Liberatórium

Amikor azt mondom, hogy a gazdasági törvények nem ember által kitalált dolgok, akkor sokszor csak csodálkozó szemeket látok. Hogy mondhatok ilyet, mikor azt a bankárok találták ki.
Ennek talán legékesebb cáfolatát a virtuális gazdaságok adják.

Kis színes "hírrel" debütálnék. Tudom, kényes téma, trollmágnes is, de kockázat nélkül nincs bukás, ugye.*

Persze a hír elsőre marhaságnak tűnik, de jól mutatja a kormányok szabályozási kényszerének értelmetlenségét.

Vegyünk egy társadalmilag széles körben elterjedt (AB határozat szerint is beágyazódott-meghonosodott :) ) tevékenységet: a dohányzást. Tudjuk róla, hogy káros, de mégis milliók űzik. Vegyünk egy másik jogos érdeket, az egészséghez való jogot.

Kedvenc kormányunk ismét láncfűrésszel ugrik neki a gordiuszi csomónak, és rutinosan át is vágta, a márványasztallal együtt.

Nem ösztönöz, nem ad lehetőséget mérlegelésre, differenciálásra, önkéntes szabályozásra, nem vizsgál másod és harmadlagos szempontokat, hanem a jó öreg kategorikus tiltást választja.

Ugyan a gazdaság egy apró lépésre billeg a lélegeztető gépre kötéstől, de nem készülnek hatásvizsgálatok, főképpen nem a másodlagos hatásokról.

Lehet, hogy megóvtunk pár embert egy nehezen kimutatható egészségromlástól, ami tényleg fontos dolog, de aki mostanában járkál a belvárosban, az bizony meggyőződhet róla, hogy pólóban cigiző tömegek ácsorognak a járdákon, aminek tényleg lehet egy olyan hatása, hogy pár keményebb téli hónap után zsúfolt háziorvosi rendelőkkel találkozunk.A projekt össztársadalmi hatását tekintve a következőkre számíthatunk:

Az egyik serpenyőben:

• hosszú távú egészségjavító hatások a vendéglátós személyzetnél és a vendégkör egy részénél

A másik serpenyőben:

• visszaeső vendéglátós bevételek, bezárások, elbocsátások
• növekvő munkanélküliség
• a dohányzóknál és a velük tartó nemdohányzóknál megnövekedett egészségügyi kockázatok, kieső munkaerők, csökkenő gazdasági teljesítőképesség
• vagy a tiltásra fittyet hányó intézményeknél a törvények tiszteletének további hanyatlása, romló társadalmi szabálykövetés - és ennek összes járuléka
• és még populista módon meg kell jegyeznem, hogy a gyereket hazafelé cipelve az óvodából simán kapunk egy kiadós kocsmázásnyi füstadagot.

Nincsenek forrásaim és adataim a jelenség pontos elemzéséhez, de azt gyanítom, hogy országos szinten rosszabbul járunk, mint a tiltás előtt.

Így jár mindenki, aki társadalmilag mélyen beágyazott viselkedésmintákat felülről, hatalmi szóval próbál megváltoztatni - kudarcot vall, vagy még több kárt okoz.

A másik őrületről, a dohánytermékek árusításának állami monopóliumáról legközelebb.

* A szerző dohányos

Kicsit felbosszantottak. Ez mondjuk nem volt nehéz, mert munkahelyi okokból eleve ideges voltam. Úgyhogy most osztok egy kis észt demográfiából.

Aszongya a kommentelő, hogy
"Ezért kell a "svédeket" segítő családi pótlék helyett családos adókedvezmény, és azért kell sarkalatos törvénybe "bebetonozni", mert csak akkor mernek a magyar fiatalok gyermeket vállalni, hogyha bízhatnak benne, hogy a hatalomba visszakapaszkodó hazaáruló banda nem fogja visszacsinálni az underclass-párti társadalompolitikát az ő kárukra. "
"A családi pótlékos ballib rendszer a lumpen, underclass, élősködő réteg szaporulatát ösztönzi; az adókedvezményre építő családtámogatási rendsze pedig a dolgos középosztály, a polgárság gyermekvállalását."
"El kell venni minden alanyi jogú segélyt, és az így felszabadult forrásokat további adócsökkentésre fordítani. Be kéne vezetni, hogy ha később a felnőtt gyerekek adójának egy része automatikusan adódjon hozzá a szülő nyugdíjához. Így aki több és jobban kereső gyermeket vállalt, az jobban fog élni."

Az kell, hogy mondjam, hogy az illető alapjaiban érti félre az emberek és különösképp az underclass modus operandiját.

