Christopher Cantwell írásának fordítása a mostani összeomlás-sorozatról (eredeti).

Van egy könnyen megfigyelhető gazdasági minta. A piacok összeomlanak, a kormányok beavatkoznak, és a piacok ettől függetlenül összeomlanak. És ez ismétlődik állandóan.

A Washington Post úgy hívja, hogy "a mészárlás újabb napja" ("New day of carnage"), miután az amerikai piacok úgy nyitottak, hogy a Dow Jones Ipari Átlag (DJIA) több, mint 1000 ponttal esett több más részvénnyel és áruval egyetemben a világ minden táján. A "Fekete hétfő" ("Black Monday") egyre népszerűbb a twitteren, ami a jelenségre utal. Ez a legnagyobb globális eladás-sorozat a 2008-as gazdasági válság óta.

Talán emlékszik az olvasó George W. Bush azon kijelentésére, hogy "elvetem a szabad piac elveit, hogy a szabad piacot megmentsem", nem? Mennyi jó származott belőle. Ezt a katasztrófát követően jött Obama két elnöki ciklusa az orwellien hangzó "elérhető betegellátást célzó törvényel" (obamacare), elképesztő méretű adóemelésekkel, szabályozási terhekkel és államadóssággal. A FED az alapkamatot nullán vagy annak közelében tartja annak ellenére, hogy az amerikaiaknak szinte alig van megtakarításuk.

És akkor a piacok ettől függetlenül összeomlottak.

Alexis Tsipras, a görög miniszterelnök lemondott és előrehozott választásokat írt ki - amit várhatóan ő nyer meg -, miután nem tartotta be a kampányígéreteit és egy harmadik mentőcsomagot fogadott el az Európai Uniótól olyan megszorítások fejében, amik ellen ő is kampányolt. További bizonytalanságban tartva Európa politikai és gazdasági stabilitását.

Kínában egy június végén bekövetkezett tőzsdei visszaesés hatására a kínai központi bank csökkentette a kamatait. Ez nem állította meg a piacokat, hogy ezek után újabb hét százalékot essenek röviddel ez után. A kínai kormányzat ennek hatására több intézkedést is eszközölt, hogy feltámassza a tőzsdepiacot, mint például újabb kamatcsökkentést, állami részvények vásárlását és bizonyos eladások megállítását. Ez nem állította meg őket abban, hogy nyolc éven belül a legmeredekebb napi zuhanásukat szenvedjék el július 27-én. A kínai kormány mindent megtett, hogy felélessze a tőzsdepiacot.

És ezek után ezek a piacok ettől függetlenül összeomlottak, ezúttal világszerte magukkal rántva másokat is.

Központi gazdasági tervezés. Függetlenül attól, hogy hányszor vall kudarcot, szinte mindenki hisz benne valamilyen szinten. Teljesen mindegy, hogy azt hiszik, hihetetlenül gazdagok lesznek tőle, vagy "ingyen" kapnak valamit az államtól vagy csak a gazdaságot stabilizálják - a hívők mindig csalódni fognak egy időn belül. A hit, hogy egy ember vagy emberek egy csoportja - függetlenül attól, hogy mennyire intelligensek - képes milliónyi vagy milliárdnyi ember pénzügyi döntéseit igazgatni olyan szinten ostoba, hogy szinte érthetetlen, miért hinne benne bárki is. A bizonyíték napi szinten van jelen körülöttünk. A kormányok megígérik, hogy könnyítenek a terheinken, biztonságot nyújtanak, biztosítják a jövőnket, ehelyett minden lehetséges módon kifosztanak, meggyilkolnak és elnyomnak minket. Nemhogy nem biztosítják a jövőnket, de még meg sem született gyermekeinkre olyan mértékű adósságot hagynak, hogy mi magunk ennyit sosem mernénk. Piaci pánikok, háborúk, pénzügyi válságok - csak annyit kéne tenni, hogy átlássunk a hazugságokon, hogy elolvassuk az újságot vagy bekapcsoljuk a tévét. Még ha valaki soha nem foglalkozott a piaci folyamatokkal annak is feltűnhet, hogy az emberi elme képtelen feldolgozni már csak azoknak az információknak a mennyiségét is, ami ilyen számításokhoz szükséges lenne. Úgy tenni, mintha meg lehetne jósolni, hogy ki mit, hol és mikor mire költ egy olyan adathalmazból, ami több százmilliónyi, különböző érdekekkel, vágyakkal és hajlamokkal rendelkező ember adatait tartalmazza legjobb esetben is vágyálom, valószínűbb azonban, hogy egy gonosz megtévesztés, hogy szőrnyű dolgokat lehessen véghezvinni.

És azokat a szörnyű dolgokat véghez is viszik. Minden. Egyes. Nap. A lakosság szeme láttára. A világ elszörnyedve nézi, ahogy a gazdasági és politikai zűrzavarból először szavak háborúja, majd vérrel borított járdák, égő épületek lesznek, mialatt életek munkája tűnik el egy szemvillanás alatt. És mindezt a biztonság, a rend és a stabilitás nevében, és ilyenkor folyton megdöbbenek, hogy én ugyanahhoz a fajhoz tartozok, mint akik ilyen nevetséges dologban hisznek.