Mivel a közelmúltban több vita is volt a tudomány természetéről és módszertanáról, úgy gondolom, hogy a King Crocoduck nevű youtuber alábbi videójának magyar fordítása időszerű (a többi videóját is erősen ajánlom).

Nemrég az alábbi fotót - amit egy "A tudományos tények társadalmi konstrukciók" antropológia kurzuson fényképeztek - posztolták a Twitteren, amire nem más, mint maga Neil deGrasse Tyson reagált:

A professzor okos-telefonja ezernyi tudományos tényen alapul. Az egyetlen társadalmi konstrukció a történetben az a közösségi média, amit az okos-telefon tett lehetővé.

Ez a tweet heves vitát váltott ki tudományosan képzett emberek és felvilágosult Starbucks hipszterek között nem csak a Twitteren, de más közösségi oldalakon is. Ez az üzenetváltás ismerős lehet azoknak, akik hallottak már a tudomány harcáról, ahol ugyanezen témakörben ment a vita a tudományos közéleten belül, és aminek a történetét a csatornámon dokumentálom egy videó-sorozat formájában.

Ebben a videóban azt az állítást veszem górcső alá, hogy a tudományos tények társadalmi konstrukciók. Kibontom ezen állítás tartalmának különféle értelmezését, valamint javaslom a nézőimnek, hogy legyenek óvatosak, amikor valaki ilyesmit állít.

De mielőtt ezt megtenném, szükségem lesz néhány definícióra.

Definíciók

Tudományos tény - Egy tudományos tény egy állítás a természettel kapcsolatban, aminek célja egy adott jelenség leírása. Például az "Élő organizmusok a génjeiket átadják az utódaiknak" egy tudományos tény.

Tudományos elmélet - Egy tudományos elmélet tudományos tények olyan hálózata, ami együttesen új, tesztelhető és falszifikálható jóslatokat produkál. Például az előbb említett "Élő organizmusok a génjeiket átadják az utódaiknak" tudományos tény több másik tudományos tényeket tartalmazó hálózat része, úgymint "Többféle fosszília található fiatalabb üledékben, mint idősebbekben", "Homológ anatómiai struktúrák mindenütt jelen vannak az állatvilágban" és "Gének változásai gyakran előfordulnak különböző biokémiai folyamatok következményeként." A tudományos tények ezen hálózatának újszerű eredményei tesztelhetőek a jósolt eredményein keresztül, és falszifikálhatóak. Amennyiben statisztikailag elegendő mennyiségű jóslata bizonyult helyesnek, a modell hipotézis státuszából fokozatosan elmélet státuszba emelkedik, és egészen addig marad elmélet, amíg vagy meg nem cáfolják vagy egy jobb elmélettel helyettesítik. Ezt majd később részletezem is.

Tudományos modell - Tudományos hipotéziseket és elméleteket együttesen tudományos modelleknek hívhatunk, amik szintén a természettel kapcsolatos állítások hálózata. A kettő között csak a annyi a különbség, hogy jelenlegi státuszukban melyik rendelkezik több helyes jóslattal. Az elméletet átmenetileg nem tekintjük bűnösnek abban, hogy téves, míg a hipotézis még mindig eljárás alatt áll, mert helyessége több perdöntő kísérleti bizonyítékot igényel.

Elmélettartalmú (theory-ladenness) - A hálózatban egyetlen pont sem létezik önmagában. Egy tény legalább részben kontextusba helyez az ugyanebben a hálózatban található többi tény egy része, ami különféleképpen egymástól függővé teszi őket. Például a "Többféle fosszília található fiatalabb üledékben, mint idősebbekben" tény szoros kapcsolatban van az üledékképződéssel, a szögdiszkordanciával és a radiometrikus kormeghatározással, valamint még sok egyéb ténnyel. Az utóbbiak nélkül az előbbinek nem lenne kontextusa. Ha a hálózat minden egyes pontja egy adott tudományos tényt reprezentál, akkor az azokat összekötő vonalak ezen tények kapcsolatának felel meg, ami meghatározza a modell szerkezetét. Ugyanazon tényeket elvileg el lehet rendezni többféleképpen, egymást kizáró módon, ami annak felel meg, hogy bizonyos tények mely más tények kontextusában fordulnak elő. A végeredmény többféle modell, amik közül mindegyik ugyanazon tényekre támaszkodik. A modellek tehát nem csak abban különbözhetnek, hogy mely tényekre támaszkodnak, hanem hogy ezek a tények milyen viszonyban vannak egymással. Állítások ilyen hálózatának bizonyos pontjai több kapcsolattal rendelkeznek a többinél, ami sokkal fontosabbá teszi őket a modell szerkezetének kialakításában. Minél több kapcsolattal rendelkezik egy pont, annál fontosabb lesz a modell többi állításának kontextusához, ezáltal a modell jóslatainak a jellegét nagyban befolyásolja. Ebben a hálózatos szemléltetésben a legtöbb kapcsolattal rendelkező pontok a legfontosabbak a modell szerkezete szempontjából, mivel a legtöbb modellben szereplő tény ezek kontextusában kerül elhelyezésre. Az "elmélettartalmú" kifejezést használjuk akkor, amikor tények egy részének kontextusát más tényekkel való kapcsolata határozza meg. A tények nem léteznek egy elméleti vákuumban, értelmüket mindig más tényekkel való kapcsolatuk határozza meg. A tudományos modell jellegét a tények rendszerezése, valamint a tényekhez köthető háttér-állítások határozzák meg.

