Közkívánatra itt a videó kivonata, pontosabban az első óra. Ha kész a teljes, akkor frissítem.
Összefoglaló: Larken Rose "It can't happen here!" című videója
0:00 - 5:25 - Bevezető: minden rendszer igazságosnak, jó szándékúnak stb. mutatja magát. Kérdés, hogyan lehet megkülönböztetni a zsarnokot? Mivel minden egyes politikus ugyanazt ígéri (jólét, béke, biztonság stb.), ezért nem a szavakat, hanem a tetteket kell nézni. Vannak alapvető elvek, amiket szinte minden zsarnok felszámol, így annak eldöntése, hogy egy ország a zsarnokság felé tart (vagy már egyenesen ott van) abból áll, hogy mennyire érvényesek ezek az elvek. Csak a modern időkben vált gyakorlattá az, hogy a vezető - függetlenül attól, hogy mi alapján lett vezető - is csak bizonyos szabályok keretein belül hozhat döntéseket. Ezek a szabályok az ún. elidegeníthetetlen jogok, amik a vezetőtől függetlenül mindenkinek sajátjai. Ezeket nem a politikusok hozzák, és így nem a döntéshozók által szolgáltatott privilégiumok, és még akkor sem lehet ezeket megszegni, ha a többség ezt szeretné. Minél több elidegeníthetetlen jogot szeg meg az adott vezető réteg, annál inkább a zsarnokság útjára lép. A továbbiakban ezeket az elveket vizsgáljuk, hogy melyeket tartják be, és melyeket nem.
1. rész: A zsarnokság akadályai:
5:25 - 9:44 a) Az állam korlátozása. Az (amerikai) alkotmány elég egyértelműen kijelöli a szövetségi állam határait (9. és 10. kiegészítés), azaz központilag csak igen specifikus területek tartoznak hozzá. Ez nincs meg más zsarnoki rendszerek alkotmányában, viszont a kérdés az, hogy a kongresszus be is tartja-e ezeket a szabályokat. A politikusok a bírók segítségével ezt kerülik meg, utóbbiak jogi kifogásokat konstruálva, hogy az alkotmány adott helyzetben miért nem érvényes (az alkotmányban nincs benne, hogy a bíróságok kizárólagos joga eldönteni, hogy mi alkotmányos és mi nem az). Példa 1: 1942 - egy farmer a termékét csak a szövetségi törvénynek megfelelően termesztheti. Példa 2: Obama alatt hozták be a kötelező biztosítást. Mindkét politikai tömb ezt a politikát támogatja, ráadásul nagyrészt a többség támogatásával.
9:44 - 16:39 b) "due process" - az állam csak akkor veheti el egy állampolgár szabadságát vagy tulajdonát, ha az vádemelés és tárgyalás során bebizonyosodik. Ez még a Weimar-i köztársaság alkotmányában is benne van. Az elidegeníthetetlen jog már nem elidegeníthetetlen, ha létezik olyan körülmény ("vészhelyzet"), aminek során ez felfüggeszthető. Amerikában ez az ötödik kiegészítés tartalmazza. Bár ez szinte mindig le van írva, a zsarnokok ezt sose tartják be (ez a Szovjetunió és a kommunista Kína alkotmányában is szerepeltek). Amerika nem kivétel, bár az eszközök nem annyira drasztikusak, mint a zsarnoki rendszerekben. Példa 1: a drogok elleni harc keretein belül már akkor is elveheti a kormány valakinek a vagyonát, ha csak a gyanúja felmerül annak, hogy az adott vagyonnak drogkereskedelemhez van köze. Sokszor néha elég az, ha jelentős készpénzzel rendelkezik valaki. Példa 2: "Eminent domain" - a kormányzat elveheti valakinek a tulajdonát, ha ezért igazságos kompenzációt kap - persze a kormány dönti el, mit tekint igazságosnak. 2005-ig a tulajdon elkobzása csak közérdekből történhetett, ekkor viszont kiegészítették azzal, hogy magánszemélyek számára is el lehet kobozni a tulajdont, ha az állam úgy ítéli meg, hogy ez a cselekedet TALÁN növeli az adóbevételt. Példa 3: az igazságszolgáltatásban elterjedt módszer, hogy nincs tárgyalás, vádemelés stb., viszont közlik a gyanusítottal, hogy ha bűnösnek vallja magát, akkor kevesebb lesz a büntetése, ellenkező esetben hosszas és drága procedúra elé néz ("plea bargaining"). Ennek során sokan akkor is vallanak, ha nem bűnösek, hiszen a kormányzatnak végtelen forrás áll rendelkezésére. Ennek csúcsa a "patriot act" (amit mind Bush, mind Obama támogat).
