"Könnyű a természettudósoknak – tényekkel van dolguk. A társadalom kutatói viszont vélekedésekkel – mi több, vélekedésekről alkotott vélekedésekkel dolgoznak. Így hát megeshet, ami szinte minden esetben meg is esik, hogy ha a társadalom jelenségeiről folyik a vita, a felek valójában nem a másik álláspontját vitatják, hanem azt a tételt, amit a másik álláspontjának állítanak. Legtöbbször ezért meddők a társadalmi viták: „A” teljes meggyőző erővel megsemmisíti mindazokat az állításokat, amelyeket „B”-nek tulajdonít, „B” porba sújtja az „A”-nak tulajdonított nézeteket ily módon győzedelmes igazságuk teljes bizonyossága mellett beszélnek el egymás mellett.

A mai magyarországi társadalmi viták pontosan e sínen robognak. A jobboldali közírók is megkonstruálták a maguk balliberális fantomképét – melyet persze minden vitában legyőznek –, és a balliberálisok is lelkesült eszmei harcot vívnak a maguk jobboldali fantomjával, hasonlóan elsöprő sikerrel. 

Vegyünk egy példát: a melegek házasságát. Jobboldalon ott a rózsaszín bőrtanga, a balliberálisoknál pedig a hálószobákba nyúlkáló, diktatúrába hajló autoriter állam. Pedig mind a kettő csupán vetített kép, könnyű legyőzést kínáló ráfogás. 

Azért egyrészt-másrészt játékot se játsszunk. Lehetséges és legyen is jobboldali, konzervatív álláspont – próbáljuk tehát ezt megfogalmazni és vitára felajánlani, azt remélve, hogy a baloldali és a liberális álláspont is hasonlóképpen megismerhető lesz.

Nos tehát: mára már értelmes ember nem vitatja, hogy mindenkinek jogában áll azzal ágyba bújni, akivel akar. Nem volt ez mindig így, és becsületes konzervatív elismeréssel adózik azok előtt a liberálisok előtt, akiknek az elmúlt fél évszázadban sikerült kivívniuk ezt a közmegállapodást.

Lépjünk tovább. Mára már értelmes ember azt sem vitatja, hogy mindenkinek jogában áll azzal tartós párkapcsolatban élni, akivel akar. Ami azt is jelenti, hogy e párkapcsolat, ha történetesen meleg, akkor is ugyanolyan társadalmi elfogadottságot kell hogy élvezzen, mint a különnemű. Meleg pároknak ugyanolyan joguk van párként megjelenni a közösségben, mint a heteróknak. Tisztelet ezért a liberálisoknak – lásd fent.

Aki tehát azt az álláspontot fogja rá a konzervatívokra, hogy azok meg akarják mondani, ki mit csináljon a hálószobában, az nem a konzervatívokkal vitatkozik, hanem a maga gyártotta fantommal."

(Azért tudnék mutatni pár ilyen fantomot. Várhatóan az első hozzászólók közt rögtön birca :) )

"Amikor egy konzervatív ember azt mondja, hogy ellenzi a melegek házasságát, akkor ezt nem azért teszi, mert bele akar szólni a magánéletükbe. Hanem azért, mert a házasságot – úgy látszik – másként értelmezi, mint a liberális. (Hogy e tekintetben van-e önálló baloldali, szociáldemokrata álláspont, az az utóbbi néhány évtizedben sajnos nem derült ki.)

A liberális – ha jól értjük, és nem fantomot gyártunk magunk is – a házasságot jognak tekinti, amelyből senki, aki felelős döntést képes hozni önmagáról, nem rekeszthető ki. Valóban: ha a házasság jog, a következtetés indokolt.

Csakhogy – talán ez lenne a konzervatív álláspont – a házasság nem jog, hanem intézmény."

