A privát önvédelemről már írtam (itt elolvasható) és ha már itt tartunk, érdemes a privát honvédelmet is megnézni. Az alábbiakban Tom Woods és Bob Murphy beszélgetésének fordítását lehet olvasni. Az eredeti beszélgetés itt található és kb. az 55. másodpercnél kezdődik. Az adásban szereplő linkeket beszúrtam az írásba  (mivel a beszélgetés nagy része "élő beszéd" elképzelhető, hogy nem egészen pontos a fordítás. Ha valami nagyon félrement, kérlek jelezzétek).

Tom Woods: Üdvözlök mindenkit, 2014 június 20-a, péntek van és üdvözlöm újra Bob Murphy-t a műsorban. Mostanra gondolom már mindenki tudja, hogy kicsoda Robert Murphy. Bob több könyv szerzője, amik nagy részéről már beszéltem korábban, most viszont egy rövidebb írásáról beszélgetünk, aminek címe Káosz-elmélet - két esszé a piaci anarchiáról ("Chaos-theory - two essays on market anarchy"). A könyv megvásárolható az Amazonon keresztül, és ha valaki ott szerzi be, támogathatja a Tom Woods Show-t úgy, hogy ellátogat a tomwoodsradio.com-ra és onnan lép be az Amazon.com-ra, ezáltal segít a számlákat kifizetnem. De beszerezhető ingyen is, online elérhető a Mises institute-on keresztül - a link az adás leírásában fog szerepelni. Az adások leírása az archívumban található, ami a tomwoodsradio.com-on keresztül érhető el. Ezek után üdvözöljük Bob-ot újra az adásban. Bob, köszönöm, hogy újra itt vagy!

Bob Murphy: Köszönöm, örülök, hogy itt lehetek.

Tom Woods: Már korábban terveztem, hogy meghívlak és befejezhetjük a Káosz-elmélet című könyvednek a tárgyalását. Azoknak, akik később csatlakoztak, Bob írt egy  Káosz-elmélet című könyvet, ami egy kisebb, két esszét tartalmazó könyv, és tíz éve ... picit több, mint tíz éve íródott. Igazam van?

Bob Murphy: Igen, ezt a doktori iskola alatt írtam.

Tom Woods: Wow! Rendben, szerintem ez a rövid könyv nagyon fontos elméleti haladást ért el. Korábban a privát törvénykezést tárgyaltuk - ez volt az első rész -, és van a második rész, ami a privát védelem. A kérdés, hogy hogyan lehet ezeket értelmezni, ha nem az államon keresztül valósulnak meg? Lehetséges ez? És szerintem Bob igen jól átlátja ezeknek az elméleti hátterét, én annyira ebben nem vagyok jó. Én abban vagyok jó, hogy elolvasom Bob írásait és felolvasom az embereknek. Nem vagyok jó abban, hogy kigondoljam mindazt, amit Bob. Ezek ugyanis trükkös és nehéz kérdések, és mielőtt mélyebben belemennénk, azt kérdezném tőled, hogy miért is fontos ezen elmélkednünk? Ugyanis persze, voltak háborúk és ilyenek, de a jelenlegi rendszer többnyire tűrhetően működik, legalább is  elég jól ahhoz, hogy ezt folytassuk és ne egy még nem kipróbált és veszélyesen hangzó alternatívát próbáljunk ki.

Bob Murphy: Nos, hogy miért foglalkozzunk a piaci anarchia, anarcho-kapitlaizmus vagy önkéntes társadalom - vagy hívhatjuk bárminek - lehetőségével? Szerintem a válasz elég nyilvánvaló. Az állam jelenlegi formájában sok szörnyűség okozója: szisztematikus lopás, gyilkosságok stb. Például csak az Egyesült Államokban több millió ember nem erőszakos bűncselekményért, hanem  drogbirtoklásért van bezárva, és így tovább. És ha el tudnánk érni egy önkéntesen szerveződő társadalomig, ahol az élet sokkal jobb lenne, akkor miért ne foglalkoznánk azzal a szűkebb kérdéskörrel, hogy el tudunk-e képzelni egy önkéntes alapon finanszírozott hadsereget? Az én válaszom erre az, hogy ... mert ez az egyik legfőbb ellenérv. Beszélhetsz valakivel arról, aki úgy válaszol, hogy "persze, el tudom képzelni, hogy ez a társadalom hogyan működne, nincs szükség állami postahivatalra, utakra, még azt is el tudom képzelni, hogy hogyan működnének ilyen körülmények között a bírók, bíróságok, bankrablást hogy kezelnénk és így tovább. De komolyan, egy ilyen társadalom nem lenne-e céltáblája egy szomszédos országnak, aki egyszerűen lerohanná?" És ez a fő érv, miután az emberekkel beszélgettél a témáról. És ezért kell elmagyarázni, hogy pont ellenkezőleg, egy terület katonai védelmét ugyanúgy önkéntesen, decentralizáltan kell megszervezni, és nem egy elit csoport kezébe adni, akik az egészet monopolizálják.

