Legyen az hadiállapot, katasztrófa-veszély, terrorizmus vagy növekvő bűnözés mindig előjön az a vita, hogy akkor most az államnak vissza kell vennie a szabadságjogokból, hogy a biztonságot garantálni tudja. Most főleg a menekültválság valamint az utóbbi idők terrortámadásai indították újra ezt a vitát - kevés újdonságot hozva. Most egy más oldalról közelíteném meg a problémát megmutatva, hogy valójában több szabadság kell, mégpedig az, hogy az embereknek több szabadságuk legyen maguk megvédésére.

Centralizált kontra decentralizált biztonság

Az alábbiakban kétféle "védelmi" filozófiát fogok megkülönböztetni, a centralizált és a decentralizált modellt (a védelem azért van idézőjelbe, mert ez a rend- és honvédelemtől kezdve a határvédelemig mindenre alkalmazható).

A centralizált modell

A centralizált modellben a védelmet egy központi (állami) szerv hajtja végre. Működését központilag szervezik és finanszírozzák, tevékenységét csak nagyon speciális esetben folytathatja ezen szerven kívülálló személy. Ennek következtében a szabályozás arra is kitér, hogy ezt a tevékenységet ki és milyen formában végezheti. Tehát te csak akkor tudsz ehhez a körhöz tartozni, ha megfelelsz a jogszabályok által biztosított feltételeknek, minden más esetben bűncselekményt követsz el. A centralizált modell fontos része, hogy ez a hatóság csak akkor tud hatékonyan működni, ha nem csak azt szabályozzák központilag, hogy ki lehet a tagja, hanem hogy az állampolgárok többi részének milyen kötelezettségei vannak a hatóság felé (lásd még a fegyverviselés korlátozása, mi minősül hatóság elleni erőszaknak stb.).

A decentralizált modell

A decentralizált modell úgy indul, hogy mindenki úgy védi meg magát, ahogy akarja és gondolja. Természetesen bizonyos tevékenységek hatékonyabb szervezést, nagyobb költségvetést és speciális képzést igényelnek, így itt is megalakulnak a különböző hatóságok. Ezek viszont "csak" egy elemei, nem pedig kizárólagos vagy akár meghatározó elemei a védelemnek. Nem rendelkeznek különleges jogkörökkel és nem szólhatnak bele azon emberek viselkedésébe, akik vagy nem igénylik a szolgáltatásaikat, vagy nem bűnözők.

Természetesen a két modell között folytonos a határátmenet, viszont az alábbiakban kiderül, hogy minél inkább centralizált a hatóság működése, annál inkább kijönnek annak rendszerszintű problémái.

A centralizált modell hibái

A két modell közötti különbségből látszik, hogy milyen problémák lépnek fel a centralizált védelem esetén.

- Mi van, ha nem működik - a centralizált modell ki nem mondott hibája, hogy azt feltételezi, az emberek csak úgy lecserélhetők egymásra, a működéshez elég a szabályok betartása. A valóságban természetesen ez nincs így és elképzelhető, hogy a központi szerv működésében zavar támad. Ez a decentralizált modellben kevésbé súlyos probléma, ugyanis az a lehetőséged még mindig meg van, hogy vagy saját magad oldd meg a védelmedet, vagy valaki(ke)t megbízz ezzel. Ez utóbbi lehetőség a centralizált modellben vagy kifejezetten tilos, vagy jelentős nehézségekbe ütközik.

- Több bűnöző - mivel a centralizált hatóság alternatívájaként nem állíthatsz fel semmit és még az általuk megszabott viselkedési protokollt is be kell tartani, ez a modell egy extra "bűnözői" csoportot is létrehoz (akik ezt nem tudják vagy akarják betartani), amivel szintén a hatóságnak kell foglalkoznia. Ez persze hozzájárul a következő ponthoz.

- Túlterheltség - nem csak a hatóság által szabályozott viselkedés okoz túlterhelést a centralizált rendszerben, hanem hogy egy idő után az állampolgárok minden egyes problémájukat a hatósággal akarják megoldatni (jobb félni, mint megijedni, avagy ha én megvédem magam, akár börtönbe is kerülhetek). Ez a probléma a decentralizált modellben kevésbé jelenik meg, mert egyrészt az emberek tisztában vannak azzal, hogy megvédhetik magukat, illetve nem csak a hatóság segítségét kérhetik.

- Kevésbé rugalmas - a világ változik, és néha olyan irányban, amire nem készültünk fel. Ehhez a központilag szervezett hatóság csak nagyon nehezen tud alkalmazkodni, mert nem csak a szakmai kihívásokkal kell megküzdeniük, hanem meg kell várniuk a jogszabályok megfelelő változását is.

