Vannak emberek, akik imádnak üldözni. Igazából mindegy, hogy abortusz, szerencsejáték, alkohol, vagy rövid szoknya. Üldözendő és kész.
Most egy kicsit kárhoztatnám őket :)

Azt mondja a kedves hozzászóló, hogy a dolgok mélyére hatolt, pedig csak a felszín felszínét kapirgálta MNYP ügyben.
Megmutatnám, hogy mi is van a dolgok mélyén.

A mai napi adrenalinszintemről Selmeczi Gabriella gondoskodott.
Ő még ott tart, hogy az MNYP elleni harc nyugdíjvédelem volt. Ez még nem lenne annyira meglepő, mert eddig se az eszéért szerette, aki szerette, de egyúttal remek látlelet az egész politikai életünkről.

Eltelt 90 nap, kvázi egy negyedév a blog indulása óta. Szeretném megosztani a látogatási statisztikákat és benyomásaimat.

Régóta terveztem egy ilyen blog indítását, bár féltem belekezdeni. Féltem az érdektelenségtől, illetve a trolloktól. Annyira nem jó érzés, ha tömegesen hülyézik, vagy hazaárulózzák le az embert. Aztán 2010 november 6.-n kaptam meg a végső lökést, amikor is megelégeltem, hogy mindenki csak sír, hogy miért nincs egy normális liberális párt. Gondoltam, kezdetnek talán egy közösségi blog is megteszi.
Írtam pár posztot, amikor épp írhatnékom volt és akadt is pár olvasó. Eleinte, persze, szerény érdeklődés övezte kísérletemet. Csak néhány látogató jött naponta, de a visszajelzések már akkor is pozitívak voltak.
A hónap végére állandósult a napi 20-30 látogató.

Januárban aztán megtörtént az áttörés, vagy legalábbis valami olyasmi. A demográfiáról szóló poszt kikerült az Index címlapjára. Aznap több, mint 1700 látogatóm volt. Ez egy nagyságrendet ráver az egyébként előforduló legjobb napokra is. Az Indexnek, azonban valószínűleg kevés volt, mert csak pár órát töltött a címlapon. Mindegy, így is örülök, hogy ennyien olvasták. Nem mellékes körülmény, hogy arra a posztra négy napom ment rá úgy, hogy szabadságon voltam. Ezt most nem dicsekvésként, vagy mártíromságból mondom, hanem érzékeltetve egy problémát. Ez egy viszonylag nagy lélegzetű munka volt és sajnos, azóta se volt időm hasonlót végezni, pedig lenne egy érdekes téma, ami nagyon is megérné az elmélyülést. Ez pedig az argentin gazdaság. Nagyon tanulságos poszt lenne, de nagyon nagy meló kiásni a szükséges adatokat. Már csak azért is hasznos lenne, mert mostanában kezd elterjedni az a legenda, hogy ott a Matolcsy-recept látható és működik.

Ez a hirtelen kiugrás után napi 100-150 olvasó maradt, ami kicsit visszaesett az utóbbi héten napi 50-100-ra. Ez világosan mutatja, hogy mennyire fontos is lenne a rendszeres és érdekes téma. Sajnos, egyedül nem vagyok képes ezt teljes mértékben ellátni.
Ezért továbbra is keresek társakat, hogy együtt terjesszük az "igét".
Nagy képűen most Nietzschét idézném, ahogy ő írta az Így szólott Zarathustrában:
"Társakat keres a teremtő és nem hullákat, nem nyájat, és nem híveket. Társteremtőket keres a teremtő, azokat, akik új értékeket akarnak új táblákra írni."
Oké, a mi esetünkben ezek az értékek nem annyira újak, legfeljebb Magyarországon azok. Sokkal inkább elfeledettek.

Nézzünk pár statisztikát:
A legnépszerűbb poszt a Csodagyerek volt 3151 olvasóval. A második a Nyögdíj 2476 olvasóval. A harmadik a Győztetek, bameg! 365-tel.
Összesen, mintegy 300 hozzászólás érkezett, akik közül egyet sem kellett kimoderálni. Ezt köszönöm mindenkinek. Spammer is csak egy bukkant fel. Ő rohadjon meg :), de őt se moderáltam ki.

