Ortodox rabbik kiakadtak Hollandiában, mert az új állatvédelmi törvény előírja az állat altatását vágás előtt. A vallásszabadságuk megsértéséről beszélnek, mert a kóser vágás ébren lévő állaton történik.
Ez remek alkalom a vallásszabadság értelmezésének tisztázására.

Amióta csak előfordul, hogy különféle kultúrájú emberek találkoznak, az ember nem tudja megérteni a másik szokásait. Azokat furcsának, idegennek érzi. Rosszabb esetben fenyegetőnek, visszataszítónak. Ugyanez elmondható különféle vallások találkozásáról is.
Az ókor nagy politeizmusai alapvetően toleránsak voltak más vallásokkal, mert ha az embernek van pár tucat istene, nem nagy kunszt beilleszteni még párat. Ennek ellenére már ekkor is voltak vallási alapú összezördülések. Nem meglepő módon a vallási konfliktusok valójában már ekkor is sokszor inkább politikai természetűek voltak. Ez a gyakorlat a monoteizmusok elterjedésével csak még inkább erősödött. Idővel néhány vallásnak sikerült kiszorítania a többit, de aztán a belsejükben bukkantak fel újabb és újabb irányzatok. Ezt aztán az erőviszonyoknak megfelelően vagy megpróbálták elfojtani, vagy maga a vallás szakadt szét.
A XVI. századra már egész Európa azzal az ürüggyel ölte egymást, hogy kinek a vallása maradjon meg. Egyre több emberben fogalmazódott meg, hogy "Srácok, ez így nem lesz jó!". Egyre másra születtek helyi türelmi rendeletek és mintegy száz évvel később általános gyakorlattá vált. Ekkor fogalmazza meg John Locke a Levél a vallási türelemről című írását, amiben három érvet sorol fel:
1. Földi bíró nem képes biztosan megítélni a különböző vallási álláspontok igazságát
2. Még ha képes is lenne akkor se lenne célszerű egy "igaz vallást" kikényszeríteni, mert a hitet nem lehet kikényszeríteni
3. A vallási egyszínűség erőltetése több felfordulást okoz, mint a sokszínűség engedélyezése.
Tegyük hozzá, hogy ő ekkor még csak keresztényekben gondolkodik, de kezdetnek nagyon jó. Ebből fog kialakulni a vallásszabadság doktrínája.

A doktrína maga nincs úgy megfogalmazva, mint egy vallási parancsolat. Nincs központi Liberalizmus Hivatal, ami publikálna egy hivatalos verziót, viszont van egy tradicionális értelmezés. Eszerint a vallásszabadság értelmezése a vallások nem üldözése, illetve a vallásra kényszerítés tilalma.
Ez a legszűkebb és legelterjedtebb értelmezés. Vannak országok, ahol valamivel tágabban értelmezik és igyekeznek a különböző vallási előírások külsőségeit is tolerálni, esetleg védelmezni. Más országok igyekeznek a külsőségeket négy fal közé szorítani, azaz a vallások látványos elemeit tiltják, de magukat a vallásokat nem.
Olyan ország viszont nincs, ahol bármilyen vallás, bármely praktikája szabadon űzhető lenne. A vallásszabadságot sehol nem értelmezik ennyire tágan.
Az általános gyakorlat az, hogy a vallási előírás nem jelent felmentést a világi törvények alól. Pl. a szikh vallás előírja a kirpán (szikh rövid kard) viselését. Ezt Indián kívül egy állam sem engedi meg, ezért a modern szikhek által viselt kirpán inkább bicska, vagy dísztárgy, amit a helyi törvények megengednek.
Ezt ők nem tekintik a vallásszabadságukban való korlátozásnak.

