Hetek óta mindenki a dohány témán füstölög és most én is idepöffentek egy kis adalékot arról, hogy miért is rossz ötlet a trafik törvény.

Azt már sokan megírták, hogy egy iparágat lenyúltak már megint. Hogy a tervekkel ellentétben nem munkahelyeket hoz létre, hanem szüntet meg. Azt már kevesebben, hogy a példának beállított osztrák modell igazából ott se működik. Ausztriát egy újságíró úgy jellemezte, mint Európa hamutartója és nem alaptalanul. Ausztriában ugyanis nyugat-európai szemmel nézve nagyon magas a dohányzók aránya. Még a magyart is meghaladja.

Amellett, hogy az emlegetett osztrák példa nem is igazán létezik, mert az Austria Tabakot réges-rég teljesen privatizálták.

Én egy másik problémáját vetném fel a kérdésnek.
Az elmélet szerint létezik olyan, hogy járulékvadászat (rent-seeking). A járulékvadász gazdasági szereplő ahelyett, hogy értéket állítana elő (pl. azzal, hogy jobb kiszolgálást teremt, alacsonyabb árakat stb.), inkább azon munkálkodik, hogy a meglévő értékeket ossza újra. Ennek leggyakoribb formája a kormányzat felhasználása arra, hogy a járulékvadászt előnybe hozó törvényt hozzon. Az ilyesmit még a szabadpiacért nem annyira lelkesedő közgazdászok is utálják, mert a járulékvadász a többiek kárára gazdagszik és az eredő haszon is negatív.
Az elmélet szerint egy olyan piaci helyzet, ahol a koncessziós jogokról egy szervezet dönt, ott érdemesebb a szervezet kegyeit keresni, mint a vevőkét, azaz járulékvadász magatartásra ösztönöz. Jelenleg egy ilyet sikerült létrehozni.

Még ennél is fontosabb, hogy az elméletet a gyakorlat is remekül igazolja, mert még a korrupció által oly kevéssé sújtott országokban is, mint Svédország, vagy Norvégia az állami monopólium a korrupció melegágya.
Svédország Systembolaget (állami alkoholkereskedő cég) 33 vezetőjét ítélték el idáig korrupció miatt. Hasonlóan a norvég Vinmonopoletnél azt találták, hogy a beszállítók kenőpénzekkel versenyeznek a többi beszállítóval. Ez alól egyedül a finn Alko tűnik kivételnek, amiről nem találtam korrupciós botrányt, de lehet, hogy csak nem ástam elég mélyre (illetve lehet, hogy angolul nem nagyon jelentek meg róla cikkek. Finnül sajnos nem tudok).

Egyébiránt kíváncsiságból megnéztem, hogy vajon általánosságban is jól látszik-e az összefüggés a korrupció és a piackorlátozás között. Ezért összevetettem a Transparency International korrupciós pontszámait (100%= nincs korrupció) a Heritage alapítvány gazdasági szabadság indexével.

És megnyugodtam. A valóság tudja az elméletet :). Most már csak a politikusokat kellene rávenni, hogy tudomást vegyenek róla. Persze, ez nem biztos, hogy érdekük.

Mivel elég jól ismert, hogy a magyar pártfinanszírozás egyik sajátossága, hogy korrupció nélkül életképtelen, ezért van okom élni a rosszmájú feltételezéssel, hogy szándékosan hoztak létre bevételi forrást, illetve így hálálják meg a korábbi támogatást.