Lord Valdez korábban már írt arról, hogy mi a probléma a telekom adóval - és a mellékelt ábra mutatja, hogy az ott említett forgatókönyv meg is valósult. Sajnos a kormánypárt ebből persze nem azt a következtetést vonta le, hogy ezek a szektoriális adók nem működnek,  hanem hogy nem elég kemény a szabályozás. Orbán Viktor nemrég igen határozott felszólalásban kritizálta a bíróságok azon döntését, ami a gázcégek javára döntött. A megoldás nem is váratott soká: "Németh Szilárd országgyűlési képviselő, a Fidesz rezsicsökkentésért felelős politikusa szerdán terjesztett törvényjavaslatot a parlament elé a rezsicsökkentés végrehajtásáról." Az alapgondolat az, hogy kétharmados törvényben szabályozzák ezen cégek fogyasztók felé irányuló követeléseit. Természetesen azok a felvetések, amik Lord Valdez írásában vannak, most is fenn állnak, én inkább egy másik oldalról közelíteném meg a témát.

Amiért nem működik

Az alábbi gondolatmenet egyik legnagyobb erősségének azt tartom, hogy független a végrehajtók személyétől és szándékaitól. Ez azért fontos, mert az ilyen típusú döntések melletti érvek túlnyomó többségét kiüti, hiszen azok arról szólnak, hogy a döntéshozók milyen kvalitásokkal rendelkeznek, valamint milyen szándék vezérli őket.

Amikor a huszadik század elején ment a vita a központi szabályozás kérdéséről, akkor Mises egy érdekes oldalról közelítette meg a problémát: ha nincs profit, akkor vállalkozók nem tudnak mi alapján dönteni arról, hogy cégeikkel kapcsolatban milyen döntéseket kell meghozni. Hogy megértsük a gondolatmenet lényegét, nézzünk egy konkrét példát, mondjuk vizsgáljuk meg, hogy egy pólóárusnak milyen döntéseket kell meghozni.

Először is, ahhoz, hogy megéljen, szüksége van keresletre az adott termék - jelen esetben pólók - iránt. Na de milyen pólók? Mintás vagy csak színes, és milyen színű? Egyszínű vagy nem egyszínű? Ehhez persze szorosan kapcsolódik a kínálati oldal is, például a különböző színű festékeket nagyon különböző áron tudja beszerezni. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a póló anyagával kapcsolatban is hasonló kérdések merülnek fel, és az alkalmazottak száma sem egy nyilvánvaló kérdéskör. Azt, hogy melyiket válassza, a kapitalizmus keretein belül nagyon egyszerűen erl lehet dönteni: a döntéseinek következtében lesz x mennyiségű bevétele y kiadás mellett. Ha x > y, akkor a döntés jó volt, ha nem, akkor rossz. A különbözet pedig a profit. Több pólóárust feltételezve azok lesznek a sikeresebbek, ahol a különbözet nagyobb.

Ez a szervezőereje a profitnak, ugyanis ez "mondja meg", hogy mely döntés a jó, melyik a rossz. Ráadásul ez nem csak azoknak információ, akik ebben az üzletben vannak, hanem azoknak is, akik esetleg abban gondolkodnak, hogy hasonló jellegű vállalkozásba kezdjenek: ha azt látják, hogy nagy a profit, akkor gondolhatják úgy, hogy nekik is lehet sikeres vállalkozásuk ezen a téren, ha meg a profit kicsi vagy ad abszurdum negatív, akkor nem kezdenek el ilyen jellegű tevékenységet. Ez még akkor is működik, ha egy vállalkozás valódi vagy kvázi monopól helyzetben van, ugyanis a vállalkozásához szükséges eszközök, termékek és munkavállalók mennyisége és jellege határozza meg a kiadási oldalt. Ezen kívül a bevételi oldalt kizárólag a termék/szolgáltatás iránti fizetőképes kereslet határozza meg.

Állami vagy államilag szabályozott cégnél ez a rendszer nincs meg, ugyanis vagy a törvényekhez, vagy az állami dotációhoz viszonyul a vállalkozás tevékenysége. Innentől kezdve a vezetőségnek ez lesz az origó, ehhez képest határozza meg a tevékenységét, hiszen a profit ebben az esetben semmilyen információt nem hordoz. 

Az ellenérvek

- Az energia speciális eset: Sokan azt gondolják, hogy a "rezsire" a fenti gondolatmenet nem érvényes, ugyanis a magas igények és a szűk források miatt csak monopóliumok alakulhatnak ki. A gond ezzel az érvvel az, hogy nem veszi figyelembe azt, mennyire sok lehetőség van arra, hogy különböző típusú energiafogyasztást ki lehessen elégíteni. Az erőműtől kezdve a különböző egyéni (konvektor, padlófűtés, aggregátor stb.) megoldásokon keresztül a csoportos (pl. központi fűtés) megoldásokig rengeteg módszer van, így a verseny abszolút biztosított.

- A verseny eddig sem működött: Sajnos a vegyes (kapitalista + állami) rendszerek egyik rákfenéje, hogy ha nem működik, akkor a kapitalista részt éri támadás, holott ha megnézzük az elmúlt éveket/évtizedeket láthatjuk, hogy ezen a téren sosem volt verseny, hiszen igen jelentős állami szabályozás határozta meg ezen cégek működését. 

- Túl drága: fontos kiemelni, hogy egy vállalkozás sikerességét nem a kereslet, hanem a FIZETŐKÉPES KERESLET határozza meg. Az energia azért drága, mert ahhoz képest, hogy mennyi ember veszi igénybe, roppant alacsony azok száma, akik ezt a szolgáltatást meg tudják és meg akarják fizetni. Ráadásul a felhasználók túlnyomó többsége az állami újraelosztás nyomán szerzi jövedelmét, ami kihat ezen cégek működésére is (nagyobb újraelosztás -> nagyobb adóteher -> csökkenő profit).

Sötét jövő

Véleményem szerint ez a döntés sokkal fontosabb, mint az alkotmánymódosítás. Utóbbi esetén ugyanis csak nagyon áttételes és meglehetősen távlati problémák merülnek fel, itt viszont igen konkrét, és nem évtizedek múlva bekövetkező hatásokra lehet számítani: mivel a szolgáltatóknál a profit nem tartalmaz semmilyen információt, nem fognak tudni a fizetőképes ügyfelek igényeinek megfelelni, aminek következtében szép lassan a teljes szektor leépül, a minőséget nem fogja tudni garantálni. Ennek következtében azokon a helyeken, ahol már így is problémás volt a szolgáltatás, az egyszerűen meg fog szűnni, több helyen pedig akadozni fog, mert egyszerűen semmilyen motiváció nem lesz pl. a karbantartásra. Az egészben a legszomorúbb, hogy a kérdésben nagykoalíció van nem csak a képviselők (a szavazás eredménye), hanem a társadalom részéről is (egy példa itt). Pedig ez az egész nem szól másról, mint "örökélet és ingyensör". A Kétfarkú Kutyapárt bezárhat, a valóság meghaladta a programjukat.

UPDATE (2013.03.26)

A vastagbőrön szépen összeszedték a rezsicsökkentéssel kapcsolatos számokat. Különösen ajánlom az energia árában megjelenő adókat, valamint a szektor nyereségének tételes lebontását, és hogy ki fizeti a számlát. Link: http://vastagbor.blog.hu/2013/03/25/rezsidemon