Először nézzük meg a problémát általánosságban.
Ha megnézzük pl. ezt az ábrát, akkor láthatjuk, hogy érdekes módon a jólét és gyermekvállalási kedv között egy sajátos viszony áll fent.


Ahol jólét van, ott nincs gyerek. Ahol nyomor van, ott sok a gyerek. (Ezt a jelenséget közgazdaságtan demográfiai-gazdasági paradoxon néven ismeri.)
Ez oké, de ezek különböző országok, különböző kultúrával. És pl. Afrikában, ahol az embereket még nem rontotta meg a liberalizmus ártó keze (, mert egyébként erről is mi tehetünk), ott lehet, hogy ezért van magas szaporulat.

Ezért ennél még izgalmasabb, hogy ezt megvizsgálták egy országon belül jövedelem szerint lebontva különböző korokban is.
És a reláció itt is fennállt. Bármelyik kor görbéjét nézzük mindegyik korban igaz, hogy a szegény emberek sokkal több gyereket vállaltak, mint a gazdagok.

Érdekességként hozzáteszem, hogy vannak más faktorok is, amiknek hatása kevésbé látványos, de fontos lehet.
Általában a fogamzásgátlás hozzáférhetőségét meg szokták említeni. Ennek hatása egy tanulmány szerint nem szignifikáns.
Egy másik faktor a vallásosság. Számos országra igaz, hogy az erősen vallásos lakosság szaporulata nagyobb, viszont a jelenség nem általános. Sőt ironikus módon Európában a legnagyobb szaporulattal rendelkező országa a legkevésbé vallásos Franciaország, míg az erősen vallásos Olaszország még minket is alulmúl.
Egy harmadik faktor a népsűrűség. Vannak tanulmányok, melyek szerint a növekvő népsűrűség is inverz viszonyban áll a szaporulattal.

A néphiedelem szerint még faktor a szociális rendszer is. Korábban már demonstráltam, hogy magyar viszonylatban a családtámogatási rendszer nem okozott kimutatható változást, de vannak általánosabb tanulmányok is, melyek kimutatták, hogy nincs számottevő hatása.

És most nézzük az emberek modus operandiját, azaz, hogy hogy is működünk valójában.
Valójában az első kérdés a párválasztásnál dől el. Egy korábbi posztban már említettem a szocioökonomiai státuszt. Ez itt most kulcs szerepet játszik.
Ahol ugyanis nagy a jólét, ott a partner státuszával kapcsolatos elvárások is nagyok. Emiatt a párkeresés ideje jelentősen megnő.
Ez a jelenség legdrámaibb módon talán az afroamerikai nőket sújtja, akiknek kicsi az esélyük megfelelő afroamerikai férfit találni. Több tanulmány is foglalkozott azzal, hogy az magasan képzett fekete amerikai nők mennyire nehezen találnak partnert és köreikben a más rasszhoz tartozóval kötött házasságok mennyivel magasabbak, mint általában.
A megnövekedett párkeresési idő, természetesen a termékeny időszak rovására megy.

A második kérdés a családmodell és életpálya kérdése. Ahol nagy a jólét, ott a nők általában iskolázottabbak, mint szegényebb régiókban élő társaik. Az iskolázott embereknek az intellektuális elvárásai magasabbak, ezért kevésbé tudják elképzelni az életüket négy fal között. Ez gyakorlatban a munka és gyereknevelés közti egyensúlyozást teszi szükségessé. Mivel a nő feladatai közé felkerül még a munka is, a maximálisan nyújtható szülői ráfordítás csökken.
Ugyanehhez tartozik talán, hogy az emberek célja, hogy a gyerekeik szocioökonomiai státusza legalább elérje a sajátjukét. Értelemszerűen, amikor valaki nyomorog, akkor ez meglehetően alacsony szülői ráfordítással elérhető, ezért sok gyereket képes vállalni. Ugyanakkor, amikor valaki "kékvérű", akkor elvárja, hogy a gyereke is megfelelő partnert tudjon találni magának. Ehhez viszont neki rengeteg időt, energiát és pénzt kell beleinvesztálnia. Ezt sok gyerekkel nem fogja tudni megtenni.
Hasonlóan fontos a családból hozott minta is. Ha valaki sok gyerekes családból származik, akkor ő maga is könnyebben preferálja a sok gyereket. Viszont itt jön be megint, hogy érdekes módon, a bevándorló családok gyerekszáma generációról generációra változik és konvergál a többségi társadalom azonos rétegének szokásaihoz. Ez szociobiológiai szemmel nézve szintén ésszerű, mert ebben a közegben kell majd versenyeznie a gyereknek.

