Megint egy leleplezett összeesküvés. Megittam a szilveszterre szánt pezsgő maradékát (és az nem kevés), úgyhogy most jó kedvem van, posztolok :) (előre is elnézést :), igyekszem, de azért érzem a fejemben)
Szóval, nem rég olvastam  egy kapitalizmuskritikus blogon, hogy a gonosz áramszolgáltatók hátráltatják a napelem-forradalmat.

Nos, mint az sejthető, a villamosenergia-szolgáltatás nem csak annyiból áll, hogy elégetem a szenet és már jön is konnektorból a delej. Ehhez először is szükség van egy termelőre, egy hálózatra és végül a fogyasztóra.
A termelő úgy néz ki, hogy van valami gép, ami forgó mozgást állít elő pl. hőenergiából és egy generátorból (vagy közvetlenül egyenáramot és inverterrel váltósítja, de ezt most hagyjuk). Ha nagy áram folyik a generátoron, akkor nagyobb teljesítményre van szükség a fordulatszám fenntartásához. Aki nem hiszi, az fogjon egy bicikli dinamót és pörgesse meg a kereket, majd ismételje meg a kísérletet bekapcsolt lámpával. Ez a jelenség azért érdekes, mert van az erőmű és annak van egy teljesítménye. Ettől függetlenül van a fogyasztó és a hálózat, a maga teljesítményigényével. Ha betáplált (hatásos) teljesítmény és a kivett (hatásos) teljesítmény eltér, akkor a generátor lelassul/felgyorsul és emiatt leesik/megemelkedik a hálózati frekvencia.
Ez a legtöbb fogyasztót nem különösebben izgatná leszámítva a villamos forgógépeket (gyk.: villanymotorokat), de a probléma ott van, hogy a hálózaton nem egyetlen generátor található és a feszültség nem végtelen sebességgel terjed. Ez ahhoz vezet, hogy a generátorok nem lesznek azonos fázisban. Ha nincsenek azonos fázisban a generátorok, akkor egymás ellen is dolgoznak. Emiatt jelentős energia mennyiség alakul hővé a generátorokban, illetve az energiahálózaton (mega-, esetleg gigajoulekról beszélünk!). Értelemszerűen ez senkinek se jó, tehát a termelésnek és fogyasztásnak egyensúlyban kell lennie.

A fogyasztás olyan, amilyen. Van egy jellegzetes napi, heti és éves ciklikussága. Ezzel olyan sok mindent nem tudunk csinálni. (Igazából egy kicsit tudunk a tarifarendszer kialakításával, illetve egyes fogyasztók távvezérlésével)
A termelést viszont tudjuk adaptálni, de ennek is meg vannak a maga korlátai. Az erőművek több kategóriára oszthatóak:
- vannak az alaperőművek, amiknek a teljesítménye nem igazán szabályozható gyorsan. Ilyenek pl. az atomerőművek. Egy atomerőművet lehet gyorsan leszabályozni, de nem célszerű, mert olyan mellékhatássokkal jár, ami igen komoly energiapocsékolás (felgyűlik a xenon és neutronok jelentős része ennek az "elégetésére" fordítódik ahelyett, hogy az uránt hasogatná).
- vannak követő típusú erőművek, amik képesek követni a napi ingadozásokat, de nem képesek ennél gyorsabb alkalmazkodásra, ilyen a legtöbb hőerőmű
- vannak csúcserőművek, amik képesek akár néhány perces ingadozást is lekövetni, de ennek ára, hogy valamilyen szinten üzemelniük kell akkor is, ha épp nincs rájuk szükség. Ilyen pl. a gázturbinás erőművek. Teljesen nulláról elindítva nem tudnak gyorsan reagálni, de ha már mennek, akkor tudnak többet, vagy kevesebbet termelni.

