Már megint nem értek egyet a Véleményvezér gondolatmenetével.
Szerintük Orbán Viktor le fog mondani az ország érdekében, illetve, hogy később jobb körülmények között újra megpróbálja.

Több okból is kétlem, hogy Orbán Viktor lemondana. Az egyik Orbán Viktor jelleme, a másik Orbán Viktor érdekei.
Jelleméről nyilván megoszlanak a vélemények. Sokan nagy formátumú államférfinak látják, mások inkább kicsinyes, akarnoknak. Én se rajongok érte túlságosan. Úgy gondolom, hogy Orbán Viktort sok minden jellemez, de az önkritika nem tartozik közéjük. Nem hiszem, hogy bármikor is képes lenne belátni tévedését, vagy esetleg képes lenne lemondani a hatalomról, azért, hogy esetleg később megerősödve újra megszerezze. Sokkal inkább jellemző rá, hogy megpróbál ilyenkor valaki mást hibáztatni.

A másik, hogy szerintem nem érdeke lemondani. Kétségtelen, hogy ennyire rosszul még nem nagyon álltak a dolgok. Gondok vannak az államfinanszírozással: egyre drágábban jutunk hitelhez, a CDS felár szárnyal, az államkötvényeket nem veszik. Gondok vannak a növekedéssel: az csak nem akar beindulni és a nemzetközi környezet sem túl kedvező hozzá. Az államadósság meg újabb és újabb csúcsokat dönt. A forintárfolyam szintén egészen új magasságokat hódit.
Hasonló helyzetben voltunk 2008-ban. Akkor még úgy vélte, hogy a miniszterelnök csere megoldja a hitelességi problémákat. Viszont akkor nem a saját székéről nyilatkozott és mint tudjuk, hogy "a szék határozza meg a tudatot".
A jelenlegi tendenciák szerint hamarosan elapadnak az állam forrásai és vagy csődöt jelentünk, ami ugyebár hatalmas blama lenne, vagy segítséget kell kérnünk, ami szintén. Segítséget kérni nagyon megalázó lenne bárkitől, de különösen az EU-tól, vagy a Valutaalaptól, hisz ők az aktuális ellenségek. Ez lényegében a kudarc beismerése lenne. Viszont ezt ki lehet dumálni.
Ha Viktor valamiben jó, akkor az a dumálás. Meg lehet magyarázni, hogy mennyire mások tehetnek az egészről. Hogy "bizonyos pénzügyi körök", spekulánsok stb. juttatták ide az országot. Esetleg rendkívüli megszorításokat lehet érvénybe léptetni és letagadni őket. Még az is lehet, hogy Wen elvtárs ülepének aranyeresre nyalása meghozza eredményét és a kínaiak vesznek némi államkötvényt. Amit cserébe kérnek pedig elhallgatható.
Azt is lehet, bár nem nagy dicsőség, hogy emelt fejjel belemenni a csődbe és megmagyarázni, hogy a hitelezők mennyire kiszipolyoztak és most mennyire meg lettek szívatva, és különben is az elmúlt nyolc év miatt van az egész. Ebből nem könnyű, de politikailag ki lehet mászni.
Abból viszont, hogy most lemond, miután deklarálták, hogy ők az ország egyedüli esélyesei, nem lehet. Ez nem egyszerűen kudarc lenne, hanem megfutamodás. Az ő esetében egy szakértői kormány, vagy nagykoalíció tökéletesen elképzelhetetlen, mert ahhoz már túl rég átlépte azt a politikai Rubicont. Ezzel le kellene paktálnia azokkal, akiket minden baj okozójának nevezett eddig.  Ezt a szavazó tábor árulásként értékelné. Ez politikailag megsemmisítené. Arról nem is beszélve, hogy ezt a mesés kétharmadot nincs esély többször összehozni.
A párton belüli csere szintén nehezen képzelhető el. A párton belül nincs olyan második vonal, akiből választani lehetne. Miniszterelnököt természetesen párton kívülről is lehet fogni. Ekkor viszont kétséges, hogy mekkora támogatást tudsz szerezni a párton belül. Ez a külsős még azt a veszélyt is hordozza, hogy esetleg beválik és akkor Orbán Viktor politikai karrierje kérdőjeleződik meg. Eddig ugyanis senki nem vonta kétségbe, hogy ő rá szükség van. Ha valaki jobb miniszterelnöknek bizonyul és a Fidesz is támogatja, az azt jelenti, hogy rá már nincs szükség.