Mire kell ébrednem? Új év, új hülyeség. Török Gábor alighanem meglehetősen bepezsgőzött, mert attól retteg, hogy "külföld" átveszi az irányítást.
"Ma ugyanis nem az a kérdés, hogy figyelembe vesszük-e katonai, politikai és gazdasági partnereink, szövetségeseink ilyen-olyan kéréseit, figyelmeztetéseit, hanem az, hogy – akár reálpolitikai megfontolású, akár belátáson alapuló változtatások árán - elkerülhető-e az a helyzet, amikor az ország sorsáról már nem választott vezetői döntenek. Márpedig minden szempontból az lenne a legrosszabb, hosszabb távon is a legtöbb kárral járó forgatókönyv, ha egy gazdasági összeomlás után, vagy éppen azt megelőzve a „külföld” venné kezébe az irányítást. Látom, olvasom, hogy sokan ebben reménykednek: az EU, az USA vagy valaki az országhatáron túlról „leveszi” végre a pályáról a kétharmados magyar miniszterelnököt.
[...]
Azt állítom tehát, hogy nincs ma komolyabb nemzeti érdek, mint az, hogy ebből az egyre fenyegetőbb válságból saját erejéből kerüljön ki az ország. A helyzet kulcsa ma még egyértelműen nálunk van, de teljesen kiszámíthatatlan, hogy meddig."
Ízlelgessük egy kicsit: "a „külföld” venné kezébe az irányítást.", "Orbán Viktor kívülről kierőszakolt megbuktatását" stb.
Megvan? Akkor most nézzünk szét egy kicsit, hogy milyen eszközei is vannak a "külföldnek" erre.
Elsőnek ott a háború. Ez a klasszikus megoldás. Kicsit drága, de működik. Na jó, de ki fog támadni? A dühödt hitelezők serege? Itt egy államnak sem érdeke háborúzni. Még, ha nem EU lennénk, akkor is minden ország azzal van elfoglalva, hogy csökkentse a kiadásait. Úgy kell ide egy háború, mint mókusnak az erdőtűz.
Második meg nincs. Nincs több lehetősége egy miniszterelnököt megbuktatni. Lehetett bármilyen kényelmetlen az EU számára Tyimosenko (ld. ukrán-orosz gázvita), lehetett ciki Fico, Berlusconi, nem tudott mit kezdeni velük.
És nem csak az EU-nak, de az IMF-nek, az USA-nak, a KFC-nek és bármely két-, három-, vagy akár négybetűsnek nincs semmilyen eszköze egy miniszterelnök eltávolítására.
Konkrétan Orbán Viktort, ha valaki megbuktatja, az a saját pártja lesz. Ennek ugyan még nem érdeke ilyet tenni, de más nem tudja. Mint ahogy Medgyessyt és Gyurcsányt is a saját pártja váltotta le, és nem az ellenzék, pláne nem a külföld. Lehet tüntetni, lehet vekkerekkel hadonászni, de ha egy miniszterelnök nem mond le, akkor ott marad. Rá érdemi nyomást csak a saját pártja tud gyakorolni.
Elméletben még lehetséges számolni forradalommal, de a magyar nem olyan forrongós fajta. Egy pár napnyi zavargást bármikor el tudok képzelni, ha a helyzet nagyon rosszra fordul, de forradalmat nem.
Benne van még a kalapban a katonai puccs is, de ennél még az is valószínűbb, hogy Hitler béke Nobel-díjat kap. A magyar hadseregnek a saját létesítményeinek őrzése is komoly kihívás, nemhogy átvenni az ország ellenőrzését.
Akkor még egyszer felteszem a kérdést: hogy is képzeljük ezt a bizonyos kívülről kierőszakolt megbuktatást?
Ha körülnézünk, akkor láthatjuk, hogy még akik bele is buktak az adósságválságba, sem a külföld kérésére buktak, hanem belpolitikai okokból.
Papandreou azért mondott le, hogy egy nagykoalíció vihesse végig a szükséges intézkedéseket. Mondjuk ezért egy nagy riszpektet megérdemel. Görögországban az ellenzék szinte teljes bizonyossággal elszabotálta volna és csak így van esély rá. Viszont ez nem az IMF feltétele volt, hanem a józan belátás eredménye.
Berlusconi más eset. Ő nem látta be ennyire könnyen, viszont ő fokozatosan vesztette el a parlamenti támogatását. A legutolsó bizalmi szavazást is mindössze pár szavazattal nyerte. Ő csak akkor mondott le, amikor már teljesen kisebbségbe került.
Ha valaki rettegnivalóra vágyik, akkor tucatnyi jobbat tudok javasolni, mint a szuverenitás elvesztését.
