Egy véleménycikk jelent meg az indexen, ami szerintem egy valós probléma totális félrediagnosztizálása.
Az Egyesült Államok kormányzata napok óta bénult állapotban van, mert a két párt nem tudott megegyezni a költségvetésről. A demokraták ragaszkodnak egy igen nagyvonalú és nem kicsit kétséges kimenetelű egészségügyi reformhoz, a republikánusok viszont semmi esetre sem akarják, hogy kötelező legyen az egészségbiztosítás, mert az csökkentené az amerikai vállalatok versenyképességét, illetve durva eladósodáshoz vezetne.
Ez már nem az első eset, hogy a két párt nem volt képes megállapodni és emiatt nem sikerült időben elfogadni a költségvetést.
Mindezek okát a cikk írója tévesen a fékek és ellensúlyok rendszerében véli megtalálni. Nem mintha nem lenne igaza abban, hogy a bénító patthelyzet a rendszerbe van kódolva. Abban téved, hogy a fékek és ellensúlyok fogalmát alkalmazza tévesen. Az ugyanis nem a pártok hatalmának korlátozását jelenti más pártok által, hanem pártok hatalmának korlátozását intézmények által. Sőt, intézmények hatalmának korlátozása intézmények által.
A fékek és ellensúlyok nem más, mint a hatalmi ágak szétválasztása. Klasszikusan egy törvényhozói, egy végrehajtó és egy bírói ágra. Távolról nézve ez valóban ugyanazt a célt szolgálja, mint a többpártrendszer, azaz, hogy ne legyen túl sok hatalom egy kézben. Azonban ez nem szereplők szerint választja szét, hanem szerepek szerint. A cél az, hogy ne ugyanaz legyen a jog alkalmazója, mint a jog alkotója. Ez jelentősen korlátozza a visszaélés lehetőségét.
Azt is érdemes látni, hogy a konkrét helyzetben a bénultság nem két hatalmi ág konfliktusából adódik, hanem a konfliktus a törvényhozó hatalmon belül van. A törvényhozás áll a republikánusok által uralt Képviselőházból és demokraták által uralt Szenátusból, és ez a két kamara képtelen együttműködni. De még ebből sem érdemes túl messzemenő következtetést levonni, mert a történelemben számos példa volt már arra, hogy az egykamarás törvényhozás sem immúnis a bénultságra.
A bénultsághoz az kell, hogy minden félnek épp elég félnivalója legyen a többiektől, ugyanakkor egyik félnek se legyen eszköze arra, hogy a többieket kompromisszumra, vagy elfogadásra bírja. Ilyenkor nem marad más, mint húzni az időt és megakadályozni, hogy bármilyen döntés elfogadásra kerüljön.
Ha viszont nem a fékek és ellensúlyok ennek az oka, akkor mi? Megmondom: az amerikai választási rendszer. Az amerikai választási rendszer olyan, hogy hatékonyan kinyírja a kicsi pártokat. Ez kétpárti rendszerhez vezetett és ahol csak két szemben álló párt van, ott nagyon nehéz megállapodni. Ott két eset van, vagy a pillanatnyilag erősebb lenyom bármit a gyengébb torkán, vagy patt. Ha van több párt is, akkor lehetséges egy ilyen helyzetből oldal irányba is kitérni. Akkor lehetséges az adott ügyben alkalmi szövetséget kötni. Amellett, hogy a többpártiság miatt nem polarizálódik annyira egy téma. Két párt esetén szinte belehajszolják egymást abba, hogy minden kérdés mentén egymás tükörképei legyenek. Több párt esetén meg tudnak jelenni köztes álláspontok is, amik az adott esetben elfogadható kompromisszumot jelentenek az egyik fél számára.
Természetesen, egy párt totális uralma is feloldja ezt a helyzetet, viszont ez egyrészről nem kívánatos, másrészről nehéz megvalósítani, mert a másik az utolsó leheletéig fog küzdeni ellene.
Tehát, ha valahol érdemes hanyatlást keresni, akkor az ott van, hogy ha egyszer kialakult egy ilyen kétpárti dominancia, akkor onnan nincs visszaút. Ez a két párt soha nem fog megegyezni egy olyan választási rendszerben, ami többszínűvé tenné ismét a törvényhozói hatalmat. Innen csak akkor lehet kijutni, ha az egyik párt szétszakad, vagy totálisan lenullázódik. Ez viszont ritkán történik meg, ezért az ilyen vergődés hosszú ideig el tud húzódni. Én itt látom Amerika hanyatlásának esélyét, nem a fékekben és ellensúlyokban.