Itt az első pont, ahol érdemes megállni. A liberális és a konzervatív álláspont nem különbözik abban, hogy a házasság intézmény és nem jog. A különbség az etatista és a liberális között van, mert mi nem gondoljuk, hogy a társadalmi intézmények meghatározása állami feladat lenne.
Az egy más kérdés, hogy praktikus okokból nem célszerű, hogy ha az írott jog nagyon eltávolodik a hétköznapi élettől, tehát valamilyen szinten muszáj tükröznie a társadalmi intézményeket. De akkor is maximum követnie és nem irányítania kell a társadalmat (épp ezért nem is nagyon támogatnám a bevezetését az előtt, hogy elfogadottá válna). Az, hogy a társadalmat irányítani kell, az a progresszív ideológiák sajátossága.

Attól a népszerű tévhittől eltekintve, hogy a melegjogoknak bármi köze is van a liberalizmushoz, idáig a véleménycikk teljesen jó. Innentől kezdve viszont bejön egy csomó bibi, ami a tipikus konzervatív gondolkodás terméke. A tipikus konzervatív gondolkodás alatt azt értem, hogy a következtetéshez keresi az érveket.

"Amely azért jött létre, és az elmúlt néhány ezer évben azért maradt fenn, hogy az emberi társadalom reprodukcióját támogassa, magyarán hogy a megszületendő gyermekeknek védett helyzetet teremtsen. Aki veszi a fáradságot, erről elég gazdag irodalmat talál, kezdve az ókori görögökön, fel egészen a legújabb korig – de szinte minden szócikk, tanulmány és kötet a gyereknevelésre fut ki. "

Itt komoly probléma, hogy túlságosan tudatos tervezést keres a társadalmi intézmények mögött, de azok valójában nem megtervezve lettek, hanem kialakultak afféle ahogy esik, úgy puffan módon (konzervatív szóhasználat szerint organikusan :) ). A házasság nem a társadalom reprodukciója miatt jött létre. Egyrészről, a reprodukció enélkül is elég jól biztosított volt. Pont ezért tudott az emberi faj annyira elterjedni, hogy egyáltalán létrejöhessenek társadalmi intézmények. Ahhoz előbb el kellett érni egy létszámot.
Másrészről,  a társadalom fogalma maga is sokkal újabb, mint a házasság. Amikor az utóbbi létrejött, akkor az embereknek még a leghalványabb fogalma sem volt arról, hogy a társadalom, ez az absztrakció létrehozható. Ennél sokkal önzőbb dolgok motiválták az embert hozzá: a férfi számára biztosítani, hogy az erőforrásait a saját utódjaira fordítja és nem másik férfiéra, a nő számára pedig, hogy mindig lesz valaki, aki erőforrásokat biztosít az utódok felneveléséhez. Ez van a mögött is, hogy különféle közegekben különböző változatok jöttek létre. Magashegységekben, ahol a férfi sokáig távol van az élelemszerzés miatt, ott pl. elterjedt a poliandria. Sivatagos területeken, ahol vannak gazdag természeti erőforrások, de ritkák és lehetséges kizárni belőle másokat, ott pedig a poligámiák terjedtek el. Ez nem egy tudatos döntés, vagy társadalomtervezés, hanem próba-szerencse módszer és amelyik viselkedésminta bevált az elterjedt. Más körülmények között más vált be. De ez most mellékszál, nem akarom ebbe az irányba elvinni.

"Hiszen az ember nem csak szellemi lény, hanem biológiai is. Bármely faj fennmaradásának sine qua non-ja, alapfeltétele a reprodukció képessége. A biológia ezt a képességet igen egyszerű módon teszi próbára: amelyik faj nem képes a reprodukcióra, az kihal. Tudomásul kell vennünk, hogy ez a törvény a homo sapiensre is maradéktalanul vonatkozik. A reprodukcióra (2.0-ás demográfiai mutatóra) nem képes faj biológiai zsákutca. Ha a biológia értelmezni tudná az etikát (nem tudja), azt mondanánk: nem méltó a fennmaradásra."
Itt is álljunk meg egy pillanatra, mert ez a bizonyos "demográfiai mutató" a total fertility rate. Ebbe az emberek hajlamosak túl sokat belelátni. Ez úgy keletkezik, hogy fogom az idén 16 évesen szült lányokat, elosztom az összes 16 éves lány számával. Aztán 17, 18 ... 49 éves nőkig és ezeket a hányadosokat összeadom. Teljesen szintetikus, korlátozott relevanciája van a reprodukcióra nézve. Valamennyi van (azért is használjuk, meg mert jobban nem tudunk), de nem szabad túl becsülni. Különösen olyan társadalmakban, ahol a szokások átalakulóban vannak. Ott nagyon el tud szakadni attól, hogy átlagosan hány gyereket szül egy nő egy élet alatt.
A másik fontos megjegyzés, hogy az, hogy hány gyerekre van szükség a társadalom létszámának stabilan tartásához, az nem egy univerzális konstans. Az igen erősen függ a körülményektől. Magas gyermekhalandóság mellett sokkal több kell.

