Liberatórium

Orbán megint elemében van. Időnként rájön, hogy ideje megint hülyeségeket beszélni és olyankor elmegy a Kossuth-rádióba, rosszabb esetben Tusványosra. Az előbbit olyankor szokta, amikor valamiről ideje elterelni a figyelmet.
Megint ez történt. Közben látom, hogy mások is rácuppantak erre a fantasztikus kinyilatkoztatásra, de szerintem nem a legfontosabb részére.

Tomasz Kaye videójának magyar fordítása következik.

Egy érdekes cikk jelent meg az Indexen, ahol kutatók a szabad piac erkölcstelenségét vizsgálták. A végeredmény nyilván kedves minden antikapitalista és a "szabályzott piac" hívei számára, azonban van egy rossz hírem: a kísérlet pont azt mutatta meg, hogy a szabályozott piac hogyan torzít az erkölcsön, nem pedig azt, hogy a szabad piac etikátlan viselkedéshez vezet. Nézzük, hogyan.

Ismét egy Larken Rose videó. Ez nem egy adott beszédet vagy előadást tartalmaz, hanem egy vlogger által összevágott videót, amit Larken Rose különböző előadásaiból vágott össze. Az alábbiakban a videó fordítása következik.

Az alábbiakban Jonah Goldberg társadalmi igazságosságról szóló videójának fordítását közlöm.

Kész Zoltán nyert Veszprémben, így ő az első olyan magyar politikus az országos politikában, aki libertárius nézeteket vall. A kapitalizmus blogon már értékelték ezt az eredményt, és most így teszek én is. Elöljáróban: a címben feltett kérdésre én még nem mernék határozott igent mondani, és ki is fejtem, hogy miért.

Így év kezdete felé gondoltam, hogy írok valamit a címben említett kérdéssel kapcsolatban. Konkrétan arról, hogy míg a fidesz kormányzásával nem egy probléma van, addig az ellenzék finoman szólva sem tűnik sem elég kompetensnek, sem elég tisztességesnek ahhoz, hogy alternatívát nyújtson. Több kommentelő is kifejezte már igényét azzal kapcsolatban, hogy a kritikusok nyújthatnának alternatívát. Részemről ez lenne az az írás, de előre figyelmeztetem az olvasót, hogy nem biztos, hogy valami ilyesmire gondolt.

Nem értem, hogy miért kell ilyenekkel kezdeni az új évet, de a CÖF már megint nagyot alakított. Közzétett egy nyilatkozatot, de annyira gáz, hogy nem is egészen értem, mi célt szolgál. Feltételezem, hogy a szétszéledő nyájat akarják újra összeterelni, bár inkább csak azt sikerült demonstrálni, hogy valamiért nagyon kétségbeesettek.
Elnézést kérek az olvasótól, de én ezt leközlöm, ha mást nem elrettentő példának jó lesz. A dőlt betűk a CÖF-től származnak.

A közelmúltban egyre több olyan írás látott napvilágot, amikben különböző politikához köthető eseményeket valamilyen összeesküvés-elmélettel próbálták magyarázni. A legfrissebb a Goodfriend-ügy, ahol a feltételezések szerint nem csak Amerika nyomásgyakorlásáról van szó, hanem konkrét hatalomátvétel tervei is körvonalazódnak . De volt itt még Váradi András gyanús (?) elhalálozása és az ügy gyanús (?) körülményei, a fidesz bizonyos döntéseinek konteós magyarázata, valamint válogatott provokátorok megjelenése. Még mielőtt tovább fokozódik az összeesküvések-elméletek gyártása és terjesztése, megvilágítanám azokat a problémákat, amik ezzel kapcsolatban felmerülhetnek.

Alább Stefan Molyneux "The Story of Your Enslavement" videójának fordítása található.

A nap sztárja az internetadó. Nem akarok posztot írni róla, mert most nem érek rá és tapasztalatom szerint a Fidesznél egy egész komoly gárda generálja a hajmeresztő baromságokat. Ha minden ilyennél posztot írnék, akkor az egy napi 8 órás elfoglaltságot biztosítana. De most muszáj kivételt tennem.

Elnézést az alibi posztért, de muszáj állást foglalnom egy aktuális ügyben.

Jót mulattam, amikor nemrég Orbán Viktor bejelentette, hogy hadat üzen a politikai korrektségnek. Nem azért, mert nem káros, hanem mert pont a Fidesz írta bele az alkotmányba.