Háttér-állítások - Ezek azon állítások, amelyek bár nem állít explicite a modell, de maga az állítás kontextusba helyez egy adott tudományos tényt. Például a "Többféle fosszília található fiatalabb üledékben, mint idősebbekben" tény arra a háttér-állításra épül, ami szerint "A ma megfigyelt geofizikai folyamatok ugyanúgy működtek korábban is és elegendőek a Föld kérgében lezajló változások leírására." Ez a háttér-állítás - amit egyébként a geofizikában előforduló tények tesznek kontextusba - szükséges ahhoz, hogy az első pontot kontextusba helyezzük. Enélkül az előző állítás nem igazolható. A háttér-állítások jellemzően más állításokat tartalmazó hálózathoz tartoznak, amiknek megint csak vannak háttér-állításaik és így tovább. Az evolúció elméletében a "Többféle fosszília található fiatalabb üledékben, mint idősebbekben" tekinthető elsőrendű állításnak, mert az elmélet szempontjából közvetlen hatása van. Az "A ma megfigyelt geofizikai folyamatok ugyanúgy működtek korábban is és elegendőek a Föld kérgében lezajló változások leírására" háttér-állítás tekinthető másodlagos állításnak, ugyanis - bár a geológiához van köze - szükséges az elsőrendű állítás alátámasztására, ami szükséges az evolúció elméletben. Egy harmadrendű állítás, ami a másodrendűt alátámasztja, jöhet például a termodinamikából és így tovább egészen az n-edrendű állításig, ami a természet legalapvetőbb elméletéből jön. Nehezen vitatható, hogy a fosszíliák végeredményben olyan entitásokká redukálódnak, amikkel a kvantumtérelmélet és az ennél alapvetőbb elméletek foglalkoznak, viszont nem annyira produktív a fosszíliákat ezen fogalmakkal leírni, mint ahogy azt önmagukat redukcionistáknak vallók be is ismerik. A háttér-állítások - ahogy azt itt megfogalmaztam - hidat képeznek különböző tudományos területek között, ezzel egyesítve a tudományban elért eredményeket.

Falszifikálhatóság - A falszifikálás folyamata során egy adott hálózat bizonyos kapcsolódási pontjait megsemmisítjük. Ez történhet bizonyos állítások eltávolításával, amikről kiderült, hogy nem igazak, vagy néhány központi állítás eltávolításával, amikre a hálózat többi tagja támaszkodik. A két különböző eljárás közötti különbséget a következő analógiával lehet szemléltetni: egy házat le lehet rombolni úgy, hogy téglánként szétszedjük, de úgy is, hogy az alapjait romboljuk le, aminek során az egész szerkezet összedől. Bármelyik is történjen meg, a falszifikálás során a döntőbíró minden esetben az, hogy a modell jóslatai helyesek-e vagy sem. Akár néhány kulcsfontosságú állítás, akár kevésbé jelentős állítások egy statisztikailag jelentős része esetén történik meg, hogy azokat a kísérletek nem igazolják, az elméletet elvetik - legalábbis azokban az esetekben, amikor az nem alkalmazható.

Alul-határozottság - Az alul-határozottság az az állapot, amikor két különböző, egymással inkompatibilis elmélet képes jó magyarázatot adni ugyanazokra az adatokra, így legalább időlegesen érvényes lesz az, hogy egyikről sem tudjuk eldönteni, hogy melyik a jobb. Például ha egy tanulmány kihozza, hogy korreláció van az agresszív viselkedés és az erőszakos videójátékokkal való játék között, akkor - csak erre a tanulmányra alapozva - kijelenthető, hogy vagy a videójátékok miatt lesznek erőszakosabbak az emberek, vagy az erőszakos emberek hajlamosak erőszakos videójátékokkal játszani. Az ilyen esetekben meg kell vizsgálni mindkét következtetés háttér-állításait hogy lássuk, melyik modell képes jobb előrejelzésre. Addig is a modellek ún. alul-határozottságtól fognak szenvedni, hiszen bármelyik lehetséges a jelenleg ismert adatok alapján. Érdemes ezen kívül a két modell hatékonyságát és rugalmasságát összevetni. Ha az egyik modellnek kevesebb állítása van, mint a másiknak, akkor az hatékonyabban magyarázza meg ugyanazt a jelenséget, hiszen kevesebbel ér el többet, ami növeli prediktivitásának erejét. Ha az egyik modellnek túl sok összeköttetése van, akkor az azt jelenti, hogy azon tények, amelyekre épül sokkal szorosabb kapcsolatban vannak, ami érzékenyebbé teszi egy adott tény falszifikálására. Azonban a túl rugalmas elmélet is lehet hátrány, ugyanis a túlságosan rugalmas modell lényegében falszifikálhatatlan, így nincs lényegében prediktív ereje. A konzisztens háttér-állítások, a hatékonyság, valamint az optimális rugalmasság azért fontos szempontok az alul-határozott modellek közötti választás során, mert minden egyes adathalmazhoz végtelen sok modell található, viszont azoknak a modelleknek lesz a legjobb prediktív ereje, amelyek ezekkel a tulajdonságokkal rendelkeznek. A legélénkebb viták a tudományon belül olyan, egymással konkurens modellek körül zajlik, amelyek olyan mértékben alul-határozottak, hogy egyiknek sincs határozott előnye a másikkal szemben. Azonban ez a fajta bizonytalanság viszonylag ritka; az itt meghatározott fogalmak segítségével a legjobb magyarázat könnyen megtalálható.

Paradigmaváltás - Gyakran előfordul, hogy egy elmélet csak bizonyos keretek között érvényes. Például a klasszikus fizika is érvényes akkor, ha az energiák nem túl nagyok vagy nem túl kicsik; ezen intervallumon kívül az elmélet nem tud különböző jelenségeket pontosan megjósolni. A normális tudományban lehetőség van arra, hogy egy már létező modell segítségével fedezzünk fel különböző észrevételeket a természettel kapcsolatban. Ez jellemzően azt jelenti, hogy a már meglévő hálózathoz adunk újabb, a kísérletek és a megfigyelések során szükségesnek ítélt pontokat. Ha azonban a tudományos elmélet eléri alkalmazhatóságának határát, akkor egyre több anomáliába ütközünk, ami az elmélet válságához vezet: a modell már nem működik. A legdrámaibb példákat erre a fizikában találjuk, ahol a klasszikus fizika - hatalmas sikerei, valamint az ipari forradalomban betöltött jelentős szerepe ellenére - nem bizonyult megfelelőnek arra, hogy bizonyos anomáliákat megmagyarázzanak - mint például a Merkúr bolygó pályájának eltérései, amit kezdetben egy, a Merkúr és a Nap között keringő bolygó jelenlétével magyaráztak. A newtoni modellben ez egy teljesen jó magyarázatnak bizonyult, hiszen hasonló az Uránusz hasonló anomáliáinak vizsgálata tette lehetővé a Neptunusz felfedezését 1846-ban. Azonban a Nap és a Merkúr között sosem találtak bolygót - ez volt a válság fázisa. A Merkúr bolygó pályájának anomáliáira Einstein 1916-ban publikált általános relativitáselmélete adta meg a magyarázatot, ami viszont olyan háttér-állítások megszűnését vonta maga után, mint az idő és tér állandósága. Annak ellenére, hogy az általános relativitáselmélet olyan új és ezoterikusnak minősülő fogalmakat vezetett be, amik ellentmondtak a newtoni paradigmákkal, széles körben elfogadott lett köszönhetően annak, hogy megjósolta a fény gravitációs tér hatására történő elhajlását, amit az 1919-es napfogyatkozáskor meg is figyeltek. A tudományban az ilyen eseményeket nevezzük paradigmaváltásnak, aminek során a modellek háttér-állításait megváltoztatjuk, aminek során új, sokkal erősebb prediktív erővel rendelkező modell keletkezik. A newtoni mechanika korábbi paradigmái bizonyos háttér-állításokra támaszkodtak, amik ki lettek egészítve új háttér-állításokkal, amik közül a legfontosabb a fénysebesség invarianciája volt. Ezek átrendezték a régi paradigmának megfelelő állítások közötti kapcsolatokat, amelyek egy új, az általános relativitáselméletnek megfelelő paradigmához vezetett. Fontos megjegyezni, hogy az általános relativitáselmélet nem lépett a newtoni fizika helyébe, hanem általánosította a mechanikát, hogy a régi paradigmák keretein belül megválaszolhatatlan kérdésekre választ tudjon adni. Az általános relativitáselmélet matematikája rendkívül komplikált és olyan pontos eredményeket szolgáltat, amire ritkán van szükség a klasszikus skálán. Ez a magyarázat arra, hogy ezeknek a rendszereknek a leírását a mai napig a newtoni mechanika keretein belül tárgyaljuk. Azonban míg az igaz, hogy az általános relativitáselmélet képes leírni klasszikus rendszereket, addig a newtoni mechanika nem alkalmas relativisztikus elméletek leírására. Másképpen, míg az Einstein-egyenletekből lehetséges egy, a newtoni gravitációs elmélettel matematikailag ekvivalens formulát levezetni, addig az általános relativitáselméletet nem lehet levezetni a klasszikus fizikából. Ugyanez igaz a kvantummechanikára is: a Schrödinger-egyenletből levezethető Newton második törvénye, de Newton második törvényéből nem lehet levezetni a Schrödinger-egyenletet. Ez a minta általánosnak mondható paradigmaváltás esetén: az új paradigma fogalmai nem érthetőek meg a régiekkel, míg általában a másik irányban működik a dolog. A paradigmaváltás nem igazán egy tudományos forradalom, inkább egy elméleti általánosítás. A kvantummechanika által leírt rendszerek nem érthetőek meg az általános relativitáselmélet keretein belül, és az általános relativitáselmélet nem tud leírni kvantummechanikai rendszereket, valamint egyik sem írható le klasszikus fogalmakkal annak ellenére, hogy mindkettő rendelkezik olyan eszközökkel, amiket megfelelően alkalmazva a klasszikus rendszerek leírhatóak lesznek. Hasonlóan az a paradigma, amelyik meghaladja mind a kvantummechanikát, mind az általános relativitáselméletet rendelkezik majd azzal a tulajdonsággal, hogy mindkét elmélet megérthető a segítségével annak ellenére, hogy egyik sem lesz képes megmagyarázni ennek a sokkal általánosabb és alapvetőbb elméletnek a jelenségeit. Azaz a paradigmaváltások - hasonlóan a háttér-állításokhoz - felfoghatók úgy, mint egy olyan mechanizmus, aminek során tudományos eredmények egyesülnek egy sokkal átfogóbb kereten belül.Tudomány - Az utolsó definíció az maga a tudomány szó, ami azon folyamatok összessége, aminek során a korábban tárgyalt fogalmak segítségével meghatározott modelleket alkotunk és tesztelünk. Mivel a tudományos tevékenység modelleket tesztel, nem pedig különálló állításokat, a konfliktust generáló kérdésről kijelenthetjük, hogy rosszul van feltéve. De ez egy apró fogalmi zavar ahhoz képest, hogy már rendelkezünk azon eszközökkel, aminek során meg tudjuk mondani, hogy mi a tudomány és hogyan működik, így meg tudjuk vizsgálni, hogy a "tudomány egy társadalmi konstrukció" állítás alatt pontosan mit is kell érteni, és mik ennek a következményei.

A tudomány, mint "társadalmi konstrukció"

Közhely lenne azt állítani, hogy a tudomány társadalmi konstrukció, mert nem létezne társadalom nélkül. Egy modell definíció szerint a valóság egy leírása, és ezek a leírások egymással kommunikáló társadalmi aktorokat igényelnek. Ez vitathatatlan, viszont nem használja ki a "tudományos tény" vagy a "társadalmi konstrukció" fogalmának a jelentését, még ha bizonyos társadalmi konstruktivisták arra hivatkoznának, hogy ez az állítás csak ezt jelenti. Azt állítani, hogy a tudomány társadalmi konstrukció azt jelenti, hogy egy tudományos modell következtetéseit nem csak a tények, hanem az adott területen kutatók társadalmi helyzete és értékei is befolyásolják. Hogy ez miért van így az házról házra változik, de az összes társadalmi konstruktivista érvelés közös vonása az az elképzelés, hogy a tudományos következtetéseket szükségszerűen befolyásolják társadalmi értékek. A tudományos tények nem csak elmélettartalmúak, hanem értéktartalmúak is. A társadalmi konstruktivisták szerint lett légyen az különbségek a különböző háttér következtében kialakult privilégiumoknak, a különféle nevelésnek köszönhető különbségek különböző csoportok pszichológiájában vagy a minden társadalmi folyamatot - beleértve a tudományt is - meghatározó egyedi történelmi és kulturális közeg, minden tudós olyan tudományos eredményeket fog kidolgozni, ami tükrözi a társadalmi szerepét. Egy privilegizált társadalmi csoport tagja egy bizonyos típusú értékrend mentén alakítja a modelljét, hogy a jelenlegi társadalmi állapotot fenntartsa; egy elnyomott társadalmi csoport tagja más típusú értékrend mentén alakítja ki a modelljét, hogy változást harcoljon ki az egyenjogúság nevében. Egyik modell sem jobb a másiknál, mert mindkettő a modellt megalkotó szubjektív véleménye. A tudományos modellt a modellt felállító kutató értékei alakítják, amiket végső soron az adott tudós demográfiája határoz meg. Ebből az következik, hogy többféle tudomány van attól függően, hogy az adott kutatási tevékenységet melyik demográfiai csoport tagja végzi. Mivel a tudomány jelenleg elfogadott intézményét elsősorban heteroszexuális férfiak hozták létre, a tudományos következtetések ezt az értékrendet közvetítik, aminek következtében olyan tudományos környezet alakult ki, amelynek gyakorlata heteroszexuális férfiakat részesít előnyben mindenki más kárára. Ebből következik, hogy ha többféle tudomány létezését engedjük, amelyek kulturális sokszínűséget biztosítanak, akkor nem csak a tudomány eredményességét növeljük, hanem legitimáljuk azon igazságokat, amelyek más demográfiák csoportérdekeit szolgálják. A társadalmi konstruktivisták szerint a tudomány is politika, csak más eszközökkel. A tudományos közélet ilyen módon történő ábrázolása nagyon erősen függ attól, hogy bizonyos társadalmi értékrendeknek van-e lényegi hatása a tudományos modellekre, így a teljes Tudomány és Technológia Tanulmányok - vagy röviden TTT - egész területe annak a leleplezésére jött létre, hogy a társadalmi előítéletek hogyan befolyásolták a tudományos elméleteket. A TTT teoretikusai folyamatosan publikálnak különböző stratégiákat, aminek mentén létre lehetne hozni egy újfajta tudományt, ami a társadalmi előítéletek sokszínűségét figyelembe veszi, miközben megmérgezik a tudományt bizonyos társadalmi értékítéletekkel, amik az ezen kutatók által kívánatosnak tartott irányba módosítja a modelleket. Nem úgy néznek a tudományra, mint ami az igazság kiderítésének leghatékonyabb megközelítése, hanem mint egy eszközre, aminek segítségével legitimálni lehet azokat a gyakorlatokat, amelyek a kutatásban részt vevők osztályérdekeit szolgálják. A végleges cél egy olyan felvilágosult Tudomány létrehozása, amik azáltal, hogy nem a hatalmon lévők érdekeit szolgálja lehetővé teszi azon gyakorlatok legitimálását, ami egy egyenlőbb és igazságosabb társadalom létrejöttéhez vezet. Mivel a tudomány állításai és alkalmazása attól függenek, hogy ki végzi azokat, a tudományt demokratikusabbá tehetjük úgy, hogy átdefiniáljuk, hogy mi számít tudománynak. A legtöbb ember érdekét minél több, különböző demográfiákhoz szóló tudomány létezése szolgálja. Amit biztosan meg kell tenni az a tudományos modellek módosítása vagy teljes elvetése, hogy olyan következtetésekre jusson, ami társadalmilag igazságosabb. Valójában ezt jelenti az, hogy a tudomány társadalmi konstrukció.

