Gyakran visszatérő momentum a kapitalizmus kritikusaitól, hogy persze nem igazán jól működik bizonyos állami szolgáltatás, de ha a megfelelő emberek kerülnek megfelelő állami pozícióba, és megfelelő törvényeket hoznak, akkor ezek minősége jobb lesz. Másképpen, a "jó állam" létrehozása csak szándék kérdése, és az "állam nem jó gazda" csak egy extrém vélemény. Az alábbiakban azt mutatom meg, hogy igen komoly érvek vannak amellett, hogy miért nem tud az állam hatékony gazdasági szereplőként viselkedni.

Kalkulációs probléma

A kalkulációs probléma ("calculation problem") először Ludwig von Mises 1920-ban megjelent "Economic Calculation in the Socialist Commonwealth" című cikkében jelent meg. Maga a kifejezés annyit takar, hogy egy tervezett gazdaságban nem lehet kiszámolni, hogy mi mennyibe kerüljön, vagy miből mennyit kell gyártani/termelni stb. Mises gondolatmenete szerint a kapitalista gazdaságban a profit az, ami útmutatást nyújt arra vonatkozólag, hogy miből kell több és miből kell kevesebb.

A gondolatmenet lényege a következő. Tegyük fel, hogy van egy cég, ami X mennyiségű profitot termel. Ha X nagy, akkor ez jelzés az azonos területen tevékenykedőknek, hogy ezen a területen vannak még tartalékok, ugyanis ekkor a kereslet nagyobb, mint a kínálat (ez nem csak a már adott pillanatban jelenlévőkre lesz hatással, hanem az új belépőkre is). Ennek hatására azon a területen egyre többen fognak dolgozni, aminek hatására X csökken nem csak az eredetileg kiszemelt vállalkozó számára, hanem az adott terület minden dolgozójára is (növekvő kínálat). A piaci egyensúly akkor jön létre, amikor X addig csökken, ami utáni csökkenést már nem visel el az adott cég. Ezek után hiába akar akár új piaci szereplő megjelenni, akár a meglévők közül valaki több profitra szert tenni, a kereslet és kínálat egyensúlya miatt ez nem lehetséges.

A fenti gondolatmenet nem alkalmazható az állami cégekre, ugyanis azoknak finanszírozása adóból történik, így nincs közvetlen kapcsolata a keresletnek a kínálattal. Ezért van az, hogy az állami vállalatok vagy drágák (ez a ritkább eset), vagy - ami gyakrabban előfordul - a beléjük fektetett pénzmennyiség ellenére rossz minőségű termékeket állítanak elő vagy nem hatékony szolgáltatást nyújtanak. Ez az oka annak, hogy minél jobban beleavatkozik az állam a gazdaságba, annál több területen jelenik meg vagy a túltermelés, vagy a hiány. Ez különösen szocialista országokban figyelhető meg, hogy míg bizonyos termékekből többlet, másokból meg hiány van.

Párhuzamosság

Az életben sokszor a döntéseket nem egy, hanem több szempont alapján mérlegeljük, és sokszor bizonyos előnyöket más előnyök rovására tudunk csak élvezni. A piacgazdaság keretein belül ez a probléma úgymond magától megoldódik: ha a fogyasztók egy része egy adott termék egyik, míg másik része ugyanazon termék másik tulajdonságát preferálja, akkor mindkét csoport számára megjelenik az a vállalkozó, aki a megfelelő terméket nyújtja. Az egészben az az érdekes, hogy sokszor ezek a cégek nem versenytársai egymásnak, mert teljesen más a célközönség. Az egyik példa erre a Ferrari és az Opel. Mindkét cég autókat gyárt, viszont mivel kevés olyan ember van aki azon gondolkodik, hogy most Ferrárit vegyen vagy Opelt, ezért a verseny a két cég között minimális. És bár első ránézésre egymás versenytársai, más célközönség igényeit elégítik ki.

Ha egy adott terület központilag van szervezve, akkor ezt a fajta párhuzamosságot csak igen drágán tudja biztosítani, ugyanis össze kell hangolni a cégek működését, ami csak megnövekedett bürokráciával lehetséges (ez persze nem csak a hatékonyság romlását, hanem extra költségeket is jelent). Piaci keretek között az összehangolás nem szükséges, ugyanis a kereslet és a kínálat viszonya lövi be, hogy melyik cég milyen pozíciót foglal el az adott területen.

Önkorrekció

Gyakori ellenpélda a piaci folyamatokkal szemben, hogy rámutat valaki egy cégre - jellemzően egy multinacionális vállalatra - és felsorolja annak a problémás működését azt bizonyítva, hogy a piacgazdaság sem old meg minden problémát. Ezeknél a példáknál elfelejtik a piaci folyamatok önkorrekciós mechanizmusát, ami állami cégeknél vagy nem működik, vagy rosszul működik. A lényeg az, hogy egy adott piaci szereplőnek nem feltétlenül kell korrigálni hibás döntéseit, de ezzel azt kockáztatja, hogy egy versenytárs megoldja azokat a problémákat, amiket neki nem sikerült, és kiszorítja a piacról. Azaz a piacgazdaságban nem az az állítás, hogy az ott szereplő cégek feltétlenül jobbak, hanem azt, hogy ezen keretek között egy rossz terméket vagy szolgáltatást sokkal könnyebben vált fel egy jobb.

