Sokakat megdöbbentettem azzal a kijelentésemmel, hogy a tudomány fejlődése kellemetlen helyzetbe hozza a vallásokat. Bár ennek az égvilágon semmi köze a liberalizmushoz, kifejteném bővebben mire gondoltam.

Bár számos vallás létezik, de a legtöbb tartalmaz egy olyan koncepciót miszerint van a test és van a lélek. Amikor az ember meghal, akkor a lélek megítéltetik és valahova kerül.
Nézzük ezt meg a humán biológia jelen állása fényében.

Kezdetben vala a spermium és a petesejt.
Ezeknek nyilvánvalóan nincs lelkük. Ezek egyesülése során a spermium nagyobbik része bejut a petesejt belsejébe és ott enzimek segítségével a két örökítőanyag kombinálódik, majd megkezdődik a sejtalkotók megduplázása és a sejt szétválása. Utána két összetapadt sejtet fogunk látni.
Első kérdés, hogy ez a zigóta rendelkezik-e már lélekkel? Ha igen, akkor mikor került bele?
Közben a zigóta elindul a petefészekből a méh felé, ahol beágyazódik, vagy a következő menstruáció alkalmával távozik. Ha ebben a fázisban már volt lélek, akkor az igen nagy pazarlás, mert mert mehet máris az ítélőszék elé.

Az egyedfejlődés során előfordul, hogy a zigóta kettéválik. Így keletkeznek az egypetéjű ikrek. Ekkor rögtön adódik a kérdés, hogy eddig egy lélek volt, most kettő van? Ugyanaz vált-e ketté, vagy egy új keletkezett?
A dolgot még problémásabbá teszi, hogy van, hogy a két iker nem válik szét teljesen, ekkor keletkeznek a sziámi ikrek. Szinte ki se kell mondanom a kérdést, hogy hány lelkük van.
Ugyanennél a kérdéskörnél maradva vegyük a klónozás kérdését. Ugyan embert még nem sikerült klónozni, de a teológiai probléma ettől még adott.
Tegyük fel, hogy az egyénnek van lelke (ontológiai létezőként). Klónozom, akkor az új egyénnek is kellene, hogy legyen. Most neki új lelke van, vagy osztozik az elődjével? Ha új lelke van, akkor én most tudtam új lelket teremteni, vagy kényszerítettem Istent, hogy rakjon bele egyet? Ha osztozik, akkor ezek csak egyszerre tudnak üdvözülni, vagy elkárhozni. De az egyik lehet jó ember, a másik nem.
Teljesen hasonló probléma, ha mesterséges megtermékenyítés történik, mert ekkor emberi beavatkozással történik a petesejtek megtermékenyítése. Azaz lelkeket termetek, vagy kényszerítem Istent rá.

Emellett eltörpül az a probléma, hogy a halál nem egy pillanatszerű esemény. Fázisai vannak. Például egy tipikus forgatókönyv, hogy először a légzés áll le, majd a szív (klinikai halál). Ekkor még visszafordítható a folyamat, tehát a lélek még megvan. Aztán jön egy fázis, amikor már csak agykárosodással együtt fordítható vissza. Végül egy olyan, amikor már az agy menthetetlen. Ezen belül is előbb pusztul el a neokortex , azaz megsemmisül minden tudatos funkció és személyiség (információs halál), de a vérkeringés és a légzés még beindítható újra.  Egy idő után eljutunk odáig, hogy már lehetetlen a vérkeringést és a légzést beindítani. A főbb szervek viszont még ekkor is élnek. Ha most kivenném őket, át tudnám ültetni egy másik páciensbe. Ahogy telik az idő, persze, ezek is egyre rosszabb állapotban vannak és idővel eljutunk egy olyan fázisba, amikor már egyetlen élő sejt sincs. Most attól függően, hogy mi is az a lélek dől el, hogy mikortól tekinthetjük eltávozottnak. Persze, akkor még mindig kell kezdenünk azzal valamit, hogy lehet, hogy ott marad, de roncsolódva.

Megint csak igen bizarr teológiai helyzetet eredményez az, hogy teoretikusan (etikai okok miatt nem kutatunk ilyesmit) létrehozhatóak ember-állat hibridek. Ezen lények túlvilági megítélésén idáig még el se gondolkoztak.

