét kellett felhasználniuk, korábban felvett, kedvezőtlenebb kamatozású hiteleket váltottak ki vele. A többit befektették, és csak a forintnak a svájci frankhoz viszonyított árfolyamváltozásából több mint egymilliárd forint bevétele származott a városnak”
Amikor másnapos voltam, a szüleim nekem azt mondták, hogy aki legény este, legyen legény reggel is. És igazuk volt.
Légy férfi! Egy döntés következményeit nem csak addig kell vállalni ám, ameddig minden rendben van, hanem akkor is, ha rosszul sül el. Ezért vagy te vezető. Egy főnököt pont azért fizetnek meg jobban, mert övé a felelősség. Ha nem kell a felelősség, akkor ne vállalj el döntéshozói pozíciót.

És szólhatnál párttársaidnak is, akik azon verik a nyálukat, hogy kinevezzenek valakit felelősnek a devizahitelezés elterjedéséért. Itt vagy például te magad, mint magyarázat. Magad hencegtél azzal, hogy így mennyivel kedvezőbb hitelhez jutottatok. Hogy ki tudtatok váltani kedvezőtlenebb hiteleket és hogy az árfolyam mozgáson mennyit nyertetek.
Nem is nagyon érdemes tovább keresni. Spekuláltál a forint ellen és bejött. Legalábbis évekig bejött.
Most viszont buktál rajta. Viseld el, mint egy férfi és fizess.
Ja, hogy nem tudsz, mert az általad vezetett várost egyedül Esztergom veri lakosságarányos eladósodottságban. Ez kínos, de ez meg külön ok arra, hogy önkritikát gyakorolj. Vajon tényleg jó vezető voltál? Felelősen gazdálkodtál?

Oké, értem én, hogy az elkúrtukbeszéd egy politikusnak nem tesz jót, de legalább lapíthatnál, mint szar a fűben. Az ugyanis a szánalom netovábbja, hogy még neked áll feljebb. Te fenyegetőzöl? Pláne, hogy majd a kormány erejével fogtok fellépni?
Mégis milyen alapon?
Csakhogy tisztázzuk: Felvettél 69.400.000 svájci frank hitelt, és a bank semmi mást nem akar, minthogy fizesd vissza a 69.400.000+kamatok svájci frankot. Ebben az ég világon semmi erkölcstelen, tisztességtelen nincs.
Hogy a svájci frank árfolyama más a két időpontban? Ez így van, de kérem, mi köze ehhez a banknak? Nem ő mozgatta az árfolyamokat. Ő semmi tisztességtelen dolgot nem tett ellened, csak annyit kér amennyi elvárható, azaz, hogy fizesd vissza a 69.400.000+kamatok svájci frankot.
Nem tudsz fizetni. Értem én. Ekkor viszont úgy illene, hogy te kérd a bankot, hogy menjen bele átütemezésbe, elengedésbe stb. Kérd! Nem teszel szívességet, hogy fizetsz. Ez nem szívesség, hanem kötelesség, amit vállaltál, amikor 2006-ban aláírtad. Ha el akarsz térni tőle, akkor azt kérned kell és ő pedig eldöntheti, hogy belemegy-e vagy sem. Nem köteles.
Tudom, szarban vagy, de ilyenkor neked füled-farkad behúzva kellene könyörögnöd, nem pedig fenyegetőznöd.
Most majd szólsz a haverjaidnak, hogy hozzanak egy olyan jogszabályt, a banknak ilyenkor mégse jár ez a pénz? Ezt nevezed te erkölcsnek? És még annyi tökösség sincs benned, hogy a saját erőddel fenyegesd meg.
Ne haragudj, Jani, de te egy morális szégyenfolt vagy.

És elnézést kérek az olvasótól.