Liberatórium

Volt már szó a kalkulációs problémáról nem csak ezen az oldalon, hanem máshol is, de az alábbi szerintem egy nagyon szemléletes példa lett. Prof. Howard Baetjer Jr. és Tomasz Kaye egy szemléletes videóban mutatja be a LearnLiberty youtube oldalán, hogy miért fontosak az árak és hogy mi a szerepük. A videó szövegének fordítása következik.

Ebben a sorozatban a libertarianizmus filozófiai és gazdasági megalapozását, valamint az ezekből levonható tanulságokat és következményeket fogom bemutatni. Látni fogjuk, hogy míg az alapok nagyon egyszerűek, sőt magától érthetőek, a belőlük levont következtetés sokszor nem felelnek meg azoknak a gazdasági és filozófiai elveknek, amiket tanultunk és megszoktunk. A sorozat első részében a libertarianizmus alapját, nevezetesen a magántulajdont és az önrendelkezést tárgyalom.

Robert Higgs írása a félelemről és annak gazdasági és politikai hatásairól. Fordítás következik.

A vasárnapi boltbezárás eltörlésével kapcsolatban újra előjött a szabályozás jogosságának vagy szükségességének a kérdése. Ez azonban nem csak ebben a témában jelenik meg, hanem sok más esetben is. A közös nevező az alábbi kérdés: a gazdasági kényszert lehet-e/kell-e politikai kényszerrel orvosolni? Az alábbi írásban ezt a kérdést járom körbe.

Nemrég elolvastam az egyik fideszhívő blogot és óriási hibának bizonyult. Persze, meg is érdemlem, mégis mire számítottam? Lenyűgözött, hogy mennyire falsul látják a dolgokat, és hogy mennyire képesek racionalizálni és még a kudarcot is győzelemként értékelni.

Nem vagyok meglepve TGM reakcióján a panamai iratok kiszivárogtatása kapcsán. Először nem is akartam írni erről az egészről, mert a magyar politikai diskurzusban a szokásos "de a másik" jellegű vélemények láttak napvilágot, amik még a reakcióra is méltatlanok. TGM írásával szerintem nem csak azért kell foglalkozni, mert az ebben szereplő tévhiteket számos magyar állampolgár osztja, hanem azért is, mert pont az ezekből kiinduló megoldások okozzák magát a problémát.

Bár már írtam erről a témáról, de érdemesnek tartottam lefordítani Jeff Deist (a Mises Institute elnöke) előadását is, ugyanis szerintem sok érdekes gondolatot megfogalmaz (bár a beszédben szereplő példák főleg az amerikai politikai berendezkedésre alapulnak, ezek szerintem könnyen átültethetőek a magyar helyzetre).

Remek dolog, hogy a kormány végre népszavazást akar a kamu konzultációk helyett, különösen, hogy a legtöbb kérdésben egyáltalán nem kíváncsi az emberek véleményére pl. olimpia, Paks, vagy a vasárnapi zárva tartás. Az olimpia különösen kedves dolog, mert "össznemzeti ügynek" titulálták, és ezért jobbnak látják a nemzetet nem megkérdezni róla. Nem vitatom, hogy vannak kérdések, amiket jobb nem népszavazásra bocsájtani, pl. szeretnének-e adót fizetni, de az olimpia egyértelműen nem olyan dolog, ami az állam működését alapjaiban veszélyeztetné, és azért elég mélyen érint mindenkit.

Quadrille Lobster írásának fordítása.

Legyen az hadiállapot, katasztrófa-veszély, terrorizmus vagy növekvő bűnözés mindig előjön az a vita, hogy akkor most az államnak vissza kell vennie a szabadságjogokból, hogy a biztonságot garantálni tudja. Most főleg a menekültválság valamint az utóbbi idők terrortámadásai indították újra ezt a vitát - kevés újdonságot hozva. Most egy más oldalról közelíteném meg a problémát megmutatva, hogy valójában több szabadság kell, mégpedig az, hogy az embereknek több szabadságuk legyen maguk megvédésére.