Természetesen, mindez nem tudatos dolog. Az emberek ezt ösztönösen cselekszik meg.
És itt jön be az, hogy miért nem működik az anyagi befolyásolás. Ha az emberek költség-haszon elemzés alapján vállalnának gyereket és nem pedig azért, mert feltámad a "gyereket akarok" érzés, illetve becsúszott, akkor hatásos lenne.

A városi legendával ellentétben még a cigányok se a segélyért vállalnak több gyereket, mint a nem-cigány lakosság. Persze, van, aki kimondja, hogy nagyon jól megél belőle és ez igaz is. Viszont ne keverjük az okot az okozattal. Az, hogy jól megél belőle nem jelenti azt, hogy direkt ezért csinálta volna a gyereket. Azt meg pláne nem, hogy abbahagyja majd, hogy ha megvonják tőle.
Már korábban említettem, hogy az underclass egyik jellegzetessége, hogy a jövőjét semmilyen módon nem tervezi el (ez nem cigányspecifikus, hanem inkább rétegjellemző). Olyan, hogy családtervezés teljesen ismeretlen ebben a kultúrkörben. Ők csak kefélnek (,mert hát ki nem?) és a gyerek meg becsúszik. Ezt mutatja az is, hogy a világon mindenhol az abortuszok többségét az alacsony osztályokból származók kérik. Nem védekeznek, hanem ha összejött, akkor elvetetik, vagy megtartják és reménykednek abban, hogy majd csak lesz valahogy.

Az viszont egy külön agyrém, hogy a gyerek fizessen a szülőnek az adórendszeren keresztül. Ennek első számú baja, hogy kivitelezhetetlen, mert a nem adózott jövedelmeknek igen magas az aránya, illetve sokan mennek külföldre dolgozni és rajtuk behajthatatlan. A második számú baja, hogy érdekeltté teszi a gyereket a szülő halálában. Ez bizony komoly dolog, mert az emberek bár szülni, nem szülnek pénzért, ölni, viszont ölnek. Különösen igaz az underclassra, hogy meg-megtörténik, hogy valaki agyonveri a saját anyját a nyugdíjáért. Ha most egy ilyen ösztönzőt is belerakunk, akkor igencsak valószínű, hogy az idős emberek ellen elkövetett erőszakos cselekmények száma megnövekszik. Kétségtelen, hogy a nyugdíjcsapdának ez is egyfajta kezelése, de egyértelmű, hogy ez nem egy elfogadható módszer. Ennek ellenére a magyar "jobboldalon" rendszeresen előkerül, de valahogy senki nem gondol bele, hogy ez mit is fog okozni valójában.

Orbán Viktor ma mondott egy nagyot. Bárki más esetében azt feltételezném, hogy megháborodott, de Viktor esetében inkább taktikai húzásra gyanakszom.

Úgy szeretnék valami másról írni, de az aktuálpolitika mindig beszivárog a gondolataimba. Olyan dolgok történnek, amiket nem könnyű kommentár nélkül hagyni.

Tegnap valaki kiposztolta Einstein 1949-ben írt Why socialism? című röpiratát és rögtön parázs vita alakult ki róla.

Nehezemre esik visszatartani egy muhahát, de ezt látnotok kell :)

És, persze, bocsánatot kérek a kurucoktól, amiért dezinformáltuk őket :D

Mire kell ébrednem? Új év, új hülyeség. Török Gábor alighanem meglehetősen bepezsgőzött, mert attól retteg, hogy "külföld" átveszi az irányítást.

Komolyan mondom, hogy Lázár János egy szimbólum. Ez tök jó. Szimbólumokra szüksége van minden országnak, de amit ő szimbolizál, az a legsúlyosabb örökségünk.

Nem tudok teljesen karácsonyi hangulatba kerülni, ezért írok.
Tegnap írta valaki, hogy "elszomorito figyelni, amint az ostromlott var lakoi, a vedoket tekintik ellenfelnek, es meg szelesebbre kivanjak tarni a kapukat az ostromlok elott."
A következő történet a képzelet szüleménye. A valósággal való bárminemű párhuzam kizárólag véletlen.