Köszönöm mindenkinek, aki eddig megtisztelt a látogatásával, akár egyetértett, akár nem. Üzenem minden hűséges olvasómnak, hogy tartsatok ki, ahogy időm és szellemi kapacitásom engedi újabb posztokat írok. Némelyiknek még mondanivalója is lesz :)

"A mocsár lecsapolásáról nem a békákat szokták megkérdezni."
- Kóka János

Emlékszünk erre a mondatra? Ezzel annak idején nagyon kihúzta a gyufát sok embernél, de most is aktuális. Na, nem Kóka miatt, mert rá már alig emlékszünk, hanem a tartalma miatt. Konkrétan arra gondolok, hogy tervbe van véve az állami bértömeg lefaragása, de az eredmények idáig nagyon szerények.
Erre, úgy vélem, hogy érdemes vesztegetni pár szót.

Történt egy baleset, amiért sokan sok mindenkit hibáztatnak. Többek közt a jogi szabályozást is.

"Dr Jones, bármije legyen, én mindig el tudom venni magától."
- Rene Belloq (kitalált személy)
Az elveszett frigyláda fosztogatói

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy maradni szerettem volna. Nagyon erős a vágy bennem, hogy magánnyugdíjas legyek, már csak azért is, mert tudom, hogy amikor én nyugdíjba megyek a várható nyugdíj, a mostani 40-60%-a lesz (reálértékben). Az pedig nem valami sok. Elméletileg magánnyugdíjasként sokkal magasabb nyugdíjat érhetnék el, mint államiként ¹, de a kormány szemmel láthatólag mindent megtett, hogy ne akarjak maradni (természetesen szigorúan a saját érdekemben).
(Figyelem! Figyelem! Az 1x400-as fedett pályás anyázás versenyzőit kérjük a rajtvonalhoz!)

"Az a szép a szabványokban, hogy olyan sok közül lehet választani."
- Andrew Stuart Tanenbaum

Nemrég a Mandineren megjelent egy meglehetősen ellenszenves poszt. A káromkodástól ¹, eljut a szokásos, "különben mindent szabad" és mindent összemosunk mindennel toposzon keresztül a zeneipari sztereotípiákig. A sületlenségek végén hozzáteszi, hogy
"A rapzene nem művészet tehát, hanem szórakoztatóipari melléktermék, és mint ilyenre, ipari szabványok vonatkozhatnak rá. Veszélyességének, vagy veszélytelenségének megítélése nem sérti sem a művészi- sem pedig a szólásszabadságot, nekünk magunknak kell eldönteni, meddig tűrjük és meddig nem."
Ebből kiderül, hogy nincs tisztában a szabvány fogalmával se. Erről szeretnék most pár szót ejteni (pontosabban a termékszabványokról ²).

Mostanság szóba került egy makacs mítosz, miszerint a Bokros-csomag számottevően visszavetette a gyermekvállalási kedvet, míg amit Fidesz-kormány hősiesen megállított.

"[A nép] most visszafogja magát és csak két dolgot remél aggódva: kenyeret és cirkuszt" - Decimus Iunius Iuvenalis

Nem terveztem, hogy az idén még írok bármit is, de úgy tűnik, hogy a témák mennyisége nem hagy nyugodni.
Ezúttal a Fidesz kommunikációs géniusza azt jelentette be, hogy vizsgáló bizottságot hozna létre az államadósság emelkedésének kivizsgálására. Ez akár dicséretet is érdemelhetne.

Ez a poszt késett pár napot, mert a kedvenc egybetűs internetszolgáltatómnál ¹ már megint beázott az elosztódoboz. Kíváncsi vagyok, hogy a szerelő a saját házánál is megfelelő szigetelésnek gondolja-e a szigetelőszalagot?
A valódi téma: Közeledik a földpiaci moratórium feloldásának napja.

Magánéletem asszociációra késztetett. A Pratchett regények¹ visszatérő szereplője a Halál és valakinek a viselkedése rá emlékeztet.

Érdekes dologra hívta fel a figyelmem egy Index cikk. A tüntetések reménytelenségére és még többre. Itt van most egy a nyugdíj ügy. 3 millió ember érintett és csak 500 tüntet.

Alighanem nehéz évek várnak rám, mert rosszul viselem a hülyeséget és azt is, ha annak néznek.
Mai hülyém: Rogán Antal, egyszerre mindkettő.

