Liberatórium

Mivel a közelmúltban több vita is volt a tudomány természetéről és módszertanáról, úgy gondolom, hogy a King Crocoduck nevű youtuber alábbi videójának magyar fordítása időszerű (a többi videóját is erősen ajánlom).

Ez gyors lesz:
Most olvasok egy MTI hírt. Röviden:
Orbán Viktor Brüsszelben beszélt az uniós tagállamok állam- illetve kormányfőinek kétnapos tanácskozására érkezve, ahol a következőkről beszélt: az európai demokrácia megbicsaklott, és azt helyre kell állítani; az európai demokrácia azért bicsaklott meg, mert nem azt csinálják az európai vezetők, amit az emberek elvárnak tőlük és amit világosan akarnak, ami az, hogy ne engedjenek be több migránst, és erős legyen a határőrizet, illetve akik már bejöttek, vissza legyenek küldve. Orbán szerint a demokrácia helyreállítása a következő hónapok feladata, aminek a végére a jövő év elején esedékes európai parlamenti választásoknak kell pontot tenni. A javaslatok között arra vonatkozó is van, ami a menekülttáborok EU-n kívüli felállításáról szól, amit ha megszavaznak, helyreáll a demokrácia.

Az a rossz hírem, hogy nem a demokrácia bicsaklott meg, hanem a realitásérzék.
Természetesen, nem azért nem küldik vissza az érkezőket, mert nem demokratikusak a nyugati országok, hanem mert nem annyira egyszerű, mint ahogy kimondva hangzik. Szét kell válogatni, hogy kit kell/lehet visszaküldeni és meg kell állapítani, hogy hova. Már ezen a ponton vérzik a javaslat, mert a hivatalok hatalmas feldolgozási lemaradásban vannak. A fogadó országgal is le kell egyeztetni a visszafogadást, majd végül le kell szállítani az illetőt. A fogadó országok viszont többnyire nem túl együttműködőek, már ha egyáltalán van működő államszervezet.

Az EU-n kívüli menekülttáborok megint egy olyan probléma, amiben nagyon egyszerű megállapodni, de annál nehezebb megvalósítani. A Földön ugyanis -az Antarktisz egy szegmensét leszámítva- egyetlen négyzet-centiméternyi szárazföld sincs, amelyik ne lenne valamelyik ország területe. Ahhoz, hogy egy ilyet létre lehessen hozni, szükséges egy EU-n kívüli országot rávenni, hogy engedje ezt meg.
A menekülttábor, viszont műfajából adódóan, egy "kisebbik rossz" kategóriás dolog. Senki se jelentkezik azért, hogy az ő területén létesítsenek egyet, ha nem muszáj. Albánia már hivatalosan is válaszolt, hogy őt felejtsék el. Ha nincs olyan ország, ami bevállalná a tábor létesítését, akkor a megállapodást annyit se ér, mint a papír, amire nyomtatják.

Látható, hogy ez a két dolog nem azért nincs megvalósítva, mert az európai vezetők nem demokratikusak, hanem mert igen nehéz megvalósítani. Ebből következően, ha az európai vezetők meg is állapodnának, akkor se történne semmi előrelépés, mert a probléma kulcsa nem az EU-n belül van. Viszont fordítva is igaz, hogy ha valamelyik EU-n kívüli ország vállalná, akkor mindez megvalósítható lenne az európai vezetők konszenzusa nélkül is. Semmilyen akadálya nincs annak, hogy pl. Németország és mondjuk Algéria meg tud állapodni, akkor elkezdje a kitoloncolást. Bár az igaz, hogy a további feldolgozás, gondozás, továbbszállítás stb. Németország felelőssége maradna, aminek költségeit és nehézségeit egyedül állná.

Emiatt én azt mondom, hogy a demokrácia nem ott bicsaklik meg, amikor egy vezető nem hajt végre olyan dolgot, ami meghaladja a lehetőségeit, hanem akkor, amikor megígéri a választónak. Akkor ugyanis félrevezeti a választót.

Karl Marx születésének 200. évfordulója felkavarta az álló vizet. Sokan méltatták a meglátásait, sokan kritizálták, de nekem mindegyikből hiányzik valami.
Van, akinek a cikkéből az, hogy csak a Tőkére fókuszál, holott a marxizmus megértéséhez kell még a Kommunista kiáltvány és A Gotha program kritikája is. Van, aki csak arra fókuszál, hogy milyen szép is az osztályok nélküli társadalom és elfeledkezik annak gyakorlati vonatkozásairól.
Pedig, ha ezeket összeszedjük, akkor ki fog derülni, hogy a marxizmusba bele van kódolva annak erőszakossága.

