Egy érdekes cikk jelent meg az Indexen, ahol kutatók a szabad piac erkölcstelenségét vizsgálták. A végeredmény nyilván kedves minden antikapitalista és a "szabályzott piac" hívei számára, azonban van egy rossz hírem: a kísérlet pont azt mutatta meg, hogy a szabályozott piac hogyan torzít az erkölcsön, nem pedig azt, hogy a szabad piac etikátlan viselkedéshez vezet. Nézzük, hogyan.
A kísérlet
Részlet a cikkből (itt csak az első és a második kísérlet a fontos, a harmadik esetén - mint az később látni fogjuk - ugyanazok a problémák merülnek fel, mint a második esetén):
"A kutatók három különböző helyzetet vizsgáltak. Az első – összehasonlítási alapként szolgáló – helyzetben az alanyok egy véletlenszerűen kiválasztott része nem piaci, hanem egyéni döntést hozott. Az alany választhatott: vagy nem kap semmit, és a számára kiválasztott egér életben marad, vagy kap 10 eurót, és az egeret szén-dioxid-mérgezéssel megölik. Egy egér így bekövetkező fulladásos halálát videón végig is nézték a résztvevők döntésük előtt. ... A kísérlet második és harmadik helyzetében résztvevők már piaci környezetben dönthettek. A második helyzet résztvevői a következő kétszemélyes tranzakcióban vettek részt. Egy eladónak választott résztvevő 'tulajdonában' volt az egér, amit bármilyen 0 és 20 euró közötti összegért 'eladhatott' egy vevőnek választott résztvevőnek. Ha a vevő és eladó – akik szabadon alkudozhattak – megegyezett egy árban, létrejött a tranzakció: az egeret megölték, az eladó megkapta az árat, a vevő pedig megkapta 20 euró és az ár különbségét. Például, ha 5 euróban egyeztek meg, akkor az eladó kapott 5 eurót és a vevő 15-öt. Ezzel a döntéssel szimulálták a szerzők az egyénileg hasznos, de másoknak kárt okozó piaci tranzakciókat."
A problémák
Ha ezt így elolvassa az ember, akkor valóban azt mondhatja, hogy a második helyzet piaci alapú, hiszen az embereknek lehetőségük volt választani és kereskedni. Vagy mégsem? A válasz az, hogy nem, mert a kísérletben több olyan szempont is szerepelt, aminek figyelembe nem vétele kétségessé teszi a konklúziót. Vegyük sorra ezeket.
1. "Egy eladónak választott résztvevő 'tulajdonában' volt az egér" - ez már alapvetően problémás, ugyanis az azt feltételezi, hogy a tulajdonost valaki kiválasztja. Ez lényeges pont, ugyanis sokan azt hiszik, hogy a kapitalizmus az, hogy az állam megmondja, hogy ki a tulajdonos, azonban ez nincs így. A tulajdonjogok kialakulása a szabad piacon az "önbirtoklás" (self-ownership) mentén jönnek létre, azaz amit én csináltam vagy önkéntes módon csere útján jutottam hozzá, az az enyém. Ez teljesen ellentétes azzal, hogy valaki ezt kijelöli számomra. Hogy ezt belássuk, elég módosítani a kísérletet úgy, hogy nem egy kutató által kijelölt egérről, hanem vagy egy saját háziállatról, vagy pedig egy leendő háziállatról legyen szó, rögtön más eredményeket fognak kapni. És ez nem meglepő, mert azzal kapcsolatban, amibe pénzt, időt, energiát és törődést fektettem teljesen másként fogok dönteni, mintha azt csak úgy kijelölték volna a számomra.
2. "... amit bármilyen 0 és 20 euró közötti összegért 'eladhatott' ..." - ez szintén problémás, ugyanis a szabad piacon a keresleti és kínálati viszonyok határozzák meg, hogy milyen árintervallumban zajlik a csere. Itt visszaköszön az előző pont is, ugyanis nincs semmilyen információ a kínálati oldalról. Ezen kívül nem egyértelmű, hogy a kísérletben résztvevők a saját pénzükből kellett ezt az összeget kifizetni vagy ezt is úgy adták nekik (ennek fontosságáról szintén lásd az előző pontot).
