Orbán Viktor nem is olyan rég bejelentette, hogy lejárt az ideológiák kora és valóság alapú kormányzásra van szükség. A hiba lehet, hogy az én készülékemben van, de helyette álmodozást és összeesküvés-elmélet alapú kormányzást vélek felfedezni.

Most mindenki azon csámcsog, hogy Magyarországot leminősítették. Igen, ez kellemetlen. Egy leminősítés soha nem öröm. Egy ennyire ideges környezetben meg különösen rosszul jön. Ám, ami igazán csámcsogásra méltó, az a reakció, ahogyan ezt kezelik.
Most épp megszületett az a zseniális felismerés, hogy nem a Moody's kormányoz. Nos, ebben igaza is van, csakhogy ha már a szánkra vettük a Valóságot, akkor nézzük is meg.
Magyarország nem egy sziget. Magyarország egy kicsi, erősen nyitott gazdaság, aminek van egy környezete és hogy idebent milyen a hangulat nagy mértékben függ attól, hogy a környezetünk mit gondol rólunk.
Ez elég eretnek gondolatnak hangzik, ha a világot a Magyarország kontra Nemzetközi Tőke epikus mondakör részeiként szemléljük.
Ha azonban reálisan gondolkozunk, akkor látjuk azt is, hogy külső finanszírozásra szorulunk és az, hogy ezt milyen áron sikerül megvalósítani nagy mértékben múlik ezen (egyébként nem feltétlenül 100%-os szakmai alaposságú) pénzügyi tanácsadó szervezetek véleményén. Ha bennük az a benyomás keletkezik, hogy nálunk nincs jó helyen a pénz, akkor ők azt a tanácsot adják a befektetőknek, hogy ne idehozzák. Ekkor kénytelenek vagyunk nagyobb kamatot ígérni nekik, hogy mégis. Ez pedig nem jó nekünk, hacsak nincs valami nagyon komoly ütőkártyánk, de erről idáig senkit se sikerült meggyőzni. Attól félek, hogy egy olyan ütőkártyáról beszélünk, ami csak egyes fejekben létezik.

Ha már a valóságnál tartunk, nagyon nem örülök annak, hogy a magyar közvélemény ennyire elhülyült, elhülyítették.
Ez jól leszűrhető a hozzászólásokból pl. A hitelminősítők az IMF fiókszervezetei. Az IMF a Federal Reserve Bank leánya.
És szinte minden gazdasági témájú posztból ez jön le számomra.
Számos érvet lehetett volna felhozni pl. amellett, hogy miért fogadjuk el az IMF segítségét és amellett is, hogy miért próbáljuk meg az állampapír piacról megoldani. Ezen érvekről, azonban nem esett szó a közvélekedésben, sem a hivatalos kormány megnyilvánulásokban, de még az ellenzékiekben sem. Inkább a Nagy Gazdasági Szabadságharc elméletét hirdették, aminek nincs semmi értelme. Magyarország semmivel nem lesz függetlenebb, csak nem egy szervezettől függ, hanem a kiszámíthatatlan piacoktól.
Most azt mondják megbüntet a Nemzetközi Tőke, mert nem hódolunk be neki és a magunk útját járjuk. De hát könyörgöm, mi az a Nemzetközi Tőke? Az befektetők és vállalatok milliói. Komolyan képesek emberek hinni abban, hogy egy masszának van akarata? Hogy nem virtuális az akarata egy tömegnek? Ők Tőkét látnak, pénzeszsákon pöffeszkedő, monoklis, cilinderes, szivarozó zsírpacnikat, akik ha akarnak országokat tesznek tönkre. De valójában befektetők vannak (kicsik, nagyok, befektetési alapok, bankok stb.-k), akik gondolkoznak. Ha azt látják, hogy máshol jobb helyen van a pénzük, oda viszik. Mindenki ezt tenné. Én is. Sajnos, ezen befektetők nem feltétlenül racionálisak, előfordul, hogy egyes hírekre, véleményekre túlságosan is reagálnak.
Nem akarunk tőlük függni? Oké. Az állampapírpiacon van is ellenszer. Úgy hívják, hogy fiskális fegyelem. De az odavezető utat pedig kiadáscsökkentésnek. Viszont ez nem egy olyan ütőkártya, amit titkolni érdemes. Racionális ember vagyok, tehát nem értem, hogy mi folyik itt.

A Nagy Függetlenségi Háborúnk során idáig egy dologtól sikerült függetlenedni. Ez pedig a valóság.