Karl Marx születésének 200. évfordulójáról több helyen is megemlékeztek, és ahogy az lenni szokott, előkerültek a marxizmus apologétái is. Eme "nemes" feladatot Jean-Claude Juncker, az Európia Bizottság elnöke vállalta magára, ahol a marxista apologéták egyik kedvenc érvét hozta fel, nevezetesen hogy a marxizmusból nem következnek azok a rémtettek, amiket a különböző kommunista államok vittek végbe.

Ezen írás célja ezt a toposzt cáfolni, és megmutatni, hogy a marxizmusból szükségszerűen következik a majdnem teljes körű erőszak és teljesen lényegtelen, hogy az azt megvalósítók milyen szándékkal próbálják az elméletet implementálni.

Nem szeretek aktuálpolitikáról írni, mert jobban szeretem a magasabb röptű és tartósabb gondolatokat, de ez nem tart vissza attól, hogy ihletet merítsek belőle.

A választások közeledtével egyre többet hallani különböző érveket bizonyos pártok mellett vagy ellen. Ebben az írásban az általam leggyakrabban hallott érvről - a "legkisebb rossz" vagy a "kisebbik rossz" választása - fogom megmutatni, hogy miért hibás. Sok okból szavazhat az ember egy pártra - bár én személy szerint nem javaslom -, viszont ha azért szavazol, mert szerinted az a kisebbik rossz, akkor az nem csak, hogy hibás lépés, de sokszor igen kellemetlen következményei lehetnek az életedre nézve.

A jobbik által kezdeményezett felvonulás - aminek fő kiváltó oka az ÁSZ Jobbikra kirótt bírsága volt - nem mozgatott meg sok embert (becslések szerint legfeljebb két- vagy háromezren lehettek). Ebből azt gondolná az ember, hogy vagy nem érdekli a magyarokat a demokrácia, vagy azt, hogy az emberek egy jelentős része elégedett a rendszerrel.

Mindkét megközelítéssel az a probléma, hogy hibás a kiindulópontja és nem veszi figyelembe azt, hogy a jelenlegi rendszer kiknek kedvez és kiknek nem.

Az alábbiakban egy alternatív megközelítést javaslok, amiből nem csak az derül ki, hogy miért nincsenek sokan tüntetéseken, de az is, hogy a jelenlegi rendszer korántsem annyira rózsás.

Gyakorlatilag minden évben megjelenik legalább egy cikk az offshore-lovagokról, azaz azokról a nagyon gazdag emberekről, akik nem szülőföldjükön, hanem más országokban fizetik adójukat. Természetesen mind a cikkeket írók, mind az azokat kommentelők egyetértenek abban, hogy ez milyen csúnya dolog, és a sorozatos anyázást csak néha szakítja meg egy olyan javaslat, amivel elérnék, hogy hogyan lehetne ezt megakadályozni.

Természetesen az összes szidalmazás és az offshore betiltását/szabályozását követelő javaslat mind ugyanabból a ki nem mondott - és hibás - feltételezésből indul ki, hogy az adófizetés szükséges és aki ezt nem teszi meg az bűnöző. Természetesen a kérdést meg lehetne közelíteni etikai oldalról is, de inkább arra gondoltam, hogy megmutatom azokat a gazdasági folyamatokat, amik az offshore-ozáshoz vezetnek.

Lényegében arról van szó, hogy mi történik akkor, ha döntéseket azok szándékai szerint hozunk és nem vesszük figyelembe azok következményeit.

Személy szerint én szkeptikus vagyok az ügyben, hogy jelentős változtatásokat lehetne Magyarországon elérni a választási rendszeren keresztül. Ettől függetlenül elvileg lehetne értelme egy libertárius programnak - ha másért nem, akkor promóciós célzattal. Az alábbi program pont ezért nem "pragmatikus" abban az értelemben, hogy minél több szavazatot lehessen vele szerezni, hanem hogy milyen változtatások szükségesek ahhoz az államapparátusban, hogy az ország sokkal sikeresebb legyen. Nézzük hát a radikális libertárius programot (az alábbiakban szereplő számok nem feltétlen egzaktak, inkább azt jelzik, hogy milyen irányba kéne elmozdulni).