16:39 - 23:50 c) Ártatlanság vélelme - ez szorosan kapcsolódik a "due process"-hez: az állam csak akkor motozhat vagy korlátozhat embereket, ha bizonyíték van arra, hogy nem ártatlan. Egyre több esetben - főleg a drogok, terroristák, illegális bevándorlók elleni harc nevében - a hatóságnak minden joga van embereket vegzálni. Példa 1: ellenőrző pontok a határtól 100 km-es távolságig, ahol bárkit megállíthatnak és kérdőre vonhatnak, hogy legálisan tartózkodik az országban, ami egyenértékű azzal, ha mindenkit megállítunk és kérdőre vonjuk, hogy rabló-e vagy sem. Többen is áldozatai lettek a hatóságok erőszakos fellépésének, amikor az ártatlanság vélelmére hivatkozva nem működtek együtt a hatóságokkal. Példa 2: hasonló ellenőrző pontok vannak az alkoholfogyasztással kapcsolatban is, és annak ellenére, hogy az 5. és 6. kiegészítést ezek is sértik, többen nem csak, hogy nem tartják problémának, hanem támogatják is. A probléma az, hogy ha egy kérdésben az ártatlanság védelmét felfüggesztjük a biztonság érdekében, akkor miért ne tennénk meg ezt más esetben, pl. a rendőrség véletlenszerűen razziázhatna bárhol, terrorista fenyegetettségre hivatkozva. Minden totalitárius rendszer ebből a mentalitásból jött létre. Hogy ez meddig folytatódik az attól függ, hogy az emberek mennyire tolerálják ezt, illetve megértik-e, hogy az egyéni szabadságjogok miért fontosak. Példa 3: a jelenlegi adóztatási rendszerben az IRS-nek (az amerikai adóhatóság) minden joga meg van ahhoz, hogy az állampolgár anyagi helyzetére vonatkozó összes információt elkérje függetlenül attól, hogy van-e bizonyíték adóelkerülésre. Példa 4: mindenkiről joga van a kormányzatnak kémkednie. Bár jogszabályok kezelik a kérdést elméletben, gyakorlatban az ügyek titkossága miatt ezeket jogi úton lehetetlen kezelni, így ezek a jogszabályok kiüresednek.
23:50 - 28:25 d) Az egyet nem értés szabadsága - papíron mindegyik zsarnoki rendszerben szerepelt a szólásszabadsághoz való jog. Bár ez az USA alkotmányában is szerepel, több esetben közvetlen vagy közvetett módon alkalmazták a cenzúrát. Közvetlen módszerre példa bizonyos újságok megsemmisítése a polgárháború idején. A leggyakrabban alkalmazott módszerek közvetettek: akik fel akarnak szólalni, azokat megfenyegetik, megalázzák stb. Ezt hívják "chilling effekt"-nek, aminek több formája is lehet: elkérhetik diszidáns csoportok tagjainak listáját, kormányzati szervek figyelhetnek meg személyeket az alapján, hogy milyen politikai nézeteik vannak, vagy listát vezetnek azokról, akik kritikusak a kormánnyal és terroristának bélyegezni őket. A másik indirekt módszer a média adott szegmensébe történő befolyás, ami a kormányzattal szimpatizáló médiumok pozitív diszkriminációja (támogatás, jobb lehetőségek stb.) 2005-ben pl. a Bush kormányzat propagandaanyagot adott el hírként, míg nemrég az Obama-kormányzat bukott le azzal, hogy ügynökök hamis profilokat alkottak a közösségi médiában, és ezzel próbáltak embereket befolyásolni (idézet Göbbelstől, nagyon találó). Ettől függetlenül a média egy szelete - elsősorban az online média - még mindig szabadnak tekinthető.
