Ezt az írást elsősorban szekuláris/ateista stb. embereknek ajánlom, de szerintem vallásosak is érdekesnek fogják találni. Míg sokan tartják a mai modern időket szekulárisabbnak, mint a történelem korábbi időszakait, a valóság az, hogy egyszerűen egy más jellegű vallás alakult ki, nevezetesen a kollektivizmus. Az alábbiakban azt fogom megmutatni, hogy a kollektivista gondolkodásmód és a vallások közötti hasonlóság több, mint analógia, ugyanis a közös pontok ezen gondolkodásmódok meghatározó részét képezik.

Mi a kollektivizmus?

A kollektivizmus az a gondolkodásmód, mely szerint az egyén életének bizonyos részei föláldozhatóak vagy föláldozandóak a közösség javára. Ez a definíció természetesen általános, és nagyon sokféle kollektivista társadalom jöhet létre. Függhet ez a "föláldozandó dolgok" minőségétől (valahol az életed kell adni a közért, valahol elég csak bizonyos anyagi hozzájárulást tenni, megint máshol bizonyos viselkedésformákat kell elsajátítani, valahol mindegyiket), mennyiségétől (valahol a teljes vagyonodat be kell adni a közösbe, valahol csak egy részét), renitensekkel szembeni retorzióktól (a kiközösítéstől kezdve a kivégzésig igen széles a spektrum), illetve hogy mit értenek "köz" alatt (nép, nemzet, társadalom, munkás, osztály, ország, kisebbség, többség, kultúra stb).

Miért vallás?

Bár a vallásnak sokféle definíciója van, azért számtalan közös pontjuk van. Ezeket fogom most egyenként tárgyalni és megmutatni, hogy a kollektivista felfogáson belül ezeknek mi felel meg.

Isten

Isten lényegében valamilyen transzcendens, embertől független akarat, akinek/aminek az ember alá van rendelve valamilyen formában. Manifesztálódása sokféle lehet: az ókorban a különböző természeti jelenségekhez rendeltek istenségeket (a napisten Ré az egyiptomiaknál, Poszeidón a tengerek istene a görögöknél), lehet teljes absztrakció (Nirvána), lehet teljesen "emberi" (Jahve, Allah) stb. Közös jellemzőjük az, hogy míg rendelkeznek az emberekre jellemző bizonyos tulajdonságokkal (vannak szándékaik, céljaik, képességeik; tudnak szeretni és gyűlölni, büntetni és jutalmazni), valójában vagy nem emberek (lásd az ókori isteneket), vagy pedig még csak nem is a mi valóságunk részei.

A kollektivizmusban az isten szerepét a kollektíva tölti be. Ebből a szempontból a kollektivista istenhit az ókori vallásokhoz áll közel: létező objektumokhoz rendel bizonyos emberi tulajdonságokat, amik azzal valójában nem rendelkeznek. Nézzük ezt részletesebben.

Emberek egy csoportja absztrakció abban az értelemben, hogy csak a valóság bizonyos létező "objektumai" (jelen esetben egyének) speciális elrendezésének külön elnevezése. Ilyen értelemben nem a valóság része, ugyanis míg a csoport egyes tagjai a valóság részét képezik - van helyük, tömegük, mozognak stb. -, addig a kollektíva csak az emberek elméjében létező kapocs ezen objektumok között. És pont azáltal lesz a kollektivizmusban maga a kollektíva az isten, mert - hasonlóan az ókori emberekhez - olyan tulajdonságokat tulajdonítanak neki, amivel ugyan külön-külön az egyes egyének rendelkeznek, de összességük nem. A teljesség igénye nélkül: vannak érdekei (társadalmi érdek, nemzeti érdek stb.), holott ez egy adott emberre jellemző tulajdonság és nem lehet egyszerűen kiátlagolni vagy felösszegezni (már csak azért sem, mert nem számszerűsíthető). Ugyanígy a kollektívának van tulajdona (nemzeti tulajdon, köztulajdon), holott a tulajdonlás - mint ahogy azt már korábban megmutattam - az egyénhez köthető. A kollektíva rendelkezhet emlékezettel (lásd még nemzeti emlékezet), köthet szerződést (társadalmi szerződés), megszülethet és elpusztulhat, vannak céljai stb.

A lényeg nem csak az, hogy a kollektíva ezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik, hanem ha ezen tulajdonságai nem esnek egybe az egyén hasonló tulajdonságaival, akkor utóbbinak alá kell rendelnie magát a köz "akaratának".