Hol volt, hol nem volt, volt egy vár. A lakói bezárva éltek már másfél éve. Azt mondták nekik, hogy ostrom alatt állnak, bár az ostromlók kiléte felől nem sokat lehetett tudni. Mindenesetre a vár vezetői elszántak készültek az ostrom elhárítására.
A falakat megmagasították bútorokkal és konzervekkel. Többen észrevételezték, hogy ez meglehetősen szokatlan módszer, de a várkapitány mindenkit megnyugtatott, hogy a lehető legjobb kezekben vagyunk. A helyettese igazi katonai zseni. A módszerei, bár szokatlanok, de sokkal jobbak, mint más hadvezérekéi. Majd meglátjuk.
Vártunk, de semmi nem történt. Mondták, hogy fog.
Hogy teljen az idő, átnevezték a kaput a Nemzeti Átjárás Portájává. Kinevezték pár embert véletlenszerűen választott posztokra. Még a kapitány kedvenc lovának is találtak egy tetszetős posztot, ő lett a strázsamester.
De mind az ostrom, mind a csoda valahogy váratott magára.

A Vastagbőr felhívta a figyelmem Pokol Béla pártdelegált alkotmánybíró fantasztikus különvéleményére.

Csak kapkodom a fejem, hogy most mi is a hivatalos vélemény IMF ügyben.
Eddig az volt, hogy ahol az IMF felbukkant, ott minden tönkrement. Aztán az lett, hogy az IMF partner, akik segítenek az országnak.
Péntek délelőtt az volt, hogy az IMF a mi bankunk. Délutánra viszont sikerült ismét összeveszni velük. Kíváncsi vagyok arra, hogy ezúttal mi lesz a vélemény. Újra szabadságharc?

Ortodox rabbik kiakadtak Hollandiában, mert az új állatvédelmi törvény előírja az állat altatását vágás előtt. A vallásszabadságuk megsértéséről beszélnek, mert a kóser vágás ébren lévő állaton történik.
Ez remek alkalom a vallásszabadság értelmezésének tisztázására.

Alighanem tényleg van valami abban, hogy keletről fúj a szél, mert szocializmust hozott magával. Az elmúlt néhány hétben pár igen szocializmus szagú intézkedésről lehetett olvasni a sajtóban.
Előre is bocsánatot kérek a posztért, de vannak dolgok, amiket le kell írnom, mert egészségtelen magamban tartani.

A napokban több helyen is szóba került, hogy jaj, a rendszerváltás mit tett a gazdaságunkkal és rokon témák.

Ez egy szándékosan provokatív és félreérthető cím. Érdemes megfigyelni, hogy az erkölcs szót nagy betűvel írtam. Ez azért van, mert a nagybetűs és a kisbetűs erkölcs alatt nem ugyanazt fogom érteni.
A kötelező erkölcstan, hittan, etika oktatás bevezetése nem új dolog. Már sokszor szóba került, de azt hiszem, hogy nagyon téves dolgokat várnak tőle.

Amit most mondani készülök, jó eséllyel már ismert lesz számotokra, de egyszerűen le kell írnom.

Már megint nem értek egyet a Véleményvezér gondolatmenetével.
Szerintük Orbán Viktor le fog mondani az ország érdekében, illetve, hogy később jobb körülmények között újra megpróbálja.

Több okból is kétlem, hogy Orbán Viktor lemondana. Az egyik Orbán Viktor jelleme, a másik Orbán Viktor érdekei.
Jelleméről nyilván megoszlanak a vélemények. Sokan nagy formátumú államférfinak látják, mások inkább kicsinyes, akarnoknak. Én se rajongok érte túlságosan. Úgy gondolom, hogy Orbán Viktort sok minden jellemez, de az önkritika nem tartozik közéjük. Nem hiszem, hogy bármikor is képes lenne belátni tévedését, vagy esetleg képes lenne lemondani a hatalomról, azért, hogy esetleg később megerősödve újra megszerezze. Sokkal inkább jellemző rá, hogy megpróbál ilyenkor valaki mást hibáztatni.