Tom Woods: Később majd megpróbálom kitalálni a leggyakoribb ellenvetéseket azokra az állításokra, amiket mondani fogsz, előtte azonban mond el, hogy mik a pozitívumok, ez az egész hogyan nézne ki?

Bob Murphy: Rendben. Mint ahogy a többi esetben is, itt is azzal kell kezdeni, hogy nem tudjuk, hogy egy szabad társadalom hogyan nézne ki, de nem lenne ugyanolyan minden egyes társadalomra. Például az ezerhatszázas években a szabadság máshogy nézett ki, mint manapság. De csak általánosságban nézzük, hogy hogyan mennének a dolgok. Úgy képzelem, hogy egy olyan területen, mint a jelenlegi Egyesült Államok a kultúrájával, gazdasági állapotával, technológia fejlődésével és pénzügyi intézményeivel, azaz ezekkel az intézményekkel és infrastruktúrával rendelkező területen az önkéntes alapon finanszírozott hadsereg fő pénzügyi forrásait valószínűleg biztosító társaságok finanszíroznák. Az alapgondolat az, hogy például a biztosító társaság lenne egy felhőkarcoló többségi tulajdonosa, hogy megelőzze pl. a tűzeseteket. Ugyanis ekkor a biztosítónak anyagi érdeke, hogy a tűzesetek megelőzése ne legyen elhanyagolva: vannak telepítve locsolók, a dohányosok nem dobják a csikket a szemetesbe a papírok közé, van füstjelző, kapcsolat van a tűzoltósággal - amit szintén privát személyek üzemeltetnének. Ezek azok az alapvető gondolatok, hogy ez hogyan működne. És ha nincs állam, ami megvédené a felhőkarcolót egy idegen inváziótól, akkor a biztosító társaságoknak lenne például olyan kitétele a szerződésben, hogy mi történik akkor, ha a tulajdonom megsemmisül vagy idegen ország katonái elfoglalják. Mivel ez különbözik a természeti katasztrófáktól - pl. földrengés vagy tűzeset - a biztosító társaságok valószínűleg prémiumot kapnának ezért a biztosításért, akkor az egyik módja annak, hogy ezt biztosítsák az az, hogy ők finanszíroznák olyan dolgokat, mint pl. légvédelmi rakéták, tengerészet, földi egységek és így tovább; minden olyan dolgot, amiről úgy gondoljuk, hogy csak az állam finanszírozhatja, mert a potyautasokkal kapcsolatban sok probléma lenne. Valójában nem, mert az egész nagyobb biztosító társaságoknál koncentrálódna, legalább is nagyobb városok esetén, ahol jelentősebb a tőkekoncentráció és sok a gazdag ember, akik jelentős pénzeket fizetnének, hogy biztosítsák magukat. Én így látnám az első lépéseket.

Tom Woods: Szóval az analógia,amit felállítasz - ami nem mellesleg érdekes és elgondolkodtató -, hogy azt látjuk, hogy ha egy intézmény biztosít valakit tűz esetére, akkor az az intézmény érdekelt abban, hogy ne legyenek tűzesetek és minden ésszerű intézkedést meghoz, hogy ne legyenek tűzesetek. Hasonlóan, ha van biztosítás rablásra, akkor meg akarja előzni, hogy rablók törjenek be: riasztókat szereltet be és hasonlóak. Ezek után gondoljunk az invázióra úgy, mintha nagyon-nagyon sok erőszakos és jól felfegyverzett rabló közeledne. A lényeg ugyanaz, csak olyan területeket érint, amihez nem vagyunk hozzászokva. De mi a helyzet azzal az ellenérvvel, hogy hadurak vennék át a hatalmat? Ezt egyébként egy általad írt cikk címéből kölcsönöztem, ami lehet, hogy pont ezt kívánja megválaszolni ("But Wouldn't Warlords Take Over?")? Walter Block nagy híve ennek a cikknek, és szeretném, ha elmagyaráznád, hogyan lehet ezt a tragikus esetet kezelni. Azaz a társadalom nem egy békésen együttműködő organizmus, hanem a Hobbs-i rémálom valósul meg, és nem igazából egyének harcolnak egymással, hanem az egyik háborús intézmény a másikkal. Azaz végül nem biztosítótársaságok békés versengése alakul ki.