Ellenvetések

Először egy kritika azzal kapcsolatban, hogy ezt az állítást milyen módon mutatják be. Amikor azt a kérdést tesszük fel, hogy a tudomány valóban társadalmi konstrukció-e, akkor ennek a nézetnek a támogatói gyakran ragaszkodnak ahhoz, hogy ez csak annyit jelent, hogy a tudomány leíró jellegű, valamint a tudósok is a társadalom részei. Gyakran állnak elő olyan szerény javaslatokkal, mint például a tudósok társadalmi környezete meghatározza, hogy milyen prioritást élvez bizonyos tudományterületek támogatottsága és finanszírozása más tudományterületekhez képest, valamint egy ember sem képes abszolút objektivitásra. Hogy az az állítás, ami szerint a tudományos tények társadalmi konstrukciók egy teljesen ártatlan és megkérdőjelezhetetlen állítás, hiszen csak annyit jelent, hogy a tudósok is olyan emberek, mint bárki más, és nekik is vannak előítéleteik, amik kihatással lehetnek a világról készített modelljükre. Ha ideáig jutunk a beszélgetésben, akkor csak annyit tehetünk, hogy a társadalmi konstruktivistát kirángatjuk a várból és visszadobjuk a várfal mögé úgy, hogy rámutatunk a különbségre, ami a valóság egy szegmensének a leírása, valamit valakinek a politikai véleménye között van. Ezen nézetek közötti jelentős különbséget nem lehet eléggé kihangsúlyozni. Amikor valaki eltávolodik az általánosan képviselt előbbi állásponttól - amit olyan gondolkodók képviseltek, mint Russel, Quine és Haq - és a sokkal ellentmondásosabb és zavarosabb utóbbi álláspontra jut - ahol olyan személyek találhatóak, mint pl. Latour vagy Harding.

Ezen kisebb szócsavarás mellett - aminek segítségével nem kívánatos vendégeket hoznak be a falóban - három általános ellenvetést javaslok a társadalmi konstruktivisták javaslata ellen.

1. Kuhn és Quine eltorzítása

Azokat a fogalmakat, mint a háttér-állítások, az elmélettartalmúság, az alul-határozottság és a paradigmaváltás Thomas Kuhn és Willard Quine tudományfilozófusok határozták meg a 20. század második felében. Annak ellenére, hogy mindketten több alkalommal határolták el magukat a társadalmi konstruktivisták relativizmusától, munkájuk gyakran képezi a társadalmi konstruktivisták modelljeinek alapját. Az egyik legfőbb vád az, hogy az alul-határozottságágból arra lehet következtetni, hogy végső soron a tudományos modell megválasztása tetszőleges, vagy pedig valamilyen külső, nem tudományos természetű megközelítés - például politikai vagy esztétikai - hatása alatt áll. Például mind a heliocentrikus, mind a geocentrikus modell ugyanazokra a megfigyelésekre épül, így mindkettő alkalmas az égitestek mozgásának leírására. Ha felnézünk az éjszakai égboltra, több éjszakányi vizsgálódás során megfigyelhetjük, hogy a bolygók egy ideig egy irányba mozognak, majd lelassulnak, megállnak, és elkezdenek mozogni az ellenkező irányba. A geocentrikus modellben ezek az epiciklusok - kisebb pályák az amúgy tökéletesen kör alakú bolygópályák belsejében. Nincs magyarázatuk arra, hogy ezek az epiciklusok miért léteznek: ezek csak úgy vannak. Ezzel szemben a heliocentrikus modellben ezeket úgy lehet értelmezni, mint a mi bolygónk mozgását a másik bolygóhoz képest, amint azok ellipszis alakú pályáikon mozogva megközelítik egymást. A heliocentrikus modellben nincsenek epiciklusok; ami van az a Föld mozgása, aminek szintén ellipszis pályán történő mozgása magyarázatot ad a jelenségre. A relativista hozzáállás értelmében egyik modell sem előnyösebb a másiknál, mindkét modell képes megjósolni ezeket az eredményeket, csak más eszközöket használnak hozzá, így mindkét modell alul-határozott lesz a bizonyítékok ismeretében. Az csak egyéni ízlés kérdése, hogy melyik modellt választjuk, amiket nem a tudomány befolyásol. Így ahhoz, hogy egy sokkal demokratikusabb és nyitottabb tudományt hozhassunk létre, bármennyi hasonló modell létezését meg kell engedni, ellenkező esetben csak egy bizonyos kulturális nézőpontot legitimálunk.

A paradigmaváltások szintén azt támasztják alá, hogy a tudományos tények csak társadalmi konstrukciók, hiszen ezen változások - nevezetesen hogy mi számít tudományos ismeretnek - csak a különböző korszakokban dolgozó tudósok társadalmi körülményeinek változásai. A relativista hozzáállás értelmiében ami valóban motiválta az olyan paradigmaváltást, mint például a geocentrikus modell lecserélése a heliocentrikus modellre az a társadalmi berendezkedés és ízlés megváltozása volt (de erről majd később). Nézzük meg ismét a bolygók mozgását a geocentrikus és a heliocentrikus modellben, ezúttal viszont ne a jóslataik pontossága, hanem azok prediktív ereje mentén. Newton 1687-ben publikált "Principia" műve erős elméleti alapokra helyezte a heliocentrikus modellt, amire nem volt képes senki, mióta Kopernikusz 150 évvel a "Principia" megjelenése előtt nem javasolta ezt a modellt. A közbenső időszakban Galileo, Brahe, Kepler, Descartes, Leibnitz és Hooke próbálta a modell részleteit kikövetkeztetni, de Newton verte be az utolsó szöget a geocentricizmus koporsójába. Ptolemaiosz Almagesztje kb. 1500 évvel a modern tudomány létrejötte előtt íródott és 13 kötetből állt, amiben leírta a bolygók pályáinak és az epiciklusoknak a jellemzőit, de ezek mögött nincs egy közös alapvető elv, hanem csak hosszadalmas trigonometrikus számítások összessége. A klasszikus pályamechanikának ezzel szemben csak három mozgásra vonatkozó és egy gravitációra vonatkozó törvény az alapja, és ezek segítségével nem csak az Almageszt sokkal bonyolultabban kihozott jóslatait volt képes visszaadni, de képes volt szökési sebességeket, ballisztikus pályákat, és általában az ipari forradalom számára szükséges mechanikai mozgásokat is kiszámolni. Minden, ami megmagyarázható a geocentrikus modellel sokkal hatékonyabban leírható a heliocentrikus klasszikus mechanikával, ami még olyan dolgokat is képes megjósolni és megmagyarázni, amiket a geocentrikus fizikán belül még csak megkísérelni sem lehetett.