A papság

Még ha létezik is isten, a vallásban igen komoly problémát okoz az, hogy pontosan mi is isten akarata, hiszen bármely vallást nézzük, minden egyes hívő mást tart fontosnak és más eszközökkel hajtaná azt végre. Ebből következően igény volt egy speciális kasztra, melynek tagjai ebben jártasabbak, mint a többi halandó - megszületett a papság. Ennek több rétege van: a mezei lelkész, aki a hétköznapi emberek ügyes-bajos dolgaiban próbál segíteni; a tanító, aki az adott vallás/egyház tanításait adja át egészen az adott vallás legfelsőbb vezetőig (már ha van ilyen), aki a hitközösség egészére vonatkozó kinyilatkozásokat tesz.

A kollektivizmusban a papság szerepét a politikusok és az értelmiségiek töltik be. Ez az a "kaszt", aki az átlagembernél jobban tudja, hogy mi a társadalmi érdek, nemzeti érdek, társadalmi minimum stb. Az alapszinten a helyi képviselő valamilyen formája jelenik meg, aki a hétköznapi emberek ügyes-bajos dolgaiban próbál segíteni. Az értelmiségiek azok, akik az adott (politikai) döntéseket megideologizálják, míg a kollektíva vezetői (országgyűlés tagjai, miniszterelnökök, diktátorok, hadvezérek, szektavezetők stb.) hozzák meg azokat a döntéseket, hogy a kollektívának minél jobb legyen (bármit is jelentsen ez).

Egyház

Nem minden valláshoz társul egyház, de a legtöbb vallásban komoly szerepet játszik. Az egyház lényegében a vallás intézményesített formája. Részét képezi a már korábban említett papság, a különböző speciális épületek (pl. templom, egyházi iskola, kolostor, szentély), valamint a különböző absztrakt intézmények (pl. cölibátus, felszentelés).

A kollektivizmus intézményrendszere is hasonló. A speciális épületek pl. a parlament, az országház, különböző múzeumok, a szavazóhelység; az absztrakt intézmények  például az adóztatás intézménye, az ügyészség, különböző hivatalok.

Rituálék

Természetesen annak is megvannak a szabályai, hogy kiből lehet pap. Ez vallásonként megint széles körben változhat, de mindenhol valamilyen rituálé játssza a szerepet. Fontos megjegyezni, hogy gyakran még az adott vallás képviselői se tudják, hogy az adott rituálé milyen folyamatokon keresztül teszi lehetővé, hogy az azt elvégzők közelebb álljanak istenhez, mint bárki más.

A kollektivizmusnak is vannak rituáléi. Diktatúrákban ez látványos ünnepségek és ceremóniák, demokráciában választások keretein belül zajlik. Ugyanúgy, mint a vallások esetén itt is a kollektivisták közül csak nagyon kevesen tudnak arra magyarázatot adni, hogy miért pont azok a rituálék azok, amelyeken keresztül egy adott személy vagy egy kisebb csoport a kollektíva képviseletére alkalmas lesz, és hogy ez milyen mechanizmuson keresztül történik.

Szent könyvek

A legtöbb vallás rendelkezik szent könyvekkel vagy ősi iratokkal (Biblia, Korán, Tóra stb.), amik alapjául szolgálnak az adott vallás hitvilágának. Jellemzőjük, hogy szavakban is csak módjával lehet ezeket kritizálni (jellemzően le kell futni bizonyos kötelező udvariassági formákat, mielőtt ezt megtesszük), de ha még tetteinkkel ezekkel szemben cselekszünk, akkor gyakran igen szigorú retorzió ér minket.

A kollektivizmus szent könyvei a törvénykönyvek és az alkotmány: sok helyen ezek kritizálása is heves - sokszor erőszakos - reakciót vált ki, viszont kivétel nélkül minden kollektivista társadalomra jellemző, hogyha nem cselekedsz ezen szent iratok szerint, akkor a retorzió igen szigorú.

Próféták

A vallás kitalálói és/vagy jelentősebb képviselői különös helyet foglalnak el a vallásosok szívében. Jézus, Mohamed, Teréz anya, Buddha, Hubbard stb. cselekedetei, tevékenysége a hívő számára példaképként szolgál. Kritikát megfogalmazni velük szemben jobb esetben is ellenszenvet, rosszabb esetben kiátkozást vagy erőszakot von maga után.

A kollektivizmus prófétái ugyanúgy azon kitalálói vagy terjesztői. Lenin, Hitler, Marx, Jefferson, Szálasi mind különleges helyet foglal el azon emberek szívében, akik az adott kollektívának tagjai vagy az általuk felépített kollektivista rendszert tartják ideálisnak.

