Kedves olvasók!
Sokadjára futok bele ebbe a furcsa jelenségbe, most szakadt el a cérna, így előre is elnézést a redundáns információkért.
A piacról lesz szó.
Szegény kifejezésbe annyi mindenféle marhaságot sikerült belemagyarázni az utóbbi kéttucat évben a derék polgároknak, hogy már elérte a fájdalomküszöbömet.
Hallottunk már munkaerőpiacról, nyersanyagpiacról, tőkepiacról, húspiacról, bolhapiacról, határidős piacokról, piaci igényekről, előfordult már a létező összes jelzős szerkezetben, kifacsarva, megszemélyesítve, antropomorfizálva, absztrakt és reduktív formában, tagadták a létezését és istenítették (egyszerre is), kedves politikusaink használták érvként pro és kontra, a komcsiktól a szélsőjobbig, illetve az ezek közös halmazában fekvő állampárt is előszeretettel használja egyszerre hivatkozásként és tagadja meg naponta, egyidejűleg. (Az ebből fakadó skizoid tudatállapot elemzése hadd legyen egy másik blog feladata.)
Nos, rakjunk akkor egy kis rendet az ügyben: mi is az a piac?
Rossz hírem van az összeesküvés-elméletek rajongóinak, nem most jön a döbbenetes leleplezés. Merthogy a piac TE vagy. Igen, te magad.
A piac egészen egyszerűen az adott jószágról (termékről, szolgáltatásról, cégről, újságról, blogról, akármiről, bármiről) alkotott véleményed. Mivel az adott dologgal általában többen is találkoznak, többen is véleményt alkotnak róla, ezen vélemények eredője jelenti a piac véleményét. (Tehát természetesen absztrakció, mint minden fogalom.)
Ez alapján alakul ki a tojás árától kezdve, az informatikai mérnökök bérén át, a bögyös-vörös-göndör nők párválasztási sikerességéig bezárólag minden.
Nincs olyan, hogy valami nem piaci alapon működik. Egyszerűen nincs. Értelmezhetetlen a piacon kívüliség.
Persze van olyan, hogy torzul a piac, mert a vélemények eredőjét néhány vélemény tulajdonosa -jellemzően az állam szokott ilyen lenni- saját maga felé súlyozza, eltéríti a hagyományos és természetes (vásárlóerő-paritáson számolt) arányoktól, ez egy darabig kitekeri a dolgokat a maguk természetes menetéből, de töréspontig sosem jut el, mert szinte azonnal, a dolgok természetes menete szerint kialakul a feketepiac, és a dolgok-javak-szolgáltatások ismét elnyerik a piac szereplőinek őszinte véleménye szerinti értékét, szépen a társadalom (ösztönösen) kiiktatja a piactorzító tényezőt, többnyire az államot.
Az, hogy az adott speciális részpiac szereplői milyen adatok alapján, és milyen metódus során alakítják ki a véleményüket az adott dolog értékéről, az természetesen nagyon sokszor változik, és nagyon sokan próbálják befolyásolni is, amely befolyásolási kísérletekről megint csak megoszlik a piac véleménye, és az éppen aktuális eredő szerint elfogadjuk, vagy épp elutasítjuk (reklámok, családi és nép szokások, fogyasztóvédelem, felvilágosítás, törvények stb.) - de erről talán majd egy másik cikkben.
A piac tehát egészen egyszerűen az emberek képessége arra, hogy az adott jószágról kialakítsanak egy értékítéletet, és ezt a körülmények változásával rugalmasan módosítsák. Az első megjelenése másfél éves kortól megfigyelhető, és halálunkig nem veszítjük el.
Akik számára ez evidens volt, azoktól elnézést kérek, remélem ők vannak többségben. Köszönöm, hogy elmondhattam. :]