Más típusú háttér-állítások bevezetésével lehetővé vállt, hogy a klasszikus fizika túlnője a nagyon korlátolt ptolemaioszi modell kereteit, jelentősen növelve ezáltal a tudomány prediktív erejét. De ott volt még a Merkúr pályájának problémája, aminek megoldására a newtoni fizika nem volt képes. Ahogy korábban már láttuk ezt a kérdést az általános relativitáselmélet válaszolta meg, de ezen paradigmaváltás folyamata során a világról alkotott tudásunk még jelentősebb és hatékonyabba lett. Csak egy egyszerű tenzoregyenletre és az ekvivalencia-elvre van szükség, és nem csak a klasszikus fizika problémáit tudjuk megoldani, de meg tudunk jósolni olyan eseményeket, mint a gravitációs lencsehatás, fekete lyukak, gravitációs hullámok, a világegyetem tágulása, gravitációs idődilatáció, valamint a teljes világegyetem alakja - és amely problémákat a klasszikus fizika keretein belül még csak tárgyalni sem lehetett.

A lényeg, hogy a paradigmaváltások - amikhez erősen kapcsolódó háttér-állítások feláldozása és több tudományos tény kapcsolatának átrendezése szükséges - csak akkor történnek, ha jobb lesz a teljes modell prediktív ereje. Egy olyan kultúrában, ahol a tudósok nincsenek arra kényszerítve, hogy vagy előre meghatározott következtetésekre jussanak, vagy elbukjanak, mert nem azt hozták ki végeredménynek a tudomány gyakorlóinak társadalmi kapcsolatai vagy maga a társadalom, amiben élnek lényegtelen szempont a kutatók végkövetkeztetéseinek szempontjából. Amíg meggyőző bizonyítékra nem derül fény, mely szerint bizonyos tudományos eredmények egy elnyomó történelem és kultúra tudatalatti előítéleteinek következményei, addig a társadalmi konstruktivisták csak elkeseredettek maradnak, ha a tudományos közösséget át akarják alakítani.Összefoglalva nem a társadalmi környezet átalakulása vezet a paradigmaváltásokhoz, valamint hogy melyik alul-határozott modellt választjuk ki, hanem a jelentősebb prediktív erő. A háttér-állítások és a paradigmaváltások - mint ahogy azt a társadalmi konstruktivisták vélik - nem az objektivitás hiányosságait jelzik, hanem azok a hidak, amik mentén a tudomány terjeszkedik és virágzik, majd végső soron egyre egységesebb lesz, ahogy a tudományos ismereteink aszimptotikusan tartanak az igazsághoz.

2. Veszélyes inkompetencia

A második ellenvetés - amit majd a Tudomány harca című videósorozatomban részletesen is kifejtek - azoknak az alkalmatlanságával kapcsolatos, akik képtelenek elvonatkoztatni azon kulturális és társadalmi tényezőktől, ami egy adott tudományos elmélet létrejöttében szerepet játszottak. A tudomány harca lényegében arról szól, hogy tudósok, filozófusok, matematikusok és mérnökök összejönnek, átrágják magukat a TTT irodalmán, majd könyveket adnak ki, amikben példák után példák után példák után példákon keresztül mutatják be oktatásuk színvonaltalanságát, valamint hogy mennyire nincsenek tisztában sem a tudománnyal, sem a tudomány történetével.

Visszatérve a relativitás elméletére - amiről valamilyen oknál fogva a társadalmi konstruktivisták sokkal több sületlenséget hordtak össze, mint bármely egyéb területtel kapcsolatban - Jacques Derrida - az egyik olyan filozófia iskola alapítója, amelyből a társadalmi konstruktivisták sokat merítenek - egyszer azt találta mondani, hogy

Az Einstein-állandó nem állandó, nem egy központ. Ez a sokféleség alapfogalma. Ez végső soron a játék végleges alapfogalma. Más szavakkal, ez nem valaminek a fogalma - egy központé, ahonnan elindulva valaki elsajátíthatná a területet -, hanem magának a játéknak az alapfogalma.

Ha bárki, aki ezt a videót nézi véletlenül tudná, hogy mi az Einstein-állandó, akkor szívesen megoszthatná velem, ugyanis sem én, sem megrökönyödött professzoraim még nem találkoztak vele tanulmányaik során. Az Einstein-állandó egy rejtély a fizikusok számára ..., de nem a megfelelő okok miatt.

Bruno Latour - a TTT egyik kiemelkedő alakja, valamint a Spinoza Filozófiai Intézet egykori vezetője - egyszer írt egy legendás cikket arról, hogy vajon a speciális relativitáselmélet mennyire hasznos a szociológia számára. A helyes válasz természetesen az, hogy semennyire, de amellett, hogy Latour még ebben is tévedett, az írás olyan szinten van tele a relativitáselmélettel kapcsolatos tévedésekkel, hogy egy külön videó is kevés lenne azok bemutatására.