Bob Murphy: Először is, ha tényleg el szeretnék olvasni, akkor keressenek rá a Google-ban [itt a link]. De hagy vázoljam a főbb pontokat. Az első, amit fontos megérteni az az, hogy az anarcho-kapitalista/piaci anarchista vagy hogy hívjuk álláspont nem az, hogy ha ezt az álláspontot képviseli egy embercsoport, akkor nem történnek rossz dolgok és valamilyen utópisztikus társadalom alakul ki. De nem ez az állítás, hanem az, hogy ha adott egy csoport, és megmondod, hogy milyen erkölcs szerint élnek - mennyire érzik fontosnak az erőszak elutasítását, mennyire utálják egymást, vannak-e bandaháborúik és hajlandóak-e egymást megölni a legapróbb sérelmek miatt is -, akkor én azt mondom, hogy ha egy csoport kapja ezt a monopóliumot és a fegyverek nagy részét, akkor a helyzet csak rosszabb lesz. Azaz nem azt állítom, hogy ha a rendszer decentralizált és egy csoport sem rendelkezik akkora hatalommal, mint most az állam, akkor mindenki békeszerető lesz. Csak annyit mondok, hogy egy állam létrehozása nem növeli meg a béke esélyeit. És ha valaki azt mondja, hogy "persze végiggondoltam az anarchista nézőpontot, de szerintem csak egy csomó hadúr lesz, és ezért szeretnék egy államot, ahol két- vagy négyévente történő választások útján választjuk ki azokat, akik rendelkeznek a nukleáris fegyverekkel és tankokkal", akkor én erre azt mondom, hogy ha a társadalom civilizált annyira, hogy mondjuk tisztelje a demokratikus választások eredményét, és még ezen felül azt mondják, hogy legyen egy alkotmány - mert mégse akarjuk, hogy a többség elnyomja a kisebbséget -, akkor ha az állam ebben a civilizált közegben működik, akkor az anarcho-kapitalista megoldások még jobban fognak működni. Azaz nem azt mondom, hogy az anarcho-kapitalizmus nem vezetne katasztrofális káoszhoz, hanem hogy azokkal az emberekkel, akikkel az anarcho-kapitalizmus nem működik, azokkal az ún. demokrácia még rosszabb eredményeket produkál. Hogy egy gyakorlati példát mondjak, ha megnézzük Szomáliát - erre szokták sokan mondani, hogy "ha ez ennyire jó, miért nem költözöl Szomáliába" -, akkor azt látjuk, hogy az ország sokkal rosszabb állapotban volt egységes államként, mint mikor hadurak vették át az irányítást. Mert ha az emberek nem tisztelik mások életét, és elkezdik legyilkolni egymást, akkor ez sokkal brutálisabb eredményhez vezet, mint amikor van egy állam az azt vezetőkkel. Szóval míg Szomáliában tényleg rossz állapotok voltak az államnélküliség során - egészen addig, amíg külső erők nem jöttek, létrehozva ezzel egy amolyan bábállamot -, de ez még mindig jobb volt, mint az uralkodójuk alatt (félreértés ne essék, én is inkább élek New Hampshire-ben, mint Szomáliában).

Tom Woods: Ez egy érdekes megközelítés volt, gondolom sokakban merül fel számtalan kérdés, és utánanéznek, hogy pl. milyen állapotok voltak az ipari forradalom alatt. Csak feltételezem, hogy rosszabbak voltak. Így ez valamiféle visszafejlődés lehet. De mihez képest? A mai állapotokhoz vagy egy ideális helyzethez képest? Vagy ami előtte volt? Egy lehetséges alternatívához vagy a konkrétan megvalósult alternatívához képest? De mi van akkor, ha valaki azt mondja, hogy "tudod, mit, Murphy, a nagy része ennek hihetően hangzik, amit viszont nem igazán tudok megemészteni az az, hogy ha pl. Hitler inváziót indít és esetleg State Farm próbálja ez ügyben intézkedni?"