A másik, hogy szerintem nem érdeke lemondani. Kétségtelen, hogy ennyire rosszul még nem nagyon álltak a dolgok. Gondok vannak az államfinanszírozással: egyre drágábban jutunk hitelhez, a CDS felár szárnyal, az államkötvényeket nem veszik. Gondok vannak a növekedéssel: az csak nem akar beindulni és a nemzetközi környezet sem túl kedvező hozzá. Az államadósság meg újabb és újabb csúcsokat dönt. A forintárfolyam szintén egészen új magasságokat hódit.
Hasonló helyzetben voltunk 2008-ban. Akkor még úgy vélte, hogy a miniszterelnök csere megoldja a hitelességi problémákat. Viszont akkor nem a saját székéről nyilatkozott és mint tudjuk, hogy "a szék határozza meg a tudatot".
A jelenlegi tendenciák szerint hamarosan elapadnak az állam forrásai és vagy csődöt jelentünk, ami ugyebár hatalmas blama lenne, vagy segítséget kell kérnünk, ami szintén. Segítséget kérni nagyon megalázó lenne bárkitől, de különösen az EU-tól, vagy a Valutaalaptól, hisz ők az aktuális ellenségek. Ez lényegében a kudarc beismerése lenne. Viszont ezt ki lehet dumálni.
Ha Viktor valamiben jó, akkor az a dumálás. Meg lehet magyarázni, hogy mennyire mások tehetnek az egészről. Hogy "bizonyos pénzügyi körök", spekulánsok stb. juttatták ide az országot. Esetleg rendkívüli megszorításokat lehet érvénybe léptetni és letagadni őket. Még az is lehet, hogy Wen elvtárs ülepének aranyeresre nyalása meghozza eredményét és a kínaiak vesznek némi államkötvényt. Amit cserébe kérnek pedig elhallgatható.
Azt is lehet, bár nem nagy dicsőség, hogy emelt fejjel belemenni a csődbe és megmagyarázni, hogy a hitelezők mennyire kiszipolyoztak és most mennyire meg lettek szívatva, és különben is az elmúlt nyolc év miatt van az egész. Ebből nem könnyű, de politikailag ki lehet mászni.
Abból viszont, hogy most lemond, miután deklarálták, hogy ők az ország egyedüli esélyesei, nem lehet. Ez nem egyszerűen kudarc lenne, hanem megfutamodás. Az ő esetében egy szakértői kormány, vagy nagykoalíció tökéletesen elképzelhetetlen, mert ahhoz már túl rég átlépte azt a politikai Rubicont. Ezzel le kellene paktálnia azokkal, akiket minden baj okozójának nevezett eddig.  Ezt a szavazó tábor árulásként értékelné. Ez politikailag megsemmisítené. Arról nem is beszélve, hogy ezt a mesés kétharmadot nincs esély többször összehozni.
A párton belüli csere szintén nehezen képzelhető el. A párton belül nincs olyan második vonal, akiből választani lehetne. Miniszterelnököt természetesen párton kívülről is lehet fogni. Ekkor viszont kétséges, hogy mekkora támogatást tudsz szerezni a párton belül. Ez a külsős még azt a veszélyt is hordozza, hogy esetleg beválik és akkor Orbán Viktor politikai karrierje kérdőjeleződik meg. Eddig ugyanis senki nem vonta kétségbe, hogy ő rá szükség van. Ha valaki jobb miniszterelnöknek bizonyul és a Fidesz is támogatja, az azt jelenti, hogy rá már nincs szükség.

Pár éve amikor bezártak pár vasúti mellékvonalat, az akkor még ellenzéki politikusok arról beszéltek, hogy szándékosan elsorvasztják a falvakat, a vasút nem lehet gazdaságossági kérdés és hasonló. Azóta sok víz lefolyt a Dunán és az akkori ellenzékből kormány lett. Azóta kiderült, hogy lehet, hogy bizonyos mellékvonalakra tényleg nincs szükség. Erről a témáról gondolkoztam a közelmúltban és egy érdekes ötletem támadt.

A valóság ritkán olyan izgalmas, mint egy jó kis összeesküvés, ezért az összeesküvés-elméletek mindig népszerűek lesznek. Viszont szomorú dolog, hogy ha ezt a tudomány rovatban látod.

Görögországban most épp győzött. Amerikában is győzött, amikor már nagyon kellett, de hogy nálunk fog-e valaha, ezt nem tudni. Két témát fogok említeni, igazából egyik se érdemel önálló posztot. (már kezd bűntudatom lenni, amiért hanyagollak titeket :) )

Érdekes dolgok zajlanak a magyar belpolitikában. Valami végre megmozdult. Hogy úgy ne mondjam: Valami van, de nem az igazi (ld. Rajkin).

A Véleményvezér eddig örömét fejezte ki, hogy végre a kormány kemény kézzel neki áll rendet tenni. Mostanra viszont kezd rájönni, hogy a dolog még sincs egészen rendben. Ennek meg én örülök. Mindig jó látni más emberek megvilágosodását :)

Nemrégiben beszélgettem a diszkriminációról és nem értettem egyet valakivel. Ezt nagyjából ennyiben is hagytam volna, de azóta a cégünk is belépett az előítéletek elleni harc mezejére...

Bevallom, vajmi keveset tudok a szerb belpolitikáról. Ezért is köszönöm a Szerbia Insajd blognak, hogy felhívta a figyelmem erre a valóban egy elfogadhatatlan törvényjavaslatra.