Orbán Viktor nem is olyan rég bejelentette, hogy lejárt az ideológiák kora és valóság alapú kormányzásra van szükség. A hiba lehet, hogy az én készülékemben van, de helyette álmodozást és összeesküvés-elmélet alapú kormányzást vélek felfedezni.

"-Az csak pénz.
-Igen, de az én pénzem csak, nem a te pénzed csak - mutatott rá a barátnője.
-Mi, boszorkányok, mindig megosztozunk mindenen, ezt te is tudod! - torkolta le Anyó.
-Nos, valóban - válaszolta Nagyi, majd ismét rátapintott a szociálpolitikai vita érzékeny pontjára. - Úgy könnyű mindenen megosztozni, ha az embernek nincs semmije."
- Terry Pratchett: Maszkabál

Ezúttal a Vastagbőr fogott mellé. Illetve annyira nem, mert Magyarországon nem foghat mellé, aki az irigységre játszik. Meg is kapta az elismerést érte.
Egy beteg gyerek számára kellene pénz és az egyik TV társaság felajánlotta az egyik műsorvezetőjük ruháit. Erre lehet licitálni (bár érdekelne, hogy ki a francnak kell).
A blog teljesen felháborodott, hogy a TV társaság nem adott pénzt, csak a ruhákat.

Kicsit tartok attól, hogy mi lesz, ha egyszer csak nem tudok miről írni. Szerencsémre van egy biztos ihletforrás: az ostoba kommentek, amikkel lehet (és érdemes foglalkozni).

Egy komment¹ felhívta a figyelmem egy problémára, amiről már amúgy is időszerű lenne írni.
A politikai oldalak mibenlétéről. Itt szemmel láthatólag igen nagy a káosz, ami nem is csoda, hiszen négy baloldali párt van a parlamentben, amiből kettőt jobbnak hívunk.

"A Munkáspárti kormány volt az, aki rekordmértékű békeidőbeli adókat hozott. A szocialisták szokásos betegségében szenvednek -  kifogytak más emberek pénzéből"

- Margaret Thatcher

Már napok óta nyomaszt, sőt frusztrál egy kérdés. Lépni, vagy nem lépni.
Amint észrevettem ezzel nagyon sokan vannak így, köztük fideszesek is. Bár a Párt nem támogatja az önálló gondolkodást, sokan közül már kezdenek rájönni, hogy a kiadott érvkészlet mégsem egészen stimmel.

Próbálok nem ezen rágódni, de az esetemben cirka 2 millió forintról van szó. Ez nem egy akkora összeg, amire az ember azt mondja, hogy vigyétek, több is veszett Mohácsnál.
Ezt meg kell fontolni, azonban a dolog nem triviális.

Kedvenc Pártunk és kormányunk nem kicsit kiakasztott. Írtam is gyorsan egy posztot, de inkább nem publikáltam. Helyette írok egy civilizáltabbat.
Mostanában rengeteg szó esik arról, hogy a magánnyugdíjpénztárak milyen rosszak, bezzeg az állami milyen megbízható. (Mintha Magyarországon a pénzintézeteket kellett volna kimenteni és nem az államot, de ez más tészta.)
Ezek az állítások többnyire féligazságokon, vagy direkt hazugságokon alapulnak, de most nem is erről kívánok beszélni.
Inkább megmutatnám, hogy az állam miből fog fizetni.

Készítettem egy szimulációt, hogy hogyan alakul a nyugdíjpénztár sorsa a jövőben.

"Always trying to make things right
Sometimes problems just multiply"

- Sonata Arctica: Peacemaker

Az abortusz egy rettentő hálátlan téma, nem is szívesen beszélek róla, de időnként muszáj kellemetlen témákat is feszegetni. Amit most le fogok írni rengeteg ellenséget fog teremni nekem, ennek ellenére igaz lesz.
Az abortuszt illetően alapvetően kétfajta hozzáállás figyelhető meg. Az egyik szerint minden nőnek joga rendelkezni a teste felett, a másik szerint gyilkosság.
Most nem kívánok igazságot tenni ez ügyben, azonban felhívnám a figyelmet pár fontos szempontra. Először is leszögezném, hogy az abortusz rossz és kerülendő, ezért ez az írás nem arról szól, hogy népszerűsítem, bár biztos lesznek, akik ezt olvassák ki belőle. Számukra inkább ezt az olvasmányt ajánlom. Valamint azt is le kell szögeznem, hogy mindennek semmi köze a liberalizmushoz. A liberális szerzők az abortuszról ennyit mondtak: {}, azaz üres halmaz.