Jelképek

Gyakori jelenség a vallásoknál, hogy bizonyos tárgyak vagy művészeti alkotások, illetve szimbólumok különleges elbírálásban részesülnek és a vallás jelképévé vállnak. Ilyen a kereszt a keresztényeknél, Mohamed ábrázolása az iszlámban, az apácák, imámok, rabbik jellegzetes öltözködése stb. A jelkép a valláson kívül állónak szinte nem jelent semmit (legfeljebb egy művészi alkotás például egy freskó esetén, de gyakran csak egy szimpla tárgy vagy ruhaviselet), viszont az adott vallás képviselői olyan szinten kötődnek ezekhez érzelmileg, hogy megkérdőjelezésük, ad abszurdum kigúnyolásuk heves érzelmi reakciót vált ki belőlük.

A kollektivizmus szimbolikái általában a különböző zászlók és egyenruhák, illetve a kollektíva történelméből származó relikviák (itt az alapító okiratoktól kezdve Lenin bebalzsamozott testéig igen széles a spektrum). Hasonlóan a valláshoz, az adott kollektíva hívőjéből igen heves reakciót lehet kiváltani azzal, ha ezeket kritizálod vagy felveted, hogy ez az egész nevetséges.

Egyéb

Itt csak azokat a - kihangsúlyoznám szubjektív - észrevételeimet sorolom fel, amik nem feltétlenül kapcsolódnak a vallásokhoz, de talán érdekesek lehetnek.

Áltudományok

Tapasztalataim szerint azok a tudományterületek, ahol jelentős kapcsolat van a vallással könnyebben termelnek ki áltudományokat, mint amelyek nem. Az atomfizikában például kevesebb áltudománnyal kell megküzdeni, mint a genetikában, mert utóbbinak fontos szerepe van a keresztény vallásban (teremtéstörténet). 

A kollektivizmusban szinte kivétel nélkül fontos szerepet játszanak a különböző társadalomtudományok és a közgazdaság-tudomány eredményei, így nem meglepő, hogy ezen a területen nem csak, hogy sok kuruzsló dolgozik, de gyakran lesz a társadalom alapjaiul szolgáló rendszerek fő eleme (például a Marx által alkalmazott dialektikus logika a formál logika helyett).

Államizmus/etatizmus, az ortodox kollektivisták

Az ortodoxok egy adott vallás azon tagjai, akik a leginkább hűen követik az adott vallás dogmáit és követelmény-rendszerét. Mivel a vallás irracionális alapokra épül, az ortodoxok nem ritkán ön- vagy másokat elpusztító módon képesek csak hitüket gyakorolni.

Az ortodox kollektivisták az etatisták/államisták. Ezek olyan emberek, akik szerint a kollektíva érdekében minden megengedett, a cél szentesíti az eszközt. Minden problémát csak olyan nézőpontból vizsgálnak, hogy az a kollektíva számára mit jelent, az alternatív megközelítések értelmetlenek vagy értelmezhetetlenek. Minél inkább államista valaki, annál több kérdést fogalmaz meg olyan formában, ami közösségi szabályozást igényel (hatósági árak, központi oktatás, egyenruhák, szabályozott piac, egységes kultúra stb.). Az ortodox kollektivizmus következménye például a kommunizmus és a fasizmus, amik az egyént teljesen alárendelték a közösségnek és az eredményei mindenki számára ismertek.

Erkölcs

A vallásosak egy része nem képes elképzelni az erkölcsöt anélkül, hogy azt ne az ő hitére építenék. Az ő világában az erkölcs isten szava és ebből egyértelműen következik, hogy aki ezt nem tartja be, az erkölcstelen. Az erkölcsös ember istenfélő vagy isten törvényeit tisztelő.

Helyettesítsük be az előzőekben az "erkölcsös" szó helyére a "törvényest" és megkapjuk a kollektivista megfelelőjét. A helyes viselkedés alapja a törvényesség, aki megszegi a törvényeket az nem lehet jó ember. Nem tudja elképzelni, hogy hogyan létezhet egy társadalom a közösség által jóváhagyott törvények nélkül. Az istenfélő szerepét a törvénytisztelő állampolgár veszi át; aki nem ennek megfelelően viselkedik, az büntetést érdemel.

