Alighanem nehéz évek várnak rám, mert rosszul viselem a hülyeséget és azt is, ha annak néznek.
Mai hülyém: Rogán Antal, egyszerre mindkettő.
Rogán nyilatkozott pár érdekeset, ami több dolgot jelenthet. Az egyik, hogy hazudik, ami nem lenne meglepő, mert politikus és a pártja ezért fizeti. A másik, hogy tájékozatlan, de akkor miért ő nyilatkozik? Nincs alkalmasabb ember a pártban? A harmadik, hogy hülye, de állítólag Rogán Antal nem hülye és megint csak nincs alkalmasabb ember a pártban?
Így vagy úgy, egyik eset se vidám.
Az egyik témája, hogy a magánnyugdíj nem személyes megtakarítás, mert nem lehet elkölteni. Tóni úgy látszik, hogy nem tesz különbséget a tulajdon és a likviditás kérdése között. Nagyon sok minden van, ami tulajdon és nem lehet elkölteni, pl. egy házat sem lehet. Előbb el kell ahhoz adni.
Még az sem döntő kérdés, hogy az adott tulajdon forgalomképes-e. Lehetséges, hogy egy bizonyos tulajdonomon elidegenítési tilalom van, sőt épületeknél még változtatási tilalom is lehet. Ezek kellemetlen dolgok, de ettől még a tulajdonviszony nem változik. A magánnyugdíjszámla a munkáltató által a nyugdíjpénztárnak fizetett összeg, ahol az bekerül a munkavállaló számlájára. Sokakat megzavar, hogy az állam közvetítésével történik a dolog, de ettől még nem válik az állam tulajdonává.
A másik, hogy ha nem vezetik be, akkor a magyar államadósság biztosan 70 százalék alatt lehetne. A magánnyugdíjpénztárba befizetett pénz valóban hiányzik az államiból, azonban ez az igazságnak csak az egyik szelete.
A második szelet, amiről nem szokás beszélni, hogy a magánnyugdíjba fizetett pénz befektetés az államnak. Az állam jövendőbeli fizetési kötelezettségtől szabadul meg általa és mint minden befektetésnek, ennek is van a jelenben ára.
A harmadik szelet, amiről szintén szívesen hallgatnak, hogy ez a pénz már 98 és 2001 között is hiányzott, mégse nőtt (a GDP-hez képest legalábbis) az adósság. Ennek az az oka, hogy felelős gazdaságpolitika folyt. Ezt a különbözetet az állam ki tudta gazdálkodni, mert ki akarta gazdálkodni. Azóta ez az akarat megszűnt. Később is ki tudta volna, ha akarta volna, de nem akarta. Helyette jöttek nyugdíjemelések, 13. havi, sőt egyesek már a 14. havit is megígérték. És, mint szüleink anno megmondták, nemakarásnak nyögés a vége. Most ezt a nemakarást nyögjük, nem a magánnyugdíjpénztárakat.
