Kicsit felbosszantottak. Ez mondjuk nem volt nehéz, mert munkahelyi okokból eleve ideges voltam. Úgyhogy most osztok egy kis észt demográfiából.
Aszongya a kommentelő, hogy
"Ezért kell a "svédeket" segítő családi pótlék helyett családos adókedvezmény, és azért kell sarkalatos törvénybe "bebetonozni", mert csak akkor mernek a magyar fiatalok gyermeket vállalni, hogyha bízhatnak benne, hogy a hatalomba visszakapaszkodó hazaáruló banda nem fogja visszacsinálni az underclass-párti társadalompolitikát az ő kárukra. "
"A családi pótlékos ballib rendszer a lumpen, underclass, élősködő réteg szaporulatát ösztönzi; az adókedvezményre építő családtámogatási rendsze pedig a dolgos középosztály, a polgárság gyermekvállalását."
"El kell venni minden alanyi jogú segélyt, és az így felszabadult forrásokat további adócsökkentésre fordítani. Be kéne vezetni, hogy ha később a felnőtt gyerekek adójának egy része automatikusan adódjon hozzá a szülő nyugdíjához. Így aki több és jobban kereső gyermeket vállalt, az jobban fog élni."
Az kell, hogy mondjam, hogy az illető alapjaiban érti félre az emberek és különösképp az underclass modus operandiját.
Először nézzük meg a problémát általánosságban.
Ha megnézzük pl. ezt az ábrát, akkor láthatjuk, hogy érdekes módon a jólét és gyermekvállalási kedv között egy sajátos viszony áll fent.

Ahol jólét van, ott nincs gyerek. Ahol nyomor van, ott sok a gyerek. (Ezt a jelenséget közgazdaságtan demográfiai-gazdasági paradoxon néven ismeri.)
Ez oké, de ezek különböző országok, különböző kultúrával. És pl. Afrikában, ahol az embereket még nem rontotta meg a liberalizmus ártó keze (, mert egyébként erről is mi tehetünk), ott lehet, hogy ezért van magas szaporulat.
Ezért ennél még izgalmasabb, hogy ezt megvizsgálták egy országon belül jövedelem szerint lebontva különböző korokban is.
És a reláció itt is fennállt. Bármelyik kor görbéjét nézzük mindegyik korban igaz, hogy a szegény emberek sokkal több gyereket vállaltak, mint a gazdagok.
Érdekességként hozzáteszem, hogy vannak más faktorok is, amiknek hatása kevésbé látványos, de fontos lehet.
Általában a fogamzásgátlás hozzáférhetőségét meg szokták említeni. Ennek hatása egy tanulmány szerint nem szignifikáns.
Egy másik faktor a vallásosság. Számos országra igaz, hogy az erősen vallásos lakosság szaporulata nagyobb, viszont a jelenség nem általános. Sőt ironikus módon Európában a legnagyobb szaporulattal rendelkező országa a legkevésbé vallásos Franciaország, míg az erősen vallásos Olaszország még minket is alulmúl.
Egy harmadik faktor a népsűrűség. Vannak tanulmányok, melyek szerint a növekvő népsűrűség is inverz viszonyban áll a szaporulattal.
A néphiedelem szerint még faktor a szociális rendszer is. Korábban már demonstráltam, hogy magyar viszonylatban a családtámogatási rendszer nem okozott kimutatható változást, de vannak általánosabb tanulmányok is, melyek kimutatták, hogy nincs számottevő hatása.
És most nézzük az emberek modus operandiját, azaz, hogy hogy is működünk valójában.
Valójában az első kérdés a párválasztásnál dől el. Egy korábbi posztban már említettem a szocioökonomiai státuszt. Ez itt most kulcs szerepet játszik.
Ahol ugyanis nagy a jólét, ott a partner státuszával kapcsolatos elvárások is nagyok. Emiatt a párkeresés ideje jelentősen megnő.
Ez a jelenség legdrámaibb módon talán az afroamerikai nőket sújtja, akiknek kicsi az esélyük megfelelő afroamerikai férfit találni. Több tanulmány is foglalkozott azzal, hogy az magasan képzett fekete amerikai nők mennyire nehezen találnak partnert és köreikben a más rasszhoz tartozóval kötött házasságok mennyivel magasabbak, mint általában.
