Az országnak új alkotmánya van. Ez bizonyos esetekben akár örömteli is lehet, most azonban megoszlanak a vélemények. Én azok közé tartozom, akik annyira nem örülnek.
(Figyelem a poszt alkoholos befolyásoltság alatt született. Elolvasását semmilyen korosztály számára nem javasoljuk.)
Schmit Páll (önkéntes nyelvőr és) köztársasági elnök (ún. "álamelnök") ma aláírta az új alkotmányt1. A dolognak, persze némileg szépséghibája, hogy egyedül a Fidesz és mérhetetlen támogatottságú kísérője támogatja, de vannak ennél sokkal lényegesebb problémáim is vele.
Az egyik nagy bajom vele, hogy a preambulum előszó Nemzeti Hitvallás szerint "Nem ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét.". Ez így önmagában még nem gáz, bár kétségbe vonja az elmúlt 50 év összes törvényét, ami az, viszont a legitimitását pont erre alapozza. Nem vicc: "Ezt az Alaptörvényt az Országgyűlés az 1949 . évi XX. törvény 19 . § (3) bekezdés a) pontja és 24. § (3) bekezdése alapján fogadja el.". A kettő együtt nem megy.
Orbán Viktor miniszterelnök az új alkotmány szükségességét pont az előző tökéletlenségével indokolta, erre kapásból itt egy ordító ellentmondás.
A másik nagy bajom, hogy az országot átnevezi Magyarországnak. Na már most, egy országnak szokott lenni, egy hétköznapi neve, meg egy hivatalos neve. pl. Finnország és Finn Köztársaság. Nekünk most már csak hétköznapi nevünk lesz. Ez több, mint furcsa ismerve, hogy az alkotmányt író kultúrkör igencsak szereti a pátoszt. Az én republikánus szememben meg egyenesen kínos, mert még olyan reménytelen helyeknek is van hivatalos nevük, mint Afganisztán: Afganisztáni Iszlám Köztársaság. Nem mondom, pl. Türkmenisztánnak nincs, de hadd ne tekintsem már példaképnek.
A harmadik szinte eltörpül a második mellett. Eszerint a "mai szabadságunk az 1956-os forradalmunkból sarjadt ki". Ha ezt összevetem az 56-os diákok követeléseivel (vö. "A kormány alakuljon át Nagy lmre elvtárs vezetésével", ), akkor igencsak furcsa érzés kerít hatalmába, nem is beszélve az olyanokról, hogy "A meglévõ, magyar néptõl teljesen idegen címer helyett kívánjuk a régi magyar Kossuth- címer visszaállítását.". Furán sarjadt ki. Mintha tököt ültettem volna és alma lett volna belőle...
Negyedszerre, hála az égnek, hogy a vármegyéket kihagyták. Teljesen nevetséges anakronizmus lett volna. Sőt, igazából már régebben is az volt, ha belegondolunk a szó eredetébe 2. Ellenben belekerült a Kúria. Magyarországnak valóban a Kúria volt a legfelsőbb bírósága, ezért valahol beleillik az archaizáló gondolkodási sémába. Ami viszont nem, hogy a Kúria fogalmilag a monarchiához kötődik. Maga az elnevezés, ami a latin curia szóból származik és a király személyes jelenlétének bíróságát jelölte. Igaz ez később inkább a nádor, majd az országbíró feladata lett, mégis a király nevében gyakorolták a bírói hatalmat. Ez egy köztársaság számára meglehetősen idegen gondolat. Ezzel már a világháború utáni Magyarország is szembesült, ahol először csak átnevezték Magyar Királyi Kúriáról Magyar Kúriára, majd az új alkotmány átnevezte Legfelsőbb Bíróságnak.
Ha körülnézünk a világban azt tapasztaljuk, hogy a világ köztársaságai, és néhány monarchiája is inkább a Legfelsőbb Bíróság elnevezést használja. Mivel nem feltételezem, hogy néhány ezer holdkórost leszámítva bárki is komolyan gondolkozik a királysággá alakuláson, nem értem a névváltoztatás szándékát.
Ötödik hasfájásom, hogy a szöveg rendszeresen mondja, hogy Magyarország ezt teszi, vagy azt, pl. "Magyarország támogatja a gyermekvállalást.". Ilyen kijelentést maximum az állam nevében lehet tenni, miszerint "A magyar állam támogatja a gyermekvállalást". Amikor Magyarország nevében tesz ilyen kijelentéseket, akkor olyanok nevében beszél, akikre egyébként nem képes hatni. Vagy például "Magyarország biztosítja a tisztességes gazdasági verseny feltételeit .". Ez egyszerűen de facto nem igaz. A magyar állam, igen, megtesz mindent (a korrupciót leszámítva), de maga az ország rohadtul nem támogatja ezt a maga haverkapitalizmusával. Az alkotmány rendszeresen összekeveri az országot az állammal. Ez olyan hiba, ami miatt szerintem egy írástudó elnöknek vissza kellett volna dobnia.