Az aktuális alkotmányozási mániában mindenféle dolog felmerül. Ezek közt vannak jó, rossz ötletek és olyanok, amik jól hangzanak, de nem azok. Most épp azt találták ki, hogy az élethez való jogot ki kellene terjeszteni a magzatra is. Mindannyian tudjuk, hogy a játék valójában az abortuszra megy ki. Bizonyos lobbicsoportok hevesen ellenzik, amivel nincs is baj. Azonban ha valamit beleteszünk az alkotmányba, akkor abból törvények következnek (az alkotmány a törvények törvénye) és nem mindegy, hogy milyen törvények. Lehetnek jól és lehetnek rosszul használható törvények. Most elmesélném, hogy ez miért tartozik a második csoportba.

"Ha a teljes emberiség mínusz egy fő, ugyanazon a véleményen lenne és egy ember lenne az ellentétes véleményen,  az ő elnémítása az emberiség által semmivel se lenne  igazoltabb, mint az emberiség általa történő élnémítása lenne, ha meglenne hozzá a hatalma." - John Stuart Mill: A szabadságról

Ma másról szándékoztam írni, de egy cikk eltérített eredeti szándékomtól. Az Indexen olvasom, hogy a Szabad Emberek Magyarországért nevű liberális pártocska a kuruc.info betiltását követeli. Szükségét érzem, hogy ezúton adjam a világ tudtára, hogy elhatárolódom a Szabad Emberek Magyarországért párttól. Figyelem, az alábbi írás indulatból született. Megtekintése semmilyen korosztály számára nem ajánlott.

"A nyelvében él a nemzet, de a nyelvével még senki se nemzett." - egy kocsma falán olvastam

Szeretett Elnök urunk megint nagyot alkotott. Nem hiába ő az Elnök :).
Belevenné az alkotmányba a nyelv védelmét.

„Az állam alapvető feladata a magyar nyelv ápolása, óvása és fejlesztése.”
Ez első hallásra még akár ésszerűnek is tűnhet, de nem az.

"Nem értek egyet azzal, amit mond, de az életemmel adnám, hogy elmondhassa.-Evelyn Beatrice Hall

Szólás- és sajtószabadság a blogokban

Ezt a posztot az ihlette, hogy biztos vagyok benne, hogy elő fog kerülni a téma, amint valakit ki találunk moderálni. Ezt igyekszem kerülni, de sajnos nem kétlem, hogy előbb-utóbb szükség lesz rá. Ha másért nem is a kéretlen reklámok miatt biztosan.

Az ilyesmi általában felháborodást szokott kiváltani, különösen egy liberális blogon és szinte biztos vagyok benne, hogy képmutatással fognak vádolni. Ezért fontosnak gondolom megvizsgálni ezen vádak alapját. Meggyőzödésem, hogy zömében tévesek lesznek és leginkább a az egyik legfontosabb liberális doktrína, a szólásszabadság téves értelmezésén alapulnak.

"Ahogy az abszolút kormányzatokban a Király a törvény, úgy a szabad országokban a törvénynek kell a Királynak lennie; más uralkodó nem lehet". - Thomas Paine

Pár szó a jogállamiságról

Sajnálatos módon a hülyeség elért egy olyan magas szintet, hogy megszólal a vészjelzőm. Természetesen a gátszakadást nem tudom megállítani, de legalább terápiás jelleggel kiírhatom magamból, hogy mi a probléma.
Az egyik blog a hülyeségi hegymászóversenyben odáig merészkedett, hogy lényegében kijelentse, hogy rettenetesen hülye, aki a jogállamban hisz. Az illető minősítése helyett inkább elmagyaráznám, hogy miben téved. Sajnos, ezzel nincs egyedül, mert pár hete divatba jött (hozták) a jogállam utálatát, mert nem teszi lehetővé az önkényes leszámolást. De nézzük inkább miről is van szó.

