Érdekes dologra hívta fel a figyelmem egy Index cikk. A tüntetések reménytelenségére és még többre. Itt van most egy a nyugdíj ügy. 3 millió ember érintett és csak 500 tüntet.
Egy normális országban az ember azt várná, hogy ha 3 millió embernek nekiszegezik a kérdést, hogy az állami nyugdíjat veszítsd el, vagy az eddigi magánnyugdíj célú megtakarításodat (vö. "Pénzt vagy életet!"), akkor az hatalmas felháborodáshoz vezet. Ezzel szemben csak az értelmiség háborog, de igazából még ő is megosztott a kérdésben. Hiába a szemérmetlen hazudozás, hogy nem is volt igazából a tied, hogy bedöntötte volna az országot (ld. később). Hiába tudja az értelmiség nagyobb része, hogy valójában arra kell a pénz, hogy mozgásteret nyerjenek a Nagy Megváltás nevű (kétes) manőverre és addig is elhalaszthassák pár évvel az égető gondok megoldását. Hiába sejti számos ember, hogy erre a műveletre valószínűleg a tízes évek legnagyobb gazdasági baklövéseként fogunk emlékezni. Sehol sincs tiltakozás. Az emberek egymásközt anyáznak rendesen, de az utcán senki.
Oké, nem kívánom ide a párizsi virtust, mert ott kicsit sokat kell utána oltani, de nem hiszem, hogy ne lenne (alsó hangon is) pár tízezer ember, akinek lenne kedve tüntetni.
És itt el is érkeztünk a probléma gyökeréig. Miért nem mozdul meg ez a pár tízezer ember?
Nem azért, mert tél van és hideg. Hanem mert
1. Nem is tud az eseményről. Nincsenek meghirdetve és a mostani ellenzéknek nincsenek meg azok az informális csatornái, amikkel olcsón tud mozgósítani.
2. Nincs motiválva. Nem hiszi el, hogy célt érhet. Nos, ebben igaza van, de ennek ellenére meg kell mutatni magunkat.
3. Mi az az ellenzék?
3.a. a megmozdulások élére az MSZP igyekszik állni, mint a legnagyobb ellenzéki párt, de hogy mutat már, hogy egy baloldali párt akar kiállni egy piacpárti reformért? Ez annyira áll neki jól, mint tehénnek a gatya. Ezzel még saját szavazóit se tudja megmozgatni.
3.b. nem szívesen megy együtt tüntetni olyanokkal, akiket egyébként ki nem állhat. Ha valaki nem MSZP-s, akkor nem szeretné, hogy Gyurcsány zászlaja alatt látszódjék.
4. Miért pártoknak kell ezt csinálniuk? Hol vannak az öntudatos polgárok? Miért van (szinte) minden civil kezdeményezés mögött egy párt?
Mindez rámutat arra, hogy mi is a mi nagy gyengénk. Nagyon kevés a civil öntudat. Még azért se tudunk kiállni, ha átvernek a boltban. Nem tudunk boltot se beperelni, hogy is tudnánk egy tisztességes tüntetést megszervezni. Ehelyett mindent a politikától várunk.
Minden olyan lépés, ami erősíti a polgárok államtól való függését tovább gyengíti majd ezt a gyenguska öntudatunkat, ezáltal növeli kiszolgáltatottságunkat az állam iránt.
Érdeke-e egyáltalán valakinek, hogy öntudatosak legyünk? Az államnak, illetve politikának, persze, kényelmes a függők tömege. Könnyen irányíthatók. Ki akar polgárokat, ha rabszolgái is lehetnek? Sokkal könnyebb velük, mint a önálló emberekkel. Önálló emberekkel talán már nem is tudna mit kezdeni.
Csakhogy az állam, illetve politika is kiszolgáltatottá válik a polgárai iránt. Minden ilyen lépéssel a saját mozgásterét szűkíti. Minden egyes ember, aki az államra számít egy újabb száj, akit etetni kell és egy újabb szavazó, aki büntetni fog, ha ezzel elégedetlen. Neki magának talán még nem esett le, de a függőség kölcsönös. A politika már most is benne van csapdában és a vergődésével csak egyre jobban beleszorul.
Pontosan ez a csapda miatt kezelhetetlenek a problémáink. Nem azért, mert ezek per definitionem megoldhatatlanok1, hanem mert túl sok ember számít az állam segítségére. Túl sok a szent tehén. Eddig se bírtunk el velük. Eddig is nyomasztóan sokan voltak és erre növeljük a számukat.
Miért gondoljuk azt, hogy még többel könnyebb lesz?
1 Lásd szlovák példa.