"(4) A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére.

(5) A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére. Az ilyen közösséghez tartozó személyek - törvényben meghatározottak szerint - jogosultak a közösséget sértő véleménynyilvánítás ellen, emberi méltóságuk megsértése miatt igényeiket bíróság előtt érvényesíteni."

Ez maga a sokat szidott PC. Ezek után nem gondoltam, hogy ez a harc bármivel is komolyabb lenne, mint az Államadósság Elleni Harc, vagy a Gazdasági Szabadságharc, de az élet úgy hozta, hogy néhány félkegyelmű itt akar konferenciát rendezni fajvédelem témában. Ennek mellékhatása, hogy Orbán Viktor kénytelen volt választani az alkotmány és a PC elleni harc között. Sikerült egyiket se választani, ugyanis a PC-t sikerült fenntartani, de közben a jogállamisági részt feláldozták.

Erről a Társaság a Szabadságjogokért közzé tett egy olyan szép liberális közleményt, hogy ehhez nem is kell semmit hozzátenni, vagy elvenni belőle:

“A TASZ határozottan elítéli a hétvégére tervezett fajvédő konferenciát. Ugyanakkor azt is határozottan állítja, hogy a konferencia belügyminiszteri betiltása, valamint a résztvevők beutazási és tartózkodási tilalmának elrendelése nem jogszerű és nem hatékony módja a fajvédőkkel szembeni fellépésnek, az sérti a véleménynyilvánítás szabadságát és a résztvevők szabad mozgáshoz való jogát.

Aki szólásszabadságát vagy gyülekezési jogát nem közterületen, hanem magánterületen akarja gyakorolni, annak a magyar jog szerint még csak be sem kell jelentenie a rendezvényt. Ennek megfelelően sem a belügyi kormányzatnak, sem a rendőrségnek nincs olyan hatásköre, amely alapján azt megtilthatná. Amíg a konferencián nem valósul meg bűncselekmény, nem sérülnek mások jogai – márpedig erről semmilyen nyilvános információ nem árulkodik –, addig a rendezvény békésnek minősül, azaz jogszerűen megtartható. A tiltás tehát nem tartozik a fajvédőkkel szembeni fellépés törvényes eszközei közé. A jogalap hiányát maga a közlemény is elárulja: „felhívja” rendezőket, hogy álljanak el a további szervezéstől, hiszen nincs törvényes eszköze a rendezvény megakadályozására. Ezzel az impotenciával magyarázható az is, hogy a tilalom mellett a belügyminiszter kénytelen beutazási és tartózkodási tilalmat is elrendelni, és ezzel nemcsak a fajvédők szólás-, hanem mozgásszabadságát is korlátozni.

Nemcsak a törvényes felhatalmazás hiánya teszi azonban jogsértővé a tilalmat. A fajvédők szólás- és mozgásszabadságának korlátozására tartalmi alapon, azaz önkényesen került sor, pusztán rasszista nézeteik miatt, anélkül, hogy törvényt sértettek volna. A tényleges jogsértés megelőzése helyett a konferenciát csak azért nem tarthatják meg, mert a kormány és a parlamenti pártok szerint a rendezők és a résztvevők rasszisták. Márpedig egy demokráciában rasszistának lenni, fajvédő nézeteket vallani önmagában nem lehet bűncselekmény és nem lehet alapja állami beavatkozásnak. Jogi szankcióval sújtani egy eszmerendszerrel egyetértőket a diktatúrák sajátja. Holnap kit és mit fog betiltani a kormány csak azért, mert nem tetszik a véleménye?

A TASZ irtózik a fajvédő eszméktől. Ettől azonban még nem gondolja, hogy ez okot adna arra, hogy azok az eszmék, amik mások jogait nem, csak jóérzését sértik, hatalmi eszközökkel betilthatók lennének. Ez az eset is jól mutatja, hogy a véleménynyilvánítási szabadságnak az alaptörvény negyedik módosításával beépített méltóság-védelmi korlátja valójában felszámolja a szabadságot, amennyiben a méltóságra, különösen a közösségek méltóságára való hivatkozás parttalan és tartalmi alapú korlátozást tesz lehetővé.