A jogállam koncepciója egészen Kleiszthenészig nyúlik vissza... Bla-bla-bla. Ezt egyszer majd megírom, de most inkább másra koncentrálnék. Arra, hogy miért jó a jogállam.
Ezt a legkönnyebb megérteni, ha megtekintjük a modern koncepció születési körülményeit. Volt egyszer egy király, nevezzük Jakabnak, vagy még inkább Károlynak, aki úgy gondolta, hogy van egy remek módja a kincstár feltöltésének (hiába, no, a kincstár minden korban szűknek bizonyult). Mivel az újabb és újabb adóemelések és kivetések sem hoztak elegendő bevételt, rájött, hogy a vagyonokhoz más módon is hozzá lehet jutni. Saját kis (praktikusan) magánbírósága segítségével felségárulás vádjával szinte bárkit gond nélkül ki lehetett végeztetni és vagyonát elkobozni. Ő élt is ezzel a remek eszközzel nem is egyszer, ha valakinek megkívánta a vagyonát, vagy csak nem értett egyet vele. Ez elsősorban a legnagyobb nemeseket érintette, mivel az alacsonyabb rangú embereket ki lehetett végeztetni a Csillagkamara segítsége nélkül is.
A korai liberálisok látták, hogy nincs ez így jól. Nem helyes az, hogy ha az uralkodó gondol egyet, akkor visszamenőleges hatállyal adót vet ki, vagy kivégeztethet bárkit. Elgondolkoztak azon, hogy hogyan is kellene lennie, hogy ez ne forduljon elő mégegyszer és úgy találták, hogy mindenkinek az lenne a legjobb, ha valaki megbízható és kiszámítható uralkodna. Valaki, aki nem hajlamos az önkényre. Törpapát még nem ismerték, Isten épp nem ért rá, az emberben már csalódtak eleget, ezért kitalálták, hogy legyen a törvény az.

A törvény objektív, nincs hangulata, nem kapzsi, nem kiszámíthatatlan, szóval akár jó uralkodó is lehet. Különösen kellemes uralkodó tud lenni, ha betartunk pár jogelvet, mert előre megmondja, hogy mit vár tőled és békén hagy, ha betartod. Nézzünk rá példát:

Mindenki ismeri a viccet:
Találkozik a róka meg a farkas az erdőben.
- Te farkas, verjük meg a nyulat!
- Na és miért?
- Ha van rajta sapka, akkor azért, ha nincs, akkor meg azér'!
Így is tesznek, jól elverik a nyulat. Egy hét múlva megint találkoznak.
- Te farkas, verjük már meg megint a nyulat!
- Na és most m'ért?
- Kérünk tőle cigarettát. Ha füstszűrőset ad, akkor azért, ha füstszűrő nélkülit, akkor meg azér'.
Így is tesznek, megkeresik a nyulat és elé állnak.
- Te nyúl, aggyál már egy cigit nekünk!
- Na és milyet kértek, füstszűrőset, vagy füstszűrő nélkülit?
- Hmm... Nézd már, farkas! Ezen már megint nincs sapka!

Ez a vicc több szempontból is tanulságos. Egyrészről látszik, hogy a jogalkotó személye és a jog alkalmazója ugyanaz a személy. Ez el fog vezetni a hatalmi ágak szétválasztásának elvéhez. Másrészről látszik, hogy a jog a helyszínen születik.

Képzeljük el ugyanezt működő jogállamban:
Találkozik a róka meg a farkas az erdőben.
- Te farkas, verjük meg a nyulat!
- Na és miért?
- Ha van rajta sapka, akkor azért, ha nincs, akkor meg azért!
- Azt nem lehet. Az ellentétes az alkotmánnyal.
- Akkor csak azért, mert nincs rajta sapka.
Kihirdetik, hogy nyulaknak kötelező a sapkaviselet.
Találkoznak a nyúllal. Nincs rajta sapka, elverik.
Találkoznak egy másik nyúllal. Van rajta sapka, elballagnak.
Találkoznak egy harmadik nyúllal. Van rajta egy kalap, gondolkoznak. Aztán éveken át elvitatkoznak, hogy ez sapkának tekinthető-e. Ilyenkor rendszerint megnézik, hogy mi volt a jogalkotó szándéka és ha az úgy szólt, hogy az mindenképp sapka legyen, akkor megverik. Ha úgy, hogy ne legyen csupasz fejjel, akkor elengedik.