Példabeszéd az erőszak és a demokrácia kapcsolatáról. Az alábbi videó fordítása következik (link):

Nemrég Donald Trump bejelentette, hogy az USA kilép a párizsi klímaegyezményből, aminek során rengeteg - főleg elítélő - vélemény született a lépéssel kapcsolatban. Ez a lépés apropót ad arra, hogy megvizsgáljuk a "klímakérdés" és a szabad piac kapcsolatát, és megvizsgáljuk a klímaegyezmény jogosságát és az amerikai elnök döntésének helyességét.

Hamarosan Budapesten fog előadni David Friedman (Milton Friedman fia), a libertárius/anarchokapitalista modell egyik kiemelkedő személyisége (rövid összefoglaló az életrajzáról a Wikipedia-n található).

Fő műve a The Machinery of Freedom (letölthető itt pdf-ben), ahol a szabad társadalommal kapcsolatos számtalan kérdést válaszolja meg (többek között a védelem, a bíróságok kérdését is). Alább egy összefoglaló videó található a könyvről:

Az általa tartott előadás témája döntően erre az anyagra épül, úgyhogy érdemes vele megismerkedni.

Időpont: 2017. június 7,18.00 óra.

Helyszín: Kossuth Klub, 1088 Budapest, Múzeum u. 7.

Az esemény facebook event-je: https://www.facebook.com/events/1848937245421774/?notif_t=event_calendar_create¬if_id=1495195136347871

A belépés díjtalan, várunk mindenkit szeretettel.

"A rossz közgazdász egy döntésnek csak a közvetlen következményeket látja; a jó közgazdász a távolabbi és indirekt következményeket is. A rossz közgazdász csak azt nézi, hogy egy adott intézkedésnek milyen hatása van egy adott csoportra; a jó közgazdászt azt is érdekli, hogy ennek milyen következménye lesz más csoportokra is." - Henry Hazlitt

Többféle írás született a felsőoktatási törvény átalakításával kapcsolatban, amik elsősorban az ügy társadalmi és politikai mozgatórugóira hegyezték ki a hangsúlyt. Én egy picit más szempontból nézném meg a kérdést, nevezetesen a jogbiztonság szempontjából.

Én is megszólalnék a CEU ügyben, de mégsem fókuszálnék rá, mert van a magyar belpolitikában egy csomó látszólag független dolog, ami mögött egy közös ok van.

Az elmúlt évben kevés olyan dolog történt a világban, amire azt mondaná egy libertárius: "Igen, ez a jó irány." Sokan épp ezért pesszimisták a jövőt illetően, ami az elmúlt év gazdasági és politikai eseményeit tekintve nem annyira meglepő. Ez az írás egy picit optimistábban áll a jövőhöz, ugyanis sokan elfelejtik, hogy történtek pozitív dolgok is, csak ezek nem azokon a csatornákon keresztül és nem azon a módon lettek a nyilvánosság részei, ahogy azt az átlagember elképzeli. És ha ezeket az eseményeket figyelembe vesszük, akkor sokkal pozitívabb a kép, mint amennyire első ránézésre tűnik.

Nemrég több helyen megjelent egy kutatás, ami szerint egyre több álhír terjed az interneten - elsősorban a különböző közösségi média platformokon - és az emberek sokszor ilyen információk alapján hoznak meg döntéseket (erről az index is beszámolt). Az apropót az amerikai elnökválasztás jelentette, ugyanis az a sejtés, hogy az álhírek jelentősen befolyásolták a választást. A probléma ott van, hogy ezt a problémát egyesek - pl Mark Zuckerberg - úgy akarják orvosolni, hogy egy ellenőrző szervezet szűrné ki az álhíreket. Ebben az írásban nem arról lesz szó, hogy ezt milyen politikai vagy gazdasági érdekek miatt teszik - erről pl. itt lehet olvasni -, hanem arról, hogy Te, kedves olvasó milyen eszközökkel rendelkezel ahhoz, hogy ezt a problémát a saját életedben könnyen tudd kezelni.

Dan Sanchez - a FEE.org szerkesztője - írásának a fordítása. Ebből megtudhatjuk, hogy miért tartjuk értelmetlennek az interneten történő politikai vitákat, mi az az erényjelzés és hogy ennek mi köze az oktatáshoz és a gyerekneveléshez.