Sandra Harding - a tudomány harcában résztvevő egyik kulcsfigura - azt mondta, hogy a weimari Németország kulturális közege jelentőse hatással volt a relativitáselméletre. Nevetséges állítás, hiszen a speciális és általános relativitáselméletét Einstein rendre 1905-ben és 1916-ban fejezte be, míg a Weimar Köztársaság csak 1919-ben alakult meg.

De még ez sem volt a legostobább dolog, amit a relativitáselméletről mondtak. Ezt a megtiszteltető címet a posztmodern Lucy Irigaray kapja, aki az E=mc^2 egyenletet "szexista egyenletnek" nevezte, mivel a fénysebességnek előjogai vannak.

És ezek az emberek a mai napig ilyen és ehhez hasonló sületlenségeket publikálnak a relativitáselméletről referált folyóiratokba. Nem tiszta, hogy a relativisták miért vonzódnak ennyire a relativitáselmélethez különösen annak fényében, hogy halvány fogalmuk sincs arról, hogy ez az elmélet pontosan miket is állít. És úgy néz ki, hogy nem is akarják megtanulni, hiszen a lényeg nem az, hogy megértsék az általuk kritizált fogalmakat, hanem hogy megváltoztassák őket.

3. Egy ágyban az áltudományokkal

Következményei vannak annak, hogy a társadalmi konstruktivisták egyrészt megvetik és gondatlanul állnak az általuk kritizált elvekhez, másrészt eltorzítják a tudományfilozófiát. Úgy tekintenek a tudományra, mintha egy kínai étterem lenne, ahol a tudósok hosszú ideig csak ugyanazt a főtt rizst és ananászos csirkét rendelnék újra meg újra meg újra, figyelmen kívül hagyva az összes többi ízletes ételt, ami sokkal érdekesebb és változatosabb étkezést tenne lehetővé. Máshol már részletesen is beszéltem erről a hozzáállásról, amit új liszenkóizmusnak neveztem el a sztálini szovjetunióban, valamint a maoista Kínában bevezetett áltudományos programok után, amik a tudomány egy torz verzióját hozták létre és következményi olyan éhínségek voltak, amik milliók életét követelték. Nem igazolható az a hozzáállás, hogy mely tudományt fogadjuk el és melyiket nem azon képmutató hozzáállás mentén, hogy a tudósok is biztos így járnak el.

Az, hogy egy nyitott gondolkodású és demokratikus tudományra van szükség a feltételezett szűk látókörű helyett abból a tévhitből fakad, ami szerint a tudomány egy olyan intézmény, amit a benne résztvevők társadalmi értékrendje szabályoz. Ez alapján igazolható, hogy a párbeszédbe politikai és ellen-kulturális elemek is keveredjenek, amik a tudományos normákon kívül esnek, hiszen ezek kulturális modelljei semmivel sem tetszőlegesebbek és önigazolóak, mint a tudományos elméletek.

Ahogy az lenni szokott, nagy árat fizet az a társadalom, ahol ez a fajta relativizmus divatos. Ahol mindenki ugyanazokat a tényeket nézi, de az elkötelezettségüktől függően értelmezi azokat.

A nézőpontunk határozza meg, hogy mit fogunk látni. ... A Grand Canyon egy luk a földben, de hogy került oda? Van egy evolucionista és egy kreacionista értelmezés is. Az evolucionista azt mondja, hogy 'nagyon lassan, kevés vízzel és sok-sok idő alatt alakult ki.' A kreacionista azt mondja, hogy 'nem, gyorsan alakult ki, sok vízzel és rövid idő alatt.' Van egy tény és annak a ténynek két különböző értelmezése. A probléma az, hogy az evolucionisták sokszor összekapcsolják a hitük szerinti értelmezést a tényekkel. A kreacionizmus és az evolúció micsodák? Mindkettő vallás, így van.

A kreacionisták és evolucionisták bizonyítékai ugyanazok. Bill Nye számára és számomra is ugyanúgy van Grand Canyon. Ezen nincs vita köztünk. Ugyanazokat a hal-fosszíliákat vizsgáljuk - ez a kreacionista múzeumban látható. Ugyanazokat a dinoszaurusz csontvázakat, embereket, DNS-t, radioaktív elemeket, ugyanazt a világegyetemet vizsgáljuk. Azaz ugyanazokat a bizonyítékokat nézzük. Nem a bizonyítékokon vitatkozunk, hanem azok értelmezésén, vagyis hogy hogyan értelmezzük a múltat. És tudják miért van ez így? Mert valójában a vita világnézetekről és kiindulópontokról szól. Harc a filozófiai világnézetek és kiindulási pontok között, nem arról, hogy mik a tények.

Amit most megtapasztalhattak a nézők az, ahogy a fiatal Föld kreacionisták az alul-határozottság fogalmát használták - vagy inkább eltorzították - pontosan ugyanúgy, ahogy a társadalmi konstruktivisták szokták. A vád az, hogy egy hatalomban lévő, jól körülhatárolt csoport ráerőltetik a világképüket a társadalomra - legyen az darwinisták ránk erőltetik az evolúciót, heteroszexuális fehér férfiak ránk erőltetik a szexizmust vagy szemita szabotőrök ránk erőltetik a zsidó fizikát -, és akiknek a világképe rányomja a bélyegét a tudományos eredményekre. És a megoldás természetesen az, hogy le kell leplezni a tudományos elit gonosz előítéleteit és egy új, fejlettebb tudományt kell létrehozni - legyen ez a "Deutsche Physik", a feminista biológia vagy az intelligens tervezés.