Pozitív hír jelent meg a portfolio.hu-n, ami szerint a magyar államháztartás hiánya nullára csökkent (itt az ezzel kapcsolatos MNB közlemény és elemzés). Örülünk?

Elsőre pozitív a hír, viszont ha mélyére nézünk a változásoknak és a jövőbeli terveknek, akkor összességében nem annyira rózsás a kép. Ez azért fontos, mert ha nem vesszük figyelembe a negatívumokat, akkor könnyen úgy járhatunk, mint aki a vihar szemében arra az elhatározásra jut, hogy már biztonságos kimenni a szabadba.

Jeffrey Tucker szép példabeszéde, amit egy Grimm mese inspirált. Fordítás következik, eredeti itt.

A kettős mérce blog közölt egy írást "Semmi gond nincs azzal, ha egy párt fizetésemeléssel kampányol" címmel és gondoltam válaszolok a feltett kérdésre.

Engem nem a migráció rémít meg igazán, hanem a pánik, ami terjed emberről emberre és az, hogy vannak, akik élvezettel terjesztik és baromi büszkék magukra közben.

Annak ellenére, hogy a huszadik században a marxista ideológiára épített gazdaságok rendre elbuktak, még mindig töretlen ezen gondolatok népszerűsége. Sőt, többször magukat jobboldalinak és/vagy konzervatívnak tartó emberek hangoztatnak marxista kliséket. Az alábbi írásban ezekről a gyakran ismételt, sokak számára jól hangzó klisékről mutatom meg, hogy csak a marxista gondolati körben életképesek. Így az az ember, aki ezeket hangoztatja, két dolgot tehet: vagy őszintén vállalja, hogy szerinte a marxista paradigma a helyes, vagy felhagy azzal, hogy vágy-vezérelt gondolkodása miatt elvárásait megvalósíthatatlan alapokra helyezze.

Nemrég Larken Rose több száz levelet küldött több politikával és filozófiával foglalkozó gondolkodónak, amiben az állam természetével kapcsolatban tesz fel öt kérdést. Azt gondolom, hogy a magyar közélet szereplői se maradjanak ki ebből, úgyhogy lefordítottam az öt kérdést. Az olvasó nyugodtam kérdezze meg ismerőseit, tanárait vagy közéleti szereplőket arról, hogy mi a válaszuk ezekre a kérdésekre (videó itt).

Larken Rose kérdései etatistákhoz

1) Van-e olyan eljárás, aminek során bármely számú egyén képes egy jogot úgy delegálni valakinek, aminek során az illető számára egy cselekedet erkölcsileg helyes lesz, míg az a cselekedet az adott csoport egy tagja számára sem az?

2) A politikai hatalommal rendelkező emberek (elnökök, jogalkotók stb.) számára létezik-e olyan cselekedet, ami számukra erkölcsileg helyes, mások számára pedig nem? Ha igen, akkor kiktől és hogyan kapták meg ezt a jogot?

3) Létezik- olyan eljárás (pl. alkotmány, választás, törvényhozás), aminek során egy erkölcstelen cselekedetet erkölcsössé lehet tenni (anélkül, hogy magát a cselekedetet megváltoztatnánk)?

4) Amikor a törvényhozók és a hatóságok erőszakot alkalmaznak a törvény és a kormány nevében, akkor ugyanolyan felelősséget vállalnak a tetteikért, mint bárki más, aki ugyanezt tenné?

5) Amikor valakinek az erkölcsi lelkiismerete konfliktusba kerül a politikai tekintéllyel, az illető erkölcsileg köteles számára helytelenül cselekedni azért, hogy "betartsa a törvényt"?

Ayn Rand rövid bevezetője az objektivizmusról, a következőkben a videó fordítását közlöm (tömörebb verzió itt található).

Christopher Cantwell írásának fordítása a mostani összeomlás-sorozatról (eredeti).

