A Malév csődbe ment. Ez annyira nem meglepő, mert már évek óta a levegőben lógott. Sajnos, az erre adott reakció sem meglepő, mert mindig is így szoktuk intézni a dolgokat.

A Malév egyike volt a szocializmusból fennmaradt állami mamutoknak. A sztereotípiának megfelelően ez sem volt képes nyereségesen működni, bár rajta legalább látszott valami igyekezet. Sorsa egészen tragikomikusan alakult, mert az állam mindig is tudta, hogy nem képes normálisan üzemeltetni, (Nem, Hingyi Beatrixok beinjektálása nem számít annak. :) ) ezért próbált rá vevőt találni. Mivel egyben nem sikerült eladni, ezért még az Orbán-kormány különválasztotta a repteret és Malévot. Így lett egy olyan része, ami nyereséges, meg egy ami nem. A nyereséges részét, a repteret sikeresen privatizálták később, de a Malévval senki nem tudott mit kezdeni. Számos kudarc után végül egy igen kétes orosz vállalkozó volt a vevő, aki mint kiderült semmivel nem volt jobb tulajdonos, mint az állam. Végül 2010 februárjában ezért is államosította vissza a Bajnai-kormány. Így a Malév jutott némi haladékhoz, de értelemszerűen két hónappal a választások előtt már nem volt idő a tisztességes szanálásra.
Az életben maradáshoz állami támogatást is kapott, ami viszont sérti az uniós versenyjogot. Aztán ez kiderült és vissza kellett fizetnie. Állítólag az EU a fülest is a konkurenciától kapta, aminek történetesen egyik tagja Oszkó Péter.
Ezzel meg is van a felelős és pont. Oszkó Péter már régóta a rajta van a feketelistán. Jó ideje csak, mint az offshore lovagok védőszentjét igyekeznek ábrázolni. Előbb-utóbb kellett valami, amit tényleg rá tudnak húzni.
Nyilvánvalóan nem a korábbi támogatás visszafizetése okozta a csődöt, hisz az még nem aktuális, de kifogásnak kiváló. Ezek után már nem is gondolkodnak azon, hogy az elmúlt két évben semmilyen előrelépés nem történt a szanálás érdekében, pedig történhetett volna. Elvégre fülkeforradalom van, vagy mi a szösz.

És ezzel el is jutottunk a legtöbb problémánk valódi felelőséhez. Ez pedig a reflexióképtelenség.
Soha, senki nem foglalkozik azzal, hogy ő mit rontott el, de azt a végtelenségig tudja, hogy mások mit.
Hasonlóképp, mint a devizahitelezés esetében. Lefolyt a szakértői vizsgálat, de annak eredménye nem az volt, hogy az "elmúltnyócév", ezért Papcsák Ferenc kénytelen volt saját kezűleg beszúrni azt. Sajnálatos módon, a komolyan végzett vizsgálatok kockázata, hogy nem feltétlen azt hozzák ki, mint amit a megrendelő látni szeretne.
Ha most a Malév ügyében is lefolytatnánk egy legalább ilyen komolyságú vizsgálatot, akkor abból is az jönne ki, hogy a Malév problémáiért nem egyedül a Gyurcsány- vagy a Bajnai-kormány  a felelős, ezért a tanulságokat minden bizonnyal kénytelen lenne a kormány ignorálni.

De miért is kell mindent ignorálni, ami nem illik bele a kommunikációba? A tömegpolitika logikája szerint, nyilván nem lehet nyilvánosan beismerni, hogy valamit elrontottak, viszont tanulságokat még így is érdemes levonni.
Legalábbis érdemes lenne, de általános emberi dolog, hogy ilyenkor inkább megpróbálunk valaki mást hibáztatni. Na már most, a nagybetűs Államférfit  az különbözteti meg a talpas politikustól, hogy képes felülemelkedni az ilyen emberi gyengeségein. Na, ilyet még nem sikerült kitermelnünk az elmúlt 20 év alatt...