Bob Murphy: Nagyon jó ellenvetés, és elsőre teljesen jogosnak tűnik. Nem tudom, hogy valaki említette nekem, vagy én találtam ki ezt a lehetséges ellenvetést, hogy amikor elmondom az érveimet a biztosítókkal stb. kapcsolatban, akkor erre azt mondja, hogy "igen, ez jól hangzik egészen addig, amíg nem kell Hitler tankhadosztályával szembenéznie." És ez elsőre úgy hangzik, hogy igen, egy valós problémát felhozok, és aztán "bocsi, ez nem működhet" felkiáltással megnyerem a vitát. De tudod mit? Egy csomó állam volt ezzel ugyanígy, akik nem tudták Hitlerrel felvenni a harcot, többek között a francia kormány, pedig megépítették a Maginot-vonalat és az sem működött olyan jól. És akkor ebből az következne, hogy az államilag szervezett hadsereg biztos bukásra van ítélve, mert nem tudta megállítani a nácikat? Félreértés ne essék, ezer anarchista, akik az erdőben élnek, ugyanúgy nem tudta volna megállítani Hitler invázióját. De ez az állítás ugyanúgy érvényes egy csomó államra is. Szóval a kérdés inkább a két megoldás összehasonlítása. Azaz ha megnézzük az akkori Franciaországot a népességével, erőforrásaival és technológiájával, akkor én azt állítom, hogy ha decentralizált lett volna a védelem megszervezve, nem pedig úgymond mindent egy lapra feltéve felkiáltással központilag szervezve, akkor szerintem hatékonyabban ellenálltak volna a nácik inváziójának. De nem ezt tették, hanem bolond módon központilag szervezték meg a védelmüket az állam keretein belül, ahol néhány parancsnok az első világháborúban szerzett tapasztalatai alapján szervezte meg a honvédséget, és nem engedte meg más csoportoknak, hogy más megoldásokat is kipróbáljanak.

Tom Woods: Mi a helyzet azzal az ellenérvvel, hogy ha egy intézmény katonai védelmet biztosít, akkor fennáll a veszélye, hogy állammá alakul?

Bob Murphy: Erre a legjobb szerintem Rothbard válasza, csak általánosítva. Arra a kérdésre, hogy mi van akkor, ha ezek a privát rendőrségek, bíróságok stb. állammá alakulnak Rothbard nagyjából azt mondta: érdekes, hogy ha az általunk javasolt rendszerrel kapcsolatban fennáll a veszélye, hogy mondjuk 40 évre rá állammá alakul, és ez mennyire szörnyű lenne, akkor erre az a javaslat, hogy azt hozzuk létre most? Ez egy picit furcsa. De azért van igazság az ellenvetésben, ugyanis ha most hozzuk létre az államot, akkor biztosak lehetünk benne, hogy vannak fékek és ellensúlyok, van alkotmány, hatalommegosztás, jogszolgáltatás - ez utóbbi mennyire jól is működik a gyakorlatban - és így tovább. Azaz ez az érv kapcsolódik ahhoz a korábbi ellenvetéshez, hogy mi lenne, ha hadurak vennék át az irányítást. Amit állítok az az, hogy ha a társadalom olyan emberekből áll, akikkel ez a rendszer jól működik - azaz létre tudunk hozni egy kis államot, ahol megbízunk annyira egymásban, hogy ha a többség által támogatottak kerülnek hatalomra, akkor nem nyomják el a többieket -, akkor ezek az emberek miért ne vonnák meg bizalmukat egy magán védelmi szervezettől, amelyik rosszul működik? Azaz ha kezdetben van tíz egymással versengő ilyen szervezet, és mondjuk a tankok ezek között vannak elosztva, akkor amiatt aggódnak, hogy mondjuk az egyiknek jelentős piaci részesedése lesz és ennek következtében megállíthatatlan lesz? Viszont ha a fogyasztók annyira ostobák, hogy ezt nem látják előre, vagy hagyják, hogy ez a cég folyamatosan szerződésszegéseket kövessen el - pl. csak azért fizessenek ennek a cégnek, mert félnek tőle -, akkor ugyanezek az emberek hogyan akadályoznák meg, hogy az állam ne legyen egy idő után zsarnokoskodó? Az pedig nem egy feltételezés, hogy a legtöbb állam túlnő a meghatalmazásán, és elnyomják az embereket. Ez a történelem során rendszeresen megtörtént. Ezek után furcsa, hogy egymással versengő cégek esetén hasonló aggályok merülhetnek fel, ragaszkodunk ahhoz a megoldáshoz, amiről tudjuk, hogy nem működik.