Olvasom a Versenyképességi Tanács javaslatait arról, hogy hogy lehetne Magyarországot versenyképessé tenni. Elég ijesztő, hogy ennyi embernek ennyire keveset sikerült megértenie Magyarország problémáiból.
De ez túl nagy téma, maradnék csak a bürokráciacsökkentésnél. Azt a kormány is felismerte, hogy a magyar versenyképesség egyik legnagyobb kerékkötője a bürokrácia. Hogy mi tartott ennyi ideig, azt ne feszegessük, hisz ez már 1968 óta beszédtéma és bármelyik reálgazdasági szereplő megmondta volna ingyen is, csak beszélni kellett volna velük. Spongyát rá, tehát el is döntötték, hogy csökkenteni kell, hurrá.

A Népszabadság megszüntetése a magyar közéletben ismét előhozta a szólásszabadsággal kapcsolatos vitákat. Ám hasonlóan a korábbi esetekhez - legyenek azok egy adott újság, tévé vagy rádió megszüntetése, újságírók vagy médiaszemélyiségek perei vagy kirúgásai - a mostani esettel kapcsolatos vita is hamar holtpontra jutott. Ez nem meglepő, hiszen a szólásszabadság a vitában szereplő felek számára vagy egy homályosan definiált absztrakt fogalom, vagy pedig egy rosszul definiált valami. Ennek persze egyenes következménye, hogy a szólásszabadság kérdése egyéni ízlésektől és preferenciáktól fog függeni, így a vita parttalan lesz. Viszont ha alapelvekből indulunk ki, akkor nem csak arra a kérdésre tudunk válaszolni, hogy mi fér bele a szólásszabadságba, hanem azt is, hogy pontosan miért fontos és mit is kell alatta érteni.

Ezt az írást elsősorban szekuláris/ateista stb. embereknek ajánlom, de szerintem vallásosak is érdekesnek fogják találni. Míg sokan tartják a mai modern időket szekulárisabbnak, mint a történelem korábbi időszakait, a valóság az, hogy egyszerűen egy más jellegű vallás alakult ki, nevezetesen a kollektivizmus. Az alábbiakban azt fogom megmutatni, hogy a kollektivista gondolkodásmód és a vallások közötti hasonlóság több, mint analógia, ugyanis a közös pontok ezen gondolkodásmódok meghatározó részét képezik.

Az alábbi írás Frédéric Bastiat "What is money?" művének egy részletének fordítása.

Gyakran éri vád a morálfilozófiával foglalkozókat, hogy míg gondolataik lehetnek érdekesek, azokat csak ritkán vagy egyáltalán nem lehet átültetni a gyakorlatba. Ennek egyik folyománya, hogy az emberek többsége - még azok is, akik magukat erkölcsösnek tartják - döntéseiket pragmatikus alapon hozzák meg. Ezen írás célja kettős: nem csak azt akarom megmutatni, hogy a morálfilozófia beleilleszthető abba a tudásanyagba, amit a biológia és a közgazdaságtan nyújt, hanem azt is, hogy miért fontos nem csak ennek tanulmányozása, hanem a gyakorlatba történő átültetése.

Lord Valdez már írt korábban a "villanykörte-összeesküvésről", de gondoltam megérdemel egy fordítást az alábbi írás, ami a témát főleg közgazdasági oldalról közelíti meg. Az eredeti George Reisman "Capitalism: A Treatise on Economics" című könyvének 'Appendix to Chapter 6: The Myth of “Planned Obsolescence”' fejezetében található meg.

Az alábbi írást egy videó inspirálta. A The Amaizing Atheist youtuber ebben a videóban egy objektív moralitás mellett érvelő videót kritizált. Az kétségtelen, hogy a kritika tárgyát képező képregény nem mutatta be az objektív etika melletti legjobb érveket, viszont a kritika nem feltétlenül jogos. Az alábbiakban megpróbálom megfogalmazni, hogy mit értek objektív etika alatt, aminek alapját főleg az az ellenpélda adja, ami a fenti videóban is elhangzott (ennek lényege a "2+2=4 az objektív, viszont erkölcsi döntések szubjektívak" mondatban összefoglalható).

Az aktuális politikai gumicsont a szülőtartás. A dolog egyébként nem új, 1952 óta benne van a jogrendben, és 2011-től az alkotmányban is, csak a mostani módosítás kivenné a döntést a család kezéből. Eddig, ha a szülő igényt tartott rá, akkor azt magának kellett kezdeményeznie. Most már harmadik fél is kezdeményezheti.