Egy komment1 felhívta a figyelmem egy problémára, amiről már amúgy is időszerű lenne írni.
A politikai oldalak mibenlétéről. Itt szemmel láthatólag igen nagy a káosz, ami nem is csoda, hiszen négy baloldali párt van a parlamentben, amiből kettőt jobbnak hívunk.
A politikai hovatartozás ábrázolása egy régi probléma, mert nagyon nehéz egy, vagy két dimenzióba sűríteni egy ember különböző dolgokról alkotott véleményét.
Erre a problémára számos grafikontípus született. Én elsőként a legegyszerűbb jobb-bal tengelyt venném szemügyre.
Ez a felosztás még a francia forradalom idején született. A jobboldalon ültek a "régi rend" hívei és balon a változást sürgetők. Ez a felosztás később általánosodott úgy, hogy a jobb és baloldal közti különbség a társadalmi egyenlőtlenségekhez való viszony kérdése lett.
A baloldal társadalmilag minél egyenlőbb embereket szeretne látni, a jobboldal minél különbözőbbeket. Nem meglepő módon ők a nemesség soraiból kerültek ki, míg az előbbiek a polgárság és kisebb mértékben a parasztságéiból. Ennek szélsőséges formája a szélsőbal, ami teljesen egyenlő embereket szeretne. Így kerül ebben a kategóriába két erősen különböző ideológia: az anarchizmus, ami központi hatalom nélkül képzeli ezt el és a kommunizmus, ami totális központi hatalommal.
A jobboldal szélsőséges formái a társadalom rétegződését kívánják megmerevíteni, esetleg fokozni, pl. kasztrendszerrel. A szemfüles olvasó felvetheti, hogy a szélsőjobboldalinak nevezett eszmék rengeteg más baloldallal összefüggésbe hozható elemet tartalmaznak. Nekik igazuk van, azonban a besorolás kizárólag az egyenlőtlenséghez való hozzáállást szimbolizálja, ezért aki hisz abban, hogy egyes embercsoportok alsóbb és mások felsőbbrendűek (nyilván a sajátja:) ), az szélsőjobboldali.
Fontos hozzátenni, hogy ezen kategóriák alapvetően időtállóak, de az origó helyzete nem az. A klasszikus liberalizmus a francia forradalom idején egy nagyon baloldali ideológiának számított, mert olyan követeléseket fogalmazott meg, mint a törvény előtti egyenlőség, ami teljesen elképzelhetetlen volt egy akkori nemes számára.
A XIX. század közepére a legtöbb helyen már felszámolták a jobbágyságot, törvény előtti egyenlőség bekerült a joganyagokba stb. Az egykori baloldali követelések meglehetősen elfogadottá váltak és az origó elmozdult. Most már a klasszikus liberalizmus egy centrista ideológiának számított.
A XIX. század vége felé azonban a jogegyenlőség már kevésnek számított és egyre erősebb lett a nyomás a vagyoni egyenlőtlenségek kezelése terén is. Ekkor jelentek meg az első állami szociális rendszerek, trösztellenes törvények stb. Idővel ezen törekvések polgárjogot nyertek és az origó tovább folytatta útját balra. Így érte el a klasszikus liberalizmus a mostani helyét a jobboldalon, anélkül, hogy elmozdult volna. Eddigre a liberalizmus domináns eleme inkább a vagyoni egyenlősítéssel szembeni, illetve az állam iránti bizalmatlanság lett, lévén, hogy egyéb szándékaik már megvalósultak.
Természetesen, egy dimenzióban ábrázolni összetett gondolatokat nem lehet, ezért különféle többdimenziós skálákat találtak ki. A kettőnél több dimenziós ábrák lehet, hogy jobban megragadják a lényeget, de két dimenzió felett ez nem igazán vizuális, ezért én inkább a két dimenziós ábrákat preferálom.
Ezek közül is szerintem a PoliticalCompass.org módosított Nolan-ábrája a legértelmesebb. Ezen az ábrán a hagyományos bal-jobb tengelyen kívül van egy másik a libertárius-autoriter tengely. Ebben az elgondolásban vízszintesen az egyenlőség kérdése jelenik meg, de általában csak gazdasági vonatkozásban. Természetesen, a nem vagyoni egyenlőtlenségre is ki lehetne terjeszteni, de ez egy amerikai skála és ott ritkán merül fel, hogy egyesek egyes csoportokat jogilag sem tekintenek egyenlőnek. A függőleges tengely egy kulturális tengely az egyéni szabadsághoz és a tekintélyelvhez való viszonyt szimbolizálja.
Magyarországon a Progresszív Intézet használ egy ehhez nagyon hasonló skálát (és a kérdőívük is nagyon hasonló) és az ő egyik 2008-as felmérésükre hivatkoznék.
Érdemes megnézni az alábbi ábrát.
Több szempontból is rettentő tanulságos (jóllehet semmit nem tudok a módszertanról, ahogyan készült).
Egyrészről remekül megmutatja, hogy a magukat jobb és baloldaliaknak vallók között a törésvonalak nem a klasszikus ismeretek alapján várható helyeken vannak. Magyarországon az, amit jobbnak és balnak hívunk az nem korrelál azzal, amit a világ többi részén neveznek így. Sőt, hogy lássuk, hogy a pártok önmeghatározása mennyire beteg, ironikus módon, a magukat jobboldaliként definiáló emberek balosabbak, mint a magukat baloldaliként. Így lehetséges, hogy a magát jobboldalinak nevező kormányunk a nyugati baloldal példaképe.
Másrészről megfigyelhető, hogy az emberek túlnyomó része baloldalt egy kupacban található. Ez megmagyarázza, hogy miért is van ekkora átjárás az egyes pártok szavazótáborai között.
Végül, de nem utolsósorban megmutatja, hogy mennyire nehéz helyzetben is vagyunk. A szavazóknak kb. 3%-a tartózkodik a megcélzott területen.
Ez azonban nem kell, hogy elkedvetlenítsen, mert idővel változhat, főleg, ha próbálunk változtatni rajta.
1 "érdekes, mivel nyugdíjkérdésben pont hogy nem jobboldali a VV."