Tom Woods: Engem a legjobban a legitimitás kérdése felől szoktak győzködni. Az állam az oktatáson és a propaganda különböző formáin keresztül meggyőzött minket arról, hogy rendelkezik egy olyan tulajdonságokkal, amit nem hiszünk el egy biztosító társasággal vagy bármilyen magánintézménnyel kapcsolatban. Úgyhogy azt gondoljuk, hogy ez az intézmény sok olyan szörnyűséget elkövethet, ami hatalmas erkölcsi felháborodást keltene, ha egy magáncég csinálná ugyanazokat, ugyanis az államnak van szuverenitása, hogy indíthat háborút stb., amire különböző kifogásokat találnak ki. Ezeket a kifogásokat és racionalizálásokat elfogadjuk és magunkévá tesszük, és az államot másképp kezeljük, mint a magánintézményeket, mert az államnak van legitimitása, az állam kivétel. De ezt soha senki nem mondta hogy ez érvényes lenne például az olyan magáncégekre, mint az Allstate, a State Farm, vagy a Progresive (hehe). Ezek a kivételek a szabály alól. Elég nehéz vagy közel lehetetlen elképzelni, hogy az emberek azt mondják, hogy "jó, tankok mennek az út közepén, de ennek az intézménynek szuverenitása van" és ezzel a varázsszóval minden rendben is van. Az emberek sokkal könnyebben állnának ellen, ha nem lett volna beléjük nevelve - és nem lettek volna a propaganda hatása alatt - 12 éven keresztül, hogy a jelenlegi rendszer a jelenlegi formájában szent és sérthetetlen.

Bob Murphy: Ez egy érdekes szempont, és bizonyos szempontból igaza van. Még azok is, akik hisznek a Laissez-Faire kapitalizmusban, néha elég válogatósak. Mintha valaki a McDonalds-ban panaszkodna, hogy "te jó ég, a sült krumplim vizenyős!" ...

Tom Woods: De ebben a helyzetben ez segítene!

Bob Murphy: Igen, lényegében ez egy egészséges hozzáállás, hiszen általában ezek az emberek féltik a jogaikat vagy a kiváltságaikat, és sokkal gyanakvóbbak azokkal szemben, akik magáncégnél dolgoznak, viszont mindez megszűnik az átlag amerikai számára akkor, ha állami hivatalnokokról kezdünk beszélni. De ezen felül - és úgy gondolom, hogy fontos kérdést vetettél fel -, beszélnünk kell a legitimitás problémájáról. Azaz ha privát cégek elkezdenek növekedni és elkezdik a szerződéseiket megszegni, azaz bűnözőkként kezdenek el viselkedni, akkor ez a helyzet egyértelmű lenne. Viszont itt van ez az aura az állam képviselőivel szemben, ami szerint ha te vagy én vagy egy magáncég alkalmazottai csinálnák azt, amit ők, akkor bűnözők lennénk. Ezen felül van valami perverz az állami monopólium koncepciójával kapcsolatban. Tegyük fel például, hogy a helyi rendőrség őrizetbe vesz valakit, és az illető fegyvertelen ... Legyen mondjuk egy tinédzser, egy 16 éves srác, és a rendőr eltöri a kezét és letartóztatja, és mondjuk az emberek ezt lefilmezik az iPhone-jukkal, és a videó el kezd terjedni az interneten. Mi történik ezek után? A kommentekben persze persze lesz olyan, aki azt mondja, hogy "micsoda disznóság", de mindig lesz valaki, aki megkérdezi, hogy "ha hozzád törnek be, akkor nem fogsz rendőrt hívni?" És az emberek azt mondják, hogy ezt az árat kell megfizetni - ezeket a túlkapásokat és hibákat - azért, hogy legyen törvény és rend. És ezt azért mondják, mert szerintük szükség van rendőrségre. De ha ezzel szemben egymással versengő privát biztonsági cégek lennének, és mondjuk az egyik üzlet az "A" céget bízná meg, a másik a "B" céget, és az "A" cég alkalmazottai rendszeresen eltörnék emberek kezeit, amikor a bolti lopást megakadályozzák, akkor nem lenne az, hogy "de hát szükség van biztonsági őrökre!" Akkor az lenne, hogy rúgják ki ezeket az embereket és vegyék fel a "B" cég embereit, mert ők képzettebbek, és nem kell eltörniük tinédzserek kezeit, hogy meggátolják őket a bolti lopásban. És szerintem a túlzott erőszak alkalmazása lassan megszűnne a verseny miatt, és nem kéne a között választani, hogy vagy nincs semmilyen törvény, vagy eltörik tinédzserek kezeit, ugyanis egyszerűen csak lecseréled a biztonsági céget ilyen esetben.

