"Always trying to make things right
Sometimes problems just multiply"
- Sonata Arctica: Peacemaker
Az abortusz egy rettentő hálátlan téma, nem is szívesen beszélek róla, de időnként muszáj kellemetlen témákat is feszegetni. Amit most le fogok írni rengeteg ellenséget fog teremni nekem, ennek ellenére igaz lesz.
Az abortuszt illetően alapvetően kétfajta hozzáállás figyelhető meg. Az egyik szerint minden nőnek joga rendelkezni a teste felett, a másik szerint gyilkosság.
Most nem kívánok igazságot tenni ez ügyben, azonban felhívnám a figyelmet pár fontos szempontra. Először is leszögezném, hogy az abortusz rossz és kerülendő, ezért ez az írás nem arról szól, hogy népszerűsítem, bár biztos lesznek, akik ezt olvassák ki belőle. Számukra inkább ezt az olvasmányt ajánlom. Valamint azt is le kell szögeznem, hogy mindennek semmi köze a liberalizmushoz. A liberális szerzők az abortuszról ennyit mondtak: {}, azaz üres halmaz.
Az aktuális alkotmányozási mániában mindenféle dolog felmerül. Ezek közt vannak jó, rossz ötletek és olyanok, amik jól hangzanak, de nem azok. Most épp azt találták ki, hogy az élethez való jogot ki kellene terjeszteni a magzatra is. Mindannyian tudjuk, hogy a játék valójában az abortuszra megy ki. Bizonyos lobbicsoportok hevesen ellenzik, amivel nincs is baj. Azonban ha valamit beleteszünk az alkotmányba, akkor abból törvények következnek (az alkotmány a törvények törvénye) és nem mindegy, hogy milyen törvények. Lehetnek jól és lehetnek rosszul használható törvények. Most elmesélném, hogy ez miért tartozik a második csoportba.
Mivel két sejt egyesülését embernek nevezni még a legvadabb magzatvédő sem merné, illetve a születés közben lévő gyereket nem létezőnek tekinteni még a legvadabb abortuszpárti aktivista se, ezért jogos a kérdés, hogy mikor is lett ember a zigótából.
Természetesen nincs ilyen időpont, ez egy fokozatok nélküli átalakulás. A jog viszont csak definiált állapotokat tud kezelni1, ezért valahova egy éles elhatárolás szükséges2. A katolikus álláspont szerint az élet a fogantatással kezdődik. Onnantól kezdve ember, tehát ugyanúgy nem szabad megölni, mint a már megszületetteket. Lévén ez az időpont teljesen önkényes (ne feledjük: egy sejt, két sejt, négy sejt... és végül ember!), akár így is lehetne. Azonban nem biztos, hogy mindez jogi szempontból is praktikus. 3
Most bemutatnék pár példát arra, hogy mi lenne, ha a jog is emberként kezelné a magzatot.
- Ha az anya elkövet valami bűncselekményt, akkor a magzatot is börtönbe zárják, holott nem követett el semmit. Sőt, mi több részt vett a tárgyaláson, de nem volt ügyvédje és a vallomását sem rögzítették. "B" változatként a magzat jelen volt a tett elkövetésekor és nem tett feljelentés, ezért felmerülhet a bűnrészesség is, bár ez alól felmenthet az, hogy közeli hozzátartozóról van szó.
- A fogantatás pillanata nem ismert a hatóságok számára, sőt rendszerint az anya számára sem, ezért nem lehet tudni, hogy mikortól létezik a jogalany. Ez már akkor is probléma lenne, ha csak arról lenne szó, hogy nem lehet tudni, hogy mikortól kell papírokkal rendelkeznie, illetve, hogy egyáltalán milyen nevet és nemet írjanak be a személyi papírokra, az állampolgárságról nem is beszélve, ha pl. egy külföldi nászúton fogant. Azonban a probléma súlyosabb. Az anya sem tudja, hogy mikortól tartozik felelősséggel érte, ezért tudtán kívül árthat neki.
- Egy spontán vetélés komoly kötelező extra adminisztrációval (és nyomozással) járna (elvégre meghalt egy ember), holott lehetséges, hogy az anya észre se vette (korai stádiumban sokszor alig különböztethető meg a normál menstruációtól).
- Ha az anya immunrendszere megtámadja a magzatot (pl. Rh összeférhetetlenség), ami előfordul, akkor az anya kiskorút bántalmaz, ez pedig bűncselekmény.
- Ugyanez igaz lehet, ha pl. egészségtelenül táplálkozik, dohányzik, megerőlteti magát stb. Alapvetően súlyos felelőtlenség terhesen dohányozni, de sokan érezzük úgy, hogy dohányzásért börtönbe zárni valakit elég durva lenne.