Ez sejteti, hogy az egy test egy lélek koncepció némileg sántít, de az egyszeri teológus megpróbáltatásai itt nem érnek véget.
Vannak drogok, amiknek fogyasztása Isten-élményt okoz, mint a látnokzsálya, a pszilocibin vagy a hétköznapi légyölő galóca (eszébe nem jusson senkinek kipróbálni!!!).  Na, most, ha ezt az érzést át lehet élni kémiai úton, akkor kérdés, hogy a többi ilyen élmény hiteles-e, fel tudom-e venni a kapcsolatot Istennel, akkor is, ha ő nem akarja, illetve akkor mi szükség van egyházra.
Az is problémás, hogy az emberek személyisége meg tud változni, tartós drogfogyasztás következtében, illetve fejsérülés vagy anyagcserezavar miatt. Okozhatnak téveszméket, agressziót, vagy épp letargiát és érdektelenséget. Nos, ha az ember személyisége meg tud változni ilyen világi hatásokra, akkor az azt jelenti, hogy a lélek nagyon kiszolgáltatott a test folyamatainak. Ekkor felvetődik, hogy mennyiben is vagyunk felelősek a döntéseinkért, ennek pedig hatása van túlvilági megítélésre.

Más jellegű problémákat vet fel a nemiség kialakulása. Ugyebár Isten teremtette Ádámot és Évát, még ha képletesen nézzük is, akkor is van férfi és van nő. A biológiát viszont nem véletlenül emlegetik úgy, mint "a kivételek tudományát". Ugyanis van olyan, hogy a magzati fejlődés során valami más alakul ki. Van olyan, hogy egyszerre rendelkezik valaki férfi és női nemi szervvel (hermafroditizmus), de olyan is, hogy köztes állapotban marad (interszexualitás). Isten ilyet nem teremtett ugyebár, tehát valaki/valami beavatkozott. Ha ez Isten műve, akkor semmi gond, kicsit furcsa humora van, de biztos tudja mit csinál. Ha nem az övé, akkor kié/mié? A katolikus egyház azt tanítja, hogy az evolúció eszköz Isten számára. Ez oké,  de furcsa egy törődő istentől, hogy ilyen gyakran hagyja felügyelet nélkül a szerszámait. Erre utal az is, hogy a szelekciós nyomás változtatásával irányítani tudjunk az evolúciót. Így keletkeztek a haszonállataink, növényeink és persze az antibiotikum rezisztens kórokozók, valamint a gamma sugárzással táplálkozó gomba (Csernobil).

Megint egész más jellegű probléma a gonosz problémája. Most nem az emberi gonoszra gondolok, hanem természet beépített "gonoszságára". Minél többet ismerünk meg a természetből, annál többet látunk ebből is. Erről részletesebben az El mondo blog egyik posztjában olvashattok. Én most ebbe nem mennék bele.

Aztán megint egy más kérdés, hogy ott ugyan még nem tartunk, hogy totálisan szintetikus életformákat hozzunk létre, de az alapköveit már le tudjuk gyártani. És nem csak aminosavakat, hanem DNS láncokat. Sőt kipróbáltuk, hogy a teljesen szintetikus DNS beültetve egy örökítő anyag nélküli baktériumba működik. Ugyanúgy, mint az eredeti. Sőt teremtési szempontból még kínosabb, hogy tudunk a DNS-sel analóg vegyületeket gyártani, PNS-t, GNS-t, TNS-t. Olyan nagyon sok mindenre még nem tudtuk őket használni lévén, hogy megfelelő felhasználó enzimeket még nem találtuk fel, viszont előrevetíti, hogy egyrészről létezhetnek nem DNS/RNS alapú életformák, illetve hogy ezek mesterségesen is létrehozhatóak. Na már most, hogy ha kiderül, hogy az élet teremtése nem isteni privilégium, akkor a vallás megint rossz percek elé néz.

A vallások, bár nem mondják ki, de szinte minden esetben meglehetősen antropocentrikusak. Van a Föld és az a világ igazi közepe, és benne az ember a csúcs, a non plus ultra. A csillagászati kutatásaink viszont azt mutatják, hogy más csillagok körül is keringenek bolygók. Ezekről még olyan nagyon sokat nem tudunk. Találtunk már olyat, ami legalább a légkör összetételét illetően hasonlít a Földre, de nagyjából ennyit tudunk róluk. A méretűket, keringési távolságukat és periódusukat a felszíni hőmérsékletüket, a tömegüket, esetenként légköri összetevőket.
Viszont, ha vannak máshol is bolygók, akkor lehetséges, hogy vannak máshol is (nem feltétlenül ember által) élhető bolygók, és ha vannak élhető bolygók, akkor lehetséges, hogy van élet is valamelyiken.
Nos, földönkívüli életet még nem találtunk, de mondjuk jelenlegi technikai szintünk nem is nagyon teszi lehetővé, hogy megtaláljunk egy olyan életformát, ami nem direkt keresi velünk a kapcsolatot.
Most gondoljuk bele, hogy ha egy nap belefutunk kis szürke "marslakókba", akkor azt hogyan illesztjük bele a teológiába? Van-e nekik saját mennyországuk? Vagy közös? Ők is Isten teremtményei? Vándorolhat-e a lélek az ember és köztük?

A teljesség igénye nélkül, szerintem ennyiből is látható, hogy a világ megismerésének fejlődése a vallási alapú válaszokat is változásra készteti.