Határesetek minden jogrendben vannak. Ezeket leszámítva, a nyúl előre tudhatja, hogy mit várnak tőle, tehát ha szándékában áll, akkor  be tudja tartani. A vicc szerinti esetben ilyen lehetősége a nyúlnak nincs. Teljesen ki van szolgáltatva a jogalkalmazó önkényének.
 

Említettem, hogy érdemes betartani pár jogelvet, amik létfontosságúak egy jól működő jogállamhoz. Ezek zöme még a római jogból származik (nálunk legalábbis). Az összes biztosan nem fog az eszembe jutni, de nem is számít. Néhányat említenék:

• Nullum crimen, nulla poena sine praevia lege poenali

Nyilvánvalóan senki se képes betartani egy olyan törvényt, amit később fognak meghozni, ezért nem fair olyan jogszabály alapján büntetni, ami az elkövetés idején még nem is létezett.
Pl. Hozok egy törvényt hogy nyúl nem lehet sapka nélkül, majd öt évre visszamenőleg elítélem miatta a nyulat.

• Egy jogszabály legyen egyértelmű.

Fontos, hogy egy törvényről lehessen egyértelműen megmondani, hogy megsértettem-e, vagy sem. Ez gyakorlatban ritkán sikerül, de maximálisan törekedni kell rá.
Az említett blogíró olyanokat talált írni, hogy "Ez a gondolkodásmód egyébként minden általános tiltás létét kétségbe vonja, hiszen e szerint olyat a csúnya állambácsi nem mondhat, hogy tilos szennyezni a környezetet".
Mit jelent ez gyakorlatban? Nos, nem sokat. Mi az a szennyezés? Általában egyetértés van abban, hogy pl. egy eldobott PET palack szennyezés, de mit mondunk a C3H4(OH)(COOH)3 kibocsájtásról? Ha kiöntök egy litert belőle az udvarra, senkinek nem lesz semmi baja. Ha azonban egy kis kerti tóba öntöm, akkor azt a halak nem köszönik meg. Ha megállok pisilni az szennyezést Ha a gyáram bocsájt ki szén-dioxidot az szennyezés, de ha lélegzem, az annak számít? Ezek mind erősen vitatható tényállások.
Azt kell, hogy mondjam, hogy a "tilos szennyezni a környezetet" egy általános irányelvnek nem rossz, de törvénynek pocsék. A jó törvény ismérve, hogy lehetővé teszi a következetes ítélkezést. Ez alapján ez lehetetlen.

• Egy esetre ne vonatkozzon több (ellentétes) jogszabály.

Nagy mértékben megnehezíti a jogalkalmazást, ha egy esetre több jogszabály is vonatkozik, még akkor is, ha ezek nem mondanak ellent egymásnak. Ha igen, akkor mindkét fél a számára kedvezőbb jogszabályhoz fog ragaszkodni.

Van pár olyan elv, ami nem a törvényhozáshoz, hanem a jogalkalmazáshoz kapcsolódik. Ilyen például:

• Nemo iudex in causa sua

Senki se lehet bíró a saját ügyében. Sajnálatos emberi gyengeségünk okán senki se képes objektív lenni az olyan ügyekben, amikben érintett, ezért jobb, ha nem ő ítélkezik benne.

• Audi alteram partem

Hallgatassék meg a másik fél is. Egy vitás esetet nem lehet elbírálni úgy, hogy ha a történetnek csak az egyik oldalát látod.

• Ignorantia iuris non excusat

A törvény nem ismerete nem mentesít a betartása alól. Képzeljük el, hogy közlöm, hogy nem tudtam, hogy nem szabad bankot rabolni, erre elengednek.

stb.

A liberális elképzelés szerint az ember akkor lehet igazán szabad, ha ismeri a korlátait. Ezért nagyon fontosnak tartják a korlátok kiszámíthatóságát. Erre való a jogállam. Kiszámíthatóan tartja a korlátokat.

A témáról még hosszasan lehetne értekezni. Azonban szerintem már kezd mindenkinek világossá válni, hogy a jogállamiság a szabadságodat védi azáltal, hogy megvéd az önkénytől.