És itt jön a képbe a megújuló energia. A megújuló energiaforrások egy része nem alkalmazkodik a hálózati terheléshez, hanem valami attól független tényezőtől függ, pl. széljárás, napsütés. Ez azt eredményezi, hogy ha egy villamos hálózaton sok ilyen termelő van, akkor vagy felborítja az teljesítmény-egyensúlyt, vagy a többi termelőnek kell alkalmazkodnia hozzá.
Mint a fentiekből látszik, a termelők alkalmazkodási képessége nem korlátlan, az egyensúly felborítása viszont elfogadhatatlan, tehát az áramszolgáltató kénytelen
- megtiltani úgy általában a rácsatlakozást. Ez szinte semmibe nem kerül, de népszerűtlen és ilyen összeesküvés-elméleteket szül.
- megtiltani a tetszőleges időpontban történő betáplálást, azaz távvezérelni. Ez olcsó, de gyakorlatban az a gond, hogy erősen népszerűtlen. Süt a nap és nem veszi át az áramot, illetve szükséges a váratlanul kieső kapacitás pótlás
- extra kapacitásokat rendszerbe állítani a váratlanul kieső termelés pótlására. Ez azért népszerűtlen, mert a kihasználatlan csúcserőmű magasabb fajlagos költséggel termel, ezt pedig valakinek meg kell fizetnie.
- eltárolni a felesleget és kibocsájtani, amikor eljött az ideje. Kétségkívül ez a legelegánsabb megoldás, és egyébként az áramszolgáltató szempontjából se biztos, hogy rossz üzlet, viszont rendkívül befektetésigényes. A villamos energiát nem könnyű tárolni. Vannak rá módszerek, pl. a szivattyús-tározós erőmű, ami egy magas hegyen létesített víztározó, ahova felszivattyúzod a vizet, amikor sok az energia és leereszted, amikor kevés (hatásfok: kb. 75%, azaz az energia negyedét buktad), vagy a sűrített levegős módszer, amikor egy bányába nyomod be a levegőt és engeded ki egy turbinán keresztül, amikor kell (hatásfok: 65-70%), a lendkerekes módszer (hatásfok kb. 85%, de csak pár percig használható és erősen korlátozott a teljesítménye).

Tehát az összeesküvés-elméletek helyett érdemes inkább a dolog műszaki oldalát nézni, mert nem biztos, hogy a szolgáltató kapzsisága áll mögötte.
Ugyanakkor érdemes eljátszani a gondolattal, hogy mi lenne, ha történetesen tényleg tömegesen kezdenének napelemeket és szélkerekeket létesíteni. Magyarországon egyik se fenyeget, mert a napsütéses órák száma nem elég magas, illetve a medencejelleg miatt nem is elég szeles.
Tegyük fel, hogy egyre több ember kezd el leválni a hálózatról és saját maga előállítani az energiát. Ekkor az áramszolgáltató bevétele csökken, azaz kénytelen emelni az árait. Ezzel viszont még több embert ösztönöz arra, hogy leváljon a hálózatról. Végül az áramszolgáltató tönkremegy, de mivel mindenki maga állítja elő az energiát, ezért senki se hullat könnyeket érte. Dolgozott a piac.
De a napelem csak akkor termel, ha süt a nap, a szél se mindig fúj, mi legyen?. Annyi energiát aligha tárolhat el bárki is, amennyivel kihúz egy telet. (Most úgy reálisan: egy 54 amperórás autóakksi nagyvonalúan 14,4*54=777Wh, egy háztartás simán elhasznál egy hónapban 150-200 kWh-t, hány akksi kéne hozzá?) Azaz jól jönne az áramszolgáltató, de annak kampec. Ezt a problémát hívják úgy, hogy a kis döntések zsarnoksága, vagy közlegelő probléma. Ez egy ún. piaci kudarc, amikor a piaci szereplők koordinálatlan döntései egy lokális optimumhoz vezetnek, ami messze alatta van a globális optimumnak. Korábban egy másik posztban már foglalkoztam vele érintőlegesen, hogy egy piaci kudarcot egyáltalán nem biztos, hogy célszerű, ha az állam megpróbál kezelni. Ez esetben ezt azt jelentené, hogy dotálni kell az áramszolgáltatót, aki viszont a dotáció és a kivételezett helyzete miatt nem a hatékony működésben lesz érdekelt, hanem a minél nagyobb dotációban (járadékvadászat).

Amennyiben viszont feltételezzük, hogy az áramszolgáltatók nem ülnek tétlenül, hanem gondolkodnak a helyzeten, akkor feltételezhető, hogy rájönnek, hogy a dolog kulcsa a profilváltás. Azaz a tevékenységüket az energia előállításától el kell tolni az energiatárolás felé. Az új befektetéseket sokkal inkább a tárolás és elosztás hatékonyabbá tételére kell fordítaniuk, semmint új termelő kapacitások kiépítésére.
A gond az olyan helyeken van, ahol a geológiai adottságok nem kedveznek a tárolásnak, mint pl. Magyarország. Az ilyen helyeken az áramszolgáltatók valószínűleg kénytelenek lesznek egyesülni más szolgáltatókkal. Akárhogy is lesz a villamosenergia-szolgáltatás (lehet, hogy) forradalom előtt áll és egy forradalmat nem lehet megállítani. Sokan hitték már, hogy feltartóztathatnak egy új technikát, technológiát, de még soha nem sikerült valóságban. Kis késéssel az új, jobb mindig diadalmaskodott és ekkor az maradt talpon, aki alkalmazkodott. Természetesen, a jelenség viszonylag új és még a szakmán belül is csak találgatások vannak, hogy ez hogy fog zajlani és mikor. Én se tudom, nem is akarok találgatni, de azt tudom, hogy egy áramszolgáltató se jár jól, hogy ha csak azért akarja akadályozni, hogy a pillanatnyi profitját védje.