Tom Woods: Bob, a minap volt egy szerző, nem emlékszem hol, talán a Salon-ban vagy a Slate-en - elolvastam egy idegesítő cikkét és nem is tudom, hogy miért pazaroltam rá az időmet -, mindenesetre megnéztem a Twitterét - persze azt gondolja, hogy milyen arcátlan, hogy ellenzi az iraki háborút, amihez persze nem kell túl nagy bátorság, főleg nem 2014-ben -, és azt írja, hogy "lehet, hogy vissza kell mennünk, mert az iraki történetet mi csesztük el", azaz hogy van felelősségünk a történetben. Azaz még most is vannak emberek még azok között is, akik szerint az iraki háború szörnyűséges bűn volt, akik többesszámban beszélnek erről. Azaz amikor ezt leírja, spirituális értelemben azonosul az eseményekkel. Még mindig úgy fogalmaz, hogy "mi" és "nekünk". Viszont ha több intézmény közül is választani lehetne, senki sem fogalmazna úgy, hogy "mi" és "nekünk". Automatikusan mindenki úgy fogalmazna, hogy "ők". Ez pedig egy lényeges különbség.

Bob Murphy: Igen, igazad van. Ez olyan, mintha azt kérdezném, hogy nem borzalmas, amikor kb. 20 évvel ezelőtt forró kávét szolgáltunk fel egy idős hölgynek a McDonalds-ban, az ölébe öntöttük és leforráztuk vele?

Tom Woods: Pontosan!

Bob Murphy: Szóval ezért most fizessünk kártérítést?

Tom Woods: Igen tudom, tudom! Pontosan azért, mert azon a területen belül történt, ahol élünk. És emiatt "nekünk" ... Ez teljesen elmebeteg! Mielőtt befejezzük, említettél korábban valamit, ami nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de ha már itt vagy, szeretném a véleményedet ez ügyben kikérni. Pontosabban két dologról lenne szó. Az egyik a tűzoltóság. Az általános nézőpont az, hogy a szabad piacon nem fizeted a tűz elleni biztosításodat vagy hasonló, akkor a tűzoltók csak állnak majd és nem csinálnak semmit, aminek során más házak is le fognak égni és így tovább. Szerintem az emberek ilyenkor Crassus esetére gondolnak, aki a leggazdagabb ember volt az ókori Rómában, és hogy ha akkor valakinek égett a háza, akkor felajánlotta, hogy eloltja, ha neki eladod aprópénzért. Persze ha hagyod, hogy leégjen a ház, nem kapsz semmit. Ezzel az ajánlattal viszont javított a fogyasztók jólétén. Ezek után nem ő a jó példa egy szabad piacon működő tűzoltóra?