Most, hogy vége a szivárványos őrületnek és az internet visszanyerte a korábbi színét, én is szólnék pár szót.
Az amerikai legfelsőbb bíróság határozata után, az amerikai "családbarát", vagy "keresztény" szervezetek elkezdtek tanakodni, hogy hol ronthatták el. Az egyikük arra a következtetésre jutott, hogy nem vették észre a változást. Az ő kommunikációjukban még mindig ott tartottak, hogy a buzi az egy arctalan, visszataszító véglény. Viszont közben ahogy egyre több ember vállalta fel, mára szinte mindenkinek van meleg ismerőse. Ezzel viszont elvesztették az arctalanságukat. Most már John, akitől a fűnyírót szoktam kölcsönkérni és nem pedig egy szörnyeteg, amibe mindent bele lehet vetíteni. Arra jutott, hogy újra kell gondolniuk a stratégiájukat, mert a régi módszer már nem fog menni.
Na, Magyarországon itt nem tartunk, sem elfogadottságban, sem felismerésben. Jelenleg ott tartunk, hogy a szivárványmániára megjelent egy csomó válaszcikk, de ezek színvonala többnyire olyan, hogy hozzá képest a békasegge magasles.
Egy kivétellel...

Az alábbiakban Antony Davies rövid videójának fordítását közlöm, ahol nem csak azt tudhatjuk meg, hogy miért ne nyomtassunk több pénzt, de a pénz jelentőségéről is is jobb képet kapunk (direkt link).

A menekültügyi kérdés fokozódik, és ha valaki úgy érezné, hogy a történelem ismétli önmagát, az nem a véletlen műve. Ennek oka persze nem valami misztikus erő vagy a sorsszerűség. Egyszerűen az emberek még mindig nem vonták le azt a tanulságot, hogy a kollektivista megoldások összetett társadalmi kérdésekben nem működnek és nem működhetnek.

A görög népszavazás eredményével kapcsolatban valószínűleg sok elemzés fog születni, viszont kevés lesz az olyan, ami a probléma mélyebb okaira hívja fel a figyelmet. Mint azt a következőkben megmutatom, a probléma alapjai ott vannak, hogy a szabad piacon kialakult hitelező-adós viszonyba beleszólt az állam és így az összes probléma forrása itt keresendő. 

1. Az állam szüntesse meg minden olyan szervezet finanszírozását, amik a menekültek anyagi támogatását vagy elszállásolását végzik, ennek összegével arányosan pedig csökkentsék az adókat. Ezek után mindenki maga eldöntheti, hogy ezt a plusz pénzt a menekültek támogatására fordítja vagy sem.

2. Az állam szüntessen meg minden olyan tevékenységet, amik az adófizetők pénzéből próbálják a menekülteket visszatartani (kerítés, határőrség stb.), és a keletkező plusz bevétellel arányosan csökkentsék az adókat. Ezek után mindenki eldöntheti, hogy az így kapott plusz jövedelmét kerítések építésére és fenntartására fordítja vagy sem.

Nem gondoltam, hogy erről írnom kell. Úgy gondoltam, hogy az elmúlt években azért egyre több ember jön rá, hogy nem az állami szabályozások minőségével, hanem azok meglétével van a probléma. Az alábbi írás kiválóan mutatja, hogy még mindig vannak, akiknek ezt el kell magyarázni. A tldr embereknek lelövöm a poént: a probléma automatikusan megoldódik, ha teljesen eltörlik a taxis rendeletet.

A szabályozott piac melletti érvek között a leggyakoribb az, hogy a nagy cégeket és multinacionális vállalatokat korlátozni kell, mert a szabad piacon hatalmasra nőnek és teljes mértékben eluralják az életünket. Ebben az írásban azt mutatom meg, hogy ez a félelem nem csak téves, de paradox módon pont az ezzel érvelők növelik folyton ezeknek a cégeknek a hatalmát, aminek legfőbb forrása az állami beavatkozás.