A megnövekedett párkeresési idő, természetesen a termékeny időszak rovására megy.
A második kérdés a családmodell és életpálya kérdése. Ahol nagy a jólét, ott a nők általában iskolázottabbak, mint szegényebb régiókban élő társaik. Az iskolázott embereknek az intellektuális elvárásai magasabbak, ezért kevésbé tudják elképzelni az életüket négy fal között. Ez gyakorlatban a munka és gyereknevelés közti egyensúlyozást teszi szükségessé. Mivel a nő feladatai közé felkerül még a munka is, a maximálisan nyújtható szülői ráfordítás csökken.
Ugyanehhez tartozik talán, hogy az emberek célja, hogy a gyerekeik szocioökonomiai státusza legalább elérje a sajátjukét. Értelemszerűen, amikor valaki nyomorog, akkor ez meglehetően alacsony szülői ráfordítással elérhető, ezért sok gyereket képes vállalni. Ugyanakkor, amikor valaki "kékvérű", akkor elvárja, hogy a gyereke is megfelelő partnert tudjon találni magának. Ehhez viszont neki rengeteg időt, energiát és pénzt kell beleinvesztálnia. Ezt sok gyerekkel nem fogja tudni megtenni.
Hasonlóan fontos a családból hozott minta is. Ha valaki sok gyerekes családból származik, akkor ő maga is könnyebben preferálja a sok gyereket. Viszont itt jön be megint, hogy érdekes módon, a bevándorló családok gyerekszáma generációról generációra változik és konvergál a többségi társadalom azonos rétegének szokásaihoz. Ez szociobiológiai szemmel nézve szintén ésszerű, mert ebben a közegben kell majd versenyeznie a gyereknek.
Természetesen, mindez nem tudatos dolog. Az emberek ezt ösztönösen cselekszik meg.
És itt jön be az, hogy miért nem működik az anyagi befolyásolás. Ha az emberek költség-haszon elemzés alapján vállalnának gyereket és nem pedig azért, mert feltámad a "gyereket akarok" érzés, illetve becsúszott, akkor hatásos lenne.
A városi legendával ellentétben még a cigányok se a segélyért vállalnak több gyereket, mint a nem-cigány lakosság. Persze, van, aki kimondja, hogy nagyon jól megél belőle és ez igaz is. Viszont ne keverjük az okot az okozattal. Az, hogy jól megél belőle nem jelenti azt, hogy direkt ezért csinálta volna a gyereket. Azt meg pláne nem, hogy abbahagyja majd, hogy ha megvonják tőle.
Már korábban említettem, hogy az underclass egyik jellegzetessége, hogy a jövőjét semmilyen módon nem tervezi el (ez nem cigányspecifikus, hanem inkább rétegjellemző). Olyan, hogy családtervezés teljesen ismeretlen ebben a kultúrkörben. Ők csak kefélnek (,mert hát ki nem?) és a gyerek meg becsúszik. Ezt mutatja az is, hogy a világon mindenhol az abortuszok többségét az alacsony osztályokból származók kérik. Nem védekeznek, hanem ha összejött, akkor elvetetik, vagy megtartják és reménykednek abban, hogy majd csak lesz valahogy.
Az viszont egy külön agyrém, hogy a gyerek fizessen a szülőnek az adórendszeren keresztül. Ennek első számú baja, hogy kivitelezhetetlen, mert a nem adózott jövedelmeknek igen magas az aránya, illetve sokan mennek külföldre dolgozni és rajtuk behajthatatlan. A második számú baja, hogy érdekeltté teszi a gyereket a szülő halálában. Ez bizony komoly dolog, mert az emberek bár szülni, nem szülnek pénzért, ölni, viszont ölnek. Különösen igaz az underclassra, hogy meg-megtörténik, hogy valaki agyonveri a saját anyját a nyugdíjáért. Ha most egy ilyen ösztönzőt is belerakunk, akkor igencsak valószínű, hogy az idős emberek ellen elkövetett erőszakos cselekmények száma megnövekszik. Kétségtelen, hogy a nyugdíjcsapdának ez is egyfajta kezelése, de egyértelmű, hogy ez nem egy elfogadható módszer. Ennek ellenére a magyar "jobboldalon" rendszeresen előkerül, de valahogy senki nem gondol bele, hogy ez mit is fog okozni valójában.