"A házasság intézménye a reprodukció, a fennmaradás eszköze. Persze emellett sok más is: két ember szövetsége, kölcsönös szeretet, a magánytól való menekvés. De ez mind csak ráadás. És teljesen érthető, ha a meleg párok ebből a ráadásból részesedni akarnak. Ám ezzel a házasság intézményét a lényegétől fosztják meg. "
Ezzel 3 nagy baj van.
Az egyik, hogy az eszközéből nem következik, hogy az egyetlen eszköze. Ez egy ki nem mondott (és téves) feltételezés. Többek közt ezen nevettek egy másik blogon, mert ezen logika alapján a bálnáknak ki kellett volna halni.
A másik, a történelmietlen visszavetítés. Manapság valóban szerelemből házasodunk, de ez csak manapság van így és a nyugati világban. Ez nem egy univerzális dolog, a legtöbb helyen még mindig messze nem ennyire magasztos (pl. India egyes részein).
A harmadik, ha tegyük fel, hogy egy intézménynek tényleg ilyen célja van (,mint ahogy nincs pl.: gyermektelen házasoktól se várja el senki, hogy elváljanak), akkor vajon tényleg megfosztódik-e tőle. Megváltozik-e a te házasságod attól, hogy az utca másik végén az egyik pár elválik? Nem. Elveszti-e a lényegét a te házasságod attól, hogy egyes pároknak nincs gyereke? Nem. Légy őszinte, attól, hogy látsz egy rossz házasságot, a tied nem változik. Ez egy teljesen légből kapott érv. Erre mondom, hogy tipikus konzervatív. Ahogy Nietzsche írta:  "a szokás mögött rejlő okokat és szándékokat mindig csak akkor hazudják hozzá, találják ki a szokáshoz, ha némelyek vitatni kezdik a szokást, valamint okait és szándékait vizsgálni. Ebben áll minden idők konzervatívjainak nagy becstelensége"

"Valójában ez az egyetlen, viszont a lenni vagy nem lenni alternatíváját felvető kérdés: a melegek házasodási joga rontja-e az emberi nem, vagy akár egy kulturális közösség (mondjuk Európa) reprodukciós képességét? Ha nem, akkor gond nélkül elfogadhatjuk, sőt egyenesen el kell fogadnunk. Semmi nem állandó a világban, miért éppen a házasság lenne az? Ha viszont rontja a reprodukciós teljesítményt, akkor egészen egyszerűen az emberiség – vagy az adott kulturális közösség – öngyilkosságával van dolgunk, amely ugyan kellemesebb, mint a lemmingek ismeretes tömeges halálba menetelése, az eredmény viszont rosszabb: teljes megsemmisülés."
Ezzel az a baj, hogy ez egy kollektivista megközelítés és mint olyan, távolról sem konzervatív.
Amire viszont semmilyen mentséget nem tudok elképzelni az az intellektuális tunyaság, hogy nem vette magának a fáradtságot, hogy megpróbáljon utána nézni a tényeknek.
Ha ugyanis megteszi, akkor az egész cikket itt abba is hagyhatta volna, mert megnézi a holland, belga, vagy épp a spanyol statisztikákat, akkor láthatja, hogy egyáltalán nem romlott.