Állami cégen belül a cég által hozott hibás döntések csak rendszeren belül tudnának megjavulni, hiszen nincs versenytárs, ami kiszorítaná őket. Ráadásul a cégért közvetve felelő politikusok sok szavazatot veszthetnek, ugyanis a nem hatékony működés sokszor olyan munkahelyek megszüntetését követeli meg, ami jelentős szavazatvesztéssel jár. És mivel közvetlenül nem érintettek a cég működésében (nem jár nekik anyagi hátránnyal a hibás rendszer fenntartása), ezért vagy nem csinálnak semmit, vagy amit tesznek, az legfeljebb pótcselekvésnek jó és nem oldja meg a problémákat.

Állami tulajdon 2.0: a részvénytársaság

Az állami tulajdon előbb említett problémáit sok helyen vegyes tulajdonlással próbálják megoldani. Ennek lényeg, hogy az "állami" cég nem egészen állami, hanem egy részvénytársaság, aminek vagy abszolút, vagy relatív többségi tulajdonosa az állam (pontosabban az államot képviselő szervezet vagy cég). Első ránézésre ez megoldja az előbb emlegetett problémákat, hiszen a cég - részvénytársaság lévén - a piaci folyamatok részese . Ez a gyakorlatban is látszik, hogy az ilyen szerkezetű cégek működése sokszor jobb, mint a direkt állami tulajdonú vállalatok esetén. És míg az előbb említett párhuzamossággal kapcsolatos bajokat ez orvosolni tudja, addig a kalkulációs probléma és az önkorrekció - ha más formában is - ugyanúgy jelen van a rendszerben.

Ez a megoldási módszer a kalkulációs problémát nem oldja meg, csak az általa okozott problémák máshol fognak jelentkezni. Ugyanis felmerül a kérdés, hogy pontosan mennyi részvényt vegyen az állam és mennyiért. Tisztán piaci alapon működő részvénytársaságok esetén a részvények értéke az, ami jelzés a többieknek, hogy hol van profit. Az állami beavatkozás következménye, hogy ezen a piacon torz lesz a verseny és nem lehet tudni, hogy azok a részvények, amiket az állam birtokol, valójában mennyit érnek.

Az önkorrekciós folyamatok is lelassulnak, hiszen az állam nem hagyhatja, hogy egy olyan részvénytársaság bedőljön, aminek részvényeinek egy részét birtokolja. Ez szintén torzítja a piaci folyamatokat, ugyanis ez nem csak a potenciális versenytársakat érinti hátrányosan, hanem a fogyasztóknak is kevesebb lehetőségük van alternatívákat keresni.

Miért nem látszik?

Felmerül a kérdés, hogy miért ennek ellenére miért van az, hogy a nem állami cégekkel szemben az emberek gyanakvóak, és minél több állami beavatkozást vagy állami tulajdonú céget követelnek? Szerintem ennek három fő oka van.

1) - A kapitalizmussal kapcsolatban rengeteg tévhit van (erről már írtam itt), amik közül az egyik leggyakoribb, hogy piaci körülmények között csak kizsákmányolás van, és itt az erősebb kutya mindent visz, nincs szolidaritás stb.

2) - Az állami tulajdon nem hatékony működése nem egyik napról a másikra alakul ki, hanem ez egy hosszú, sokszor akár egy évtizedig is eltartó folyamat. Éppen ezért nehéz észrevenni, hogy a leépülést mi okozta.

3) - A már meglévő állami tulajdont nem lehet jelentős társadalmi feszültségek nélkül megreformálni. A legtöbb esetben ez veszteséges cégek létszámleépítését, vagy egyenesen megszűnését vonja maga után, ami értelemszerűen rövid távon nem érdeke sem az ott dolgozóknak, sem a családtagjaiknak, sem pedig azoknak a cégeknek, akiknek már kialakult ezekkel a vállalatokkal az üzleti kapcsolata.

A baj az, hogy hosszú távon viszont mindenki rosszul jár, ha túl sok ágazatban játszik komoly szerepet az állam. Míg rövid távon tényleg hátrányos lehet ezek magánosítása, a hosszú távú sikereket piaci viszonyok között lehet elérni.

FRISSÍTÉS (2014.08.25.) jvizkeleti linkajánlói a kalkulációs problémával kapcsolatban:

https://www.youtube.com/watch?v=rZ2uncqukn4

http://mises.org/document/448/Economic-Calculation-in-the-Socialist-Commonwealth