Jeszenszky Géza könyvében leírt egy mondatot, ami felkorbácsolta az indulatokat és rámutatott egy komoly problémára. Nem arra, amire most gondol az olvasó, hanem arra, hogy mennyire csak szélsőségekben képes gondolkodni a közélet.

Jeszenszky Géza azt találta írni, hogy a roma kultúrában elfogadott a rokonházasság és ezért is van ennyi fogyatékos köztük. Erre az egyik tábor kapásból rasszistának titulálta és mindenféle lemondást követelt. A másik örömujjongásban tört ki és mindenféle statisztikákkal kezdett el dobálózni, hogy bebizonyítsa, hogy a cigányok tényleg degeneráltak.
A kettő közben épp csak az sikkadt el, hogy mi igaz ebből az állításból.

Erre vonatkozóan létezik a Czeizel-féle tanulmány. Nem mai darab, már 20 éves, de igazából az egyetlen, ami komolyan vehető és releváns. Ez megállapított két fontos dolgot.
Az egyik, hogy átlagban 16-szor olyan gyakori a vérfertőzés, mint a nemcigányok között. Ez sokaknak már elegendő bizonyíték is, de ők tévedni fognak.
A másik, hogy ez nagy szórást mutat. Egyes régiókban 0%, míg másokban 21%.
Ez a második azért nagyon fontos, mert rámutat arra, hogy Jeszenszky kijelentése nem rasszista, hanem téves. Nem a roma kultúrában elfogadott, hanem egyes roma közösségekben.
Na, ez az  a különbség, amit a legtöbb vitázó nem tudott megérteni. Vagy az egyik oldalról, vagy a másikról.

És mindeközben csakúgy repkedtek a hajmeresztő kijelentések. A legvadabb az volt, hogy egy tanulmány kimutatta, hogy 62,5% a vérfertőzés aránya. Mivel ez triviálisan nem igaz, ezért utána néztem, hogy honnan származhat az értesülés.
Ennek a forrása: Jakab Istvánné: Cigánytanulók környezetének vizsgálata a deviáns viselkedésformákkal összefüggésben. A módszer az volt, hogy vettek 24 olyan családot Istvándi községből, ahol deviáns magatartású gyerek volt és abból 15-nél találták azt, hogy rokonházasságból származnak. Sokan egyáltalán nem voltak kíváncsiak arra, hogy mit jelent az a bizonyos 62,5%, hanem egyből úgy vették, hogy ennyi a teljes cigányságon belül.
Úgy vettem észre, hogy ez egy igen tipikus hiba. A tények kiragadása környezetükből és ebből adódóan a félreértésük. Ilyet mindenki csinál néha. Én is, mert esetleg nincs türelmem vagy időm figyelmesen végigolvasni valamit. Viszont úgy tűnik, hogy sokan egyáltalán ennek fontosságával sincsenek tisztában. Ez alighanem a középiskolai oktatás egyik hiányossága. A viccbeli "Mennyi? 30."-ból automatikusan kellene, hogy az ember feltegye magának a kérdést, hogy "Mi 30?".

Ezt mi sem mutatja jobban, hogy rendszeresen elhangzik, hogy bezzeg a börtönben lévők hány százaléka cigány. Természetesen az illető nem erre akar kilyukadni, csak nem veszi figyelembe, hogy a bűnözök hány százaléka cigány nem ugyanaz, mint a cigányok hány százaléka bűnöző kérdés.
Szerintem, ez a fajta (gyakran elfogultságtól sem mentes) szellemi igénytelenség, legalább akkora rákfenéje bármely kérdéskörnek, mint másikról mutatkozó képmutatás. Mert erről se feledkezzünk meg, hogy egyesek számára a cigány szó kimondása is bűnnek számít. Ez ugyan, nem egészen ugyanaz a kategória (hülyeség), de semmivel sem könnyíti meg a dolgok feltárását. Valamiért ezek uralják a közbeszédet, holott vannak példák arra, hogy lehet ezt normálisan is csinálni. Erre mutat példát pl. ez a publikáció. Nem csak nyílt, vagy burkolt rasszizmus, illetve szemforgató elhallgatás létezik. Viszont valamiért ezek nem tudnak utat törni a közbeszédbe. Alighanem nincs is rá igazi igény, pedig kellene, hogy legyen. Enélkül nincs előrelépés.

Ha vesszük a fáradtságot meglepő dolgokat el lehet érni, erre pozitív példa a pár éve bevezetett Hejőkeresztúri iskolaprogram. Érdeklődőknek:

http://hirmagazin.sulinet.hu/hu/oktatas/egy-iskola-ahonnan-nem-lognak-a-gyerekek

http://nol.hu/ajanlo/20120302-a_hejokereszturi_csodaiskola

http://www.femina.hu/hirhatter/hejokeresztur

Ugye?