Az olyasmit, mint a haverok állami támogatásának bebetonozása már meg se említem (Magyar Művészeti Akadémia), mert minden szentnek maga felé hajlik a keze, de mondjuk az olyasmit már szóvá teszem, hogy az ingyenes általános és középfokú oktatás kőbe vésése talán nem is annyira jó ötlet, mint látszik.
De, ha igazán kötekedni akarok, akkor olyanokra mutatok rá, mint pl. a "A nők és a férfiak egyenjogúak.", valamint "Magyarország külön intézkedésekkel védi a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket." összeegyeztethetetlensége. Az orbáni gondolatmenet értelmében ezt az alkotmányt kapásból cserélni kellene.
Aztán persze vannak olyan, megmosolyogtató furcsaságok, mint pl. "A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni.", vagy "A munkavállalók és a munkaadók - a munkahelyek biztosítására, a nemzetgazdaság fenntarthatóságára és más közösségi célokra is figyelemmel - együttműködnek egymással.", amik igazából nem jelentenek semmit. Az első például egy munkanélküli, vagy egy külföldön élő gyerek esetén teljességgel betartathatatlan, a második viszont egyszerre jelent mindent és semmit. Ebbe ugyanúgy beleérthető a bértárgyalás kötelezettsége, mint a sztrájk tilalma, de akár a tervgazdálkodás, vagy a korporációs fasizmus is levezethető belőle. De vehetnénk például azt is, hogy "Teherbíró képességének, illetve a gazdaságban való részvételének megfelelően mindenki hozzájárul a közös szükségletek fedezéséhez.". Ebből az adófizetésen keresztül a közveszélyes munkakerülésen át a robotig bármit le tudnék vezetni. Tényleg ilyen rendelkezésekre van szükségünk? Ez lenne a "magyar újjászületés"?
Az olyan finomságokat, hogy a jelenlegi megfogalmazás szerint ("Az Országgyűlés nem fogadhat el olyan központi költségvetésről szóló törvényt, amelynek eredményeképpen az államadósság meghaladná a teljes hazai össztermék felét.") a 2013-as költségvetési törvény gyakorlatilag automatikusan alkotmányellenes meg se merem említeni. Még szerencse, hogy a 37. cikk 4. bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja...
Nem is érdemes talán olyan mélyen belemenni, mint a magzati élet védelmének betarthatatlansága. Elég lesz talán megemlíteni, hogy az új alkotmány melletti legfőbb érv (úgy értem az értelmes érvek közül. Az, hogy "kommunista", meg "illegitim alkotmány volt" nem számít annak) az volt, hogy a jelenlegi nem tudott semmit se tenni a 2006-os helyzettel kapcsolatban. Hát, rossz hírem van: az új se tud. Semmilyen eszközt nem tartalmaz ilyen esetekre. Hacsak azt nem vesszük, hogy
""A miniszterelnök megbízatása megszűnik
g) ha a megválasztásához szükséges feltételek már nem állnak fenn".
úgy is értelmezhető akár, hogy népszerűségvesztés, vagy pártból való kilépés esetén, ha a képviselők 2/3-a úgy gondolja. De miért gondolná úgy? Gyurcsány Ferenc esetében se gondolta úgy...
Ha gonosz akarok lenni, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy ennek fussatok neki, srácok, még egyszer. Ez kettes alá.
- Ez nem kimondottan meglepő ismervén, hogy Schmit Páll
már a diplomamunkáját is talpnyalásból írtasimulékony természetű. - A középkorban a vár nemcsak katonai létesítmény volt, hanem közigazgatási központ is. Ennek megfelelően a vármegyék a várak körül jöttek létre. Később a tűzfegyverek elterjedésével együtt a várakat felváltották az erődök, amik viszont már tisztán katonai létesítmények voltak. Ennek ellenére a vármegye kifejezés fennmaradt, bár már nem volt sok köze a várakhoz. A megyék sokkal inkább a nagyobb városok körül szerveződtek. Tulajdonképpen a fogalom már ekkora idejét múlt volt, ennek ellenére még évszázadokig fennmaradt.