28:25 - 38:52 e) Felfegyverzett lakosság - a legnagyobb különbség az USA és más államok alkotmány között az, hogy előbbiben - a második kiegészítés alapján - alapjog a szabad fegyverviselet. Ez nem csak azért van, hogy bűnözők vagy invázió ellen lehessen védekezni, hanem hogy lehetőség legyen a kormányzattal szembeni fegyveres ellenállás, ha úgy hozza a sors. Ezzel ellentétben a zsarnoki rendszerekben nincs szabad fegyverviselés arra hivatkozva, hogy ez a rendőrség és a katonaság dolga. A történelem viszont megmutatta, hogy az esetek jelentős részében egy adott népnek pont a saját rendőrségével/katonaságával szemben kellett volna védelmet biztosítani. A szabad fegyverviselést korlátozók rendszerint a biztonságra és a bűnözés visszaszorítására szoktak hivatkozni (érdemes az idézeteket olvasni). Jelenleg az USA-ban egyre jelentősebb törekvés a fegyverviselés korlátozása. Ráadásul az amerikaiak jelentős része meg van győződve, hogy ez az út a helyes. Hogy mennyire valószínű az állam által elkövetett erőszak? Nemrég egy olyan szervezet vett jelentős mennyiségű lőszert (minden amerikaira hatot), amelyik csak a belbiztonságban, nem a háborúban érdekelt. Ezen kívül a rendőrség eszköztárába egyre több katonák által használt eszköz kerül, valamint a rendvédelmi szervek vezetője nyíltan elismerte, hogy nem látná problémásnak azt, ha amerikai polgárok életét oltanák ki tárgyalás nélkül abban az esetben, ha az elnök ezeket az ebereket a kormányzatra nézve veszélyesnek ítéli. És hogy kik ezek? Több olyan üzenet is napvilágot látott, amiben leírják, hogy a hatóság mi alapján dönti el, hogy ki veszélyes: gyakori hivatkozás az alkotmányra, aggodalom a személyes szabadság megszűnésével kapcsolatban, aggodalom a szabad fegyverviselés megszűnésével kapcsolatban. Ha tehát valaki a függetlenségi nyilatkozat szellemében fellép a hatóság ellen (akár passzívan is), akkor azt a kormány bármikor ellenséges katonának bélyegezheti. Minden egyes zsarnoki rendszerben az egyéni szabadság megszüntetése mindig törvényesen történt, ezek ellenzőit pedig bűnözőknek, az aktív ellenállókat pedig terroristának, ellenségnek vagy árulónak kiáltották ki. Mivel minden szabályozást, törvényt stb. erőszakszervezetek közvetett segítségével hoznak meg, az egyéni szabadság legutolsó bástyája mindig a fegyveres ellenállás. Bár Amerikában egyre jelentősebb a szabad fegyverviselést korlátozó kampány, még mindig sokan vannak, akik élnek/élnének ezzel a jogukkal.
2. rész: A zsarnokság eszközei:
38:52 - 45:53 a) A zsarnokság filozófiája - minden zsarnok a közjó nevében cselekedett. Minden zsarnokság az általuk elnyomott nép érdekeinek képviselőjeként tünteti fel magát. pl. a szovjet alkotmányban szerepelt, hogy a kormányzat feladata a nép biztonságának és jogainak biztosítása. Kivétel nélkül minden egyes zsarnoknak kollektivista filozófiája volt, aminek értelmében nem csak igazolható, hanem egyenesen nemes egy magasabb rendű közjó érdekében az egyén jogait feláldozni. Függetlenül attól, hogy a politikai paletta jobb vagy baloldalán helyezkedtek el, a zsarnok mindig azzal érvelt, hogy ha egy etatista mesterterv a köz érdekeit képviseli, akkor az egyén jogait nem szükségszerű és nem is kell figyelembe venni. Ez természetesen ellentmond az elidegeníthetetlen jogok és az egyéni szabadság koncepciójával. Az emberek nagy többsége ezeket azért támogatja, mert a felszínen ezek az eszmék altruistának és nemesnek tűnnek. Az alapvető probléma, hogy az altruizmus szükséges feltétele az önkéntesség, azaz valaki önként mond le vagyonáról, idejéről stb. mások javára, nem pedig egy rezsim kényszeríti arra, hogy ezekről lemondjon. Utóbbi mindig a zsarnokság alapja. A kormányzat működése nem önkéntes, hiszen egy adott törvény elfogadása után azt erővel kényszerítik a lakosságra, és megbüntetik, aki nem ért egyet azzal. A zsarnok mindig meg tudja győzni az alattvalóit, hogy egy adott döntés hogyan fog másokon segíteni. Az amerikai alkotmány ennek szöges ellentéte: a kormány feladata csak az, hogy az egyének jogait védelmezze. A probléma, hogy jelenleg mindkét párt vezetősége és szavazói a kollektivista hozzáállást preferálják, nevezetesen, hogy az egyéni szabadságjogok feláldozhatóak a közjó oltárán (ezen politikusok retorikája egyre jobban hasonlít ezen zsarnokokéhoz). Jelenleg az elidegeníthetetlen jog fogalma teljesen idegen az amerikaiak többségétől. A történelem megmutatta, hogy ennek igen kemény ára lehet.
