Nem szeretek aktuálpolitikáról írni, mert jobban szeretem a magasabb röptű és tartósabb gondolatokat, de ez nem tart vissza attól, hogy ihletet merítsek belőle.
Az egyik nem túl felkészült, vagy puha gerincű EP képviselőnk azt találta mondani, hogy "Az állandóan említett jogállamiság alapja a demokratikus választás eredményeinek az elfogadása".
Az rossz hírem a kedves képviselő asszony számára, hogy a jogállamiságnak semmilyen köze nincs az államformához. Egy monarchia pont ugyanúgy lehet jogállam, mint ahogy liberális demokrácia. Sőt, teoretikusan, akár egy nyílt katonai diktatúra is lehetne, bár gyakorlatban ez nem túl valószínű, mert a diktátor nem igazán érdekelt a jogállami működésben.
Nem a hatalom megszerzésének módja teszi a jogállamot, hanem a működése.
A jogállam legfőbb ismérve, hogy az állam nem áll a törvények felett, hanem rá is vonatkoznak. Ebből következik, hogy egy jogállamban pl. nem létezik olyan, hogy az állam nem tartja be a versenytörvényeket pl. dinnye-kartell, mert ezek a törvények a minisztériumra ugyanúgy vonatkoznak, mint a kereskedőre.
Nagyon fontos, hogy egy jogállamban a jogalkotó és jogalkalmazó szét van választva. A jogalkalmazó alá van vetve az írott jognak, viszont a jogalkotót is köti egy magasabb jogszabály: az alkotmány.
Ahhoz, hogy egy országot jogállamnak lehessen nevezni szükséges, hogy az állam működése kiszámítható legyen. Ez több dolgot is jelent, pl. az állam nem részrehajló, hanem egyformán kezeli az állampolgárait, az állam nem alkot visszamenőleges hatályú jogszabályokat, az állam minden döntését indokolni tudja, azaz nem hoz jogszabályt, mert csak. És így tovább.
Azon lehetne vitatkozni, hogy ezek az elvek Magyarországon mennyire működnek jól, de azt egy jogásznak illene tudnia, hogy ezek egyike se függ attól, hogy a törvényhozó, vagy végrehajtó hatalom milyen módon jutott a hatalomra. Vagy, ha tudja, akkor illene jobban ragaszkodnia a szakmai integritásához, mint a megélhetéséhez.