- Nem tudni, hogy lehetne-e jobban - egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy egy adott területen csak egy hatósági szervnek kell-e működnie. Lehet, hogy érdemes egy nagyobb, de az is lehet, hogy több kisebb szervezet a hatékonyabb megoldás. Ezt a decentralizált modellben a "fogyasztó" - azaz a biztonságot igényló egyén - határozza meg azzal, hogy kinek a szolgáltatásait igényli és kiét nem. A centralizált modellben nem lehet tudni, hogy pont az a szervezeti forma-e a legjobb, amit a jogalkotók kitaláltak vagy nem.

- Nincs visszajelzés az igényekre - ez utóbbinak a következménye az is, hogy nem lehet tudni, mely esetekben kell hívni a hatóságot és mikor nem. A központi hatóságnál ez jellemzően azt jelenti, hogy - mivel az állampolgároknak minimális lehetőségük van ezeket legálisan megoldani - egyre több jogszabály születik, ami tovább terheli a rendszert.

A centralizált modell válsága

A fentiek fényében már nem meglepő az a kijelentésem, hogy pont nem a liberális megoldások kerültek válságba a menekültkérdéssel kapcsolatban, hanem a centralizált modell, pontosabban az a modell, ahol az állampolgár csak kivételes esetben és szigorúan szabályozott körülmények között védheti meg magát, minden mást a hatóság old meg.

Egyrészt senki nem foglalkozik azzal a nagyon egyszerű ténnyel, hogy mind a bevándorlás, mind a terrorizmus problémái helyi - tartományi, megyei, városi - szinten változnak, azaz ezt országos, európai stb. problémának beállítani hiba. Sőt, a probléma pont azért nehezen kezelhető, mert mindenki központi megoldást szeretne, viszont a problémák helyi szintűek. Így ha valaki olyan területen lakik, ahol jelentősek ezek a problémák ellenérdekelt lesz azokkal szemben, ahol vagy nem jelentkeznek, vagy nem annyira súlyosak ezek.

Másrészt a menekültválsággal kapcsolatban természetes a hatóságok tehetetlensége, hiszen nagyon gyorsan jött létre egy olyan helyzet, amire sem a jogszabályok, sem a felkészültségük nem volt megfelelő- és az előzőek fényében nem is lehetett.

Harmadrészt az sem magától értetődik, hogy ezeket a problémákat kizárólag hatóságilag kell kezelni, viszont - mint ahogy azt korábban megmutattam - a centralizált modellben szinte minden problémát hatóságilag akarnak kezelni az emberek.

A megoldás: több szabadságot, nem kevesebbet

Ezek után már egyenesen következik, hogy mi a megoldás, és az pont nem a szabadságjogok további korlátozása, hanem azok még szélesebb kiterjesztése. Konkrétan:

- Az önvédelem és a tulajdon védelme csak extrém esetben legyen bűncselekmény. Ne kelljen félni hatósági eljárástól annak, aki megvédte magát és/vagy a tulajdonát.

- Az önvédelem lehetőségei sokkal tágabbak legyenek - itt nem csak a fegyverhez jutás megkönnyítését gondolom, hanem minden olyan eszközét, amit valamilyen módon hatóságilag tiltanak (pl. hallottam olyan lakótelepről, ahol az ajtók rácsait le kellett szedni katasztrófavédelmi okokból).

- A rendőrség stb. decentralizációja - nem csak a menekültválsággal kapcsolatban mondható el, hogy a különböző területeken különböző problémák vannak, ezért ezért lehetőséget kell biztosítani arra, hogy különböző helyeken alternatív megoldások szülessenek, amit központilag sosem lehet jól megszervezni. Ezért mind a hatóságok szervezését, mind finanszírozását az adott falvakra, városokra, megyékre stb. kell bízni.

- Lehetőséget kell biztosítani annak, hogy ha valaki nem elégedett a hatóság szolgáltatásaival, akkor ne fizesse azt. Ezért a rendőrség finanszírozását nem a központi, hanem a helyi költségvetésből kell finanszírozni.

A megoldás tehát több szabadságot, konkrétan az önvédelem szabadságát jelenti. Nem biztos, hogy úgy fog működni, mint ahogy azt mindenki szeretné, de sokkal jobban fog működni, mint a központosított rendszer. De ha ez mégis így lenne, neked nem kell arra várni, hogy a megfelelő politikusok kerülnek a megfelelő helyre, hogy az ezzel járó problémákat megold, hanem lehetőséged lesz több alternatíva közül választani.