Újra előkerült egy régi tévhit. Miszerint az államadósságnál az ember csak gondol egyet, beint a hitelezőknek és minden megy tovább. Elvégre a lengyelek is megcsinálták.

A valóság az, hogy a lengyelek nem egészen ezt csinálták és messze nem ilyen körülmények között.
Lengyelországot a rendszerváltáskori Magyarországhoz hasonlóan lerobbant ipar jellemezte, de ez kiegészült egy állandó áruhiánnyal és hiperinflációval. Ezért a lengyelek radikális lépésre szánták el magukat. Ezt a közgazdaságtan sokkterápia néven ismeri (az SZDSZ nálunk is javasolta, de nem kapott nagy támogatást).  Ennek lényege, az állam hirtelen kivonulása a gazdaságból, hogy a gazdaságban a piaci mechanizmusok szabadon helyreállíthassák az egyensúlyi helyzetet. Ez így jól hangzik, de valójában ez igen fájdalmas dolog. Rendszerint hirtelen megugró munkanélküliséggel és szegénységgel jár. Ezért ilyesmit csak végső kétségbeesésben szoktak kormányok tenni. Lengyelország esetében nem volt sok vesztenivaló.

Ezért kidolgozták a Balcerowicz tervet, azaz az állam kihátrált az állami vállalatok mögül és hagyta őket szabadon csődbe menni, megszüntették az állami vállatokat preferáló törvényeket, megszüntették az állami külkereskedelmi monopóliumot. Korlátlanul beengedték a külföldi tőkét.
Ez idáig rettentő neoliberálisnak hangzik. Azért volt pár kivétel is. Szabályozták a leépítések folyamatát, az állami szektor béremelését és megtiltották a jegybanknak a pénznyomtatást.

Ezzel párhuzamosan megállapodtak a hitelező országokkal az adósság felének elengedéséről. Mivel az alternatíva a teljes adósság elbukása lett volna, belementek. Megállapodtak a Világbankkal, és a Valutaalappal, akik átmeneti kölcsönökkel lehetővé tették, hogy a stabilizálódás idejét átvészeljék.

Az eredmény ugyanaz volt, mint máshol. A munkanélküliség megugrott, az ipar összeomlott, a szegénység hatalmasra nőtt. Viszont az infláció meredeken esett és pár éven belül kezelhető mértékűre zsugorodott. Az elpusztult szocialista nagyipar helyén pedig új, most már versenyképes ipar nőtt ki. A trauma elmúltával Lengyelország lehagyta az összes térségbeli államot.

Miért meséltem el mindezt?
Mert a Jobbik mániája az, hogy az adósságot csak úgy ötletszerűen fel lehet mondani és lám, a lengyeleknek is sikerült. Nos, nem. A lengyelek nem felmondták, hanem megegyeztek, de ehhez egy csomó olyan lépésre volt szükség, amitől bármely jobbikos lefordulna a székről.