Példabeszéd az erőszak és a demokrácia kapcsolatáról. Az alábbi videó fordítása következik (link):
Képzeld el, hogy van egy Gyuri nevű barátod, akit már gyerekkorod óta ismersz. Bár már nem álltok egymáshoz annyira közel, mint régen, néha-néha találkozgattok és jól kijöttök egymással. Egy nap téged és Gyurit megkeres egy régi közös barátotok, Olivér. Olivér közli veletek, hogy mostanában rosszul alakultak a dolgai és most pénzt gyűjt a gyerekei taníttatására. Ki akarod segíteni Olivért, ezért adsz neki némi pénzt. De meglepetésedre Gyuri nem ajánl fel Olivérnek semmilyen segítséget. Megpróbálod meggyőzni, de ő hajthatatlan.
Képzeld magad ebbe a helyzetbe. Szerinted helyes lenne-e Gyurit erőszakkal megfenyegetni, hogy helyesen cselekedjen?
Most képzelj egy egy kicsit más szituációt. Ebben az esetben barátaid egy csoportja szavaz és a tízük közül hat szerint meg kell Gyurit fenyegetni, hogy segítsen Olivérnek. Ez a demokratikus eljárás már igazolja az erőszak alkalmazását Gyurival szemben?
Változtassunk meg még egy dolgot az alaphelyzeten. Ebben az esetben képzeld el, hogy több ezren szavaztak demokratikusan, hogy egy kisebb csoport - akiket most ügynököknek fogunk hívni - minden lehetséges eszközzel szerezzen pénzt Gyuritól, hogy azt utána Olivér családjának adhassák. Az ügynökök először nem fenyegetik meg nyíltan Gyurit, csak egy számlát küldenek neki. De mint mindenki más, Gyuri is tudja, hogy mi történik, ha a nem fizeti ki a számlát: Először egyre több felhívást kap, hogy fizessen, és a fizetendő összeg egyre jelentősebb lesz. Végül ha még mindig nem fizet, az ügynökök felfegyverezve betörnek hozzá és akarata ellenére elviszik. Szinte mindenki fizet ellenállás nélkül, ugyanis tisztában vannak azzal, hogy az ügynökök készek minden lehetséges eszközt bevetni, hogy felülkerekedjenek rajtad, ha ellenállnál.
Szerinted elfogadható, hogy az ügynökök erőszakkal fenyegessék meg Gyurit, ha ő nem ad pénzt Olivér családjának?
Ha elfogadjuk, hogy az állam vagyont osszon újra, akkor el kell fogadnunk azt is, hogy békés embereket erőszakkal fenyegetünk meg, ugyanis a pénzt így szedik be. Másfelől viszont kényelmetlenül érezzük magunkat, ha békés embereket kell megfenyegetni abban az esetben, ha ezt nekünk magunknak kell csinálni. Ha rossz dolognak tartjuk Gyurit személyesen megfenyegetni, akkor megbarátkozhatunk-e azzal a gondolattal, hogy az állam ügynökei erőszakkal fenyegetik?
Többen gondolják azt, hogy a társadalmi rend elérése végett az önkéntes kapcsolatok és a spontán rend nem csak preferálandó, de realisztikus alternatíva az állami erőszakkal szemben.
Keress rá a következő kifejezésekre, ha többet akarsz tudni:
Non-aggression principle
Voluntaryism
Libertarianism
Stateless society