Végezetül a tilalom nemcsak jogsértő, hanem kontraproduktív is. Azon túl, hogy mártírt csinál a fajvédőkből, a kormány azt a hamis látszatot kelti, mintha a magyar kormány határozott lépéseket tenne az embertelen eszmék terjesztői ellen. Holott a jogalap hiánya miatt a tiltásnak a közleménynek nincs jogi kötőereje, így a konferencia megtartásának tényleges akadályát jelen pillanatban nem jelenti – ugyanakkor a fellépés látszata kiöli az állampolgári aktivitást, mert azt sugallja, hogy a magyar demokratáknak nincs tennivalójuk a fajvédő eszmék terjedésével szemben. A politikai fellépés, civil és polgári tiltakozás, valamint mindezek kormányzati katalizálása minden erőfitogtatásnál hatékonyabb eszköze volna a demokratikus értékek védelmének.”

Kevés embert hozott lázba a hír, ami szerint a kormány folytatja a nonprofit közműszolgáltató cégek létrehozásának előkészítését. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert bár rövid távon nem lesz észlelhető a hatása, hosszabb távon igen kellemetlen következményei lehetnek.

Tervezek egy írást a kollektivizmus kontra individualizmus témakörben, addig viszont érjétek be Larken Rose gondolataival (eredeti itt).

Gyakran visszatérő momentum a kapitalizmus kritikusaitól, hogy persze nem igazán jól működik bizonyos állami szolgáltatás, de ha a megfelelő emberek kerülnek megfelelő állami pozícióba, és megfelelő törvényeket hoznak, akkor ezek minősége jobb lesz. Másképpen, a "jó állam" létrehozása csak szándék kérdése, és az "állam nem jó gazda" csak egy extrém vélemény. Az alábbiakban azt mutatom meg, hogy igen komoly érvek vannak amellett, hogy miért nem tud az állam hatékony gazdasági szereplőként viselkedni.

Orbán demokráciabontó beszéde megint nagy indulatokat kavart, de én juszt se erről fogok beszélni. Az kicsit túl van lihegve, mert eredeti kontextusában kicsit enyhébben hangzik, mint a kiragadott részletek. Sokkal inkább az a baj vele, hogy 80%-ban bullshit, 20%-ban hülyeség. De nézzünk inkább valami értelmesebbet :)

Nagy Ervin cikke egyike azoknak, akik értelmezni próbálják Orbán Viktor tusnádfürdői beszédét. Maga a beszéd szerintem sok elemzésre nem ad okot, ugyanis csak a szokásos szofista szösszenet a maga rosszul definiált fogalmaival, amiből mindent és mindennek az ellenkezőjét le lehet vezetni. Nagy Ervin írásában viszont felmerül egy gondolat, ami igen fontos kérdéseket vet fel nem csak a liberalizmus definíciójával kapcsolatban, hanem hogy bizonyos problémákat hogyan lehet a liberalizmus keretei között megoldani.

A szóban forgó rész ez: "De ezek mind-mind a liberalizmus azon klasszikus elvei közé tartoznak, amelyek "politikai minimumként" épültek be az egyes demokráciákba, és voltaképp nincs is olyan politikai gyakorlat, amely elutasítaná ezeket. A mértékét és a korlátok nélküli kiterjesztését viszont igen. Leginkább akkor, amikor a szabadság túlzott formája a közösségek attribútumait (a család szentségét és megtartó erejét, a nemzet hagyományait, illetve az anyagi-szellemi kincseit) rombolja; amikor a gazdaságban az adósrabszolgaság kialakulásához vezet, vagy amikor a tudományos gondolkodásban hegemóniára tör és kirekeszt; s végül, amikor a kultúrában a szabadosság irányába billen el."

A probléma a következő: ha a szerző által felvetett problémákra - a liberalizmus túlkapásaira - állami szinten akarunk megoldást, akkor azt nem lehet megtenni anélkül, hogy az alapvető szabadságjogokat nem korlátoznánk. Viszont ezek a kérdések megoldhatóak a liberalizmus keretein belül, de azt nem állami szinten kell elképzelni.

Mielőtt a konkrét kérdésekre választ adnék nézzük meg, hogy mit is jelent a "liberalizmus" szó és miért van az, hogy ahány ember, annyiféle meghatározás.

A privát önvédelemről már írtam (itt elolvasható) és ha már itt tartunk, érdemes a privát honvédelmet is megnézni. Az alábbiakban Tom Woods és Bob Murphy beszélgetésének fordítását lehet olvasni. Az eredeti beszélgetés itt található és kb. az 55. másodpercnél kezdődik. Az adásban szereplő linkeket beszúrtam az írásba  (mivel a beszélgetés nagy része "élő beszéd" elképzelhető, hogy nem egészen pontos a fordítás. Ha valami nagyon félrement, kérlek jelezzétek).