Bob Murphy: Igen, ez a történet nem annyira egyszerű, és picit ütközik a keresztény nézeteinkkel. Azaz látsz valakit, aki szorult helyzetben van, és azt gondolod, hogy lesz olyan, aki önkéntesen ajánl fel neki valamit, amitől javul a helyzete, mint amikor a keresztények jótékonykodnak vagy valami hasonló. És komolyan, ezt ne csináld, hanem segítsd ki a szerencsétlent és ne kelljen három évnyi munkáját eladnia, hogy elkerülje az éhezést. Szóval amit mondanék, hogy igen, ha megnézzük a lehetséges választási lehetőségeit, akkor figyelembe véve a gazdag ember ajánlatát, az javítja a lehetőségeit. Egészen addig, amíg utóbbi nem szabotálta a háttérben az alternatívákat, pl. ha lefizeti a szenátorokat, hogy csak akkor tudod eloltatni a házon a tüzet, ha neki fizetsz, vagy eladod a házad aprópénzért, mert akkor erőszakot alkalmazott és az rossz. Az igaz, hogy ő többet segít, mint a társadalom többi tagja. Ha az emberek ugyanis csak néznék, és fejüket rázva tovább állnának napi teendőiket intézni, akkor ők sem tettek a tűz kioltásáért semmit. Ha pedig vannak páran, akik hajlandóak segíteni, akkor a gazdag ember nem lesz alkupozícióban. Ha lennének pl. emberek egy vödör vízzel felszerelkezve és csak arra várnak, hogy elolthassák a tüzet némi munkabérért cserébe, akkor ez történne. Úgyhogy érdemes elgondolkodni ezen ... persze ennek a történelmét nem tanulmányoztam, de nem tudom, hogy ez így hogy maradhatott fent. Nem tudták, hogy a házak kigyulladhatnak? Csak bután néztek, és ez volt az egyetlen ember, aki erre rájött? És ha tényleg ő volt az egyetlen, akkor ez az ember egy zseni, és akkor azért lett ennyire gazdag, mert ő jelezte előre, hogy tényleg, éghető anyagok meggyulladhatnak. Éppen ezért annyi kérdés van a történettel kapcsolatban, hogy nem tudok mit kezdeni vele. A mai modern világban ez nem képzelhető el, mint egy hosszútávú egyensúlyi állapot. Hogy az emberek csak ülnek, nézik hogy mi van, nincs verseny, hogy megvédjék magukat a tűzesetekkel szemben. Lehet, hogy aláírnál egy szerződést a helyi vállalkozással, akiknek van egy csomó teherautója például, vagy lennének tűzcsapok a környéken és így tovább, vagy az emberek úgy fejlesztenék a lakásaikat, hogy ezeket a szempontokat figyelembe vegyék. Szóval az a feltételezés, aminek során egy adott területen kétszázezer dollárért árusítanak házakat középosztálybeliek részére, és azt mondják, hogy "úristen, nem gondoltunk arra, hogy a ház le is éghet", és erre senki sem gondol, és csak akkor fognak ezzel először foglalkozni, ha ez bekövetkezik, abszurd. A modern iparosodott világban ez nem fordulhat elő. 

Tom Woods: Még egy valamit akartam kérdezni, de ezt inkább majd egy mások alkalomkor. A facebook oldalamon valaki azt kérdezte, hogy "Meghívnál valakit a műsorba, aki elmagyarázza ... Lehetne-e egy olyan műsor, ami az osztrák iskolával és a kínálati oldalt hangsúlyozókkal kapcsolatos különbségekkel foglalkozik?" Szerintem nem kell egy külön műsort szentelni ennek, hanem csak kérdezek tőled, te meg válaszolsz. Talán ezt meg tudnánk csinálni most is, de maradjon meg ez a műsor a címbeli témánál. Az a műsor úgysem lesz olyan hosszú. Ezt csak azért említettem, hogy a kérdésről nem feledkeztem meg, csak majd akkor foglalkozunk vele, ha visszatérünk a hagyományos közgazdasággal kapcsolatos témákhoz. Szóval Bob, ennek az epizódnak a leírásában ezt be fogom linkelni. Használhatjátok az archívot, ami a tomwoodsradio.com linken található, és egy legördülő menüben megtalálható bármelyik rész. Szóval a mostani epizódnál nem csak azt fogom belinkelni, hogy hol tudjátok megvásárolni a Káosz elmélet című művet, de azt is, ahol ingyen elolvasható, köszönhetően az emberiség egy nagy jótevőjének, a Mises-inézetnek. Bob, mielőtt elengednélek, hagy kérdezzem meg, hogy mi lesz Nashville-ben augusztus 15-én.