Mint ahogy a vallásos sem tartja be az összes, vallását meghatározó törvényt, úgy a kollektivista sem tartja be az összes írott törvényt. Ekkor viszont adódik a kérdés, hogy ha valaki nem tartja be ezt a törvényt - és itt kiválaszthatsz egy olyat, amit ő nem tart be -, akkor milyen alapon ítéled el? És te milyen alapon válogatsz a törvények között, hogy melyiket tartod be és melyiket nem? És ha ez a szemezgetés mindenkire igaz, akkor mire fel kell ezt a törvénykönyvet komolyan venni? Ezeket a kérdéseket mindenkinek fel lehet tenni, aki az adott törvénykönyv - legyen az bármely vallástól - komolyan vételét és/vagy szükségességét szorgalmazza.

Önszerveződés

Elsősorban kreacionistákkal folytatott viták során figyeltem fel arra a visszatérő motívumra, hogy magyarázni kell a spontán rend fogalmát. Ez gyakran úgy jön elő, hogy a kreacionista képtelen elképzelni komplex szervek, mint például a szem, az agy, vagy bizonyos állatok viselkedésformáinak kialakulást anélkül, hogy ne legyen mögötte egy tervező. Sok esetben még a természetben előforduló egyszerű spontán rendeződést, mint például a hópelyhek alakjának kialakulását is nehezen tudják megemészteni. Persze az evolúció esetén bonyolítja a dolgot, hogy itt évmilliók alatt lezajlott fejlődésről van szó, ami nem csak az ember élettartamához, de az emberi civilizáció kialakulásának idejéhez képest is rettenetes idő, de számtalan analógia vagy számítógépes modell létezik, hogy ezt a folyamatot be lehessen mutatni. A lényege, hogy ha van egy rendszerben néhány alapvető összefüggés, akkor hiába lesz a rendszer különböző tagjainak állapota bizonyos értelemben véletlenszerű, elegendően hosszú idő után kialakul a rendszerben egyfajta spontán rend.

A kollektivizmusban is sokszor megfigyelhető, hogy tagjaik képtelenek elképzelni, hogy hogyan alakulhat ki egy közösségben rend anélkül, hogy lenne közösség szintű szabályozás. Ez többféleképpen is megnyilvánulhat: vannak, akik nem tudják elképzelni, hogy egy adott piaci szegmens nem valakinek az irányítása alatt áll; vannak, akik szerint ha nincs egy adott szabályozás, akkor ott kaotikus állapotok alakulnak ki; mások meg pont azt gondolják, hogy szabályozások nélkül monopóliumok alakulnak ki; megint mások nem tudják elképzelni, hogy egy csoport megszervezze magát külső irányítás nélkül stb.

Kollektivizmus a hétköznapokban

Ha úgy gondolod, hogy ez csak néhány ember sajátja, akkor gondolj bele a következőkbe. Hány embert hallottál már - különösen közéleti kérdésekkel kapcsolatban - királyi többesben beszélni ("mi mit akarunk/csinálunk; ti mit csináltatok/mit akartatok")? Hányan beszélnek úgy országokról, mintha személyek lennének ("Magyarországnak ezt kéne csinálni", "Amerikának az az érdeke, hogy ..." stb)? Hány embernek okoz szinte feloldhatatlan problémát, hogy ha általánosan beszélnek valamelyik csoportról, és valaki mond egy csomó kivételt, akkor azt hogy kell kezelni (jellemző "megoldása" ennek a problémának a terelés, a vetítés vagy a személyeskedés)? Hány ember határozza meg önmagát azáltal, hogy felsorolja, ő mely kollektívá(k)nak a tagja? És hányan gondolják azt, hogy mások jelleméről képet alkothatnak azáltal, hogy felsorolják vélt vagy valós kapcsolatait különböző csoportokkal?

A megoldás

Sok probléma van a világban - szegénység, háborúk, bűnözés -, amikre sokan szeretnének megoldást találni. Viszont a kollektivista megközelítés - nevezetesen ezt megpróbáljuk vagy bizonyos csoportok közötti konfliktusra, vagy bizonyos csoportok elnyomására, vagy bizonyos csoportok támogatására visszavezetni - nem hogy nem segít ezeknek a megoldásában, de sokszor a probléma gyökerét is félrediagnosztizálja. Ha te azon gondolkodsz, hogy hogyan lehet jobbá tenni a világot, jobbá tenni az országot, megmenteni a kultúrát vagy segíteni bizonyos csoportokon, akkor óhatatlanul el fogsz bukni. Különböző egyéneknek nem csak a problémái lehetnek különbözőek, de még ha hasonlóak is a problémáik, lehetséges, hogy ezen problémák megoldása gyökeresen más eszközöket igényel. Megoldást csak akkor fogsz találni, ha konkrét egyének konkrét problémáira koncentrálsz, mert így nem kell lefutnod a fölösleges köröket, hogy mi lesz azokkal, akikre ez nem alkalmazható.