Ez nem csak egy bagatell probléma. Steve Fuller egy társadalmi konstruktivista, aki a Warwick Egyetem szociológiai tanszékének vezetője, és aki a tudomány harcában aktív szerepet vállalt azzal, hogy Alan Sokal fizikussal vitázott - utóbbi a tudomány védelmében. Fuller meggyőződése, hogy a tudományos intézményrendszer a lényegét tekintve orwelli azáltal, hogy a paradigmaváltások során tapasztalt viselkedés kísértetiesen emlékezteti az orwelli duplagondolra, aminek segítségével a tudomány jogosulatlanul tartja fent az igényét arra, hogy a valóság legpontosabb leírója legyen. Az egyik pillanatban Eurázsiával állsz hadban és mindig is ellen harcoltál. A következő pillanatban Kelet-Ázsiával állsz hadban és mindvégig vele harcoltál. Az egyik pillanatban newtoni mechanikát alkalmazol és tudományod pontosan leírja a valóságot. A következő pillanatban relativitáselméletet alkalmazol, és a tudományod még mindig pontosan leírja a valóságot, mint ahogy azt addig is tette. Thomas Kuhn - az ember, aki a paradigmaváltás fogalmát bevezette - mindig is élesen kiállt azok ellen, akik ilyen radikálisan relativista módon torzították el munkáját. De Fuller szerint Kuhn mindvégig hitt abban, ami ellen élesen kiállt, és a valódi ok, ami miatt Kuhn elhatárolta magát attól a relativizmustól, amiben Fuller annyira szeretne hinni az az, hogy Kuhn - Fuller szerint - intellektuálisan gyáva volt. Fullert azért említem a kreacionistákkal kapcsolatban, mert a 2005-ös Kitzmiller kontra Dover perben - ahol a kerületi iskolát beperelték, mert tanítottak intelligens tervezést (IT) - is felhasználták azon gondolatmenetét, ami szerint a tudomány eredményeit a tudósok előítéletei alakítják. A bíró úgy ítélte meg, hogy az intelligens tervezés az egyrészt a vallás oktatásának trójai falova, másrészt eszköz arra, hogy a fiatalok fejében kételyeket ébresszenek az evolúció elméletének megalapozottságára vonatkozóan. Fuller a tárgyaláson felajánlotta, hogy tanúskodik az intelligens tervezés mellett azon gondolatmenet mentén, amely szerint a jelenlegi paradigma csakis a tudósokba és akadémikusokba társadalmi szinten beégetett előítéletek miatt IT-ellenes, valamint a tudomány kritériumai úgy vannak meghatározva, hogy az IT-hez hasonlóan első ránézésre jó tudományok ne legyenek legitimálva. Ezen véleményét megismételte két további könyvében, amit az IT védelmében írt; sőt még Ben Stein "Expelled - no intelligence allowed" című propaganda-művében is szerepelt, ahol azt fejtegette, hogy a darwinizmus "de-privilegizálja" az emberi életet és olyan liberális dolgokhoz vezet, mint az abortusz és az eutanázia. Valószínűleg ezek azok a dolgok, ami miatt a tudósok az evolúció elméletét támogatják.

Fuller nem az egyetlen a társadalmi konstruktivisták között, aki nincs megelégedve az evolúció elméletével. Nem egy cikk született azon gondolatmenet mentén, ami szerint az evolúció elmélete tudósok A, B vagy C előítélete mentén született, aminek X, Y vagy Z káros következménye lehet, így változásra van szükség. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a társadalmi konstruktivisták szükségszerűen kreacionisták is, hanem hogy ez a két nézet sok tekintetben közös nevezőre került.

Ezen sületlenségek hatása még a hétköznapi sajtóban is érzékelhető. Az "Everyday femisim" nevű hírportál nagyjából egy éve leközölt egy cikket, amiben hasonló relativizáló érveléssel próbálták hitelteleníteni az evolúciót és egy időben kiálltak az intelligens tervezés mellett.

És ez csak az áltudomány egyik típusa. Maga Bruno Latour ismerte el, hogy saját és kortársainak tevékenységét veszélyes tudományellenes demagógia céljaira használták fel népszerű véleményformálók. Azaz amellett, hogy felszínesek és alkalmatlanok, a társadalmi konstruktivisták tudomány-kritikája még veszélyesen vak is.

Következtetések

Dióhéjban ez az az ok, ami miatt érdemes kételkedni akkor, amikor valaki azt állítja, hogy a tudomány társadalmi konstrukció. Ez a tudományfilozófia perverz eltorzításán alapszik. Az ezen állítást alátámasztó bizonyítékok rendkívül gyengék és ostobák, az ebből következő program pedig annyira általános, hogy mindenféle áltudományos sületlenség is beleférne.

Ezen témával kapcsolatban még sok gondolatom van, úgyhogy ha érdekli a nézőt, két részletesebb videó linkjét beteszem a videó alatti leírásba.

Az első videó, "Az új liszenkóisták" bevezeti ezt a jelenséget és felhívja a figyelmet arra, hogy ezt miért fontos figyelemmel kísérni.

A második link egy folyamatosan bővülő lejátszási lista, ahol a "Science wars" videósorozatom található, ahol mélyebben belemegyek ebbe a témába, mint ahogy azt ebben a videóban tettem. Az első részben részletesen megvizsgálom a radikális társadalmi konstruktivisták episztemológiáját, így jobban megismerhetjük, hogy pontosan mivel állunk szemben. A második részben - mint ahogy már említettem - olyan népszerű cikkeket vizsgálok meg, amik megpróbálják bebizonyítani, hogy a tudomány társadalmi konstrukció, és megvizsgálom az ezekben található tudományos és történelmi állítások érvényességét.