"Történelmi léptékkel mérve csak rövid időt vizsgálhatunk, a melegjogok története alig néhány évtizedes. A konzervatív szemlélő azonban hajlamos a jelenséget más jelenségekkel összefüggésben szemlélve arra a következtetésre jutni, hogy Európának a katasztrófa felé tartó demográfiai folyamatai és a házasság intézményének átértékelése között szoros összefüggés van."
Itt megint egy történelmi tévedés található, hiszen a melegjogok története valójában több ezer éves, legfeljebb nem volt nevesítve, mint meleg jog. Az ókori görögök meglehetősen természetesnek vették, miért is alkottak volna rá külön szót? Az egészre nem volt szükség, ameddig nem kriminalizálták.

"Természetesen nem csak a melegek házasságáról van szó. A gyerekek egyre nagyobb hányada születik házasságon kívül – és a konzervatív szemlélő ok-okozati összefüggést lát e jelenség és a között, hogy összességében viszont egyre kevesebb gyerek születik. Ugyanezt véli felfedezni a válások számának emelkedése és a demográfiai mutató romlása között. "
Itt pedig egy ténybeli tévedés található. Nem figyelhető meg ilyen összefüggés, sőt inkább az ellenkezője figyelhető meg. Svédországban, Franciaországban Európa két legtermékenyebb országában pl. 50% felett van, míg mondjuk a brutális sebességgel elöregedő Japánban alig 2%.

"Valójában a „romlás” kifejezés erős eufémizmus. Európa a maga 1.3-as reprodukciós mutatójával a szó szoros értelmében kipusztulásra ítélte önmagát. Ez nem Kasszandra-jóslat, ez egyszerű számtan. Kétszáz embernek százharminc gyereke születik, azoknak felnővén nyolcvanöt, azoknak ötvenöt – a kétszáz és az ötvenöt között csupán dédszülői-dédunokai távolság van. A lélekszám egynegyedére zuhanása egyetlen életbe belefér. És akkor a gazdasági összeomlásról még nem is szóltunk."
Itt már megint arról van szó, hogy nem érti a TFR metrika jelentését.

"Csakhogy van egy másik szempont is. Morálisan teljesen jogos követelés, hogy a melegek mindennemű megkülönböztetés nélkül, a heterókéval teljesen azonos minőségű életet élhessenek. Egy konzervatív ember minden más emberre csakis úgy tekinthet, mint akiben a teljesség foglaltatik, és neki nincs erkölcsi joga a másikat e teljesség megélésében korlátozni.

A melegek házasságával kapcsolatban eszerint egy morális megfontolás áll szemben egy biológiai megfontolással – a faj önreprodukciójával. És itt következik a konzervatív következtetés: a megőrzés parancsa erősebb, mint az egyéni életek lehető legteljesebb kiteljesedésének joga. 

Foglaljuk hát össze: ha a melegházasság elfogadása rombolja az adott közösség biológiai reprodukciós képességét, akkor és emiatt a konzervatív ember a melegházasságot ellenzi. Ha viszont az derül ki, hogy ilyen összefüggés nincs, akkor a konzervatívnak a melegházassággal nincs dolga azon kívül, hogy elfogadja."
Itt pedig visszaköszön a kollektivizmus, miszerint az egyén másodlagos az egyénekből álló absztrakcióhoz képest. Bármely más kontextusban egy ilyenért szúrós tekintetet kapna egy konzervatívtól. A kollektivizmus ugyanis a legszörnyűbb diktatúrák alapja. Feláldozhatóvá teszi az embereket a Cél érdekében.

"Végül csupán egy kérdés marad: mire ez a dilemma eldől, lesz-e még európai civilizáció?"
Bár jog szerint valóban újdonság a melegházasság, de az elismert együttélésnek azért bőven van történelme. Az alapján azt kell, hogy mondjam, hogy a dilemma alapvetően eldőlt, hiszen a görög civilizáció se pusztult ki, csak lerohanták a rómaiak (,mint mindenki mást a Földközi-tenger mentén).