Ugyanakkor előfordulhatnak olyan korlátozások, amik komolyabban megnehezítik egy-egy vallás előírás szerinti gyakorlását.
Bizonyos esetekben ez egyszerűen elkerülhetetlen, mert például balesetveszélyes nikábban vezetni, ezért a rendőr teljesen jogosan büntet. Az most részletkérdés, hogy a burka és nikáb viselés kérdése valójában nem vallási előírás, hanem etnikai szokás. Ettől, persze, az érintettek (aki egyébként roppant kevesen vannak, Franciaországban kb. 400-an) még érezhetik diszkrimináltan magukat, de jelen esetben nem várhatják, hogy az állam felmentse őket a szabály alól.
Vegyük észre, hogy itt nem általában tiltottak egy vallási/etnikai szokást, hanem csak bizonyos élethelyzetekben való alkalmazását tiltották meg.
Ezek jogossága bizonyos esetekben, például munkavédelmi kérdéseknél lényegében megkérdőjelezhetetlen. Ha ugyanis valakinek tiltja a vallása a szakáll vágását, mint pl. a szikheknek, akkor nem biztos, hogy esztergályosként érdemes dolgoznia.  Az eszterga egy meglehetősen udvariatlan jószág. A politikai korrektséget még hírből sem ismeri. Ha egyszer elkapja a szakállat, akkor az illető előbb lefejeli a tokmányt (vagy a tárgyat), aztán letépi az állát és akkor nem lesz mivel reklamálni Istennél, hogy őt most itt vallásilag diszkriminálják. Szerencsére szakállat meg lehet fogni, de ami még fontosabb nem kötelező esztergálni se. Ezért ezen munkavédelmi szabályokat semmiképp se lehet a vallásszabadság megsértéseként felfogni. Hasonló igaz arra is, amikor a KDNP kitalálta, hogy a vasárnapi munka sérti a vallásszabadságot. Itt ugyanúgy nem áll fent a tényleges konfliktus, mert egyáltalán nem kötelező hétvégi műszakban dolgozni, illetve a vallásszabadság nem kötelezheti munkaadót a vallásgyakorlás lehetővé tételére.

Ennél rosszabb a helyzet azon a tiltáson, amin az ortodox rabbik kiakadtak (mondjuk őket nem annyira nehéz kiakasztani, mert nem a rugalmasságukról híresek), de ez sem része a vallásszabadságnak. Kétségtelen, hogy igen kellemetlenül érinti őket, jóllehet
semmi nem tiltja a vegetarianizmust, illetve az import kóser hús fogyasztását. Bárkit kellemetlenül érintene, hogy ha nem juthatna hozzá a megszokott élelmiszereihez, de ettől még magát a vallást nem kezdték el üldözni.
Egyébként ilyen esetekben megszokták próbálni a vallási és törvényi előírásokat összeegyeztetni. Elő szokott fordulni, hogy az állam lehetővé teszi az eltérést bizonyos korlátozásokkal, de az is lehetséges az adott vallás jön rá, hogy tulajdonképp máshogy is meg lehet felelni a törvénynek. Például, ha én ortodox rabbi lennék, akkor arra gondolnék, hogy a kóser vágás lényege a vér és egyes szervek eltávolítása. Ez történetesen eszméletlen állaton is megoldható.

A nagy kérdés, hogy kinek milyen engedményt szabad még megengedni. Az egyik megközelítés szerint mindenkinek ugyanazt engedi meg. Azaz zéró engedmény. Ez bizonyos szempontból igazságos, de kellemetlenül uniformizálhat. Ne feledjük, hogy az államnak megvan a hajlama arra, hogy mindent szabályozzon.
A másik véglet szerint boldog-boldogtalan mentesülhet jogszabályok alól. Ez viszont alkalmazási káoszhoz vezethet.
Idáig még senki nem jött rá, hogy mi is a leghelyesebb megoldás és én se tudom rá a választ. Viszont vallásszabadság kérdésében nem is releváns. Azért nem, mert a vallásszabadság a vallásos személyt hivatott megvédeni, nem annak életmódját. Tehát a rabbik tévedtek, amikor erre apelláltak, csakúgy, mint a KDNP, vagy a mecsetépítési tilalom ellen protestálók.