Egy gyors reakció erre a hírre: a vélemény szabad megnyilvánulásának egyik fontos kritériuma, hogy ne kelljen erőszaktól tartania annak, aki a többség véleményétől igen eltérő nézeteket vall. Magyarországon akkor lehet majd csak erről beszélni, ha ennek megítélése független attól, hogy szimpatizál vele az illető vagy sem. Épp ezért szerintem azok, akik azért támogatják a pride-ot, hogy a homoszexuálisakat ne érjék atrocitások emeljék fel a szavukat ezen fiatalember mellett. Akik meg az illetővel értenek egyet, azok esetleg gondoljanak bele, hogy biztos jó megoldás az, hogy vérdíjat tűznek ki a biztonságiak fejére.

Általánosan elmondható, hogy Magyarországon sok ember van, aki másokkal való konfliktusait csak erőszakkal képes és/vagy hajlandó megoldani (az nem érdekel, hogy "máshol is ez van": attól, hogy ők primitív módon viselkednek, itt még nem kell ennek lennie). Ez nem csak azokra vonatkozik, akik maguk erőszakosak, hanem azokra is, akik hatósággal akarnak problémákat megoldani ("Tiltsák be!", "Szabályozzák!", "Hozzanak törvényt!"). El kéne gondolkodni, hogy biztos ez-e a jó megoldás, mert amennyire ismerem a történelmet, az erőszakos megoldásokból csak nagyobb bajok lettek.

Nemrég a tolvajkergetők egyik megmozdulására többen is negatívan reagáltak (például itt) és úgy gondoltam megvizsgálom mind az esetet, mind a tolvajkergetőkkel kapcsolatos jelenséget szabad piaci szempontból. Mielőtt ezekbe belemennénk, beszéljünk általánosan arról, hogy a szabad verseny keretein belül értelmezhető-e a vagyon- és önvédelem, és ha igen, hogyan. Miután ez megtörtént megnézzük, hogy a konkrét esetet mégis hogyan kéne értékelni.

Libertáriusok, illetve mindenki, akit érdekel a libertárius gazdaságpolitika és filozófia, létrejött egy facebook oldal, ami érdekelhet titeket. Ez a Szabadság filozófiája nevű oldal, amit itt találhattok: https://www.facebook.com/szabfilo Lájkoljátok, szóljatok hozzá, osszátok meg ismerőseitek között is. Köszönöm!

A mandineren jelent meg egy felhívás, miszerint párbeszédet kezdeményeznek a fiatal középosztály politikából történő kivonulásáról. Gondoltam írok ezzel kapcsolatban, hiszen ez az a réteg, akik közül a libertarianizmus fő támogatói kerülnek ki. Viszont szerintem a kérdés nem lett jól feltéve, inkább a polgárság kivonulásáról kell beszélni, mint ahogy az a későbbiekben kiderül.

2014. április 6-án lezajlottak a választások, aminek eredményeképpen a Fidesz a mandátumok majdnem kétharmadát elérte. Azóta több helyen próbálták elemezni a miérteket, véleményem szerint azonban az értékelés mind a győztesek, mind a vesztesek szempontjából hibás. Ennek elsődleges oka az, hogy mindenki magáévá tett egy retorikát mind a saját, mind a politikai ellenfél profilját jellemezve és azok alapján alkotott egy virtuális világot.

Gondban lehet egy libertárius szavazó: a mostani választásokon nincs olyan párt, amire jó szívvel lehetne szavazni. Ezzel párhuzamosan több olyan vélemény is napvilágot lát, amik kivétel nélkül a szavazáson való  részvételre buzdítanak. Ennek az írásnak a célja kettős: egyrészt bemutatni, hogy az induló pártok közül egyik se rendelkezik olyan programmal, ami a Magyarország problémáira megoldást adhatnak, másrészt hogy ebben az  esetben a nem szavazás egyáltalán nem ördögtől való (jelenleg nem vizsgálom a kérdés azon oldalát, ami szerint általában a szavazásnak nincs értelme).

Orbán Viktor szerint szamárság firtatni, hogy miért javul a foglalkoztatottság. Ez a gondolat nagyon tanulságos, ugyanis összecserélődik a cél és a megoldás.