Bob Murphy: Persze. Mindenkit meghínék Nashville-be, 2014 augusztus 15-én a "Night of Clarity" nevezetű rendezvényre. Ezt az üzleti partneremmel együtt szervezzük meg minden évben. Lesz egy csomó meghívott előadó, akik az ország gazdasági helyzetéről fognak beszélni az osztrák közgazdaságtan szemüvegén keresztül. A meghívottak között szerepel Larry Reed a Foundation of Economic Education-től, Nelson Nash, én, valamint Tom Woods, a fő esemény pedig David Stockman előadása lesz, aki Ronald Reagan egykori költségvetési tanácsadója volt, aki biztosan jól meg tudja világítani a különbséget az osztrák közgazdaságtan és a hagyományos kínálati gazdaságpolitika között és megmutatni, hogy miért kell az osztrák iskola nézőpontjából vizsgálni a jelen történéseit, és hogy miért szabadult el a FED. Szóval a fő téma ebben az évben a kapitalizmus kontra korporatizmus. Sokan beszélnek majd arról, hogy hogyan van jelenleg szabad piacon alapuló társadalom, hogy a republikánusok kisebb államot akarnak és hogy ez valójában miért nincs így. A rendezvény weboldalának címe: nightofclarity.com, nézzétek meg.

Tom Woods: Mindig jól éreztem magam, amikor ezen ott voltam. Tényleg egy csodálatos esemény és mindenkit bíztatok, hogy jöjjön el. Én is ott leszek egy-két napig. A rendezvény nem csak 15-én, hanem 16-án is lesz. Jól tudom?

Bob Murphy: Igen. A fő rendezvény 15-én péntek este lesz, utána lesz egy workshop 16-án.

Tom Woods: Igen. De gondolom sokan a 15-én rendezett fő eseményre jönnek el. Ezen kívül Nashville egy jó hely, amit érdemes meglátogatni. Ha máshonnan jön valaki, érdemes egy hétvégét ott tölteni. Nagyon várom már, Bob, hogy összefussunk ott, de előtte is fogunk találkozni, konkrétan a következő hónapban induló Mises University Program-ben. De remélem, hamarabb összefutunk a programon belül is.

Bob Murphy: OK, köszönöm, hogy meghívtál, Tom.

Tom Woods: Én köszönöm, hogy itt voltál. Rendben, mindenkinek javaslom, hogy kövesse Bob-ot a blogján, ami a http://consultingbyrpm.com címen található. Érdemes őt követni, nagyon sok fontos blogbejegyzése van rengeteg érdekes információval. És persze Bob humorával. Éppen ezért mindenképpen érdemes betenni az RSS-be. Még egyszer http://consultingbyrpm.com/blog. A jövő hétre még nem dolgoztam ki a teljes műsortervet, de mindenképpen beszélgetek majd Antony Gregory-vel, mindenképpen beszélgetek David Stockman-nel, és majd valahogy összeszedek még pár témát nektek. Több érdekes vendéget próbálok meghívni, és mindenképpen szeretnék egy műsort, ahol csak én leszek. Ez nem lesz egyszerű, mert annyi mindent csinálok mostanában: a Ron Paul Homeschool Program-ban is benne vagyok - mindenképpen nézzétek meg a http://www.ronpaulcurriculum.com/-on - és egy új könyvet is írok, mint ahogy ezt már múlt héten is említettem. Így sok mindennel kell egyszerre foglalkozni, de jövő héten megpróbálok legalább egy műsort egyedül csinálni. Sokan mondják, hogy "szeretjük a vendégeidet, és nagyon jók, de egyszer-kétszer csinálhatnál egy műsort egyedül", és teljesen igazuk van. És sokkal több ilyen lesz, amikor a program, pontosabban a Ron Paul Homeschool programnak vége lesz. Kaptam egyébként egy szép dicséretet - és nézzétek el nekem, ha ezt már említettem, a rövidtávú memóriám nem olyan mint régen -, nevezetesen egyszer beszélgettem valakivel, akit elég jól ismerek - személyesen beszélgettünk -, és azt mondta, hogy rendszeres hallgatója a műsornak, és szereti a vendégeket - ezeknek az embereknek 90%-áról még soha nem hallott -, de állandóan csak ezek vannak. És hétről hétre egyre több olyan ember jön, akikről még sose hallott, akik mind jók, és nagyon jó látni, hogy ennyi jó embert lehet találni, akik ilyen jól tudják kommunikálni ezt az üzenetet. És pont ezért van ez a show, hogy olyanok szerepeljenek, akiket máshonnan nem ismernétek, de érdemes őket megismerni. Köszönöm a figyelmet! Ne felejtsetek el előfizetni a tomwoodsradio.com-on, iToons-on vagy a Stitcher-en keresztül, vagy bárhol, ahol a podcast-eket szerettek hallgatni. Köszönöm a figyelmet, jövő héten találkozunk.