3. "... egy vevőnek választott résztvevőnek." - a szabad piacon megint csak nem valami központi szereplő válassza ki a vevőt, hanem az, hogy milyen terméket vagy szolgáltatást bocsátok áruba. Még ha nem is a kutatók választották ki a vevőt, akkor is fellép az a probléma, hogy az eladónak egy igen szűk körből kellett azt kiválasztani. Ez azért fontos, mert a szabad piacon nem "csak úgy" választanak ki vevőket az eladók, hanem nekik is valamilyen - akár későbbi - vásárlási igényük van, és ahhoz próbálják igazítani az ajánlatot. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy azt választják, aki a legtöbbet ajánl, felléphetnek egyéb preferenciák is.
4. "Ha a vevő és eladó – akik szabadon alkudozhattak – megegyezett egy árban, létrejött a tranzakció: az egeret megölték, az eladó megkapta az árat, a vevő pedig megkapta 20 euró és az ár különbségét." - Itt a második résszel van a probléma, mert kizárta pl. azt a lehetőséget, hogy a vevő drágábban megvegye, viszont az egér életben marad. Ez csak egyike azon lehetséges több választásnak, ami egy tranzakció során megtörténhet. Nagyon ritka a szabad piacon olyan adás-vétel, ahol csak két lehetőség közül lehet választani. Ez szintén fontos rész, hiszen a szabad piacon nem csak több alternatíva közül lehet választani, de a "nem veszek ebben részt" is egy választás.
A harmadik helyzetet már nem érdemes vizsgálni, mert az előbb emlegetett négy pont ott ugyanúgy érvényes.
Következtetések
A kutatók következtetései az a része, hogy "Egyértelmű tehát, hogy a piaci környezet aláássa a morális értékeket" nem igaz. Az előbbi pontok pont arról szolnak, hogy a szabad piac KORLÁTOZÁSA milyen torzulásokhoz vezethet az emberek viselkedésében. A valóságban a piaci tranzakciók három legfontosabb feltétele, hogy 1) önkéntes legyen 2) harmadik fél csak akkor szólhat bele, ha ebben a részt vevő felek megállapodtak és 3) mindenki csak a saját "tulajdonát" bocsáthatja áruba (az idézőjel azért van, mert szolgáltatás esetén a saját tested valamilyen funkciójáért kapsz valamit cserébe). Az önkéntesség egy fontos következménye, hogy nem vagy köteles semmit eladni, amit nem akarsz (függetlenül attól, hogy mit adnak érte), és semmit nem kell venned, amit nem akarsz. Ezek a lehetőségek épp úgy kimaradtak a kísérletből, mint a már korábban részletezett négy pont. Innentől kezdve az a három pont, amit a kutatók feltételezés gyanánt megfogalmaztak, téves, ugyanis ebben a torz piaci helyzetből indultak ki. Hogy egy hasonlatot mondjak, a fenti kísérlet sokkal közelebb áll ahhoz, amikor az állam a társadalom különböző csoportjaival tárgyal arról, hogy mennyi legyen az adó. Az már eldőlt, hogy olyan adó lesz, már csak a mértéken vitatkozunk.
A kísérlet tehát nem a szabad piac immoralitását mutatja be, hanem a piaci korlátozások - azaz erős állami beavatkozás - során létrejött torz viselkedési formákat. Megmutatja, hogy ha a magántulajdon nem tőlem származik, hanem az állam mondja meg, hogy mi lehet az enyém, azzal nem fogok olyan mértékű felelősséget vállalni, mint azzal, ami valóban az enyém (magántulajdon, mint alapjog kontra magántulajdon, mint privilégium). Megmutatja azt is, hogy ha korlátozzuk a verseny szereplőinek lehetőségét, akkor a torz piacon az erkölcstelen viselkedés simán létrejöhet. Ez különösen igaz akkor, ha vagy a szolgáltatásra, vagy az "ellenszolgáltatásra" nem mondhatok nemet (hivatalok, adófizetés).
Összefoglalva, a kísérlet kiválóan igazolta mindazokat, amiket a szabad piac hívei már régóta mondanak.
Frissítés (2015.03.31.)
Mint kiderült ezt a kísérletet már mások is kielemezték:
