Már régóta a bögyömben van valami. Mi, magyarok, nem perelünk eleget. Furán hangzik, de talán tudok mutatni rá érveket.
Francis Fukuyama a Bizalom című művében hosszan fejtegeti, hogy az egyes kultúráknak milyen hatása volt az adott gazdaság fejlődésére. Vannak vitatható megállapításai, de egy valami nem az. A bizalom hiánya nagy mértékben megnehezíti az együttműködést.
Ha egy üzleti tárgyalásra egy csomó zsoldost, vagy egy ami legalább ilyen rossz: egy szakasz ügyvédet kell vinni, az jelentősen megdrágítja a tranzakciót. Sőt, mivel a megállapodásokat igen alaposan ki kell dolgozni, hogy minden lehetséges kiskaput bezárjunk, a tranzakció le is lassul. Mindezért cserébe magasabb árakat szabunk, hiszen a költségeket és kockázatokat kompenzálnunk kell valahogy.
Ez viszont már önmagában is árt a versenyképességnek, ám a bizalmatlanság káros hatásai nem érnek véget a költségeknél.
Számos vállalkozás nem valósítható meg társak bevonása nélkül. Viszont, ha nem bízok meg másokban nagyon nehéz társat találni. Ez megnehezíti a tőkekoncentráció kialakulását. Ezért ilyenkor az emberek onnan szereznek partnereket, ahol megbízható embereket ismernek: a saját családjukból, illetve ismerősi körükből. Ennek két hatása van. Az egyik, hogy az emberek az ismeretségi szintet preferálják a hozzáértéssel (becsületességgel, anyagi háttérrel stb.) szemben, amikor partnert választanak. Ezáltal hátrányba kerülnek a professzionálisabb szempontok alapján választókkal szemben, hiszen a sógor egyáltalán nem biztos, hogy tényleg jó szakember.
A másik, hogy az ügyeket is ismeretségi alapon próbálják elintézni. Ez pedig a korrupció legtipikusabb formájához vezet, a kölcsönös szívességek rendszeréhez.
És így jön létre az, amit úgy ismerünk, hogy haver kapitalizmus. Ennek nem hatékony mivoltáról bőséges tapasztalatokkal rendelkezünk.
Nálunk mindez súlyosbítva van egy rendkívül nehézkes és bonyolult hivatalos procedúrával, ami kiváló táptalaj a korrupció számára.
Innen úgy lehet kitörni, ha a bizalom megerősödik. Arra jutottam, hogy a bizalom erősítésének módjai a következők. Az intézmények esetében azok hatékonysága és pártatlansága. Ez egy igen nehezen megvalósítható dolog, de legalább egyértelmű, hogy mit kell tenni.
Ennél azonban sokkal kritikusabb, és ha lehet még nehezebb ügy, az egymás iránti bizalom kérdése. Itt az államnak közvetlen beavatkozási lehetősége kevés van. Valamit azonban megtehet: könnyebbé kellene tennie a peres ügyintézést, azaz a bizalommal való visszaélés büntetését.
Mi, magyarok, nem perelünk eleget. Számos sérelmet lenyelünk, pusztán azért, mert a bírósági eljárás annyira hosszadalmas és kimerítő, hogy egyszerűen nem éri meg a fáradtságot.
Ha az emberek könnyebben tudnának érvényt szerezni igazuknak, akkor nehezebben tudnánk átverni egymást. Ez, pedig idővel a bizalom erősödéséhez vezet.
Mit tehetnénk az amúgy is igencsak túlterhelt bíróságok megsegítése érdekében? Átvehetnénk egy pofonegyszerű angolszász intézményt.
Ez a "csodaszer" a Small-Claims Court, azaz a kicsi követelések bírósága (KKB). Ezek olyan helyi bíróságok, amik korlátozott perértékű ügyekben hoznak gyors ítéleteket. Tipikusan olyasmi ügyekben szoktak ítélkezni, mint elmaradt albérletfizetés, kisebb rongálások stb. Amiket kártérítés útján rendezni lehet, de hasonló bíróságokat fel lehet állítani más területeken is, pl. családjog, vagy munkajog.
Ezek a bíróságok egyszerűsített ügymenettel dolgoznak (sokszor még ügyvédek sem vesznek részt benne), kevésbé formálisak (kevésbé kukacosak abban, hogy mit fogadnak el bizonyítékként), viszont ítéleteik ugyanúgy teljes értékű ítéleteknek számítanak. Egy-egy ügyet tipikusan egy-két óra alatt lezárnak. Ha ez valamiért lehetetlen (pl. kiderül, hogy az ügy bonyolultabb, mint gondolták), akkor az ügy át szokott kerülni a hagyományos bírói útra.
A részvétel ilyen típusú tárgyaláson önkéntes. Mindkét fél beleegyezése szükséges, hogy KKB elé vigyék az ügyet, de pont a sebessége miatt nem nagyon szoktak tiltakozni ellene.
Ennek az eredménye, hogy a perköltség alacsony és a felperes könnyen behajthatja a követelését. Könnyen is fordul a bírósághoz, hiszen tudja, hogy nem egy végeláthatatlan tortúrának néz elébe. Ennek nem csak az a hatása, hogy nehezebb megúszni bizonyos tetteket, de az is, hogy az emberek szívesebben választják a hivatalos utat, a haveri segítség helyett. Úgy gondolom, hogy ez nagy mértékben javítaná az állam iránti bizalmunkat, illetve normakövetési hajlandóságunkat.
Ez pedig a gazdaságunk számára is előnyös lenne.