45:52 - 52:48 b) Háború - minden zsarnok azzal érvel, hogy ha az emberek lemondanának a szabadságukról, akkor meg tudná védeni őket különböző veszélyektől: gazdasági válságoktól, bűnözőktől és külső ellenségektől. A vak nacionalizmus - aminek értelmében a honvédelem mindenek felett áll - a legdurvább embertelenségekhez vezetett. Az ezzel kapcsolatos propaganda miatt sokan nem csak tettekben, hanem szavakban sem mernek ellenkezni, mert gyávának, árulónak, vagy az ellenséggel szimpatizálónak állítják be őket (idézet Göringtől, szintén tanulságos). A "mi" kontra "ők" mentalitása a leghatékonyabb eszköz arra, hogy a zsarnok minden gazemberségét elnézzék (Idézetek Lenintől, Mussolinitől és Bushtól). Ez azt a célt is szolgálja, hogy háború segítségével uralja a népet (ezt már Platon is észrevette, idézet tőle). Sokszor a háború kirobbantását maguk intézték el, valószínűleg Lengyelország Németek általi megszállása ennek köszönhető. Ez azért működik, mert az emberek nem tudják elképzelni, hogy a vezetők ilyet tennének. Kennedy alatt több olyan akciót terveztek, amiért később Castrot lehetett volna vádolni, aminek során a háború támogatását érnék el (operation Northwood). Hogyan különböztethető meg a zsarnok a nem zsarnoktól ezek után? A válasz egyszerű: aki azért harcol, hogy az egyéni szabadságjogok megmaradjanak, valószínűleg megbízható. De ha a megoldás az, hogy az egyéni szabadságjogokat akármilyen indokkal korlátozni kell, akkor nem megbízható.
52:48 - 1:08:42 c) Patriotizmus - akiket a nemzet iránti hűségre neveltek, nem tudják objektívan értékelni a történelmet. Példa: míg az amerikaiak London bombázását szörnyűnek tartják, a Hirosimára és Nagasakira dobott atombombákra mint jogos önvédelem eszközére tekintenek. A rezsim számára kellemetlen eseményeket negligálják, meghamisítják vagy elhallgatják. Példa: kevés amerikai van tisztában az 1945-ös (taktikailag teljesen értelmetlen) drezdai vagy tokiói szőnyegbombázás történetével. A patriotista propaganda hatására az emberek nagy része jelentős kettős mércét alkalmaz, amikor különböző kormányokat ítél meg etikailag. Példa: a vietnámi háború ellen tüntetőket elsősorban más amerikai állampolgárok vádolták meg különböző dolgokkal. Az érv döntő részben mindig ugyanaz: nemzetközi konfliktus esetén el kell nézni a 'mi' általunk elkövetett disznóságokat. Hasonló okokból Bradley Menning az amerikaiak nagy része számára áruló. Hasonló a helyzet Guantanamo-val kapcsolatban: míg az amerikaiak többsége nem tartja problémásnak az ottani helyzetet, más rezsimek hasonló cselekedeteit (gulág, koncentrációs tábor) mélységesen elítéli. A patriotizmus következménye az is, hogy míg az amerikaiak többsége hallott Hitlerről, semmit sem tud Mao-Ce Tungról vagy Sztálinról. A különbség az, hogy az utóbbi két rezsimmel az amerikai kormánynak nyíltan volt kapcsolata - akár hadi, akár gazdasági. Miután Sztálin a 2. világháborúban oldalt váltott, az amerikai kormány és média csak "Uncle Joe" Joseph-ként kezdett róla beszélni. Hasonlóan a legtöbb amerikai inkább pozitívan tekint a britekre azok imperialista múltjuk ellenére egyszerűen azért, mert egy tisztességes kormány csak tisztesség kormánnyal szövetkezhet. A patriotizmus hatása a rendőrségre is kiterjed: annak ellenére, hogy számtalan esetben volt egyértelmű az amerikai rendőrség jogsértése, a legtöbben még mindig a jogbiztonság őreiként tekintenek rájuk, néhány apró baki kivételével. Érdekes megjegyzés: jelenleg Amerika börtönpopulációja magasabb, mint ami kommunista Kínának volt. Példa: a Tiananmen-téren tüntetőkkel történteket az amerikaiak többsége a rendszerre jellemzőnek tartja, míg amikor a nemzeti gárda lelőtt 1970-ben négy fegyvertelen tüntető diákot, az csak sajnálatos esemény volt. Hasonlóan más mérce vonatkozik a zsidók németek általi kiirtása, valamint az indiánok amerikaiak által történt kiirtása között. A lényeg nem az, hogy minden rezsim ugyanazokat a bűnöket követte el ugyanabban a mértékben, hanem hogy ennek megítélése erősen függ attól, hogy a bűnöket milyen zászló alatt követték el. Érdekes példa Lincolnról (1:01:10-től). Innentől kezdve több korábbi amerikai elnök olyan tevékenysége következik, ami más esetekben felháborodást keltene. Ennek ellenére az amerikaiak többsége országát szabadnak tartja. Ha hasonló példákat hozol fel, akkor vagy az lesz a válasz, hogy ezek csak elszigetelt események voltak, vagy azt, hogy más rezsimek még nagyobb szörnyűségeket követtek el.