- A magzat tápanyagokat von el az anyából, illetve anyagcseretermékeit beleüríti. Időnként ezt olyan hatékonysággal, hogy maradandó károsodást okoz, ami akárhogy nézzük is testi sértés. A magzatot azonban nem lehet elítélni az anya nélkül.
- A magzatok időnként kárt tesznek az ikertestvéreikben, alkalmanként el is pusztítják. Ez akár halált okozó testi sértés is lehetne, bár kétségtelen, hogy nem szándékosan teszik.
Még lehetne számos példát találni arra, hogy mennyi abszurd tényállás származhat abból, ha ugyanazokat a törvényeket akarjuk alkalmazni egy megnemszületettre, mint a már megszületettekre. Még ha bele is vesszük az alkotmányba, akkor sem lehet teljes értékű embernek tekinteni teljes jogalkalmazási káosz nélkül. Ennek elkerülésének érdekében ki kell dolgozni valamiféle másodosztályú ember koncepciót és jelentősen fel kell puffasztani a joganyagot az ember-magzat és magzat-magzat kapcsolatok szabályaival (amiről a magzatot elég nehéz lesz értesíteni). Feltéve, persze, hogy háklisak vagyunk a következetes jogrendszerre.
Mint említettem a liberális szerzők nem mondtak túl sokat az abortuszról. Ettől mi még mondhatunk. Az élethez való jog negatív szabadságjog és jog.4 Azaz az élet elvételét tiltja, de nem kötelez az életre, sem pedig az élet (mások vagy magad általi) fenntartására. A magzat esetében a dolog komplikálódik, mert a magzatnak szüksége van az anyára, mint egyfajta életfenntartó rendszerre. Ezáltal magzat negatív joga az élethez megvalósíthatatlan anélkül, hogy pozitív joga lenne az anyával szemben, ez pedig az anya önrendelkezési jogát sérti5. Ez szokott lenni az abortuszpártiak legfőbb érve.
Csakhogy azt is látnunk kell, hogy a gyermek megszületése után is az anyára szorul, bár ott lehetséges bizonyos kompromisszumokat tenni. Tehát az anya (és az apa) önrendelkezése még évekig sérülve is marad, mert a gyereknek pozitív jogai vannak a szülőkkel szemben. Na, nem az élethez, mert az kivitelezhetetlen, hanem a gondoskodáshoz. Ugyanakkor abban konszenzus van, hogy ez így helyénvaló. Ha doktriner módon gondolkozunk, akkor ez egy ellentmondás.
Ezen a ponton kénytelenek vagyunk igazat adni a konzervatívoknak (a valódiaknak, nem azoknak, akik ideológiát gyártanak a vallásból), miszerint bizonyos eseteket képtelenség doktrínákkal lefedni. A hétköznapi életben sokkal pragmatikusabban kell gondolkoznunk és ez a pragmatizmus jelenik meg az abortuszszabályozásban is, miszerint nem rendel extra jogokat a magzathoz, azonban a beavatkozás elvégzését feltételekhez köti. A terhesség 3. hónapjáig (éles elhatárolás!) enyhe szabályokhoz, azután szigorúbbakhoz. Elvben a beavatkozást teljes mértékben meg is lehet tiltani (amitől egyébként óva intenék, ha mást nem akkor azért, mert lehet, hogy pl. az anya életét veszélyezteti).
Következtetésem:
A magzat élethez való jogának bevezetése abszurd jogi szituációkhoz vezet. Ha az abortusz szigorítása, netalán tilalma a cél, akkor az megvalósítható a magzat élethez való joga nélkül is, bár ekkor nem lehet büntetni azokat, akik külföldre mennek elvégeztetni. Szigorúan elméletben -és korlátozott mértékben- ez is megoldható, mert a magyar törvények külföldön is vonatkoznak a magyar állampolgárokra, de automatikus terhességnyilvántartás, és/vagy egész világra kiterjedő abortuszjelentő hálózat nélkül lehetetlen ellenőrizni.
1 A természetnek nincs ilyen igénye. Ő jól elvan a maga kategóriamentes világában.
2 A jelenlegi szabályozás az orvosi beavatkozásra vonatkozik és ezt 3 hónapnál teszi meg.
3 Sokan elfelejtik, hogy a jog célja nem az Igazság (jelentsen ez bármit) szolgálata, hanem a szabályozás.
4 A negatív szabadságjog és a negatív jog, nem ugyanazt jelenti, de nagyon hasonló. A pozitív esetben már nagy fogalmi különbség, de gyakorlatban a kettő többnyire egybe esik.
5 A magzat önrendelkezési joga eleve sérült, mert azt eszi, amit az anya; odamegy, ahova az anya stb.